Kávéklub

Előállításában és árában is a világ legdrágább kávéjára, a Kopi Luwakra emlékeztet a Black Ivory. A különleges kávé kilónkénti ára eléri az 1100 dollárt. Előállítása egy thaiföldi elefántrezervátumban történik, amely sérült elefántoknak nyújt biztonságos otthont.

Az 1500 méter feletti magasságon termesztett, nagy gonddal átválogatott arabica kávécseresznyéket megetetik a rezervátum elefántjaival, gyomorsavuk lebontja a szemekben található proteint, így a végeredmény egy sokkal lágyabb ízvilágú kávé lesz, ami nélkülözi a megszokott keserű ízt, hasonlóan a cibetmacskák „által” készített Kopi Luwakhoz. Lényeges különbség azonban, hogy a kávészemek jóval hosszabb időt, akár 30 órát is eltöltenek az elefántok emésztőrendszerében. Fontos, hogy a koffein nem szívódik fel az állatok szervezetében, így az eljárás nincs rájuk káros hatással.

Egy csésze Black Ivory – látszatra nincs különbség, az íze azonban sokkal lágyabb, mint a hagyományos kávéké

Végül a „finomításon” átesett kávészemeket kézzel összegyűjtik, ismét átválogatják és a napon megszárítják őket. A pörkölést Bangkokban végzik. A kész kávé csokoládés, diós, földes jegyeket hordoz fűszeres és gyümölcsös árnyalatokkal.

Thaiföldön, a Maldív-szigeteken és Abu-Dhabiban már több szálloda kínálja vendégeinek a különleges Black Ivoryt, csészénként 50 dollárért, vagyis körülbelül 12 ezer forintért. A bevételből részesedést kap a Thaiföld, Laosz és Mianmar határvidékén, az úgynevezett Aranyháromszögben található elefántrezervátum, amelyet az állatok egészségügyi ellátására és a rezervátum működtetésére fordítanak.

Bár a kávécserje őshazája Etiópia, sokan úgy tartják, a kávé Jemenből indult világhódító útjára. Maga a kávé szó az etióp Kaffa tartomány nevéből ered, a mokka szó viszont a jemeni Mokha, vagy arabul al-Mukhá város nevéből. Nem véletlen, hogy sokan tekintik Jement a kávé bölcsőjének, mivel itt termesztettek először nagyobb mennyiségben kávét, és az arabok kezdtek el elsőként kereskedni is vele.

Az első kávéültetvényeket a 15. században szerzetesek létesítették Jemenben, a következő századra viszont már Perzsiában, Egyiptomban és Törökországban is számos ültetvény létesült. Állítólag azért terjedt ilyen gyorsan a kávé termesztése, mert a vallási okból tiltott alkohol helyett fogyasztották ezeken a vidékeken.

A történet úgy tartja, Európából elsőként Marco Polo találkozott Mokka városából származó kávéval közel-keleti utazásai során. A Mochaként ismert kávévariáns az arabica egy változata, Jemen hegyvidékein termelik, karakterében az etióp kávékhoz hasonló. A mese szerint Marco Polo arra kényszerült, hogy kikössön hajójával Libanonban és feltöltse élelmiszerkészleteit. Az itteni piacon találkozott egy jemeni árussal, akitől Mokkából származó kávét vásárolt, de miután meglátta a kávészemeket, azonnal visszament az árushoz, hogy kérdőre vonja.

Jemenben a kávébabok előkészítése eltér a megszokottól, itt ugyanis a kávécseresznyéket egészben szárítják ki, a kávészemeken lévő gyümölcshúst pedig csak az őrlés első fázisában távolítják el róluk – ebből kávéteát, vagyis keshirt készítenek. A kávétea remek frissítő, magas antioxidáns tartalommal. A jemeniek hidegen fogyasztják naponta többször is, gyömbérrel, kardamommal és fahéjjal fűszerezve. Mivel egyáltalán nem terheli meg a gyomrot, ezért sokan víz helyett is ezt isszák.

Hiába az évszázados hagyomány, Jemenben komoly kihívója akadt a kávénak a bódító hatású katcserje formájában. A kat leveleit frissen, nyersen fogyasztják élénkítő hatásuk miatt. Jemenben a társasági élet része, hogy délutánonként a férfiak összegyűlnek és katlevelet rágnak, de Jemenen túl a kat Szomáliában, Etiópiában és Dzsibutiban is nagyon népszerű. A katcserje egyik hatóanyaga, a katin a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség listáján a tiltott anyagok között szerepel.

A kávé azonban ma is Jemen legfontosabb terményei és exportcikkei közé tartozik, bár a kávéültetvények száma jelentősen lecsökkent az évszázadok során. Ezzel egy időben a kávékultúra is sokat változott az országban, amely továbbra is fontos szerepet tölt be a jemeniek életében.

A maqahik, vagyis kávéházak sokat fejlődtek és változtak. A tradicionális kávéházakat csak a férfiak látogatják, itt beszélik meg az aktuális társadalmi és politikai ügyeket, ezek ma is nagy népszerűségnek örvendenek. Közben egy újfajta kávékultúra is kialakulóban van. Az új, modernebb kávézókban a nőket és a fiatalabb generáció férfitagjait találjuk. A kétféle kultúra egymás mellett élése jól példázza, hogy a több évszázados hagyományok és a fejlődés jól megférnek egymás mellett, még itt, a kávétermesztés bölcsőjében is.

A parfümériák polcain már megszokott látványt jelent egy-egy ízléses tálka, benne kávébabokkal - és nem csak a kávéillatú parfümös üvegcsék mellett. De vajon pontosan milyen szerepe van így a kávénak: ténylegesen illatsemlegesítő funkciót tölt be, vagy orrunk frissen tartása a célja, esetleg szimplán azért van ott, mert jól mutat?

A kávébabok az illatok befogadásáért felelős érzékszervünket, az orrunkat hivatottak felfrissíteni. Ha több illatot szeretnénk megszagolni közvetlenül egymás után, érdemes a parfümtesztelésünk közben időnként „kávészünetet” beiktatni. Pár szippantás a kávébabok fölött, és az illatoktól elbódult orrunk újra képes lesz befogadni és érzékelni az új és új illatokat. A kávébabok karakteres, erős illataromája ugyanis a szaglószervünk más területeit aktivizálja.

Noam Sobel, a Berkeley Kaliforniai Egyetem tudósa a kávéillat hatásait vizsgálva arra az eredményre jutott, hogy a parfümminták próbálgatása közben a kávé szagolgatása valóban eredményes, ha azzal hasonlítjuk össze, amikor csupán az illatmentes levegőt lélegezzük be. A szakértő megfigyelte, hogy parfümről parfümre haladáskor az illatok érzékelt intenzitása nem változott, ha közben kávét is szagoltak a résztvevők, míg anélkül csökkent. A parfüm illatának élvezete azonban ugyanúgy megmaradt, függetlenül attól, hogy szagolgatták-e közben a kávébabokat, vagy sem. 

A reggeli kávé sokunk számára kihagyhatatlan, mert félembernek érezzük magunkat a megszokott napi koffeinadag nélkül. Jó hír, hogy a kávét nem csak a finom ízéért, de pozitív élettani hatásai miatt is fogyaszthatjuk. A koffein - amely akár 12 órán keresztül is a szervezetünkben maradhat -, befolyásolja például az alvás minőségét, gyorsítja az anyagcserét és serkenti a vérkeringést. E hatások miatt bizonyos tevékenységeket érdemes kávézás utánra vagy épp kávézás előttre időzíteni. Lássuk, hogy melyek ezek!

Edzés előtt és után

A kávé az egyik leghatékonyabb energizáló ital, ezért megerőltető edzések előtt különösen ajánlott a fogyasztása. Ha körülbelül egy órával előtte isszuk, akkor koffeintartalmának köszönhetően javítja a teljesítményt és fokozza a zsírégetést. Az utólag elfogyasztott koffein pedig az izomláz mérséklésében segít. Az egyik hátulütője a dolognak, hogy csak azoknak a teljesítményére van látványos hatással, akik nem rendszeres fogyasztók. Ezért aki szeretné kihasználni ezt a hatást, jobban teszi, ha előtte egy hétre kiiktatja a kávét az étrendjéből.

Szundítás előtt

A kellemes délutáni alvás két dolgon múlik: az időzítésen és a bevitt koffeinmennyiségen. A kávé ugyanis segít lebontani az agyban az álmosság érzetéért felelős adenozin hormont, amely éber állapotban halmozódik fel, alvás közben pedig lebomlik. Ez nagyjából 20 percet vesz igénybe, így a kávézás utáni 15-20 perces szundítás hatására az ember sokkal éberebb lesz. Szóval, ha fáradtnak érzed magad, igyál egy csésze a kávét, és dőlj le 15 percre! Utána úgy fogod érezni magad, mintha újjászülettél volna. De nagyon fontos, hogy még véletlenül se szundíts többet 15 percnél!

Tanulás közben

A tanulás és a kávézás sokak életében együtt jár, főleg akkor, ha a tanulás éjszakázással is párosul. Ennek ellenére a koffein memóriaserkentő hatására csak a közelmúltban derült fény: nem élénkítő hatása miatt leszünk hatékonyabbak, hanem a koffeinnek köszönhetően az emlékképek jóval tartósabban rögzülnek. Korábbi kísérletekből ez valószínűleg azért nem derült ki, mert a tanulás előtt itattak kávét a résztvevőkkel, a koffeinadagnak pedig akkor kell érkeznie, amikor az agy éppen el van foglalva az új információk elraktározásával.

 Persze a kávé sem csodaszer, és a túlzott mennyiség nem feltétlenül tesz jót, ráadásul, ha hozzászokik a szervezetünk, akkor egyre többre lesz szükségünk, hogy ugyanazt a hatást érjük el. Szóval inkább csak néha-néha, vészhelyzetekben érdemes koffeinnel segíteni a hatékony sportolást, a pihentető délutáni alvást vagy a könnyebb tanulást. Ha ezeket a mindennapokban inkább egészséges életmóddal és elég alvással érjük el, akkor a kávé továbbra is élvezeti cikként lehet jelen az életünkben.

Amikor Mexikóban jártam Mexikóváros egyik gyarmati stílusú városrészében, Coyoacanban, ahol kicsi házikók között sétálgattunk, találtunk egy régi üzletet, nagyon szép régi kávégépeket lehetett látni az utcáról és a jutazsákok, amikben a kávét szállítják, szintén szem előtt voltak. Környékbeliek álltak sorba és nagyon finom illat töltötte be a levegőt. (Máshol egyébként nagyon nagy a forgalom és van olyan városrész is, ami tele van felhőkarcolókkal, ezért igazán jólesett itt erre a nyugalmas kis szigetre rátalálni).

Tehát beálltunk mi is a sorba és kértünk egy „olyat, mint a mellettünk álló bácsi”. Ezt persze mutogatni kellett, mert nem értettek angolul. Megkaptuk és leültünk az üzlet előtti padra, ez ugyanis nem kávézó volt asztalokkal és székekkel, hanem mindenki elvitte a kávéját a kezében.

Mellénk telepedett egy gitáros fiú és elkezdett játszani. Sajnos nem tudtunk beszélgetni vele, mert ő sem beszélt angolul, mi meg nem beszéltünk spanyolul, de megkínáltuk kávéval, majd vettünk magunknak még egy másik kávét és élveztük a napsütést, meg a zenét. A kávénak olyan fenségesen kakaós – fahéjas – csokis íze volt, hogy azóta is azt az édeskés – kesernyés ízt keresem itthon is. Találtam már mexikói kávé néven itthoni kávéházakban hasonlókat, de valahogy mégsem volt ugyanolyan. A minap viszont nagyon megörültem, amikor a Youtube-on keresgélve az alábbi videóra akadtam, és arra gondoltam, hamár nosztalgiázom egy kicsit Mexikóról, akkor kipróbálom a receptet, hátha újra érzhetetem azt a bizonyos ízt.

Sűrített tejet szerezni kicsit macerás volt ugyan, de megérte, mert újra azt  éreztem, amit ott a padon a gitárzenét hallgatva. El is hívtam a barátomat, akivel együtt voltunk Mexikóban, mert egyébként is elég régen nem találkoztunk már és ideje volt összefoglalnunk az elmúlt pár évet. Természetesen nem árultam el, hogy meglepetéssel is készülök, csak rutinszerűen feltettem a kérdést, hogy kér-e kávét és igent mondott. Amikor megkóstolta, csak ennyit mondott: Ezt hogy csináltad?