Kávéklub

Hallottatok már Stoughtonról? Nos, be kell vallanom, én eddig soha nem találkoztam ennek a városnak a nevével, de a kávészünetről írt korábbi posztom egyik bekezdésében való elmélyülés közben eljutottam ide. Az egyesült államokbeli Wisconsinban található települést 1849-ben alapították, majd 1865-től elkezdték benépesíteni a norvég bevándorlók.  Stoughton nekik, vagyis egy nagyszerű norvég találmánynak köszönheti a hírnevét, mi pedig nekik köszönhetünk egy életbevágóan fontos találmányt: a nap mint nap türelmetlenül várt, negyedórás kávészünetünket.

A kávészünet története

A 19. század második felében a norvégokat elsősorban a honfitársuk által alapított T.G. Mandt tehervagongyár kínálta munkalehetőség vonzotta Stoughtonba. A csakhamar 80%-ban norvég telepesek által lakott wisconsini városkában a helyi dohányipari vállalat a betakarítás idején munkaerőhiánnyal küzdött, és mivel a férfiak a Mandt-üzemben dolgoztak, szezonális munkásokat keresve előszeretettel alkalmazta a norvég vagongyári munkások feleségeit. A norvégok nem csak feleségeiket vitték magukkal, hanem a kávéjuk iránti szeretetüket is, és pénzspórolás céljából többnyire maguk pörkölték a kávét. A norvég családok otthonaiból kiáradó kávéillat az egész utcát beterítette, így azt csakhamar kávé utcának nevezték el.

A dohányüzem tulajdonosa, Osmund Gunderson raktára a kávé utca szomszédságában feküdt, így kiváló elhelyezkedésű munkahelynek bizonyult a közelben lakó asszonyok számára, akik egy feltétellel vállalták el a felajánlott dohányválogató állást: egy reggeli és egy délutáni szünetre tartottak igényt, hogy hazaugorhassanak a gyerekeikhez vagy haladjanak otthoni teendőikkel. Gunderson eleget tett az asszonyok kívánságának, és mivel a házimunkák közben vagy azok befejeztével a hölgyek rendszeresen felhörpintettek egy csésze kávét is, amely mindig a kályhán gőzölgött, kialakult a kávészünet.

A 2014-es kávészünet fesztivál logóversenyének győztes alkotása

(képek forrása: a kávészünet fesztivál facebook oldala)

A stoughtoni kávészünet fesztivál

Stoughton lakói a mai napig büszkék eredetükre és hűen őrzik szokásaikat és ünnepeiket; így például május 17-én folklór programok kíséretében ők is megemlékeznek Norvégia függetlenségéről. Nem csoda tehát, hogy a kávészünet feltalálásának többféleképpen is emléket állítottak. A gyár közelében található egyik utcát e jeles esemény után „Kávészünet utcának” keresztelték, ám van egy másik, látványosabb módja is a megemlékezésnek: a Mandt Parkban, augusztusban megrendezésre kerülő kávészünet fesztivál. Az idei, tizennyolcadik fesztivált 2015. augusztus 15-én tartják majd, ahol a klasszikus kávépörkölők kávékóstolója és versenye mellett további érdekes programok, veterán és modern autók, motorkerékpárok, teherautók, valamint az idei év traktorújdonságainak bemutatója, kirakodóvásár, futóverseny, ételstandok és sörsátor, zene és családi programok várják a résztvevőket. Vajon idén ki viheti haza a fesztivál legjobb kávépörkölője díjat?

Kapcsolódó link:

http://kaveklub.reblog.hu/hogyan-alakult-ki-a-kaveszunet

Egy néhány perces kávészünet munkaidőben csodákra képes, és ezzel a munkáltatók nagy része is tisztában van. Mindenki érezte már úgy, hogy „nekem ehhez kell egy kávé”, és valljuk be, az a pár perc, amit a kávé elkészítésével és elfogyasztásával töltünk általában gyorsan megtérülő befektetésnek bizonyul. Sok munkahelyen éppen ezért külön figyelmet fordítanak arra, hogy a dolgozók mindig hozzáférjenek egy bögre friss kávéhoz. Ezzel az apró figyelmességgel ahhoz is hozzájárulnak, hogy a munkatársak könnyebben koncentráljanak a feladataikra. Ez azonban nem volt mindig így: új találmányok, szociális mozgalmak és évtizedes szakszervezeti küzdelem kellett ahhoz, hogy szabadon kortyolgathassuk kedvenc kávénkat a munkahelyünkön is.

Több elképzelés is van a kávészünet kialakulásáról, amelyekről nehéz eldönteni, hogy melyik legenda, és melyiknek van valóságalapja. A legismertebb történet szerint a kávészünet a 19. századból, Wisconsinból ered. Akkoriban sok norvég bevándorló érkezett a városba, hogy a helyi tehervagongyárban vállaljon munkát, miközben a közeli dohányfeldolgozó munkaerőhiánnyal küzdött. A dohányüzem tulajdonosa úgy döntött, hogy felveszi a norvég munkások feleségeit, akik csak azzal a feltétellel mondtak igent, hogy minden délelőtt és délután tarthatnak egy rövid szünetet, ami alatt hazaugranak, és ránéznek a gyerekeikre. Így is lett, és ezek a dolgos háziasszonyok a szünetben általában egy bögre kávét is elkortyoltak. Ezzel a szokással megszületett a kávészünet. Wisconsin városában a mai napig minden évben egy kávészünet fesztivál keretében emlékeznek meg a történetről.

Mások szerint a kávészünet az eszpresszógép feltalálásához kötődik. Az ipari forradalom idején több gyártulajdonos észrevette, hogy a munkások jóval hatékonyabban dolgoznak egy rövid kávészünet után. Egyre nagyobb igény lett arra, hogy minél több munkás és minél gyorsabban jusson kávéhoz a munkaidejében. Luigi Bezzera olasz feltaláló oldotta meg a problémát 1901-ben, amikor feltalált egy olyan kávégépet, ami a korábbiaknál gyorsabban tudott kávét főzni. Ettől kezdve egyre szélesebb körben terjedt a munkahelyi kávézás. 

1902-ben egy New York-i cég, a Barcolo Manufacturing Company hirdette meg a rendszeres kávészünetet a munkaerőnek járó juttatáscsomag részeként, majd egyre többen követték a példát. A második világháború után a folyékony kávékoncentrátumból és forró vízből kávét készítő gépek hihetetlen gyorsasággal terjedtek el a munkahelyeken, lehetővé téve, hogy a dolgozók mindössze 10-15 perc szünet után újult erővel lássanak munkához.

Később a szakszervezetek követelései közé is bekerült a kávészünet. A kifejezést a Pánamerikai Kávé Egyesület (Pan-American Coffee Bureau) tette közismertté 1952-es kampánya segítségével, aminek a szlogenje úgy szólt: „Give yourself a Coffee-Break — and Get What Coffee Gives to You”, vagyis „Tarts egy kávészünetet, és kapd meg, amit a kávé nyújthat neked”. A kampányban közreműködött John B. Watson, a kor elismert pszichológusa, így részben neki is köszönhető, hogy a kávészünet az amerikai munkahelyi kultúra szerves részévé vált.

A kávészünet intézményesülésének legjelentősebb fordulópontjáról a Time Magazin is beszámolt. Ez a fordulópont a United Auto Workers szakszervezeti szövetség és a nagyobb autógyárak közötti 1964-es egyezkedés volt. A szakszervezet több féle jutatásért harcolt, például egészségügyi támogatásért, mégis a kávészünet körüli vita volt az, ami majdnem sztrájkhoz vezetett. Végül az autógyárak beadták a derekukat, és rábólintottak egy napi 12 perces kávészünetre.

A kávészünetért folyó küzdelem története tehát főleg Amerikához kötődik, de ma már szerencsére más kontinenseken sem kell bizonygatni a létjogosultságát. Bár nem minden munkahelyen adatik meg az ingyen kávé, azért kávégépet, kávéfőzőt vagy legalább kávéautomatát a legtöbb helyen találunk. Ráadásul a kávészünet a munkahelyi szociális életben is fontos szerepet tölt be. Ti mit gondoltok erről? Jó lenne megvitatni egy finom kávé mellett, de kommentek is jöhetnek! :)