Szavannák, fekete kávé, ó, ó, Afrika! A kávékedvelőknek valószínűleg inkább így, kávéra átköltve helytálló a híres KFT dal eredeti refrénje. Én megértem, miért: a világ talán legtökéletesebb arabica kávéi teremnek Afrikában, azon belül Etiópiában, Kenyában és Tanzániában – jó lenne egy kelet-afrikai vizit, hogy ott helyben végigkóstolgassuk belőlük készített, magas minőségű italokat. Nem beszélve a híres, tradicionális Touban kávéjukról, illetve a Mazagranjukról, amik miatt szintén sürgősen ki kellene menni Nyugat- illetve Észak-Afrikába is!
Általánosságban elmondhatjuk az Afrikában nőtt arabica kávészemekről, hogy fényesek, kiegyensúlyozottak és citrusos, bogyósgyümölcsös ízviláguk van, illetve borra és virágra emlékeztető akkordokat is magukban hordoznak. A magas területek, és az ásványokban gazdag talajadottságok együttesen teszik optimálissá a prémium kávé termesztését. Persze megvannak az egyes területek sajátosságai is – a leghíresebbek és legkedveltebbek az etióp, a kenyai és a tanzániai fajták.
Etiópiában 550–2750 méteres magasságban találhatók az ország legnemesebb kávécserjéi. A legnagyobb ültetvények egyike Harrar, amelynek termése nagyon testes és sokak szerint igen intenzív gyümölcsös utóízéről híres. A Sidamo és Yirgacheffe nevű régiók virágos, bogyósgyümölcsös ízhatású kávét teremnek.
Kenya kávéültetvényei 1200-2100 méter magasan vannak a tengerszinttől, legfőképp savasságuk és sziporkázó, citrusos ízük miatt ellenállhatatlanok az exkluzív kávék rajongóinak körében. Az itt termesztett kávészemeket, miután megtisztítják, a napon szárítják meg, a szüretelés időszaka az esőzésektől függően november elején kezdődik és január végéig tart.
Testességében teljes, ízében gazdag és enyhén gyümölcsös – mondják a tanzániai kávéról, amely egy határozott boros savasságot is hordoz magában. Érdemes ismerni továbbá Tanzánia híres kávécseresznyéjét, amelyről már korábban is írtam.
Összességében viszont azt mondhatjuk el az afrikai kávéról, hogy nehezebb, savasabb a szokásosnál, míg például ha a dél-amerikai kávéval hasonlítjuk össze, az jóval könnyebbnek, krémesebbnek bizonyul. Mindkét kontinens kávéiban fellelhetők a csokoládés ízjegyek, de az afrikai kávé ezt egy virágosabb vonalban képviseli. Ezeket persze mind-mind befolyásolják a termőterületek, az időjárás, a termesztés módja, a feldolgozás módszerei is, épp ezért olyan sokféle ínycsiklandozó változat közül tudunk választani. Viszont nemcsak maguk az ott termő minőségi kávébabok, hanem a lenyűgöző kávéitaljai miatt is igazi kávékánaán az afrikai kontinens.
Ha azt mondom, Dakar, a legtöbben valószínűleg a rally szót teszik hozzá. Pedig sok más izgalmasság vár a nyugat-afrikai területen: Szenegál a fővárosán kívül még például a mogyoróültetvényeiről is híres, illetve az úgynevezett Touba kávéról. A szenegáli tradicionális ízletes, fűszeres kávénak, mely a szenegáli vendégszeretet egyik jelképévé vált, nemcsak a története, de egészségünkre gyakorolt pozitív hatása is érdekes.
A Touba kávé tipikus szenegáli kávé, amelyet erős arabica kávéból készítenek, egyedi ízét a hozzáadott szegfűszegnek és a speciális feketeborsfajtának, a Guinea borsnak, vagy ahogy a helyi nyelvjárás, a wolof hívja, a Djarnak köszönheti. Cukrot kevernek hozzá és kis műanyag pohárban pár forintért árulják az úgynevezett food truck létesítmények Szenegál utcáin.
Hiteles források szerint a Touba kávé szenegáli hagyománya egészen a XIX. századig nyúlik vissza, amikor a vallási vezető, Ahmadou Bamba bevezette és népszerűsíteni kezdte. Ő alapította meg Touba városát, ahonnan a híres szenegáli kávé neve származik. A tradíciót azóta is követik a helyiek, és gyógyító italként tartják számon a Touba kávét. Állítják, hogy az ital a kávé és a bors jótékony hatásait egyesíti, vagyis a Guinea bors jót tesz a gyomornak és a májnak. Sőt, a feketebors piperint is tartalmaz, amely az endorfintermelésért felelős, tehát maga a természetes antidepresszáns. A bors ezen felül az allergiások és az asztmások, illetve más légúti betegségben szenvedők tüneteit is enyhíti.
Van még más is, amiért Afrikára fontos kávékulturális központként tekinthetünk. Úgy hírlik, hogy a Mazagran ital, „az eredeti jegeskávé” egy algériai erőd után 1837-ben kapta a nevét és a kávészirupból, valamint hideg vízből készült italt az erődnél fogyasztották a francia gyarmati csapatok. Közben úgy is tartja a mondás, hogy az ital neve és eredete a francia idegenlégiós katonáktól származik, akik a Mazagran ostrom ideje alatt tej hiányában vízzel itták a kávét az 1840-es algériai háborúban. Majd amikor a katonák visszatértek Párizsba, azt javasolták az ottani kávézóknak, hogy hideg vízzel készítsék a kávét.
Ha Mazagran kávét szeretne valaki csinálni, erős, forró kávét használjon fel, amelyet jégre érdemes tölteni, és szűk, magas üvegpohárban javasolt felszolgálni. Algéria kávéváltozata azóta sok helyen meghódította a kávékedvelőket, és számos különböző variációja született: a portugálok erős kávét vagy eszpresszót szervíroznak fel jégre és citromra töltve, időnként rummal megbolondítva és cukorsziruppal édesítve. Az osztrákok jégkockákkal szolgálják fel az ő Mazagran fajtájukat, és rumot adnak hozzá. Az egészet gyakran egy hörpintésre javasolják meginni. Katalóniában jegeskávé és citrom összekeverésével tálalják a Mazagrant.
A nagy márkákat is meghódította a kávéfajta: a Starbucks és a PepsiCo a ’90-es években kifejlesztették a Mazagran névvel ellátott üdítőiket. Egy rövid „próbaidő” után aztán megszüntették az italt. Később a Starbucks Mazagran kávékivonatot készített, amelyet számos kávé ízesítésű termékhez lehetett felhasználni. Ezt a kivonatot az előre összekevert és üvegekbe töltött Starbucks frappucino italokhoz használták fel, melyek több helyen azóta is elérhetők. Az algériai hagyomány így egyre tovább él.
Ha végiggondolom, mi minden van Afrikában, szívesen megfogadom a KFT tanácsát. Vagyis kibérelek egy jó nagy puputevét, bejárom Kenyát és Zimbabwét (és Tanzániát, és Etiópiát), és minden helyinek fizetek egy feketét (vagy egy Mazagrant, vagy egy Toubát)!
