Egy néhány perces kávészünet munkaidőben csodákra képes, és ezzel a munkáltatók nagy része is tisztában van. Mindenki érezte már úgy, hogy „nekem ehhez kell egy kávé”, és valljuk be, az a pár perc, amit a kávé elkészítésével és elfogyasztásával töltünk általában gyorsan megtérülő befektetésnek bizonyul. Sok munkahelyen éppen ezért külön figyelmet fordítanak arra, hogy a dolgozók mindig hozzáférjenek egy bögre friss kávéhoz. Ezzel az apró figyelmességgel ahhoz is hozzájárulnak, hogy a munkatársak könnyebben koncentráljanak a feladataikra. Ez azonban nem volt mindig így: új találmányok, szociális mozgalmak és évtizedes szakszervezeti küzdelem kellett ahhoz, hogy szabadon kortyolgathassuk kedvenc kávénkat a munkahelyünkön is.
Több elképzelés is van a kávészünet kialakulásáról, amelyekről nehéz eldönteni, hogy melyik legenda, és melyiknek van valóságalapja. A legismertebb történet szerint a kávészünet a 19. századból, Wisconsinból ered. Akkoriban sok norvég bevándorló érkezett a városba, hogy a helyi tehervagongyárban vállaljon munkát, miközben a közeli dohányfeldolgozó munkaerőhiánnyal küzdött. A dohányüzem tulajdonosa úgy döntött, hogy felveszi a norvég munkások feleségeit, akik csak azzal a feltétellel mondtak igent, hogy minden délelőtt és délután tarthatnak egy rövid szünetet, ami alatt hazaugranak, és ránéznek a gyerekeikre. Így is lett, és ezek a dolgos háziasszonyok a szünetben általában egy bögre kávét is elkortyoltak. Ezzel a szokással megszületett a kávészünet. Wisconsin városában a mai napig minden évben egy kávészünet fesztivál keretében emlékeznek meg a történetről.
Mások szerint a kávészünet az eszpresszógép feltalálásához kötődik. Az ipari forradalom idején több gyártulajdonos észrevette, hogy a munkások jóval hatékonyabban dolgoznak egy rövid kávészünet után. Egyre nagyobb igény lett arra, hogy minél több munkás és minél gyorsabban jusson kávéhoz a munkaidejében. Luigi Bezzera olasz feltaláló oldotta meg a problémát 1901-ben, amikor feltalált egy olyan kávégépet, ami a korábbiaknál gyorsabban tudott kávét főzni. Ettől kezdve egyre szélesebb körben terjedt a munkahelyi kávézás.
1902-ben egy New York-i cég, a Barcolo Manufacturing Company hirdette meg a rendszeres kávészünetet a munkaerőnek járó juttatáscsomag részeként, majd egyre többen követték a példát. A második világháború után a folyékony kávékoncentrátumból és forró vízből kávét készítő gépek hihetetlen gyorsasággal terjedtek el a munkahelyeken, lehetővé téve, hogy a dolgozók mindössze 10-15 perc szünet után újult erővel lássanak munkához.
Később a szakszervezetek követelései közé is bekerült a kávészünet. A kifejezést a Pánamerikai Kávé Egyesület (Pan-American Coffee Bureau) tette közismertté 1952-es kampánya segítségével, aminek a szlogenje úgy szólt: „Give yourself a Coffee-Break — and Get What Coffee Gives to You”, vagyis „Tarts egy kávészünetet, és kapd meg, amit a kávé nyújthat neked”. A kampányban közreműködött John B. Watson, a kor elismert pszichológusa, így részben neki is köszönhető, hogy a kávészünet az amerikai munkahelyi kultúra szerves részévé vált.
A kávészünet intézményesülésének legjelentősebb fordulópontjáról a Time Magazin is beszámolt. Ez a fordulópont a United Auto Workers szakszervezeti szövetség és a nagyobb autógyárak közötti 1964-es egyezkedés volt. A szakszervezet több féle jutatásért harcolt, például egészségügyi támogatásért, mégis a kávészünet körüli vita volt az, ami majdnem sztrájkhoz vezetett. Végül az autógyárak beadták a derekukat, és rábólintottak egy napi 12 perces kávészünetre.
A kávészünetért folyó küzdelem története tehát főleg Amerikához kötődik, de ma már szerencsére más kontinenseken sem kell bizonygatni a létjogosultságát. Bár nem minden munkahelyen adatik meg az ingyen kávé, azért kávégépet, kávéfőzőt vagy legalább kávéautomatát a legtöbb helyen találunk. Ráadásul a kávészünet a munkahelyi szociális életben is fontos szerepet tölt be. Ti mit gondoltok erről? Jó lenne megvitatni egy finom kávé mellett, de kommentek is jöhetnek! :)
