Kávéklub

Nápolyt látni és meghalni: a híres mondás arra utal, hogy életünk során legalább egyszer muszáj ellátogatnunk ebbe a különleges, dél-olaszországi városba. Nápolyról erősen megoszlanak a vélemények; vannak, akiknek egyáltalán nem nyeri el a tetszését, míg mások első látásra beleszeretnek. Egy dolog azonban mindenki számára vitathatatlan: a nápolyi pizzához és a nápolyi kávéhoz fogható ízélményt nehéz máshol találni. Íme, a kihagyhatatlan kávék a Nápolyba készülőknek!

„De hát ez a főtér!” Értetlenül állok a Piazza del Plebiscitón, Nápoly központjában, kezemben egy gyűrött, fehér cetlivel, amelyen nápolyi ismerősöm félreérthetetlen utasítása áll: „Caffe del Professore, igyál mogyorós kávét. Kihagyhatatlan!”. Bizalmatlan vagyok a városközpontok szívében található „turistahelyekkel” kapcsolatban, de ha ide küldtek, akkor ide ülök be. Különben is, a legjobb pizzériás tipp is telitalálat volt. Leülök és kirendelem a mogyorós kávét. A pincér hamar hozza, a bárokhoz hasonlóan azonnal kell fizetni. A kávé nem túl sok, sűrű és mogyoróbarna, a tetején még sűrűbb, crema réteg. Az illata isteni. Megkóstolom. Nem akarok innen hazamenni!

A legjobb kávézók Nápolyban

Végül mégis haza kellett jönnöm, de alaposan utánanéztem a nápolyi kávézóknak. Nem ért nagy meglepetés: az interneten is a Caffé del Professorét, a mogyorós kávé fellegvárát ajánlják a legtöbben. Emellett érdemes felkeresni a Gran Caffé Gambrinust, amelynek ősét 1860-ban alapították, vagyis pont egyidős Olaszországgal. Az egyik legszebb példája a történelmi, irodalmi kávéházaknak!

A nápolyi mogyorós kávé

Jó hír az, hogy Nápolyban és környékén gyakorlatilag minden bárban hozzájuthatunk a mogyorós kávéhoz, amely a vidék egyik legismertebb ízesített kávékülönlegessége. Egy olyan espressóról van szó, amelyhez mogyorókrémet adnak – innen a krémes, sűrű állag. A mogyorókrémet a Nápoly tartományában termesztett mogyoróból készítik, nagyon finom magában is.

A nápolyi kávé egyébként is nagyon híres, a titok állítólag a különleges keverékekben és a pörkölés optimális eltalálásában rejlik. A jellegzetes, markáns íz eléréséhez egyrészt előszeretettel keverik az arabicát robustával, másrészt általában sötétebbre pörkölik a kávét, mint azt Olaszország többi részén megszokhattuk, így az aromák hangsúlyosabbak. A nápolyi kávé minőségét illetően fontos szerepet kapnak a laikusok számára lényegtelennek tűnő apróságok is: a kávét meleg csészében kell felszolgálni, mert így melegebb marad a kávé, a vizet pedig a kávé előtt illik meginni, előkészítve a terepet a kávéélmény számára, így az ízek jobban elválnak és kiélvezhetők.

A nápolyi kávékultúra

Nápolyra méginkább igaz az, amit az olasz kávéfogyasztási tradícióról már megtanulhattunk: a kávé nem csupán egy egyszerű ital, hanem egy rítus, a társadalmi élet fontos része, a kikapcsolódás, a mindennapi problémáktól való elszakadás, vagy éppen a szórakozás pillanata. Ha pedig valaki kávéra invitál minket, a szűkebb-tágabb társaságát is megosztja velünk. Nem véletlenül Nápolyban született meg a caffè sospeso, vagyis a felfüggesztett kávé hagyománya – erről a suspended coffee világnapja alkalmából már korábban is írtam. December 10-e egyébként az emberi jogok világnapja is, a két megemlékezés nem véletlenül esik egy napra: a nápolyiak számára ugyanis a kávéhoz való jog szinte már az alapvető emberi jogok közé sorolható. :)

A nápolyiak már az 1700-as években naponta legalább egy kávét megittak. Létezik megannyi dal a kávéról (köztük egy valódi óda is), híres filmrészletek, de a legismertebb nápolyi színdarab író tollából még egy kávét magasztaló, csinos kis erkélyjelenet is kipattant.

A híres kávéjelenet Eduardo De Filippo Nápolyi kísértetek című darabjából

Ha jobban megnézzük a képet, De Filippo mellett egy másik nápolyi hírességet is felfedezhetünk. Igen, arról a fura kis szerkezetről van szó, amire az úr mutat. A kiváló kávéőrlemények mellett ugyanis Nápoly egy kávétörténeti felfedezéssel is büszkélkedhet: a caffettiera napoletana (nápolyiul cuccumella) a kotyogós egyfajta korai alternatívája, amely a 19. század elején született meg a dél-olasz városban. Ez az otthoni kávéfőzésre szolgáló, több méretben kapható kis szerkezet négy külön egységből áll: a füllel rendelkező víztartályból, egy félig nyitott, félig lyukacsos tartóból illetve a filterből, amelybe a kávéőrleményt teszik, a tartályból, amelybe a kész kávé kerül és egy kis fogantyús tetőből. A kávéfőző különlegessége, hogy a főzés közben a kész kávé tartályának csőre nem felfelé, hanem lefelé áll. Amikor a víz felforrt, a kávéfőzőt megfordítják, így az őrleményen keresztülfolyó forró vízből nyert kávé az alsó részbe jut. Bár a nápolyi kávéfőzőt időközben felváltotta a gyorsabb és egyszerűbb használatú kotyogós, a cuccumellát a mai napig gyártják mind a hagyományos, retro, mind a modern, designosabb formákban.

Olvass tovább az itáliai kávéról!

A legszebb olasz kávéházak

Ha kávé, akkor Itália

Kinek az érdeme a változatos, sokáig elálló kávé?

Emlékszünk még Alfonso Bialettire és kis kotyogósára? A Lavazza-recept ugyanis nagyon hasonló: végy egy, a munkáját szenvedélyesen szerető piemonti fiatalembert (lehetőleg olyat, aki később bajuszt növeszt), küldd el külföldi tanulmányútra, hogy aztán hazatérve kis üzletet nyisson, adj hozzá sok munkát és kísérletezést, és íme, az eredmény: egy jó ötlet, cégalapítás, marketingre fogékony fiúgyermekek és unokák reklámkampányai, töretlen siker több mint száz éve. Ez lenne a leegyszerűsített változat… a Lavazza története azonban több figyelmet érdemel: ismerjük hát meg jobban ezt a sikeres, olasz márkát, mely pontosan 120 éve indult világhódító útjára.

Az ötlet

Minden egy kis drogériával kezdődött, amelyet Luigi Lavazza 1894. március 24-én (hivatalosan 1895-ben) nyitott meg Torino belvárosában. Hogy miért éppen ez a vegyesbolt emelkedett ki a többi közül? Nos, míg a versenytársak a megszokott fajtájú, ismert őrleményeket árulták, a Lavazza kreatív alapítója egy rendkívüli intuíciótól vezérelve különböző típusú pörkölt kávékat kezdett összekeverni, hogy a vásárlói egyedi igényeit is kielégítse. Ezt persze a kávéfajták eredetének, sajátosságainak hosszas tanulmányozása, valamint egy brazíliai utazás előzte meg, mely során a munkáját szenvedélyesen szerető fiatalember alaposan kitanulta a világ különböző tájairól érkezett őrlemények keverésének művészetét. E nagyszerű ötletnek köszönhetően a Lavazza gyorsan terjeszkedett, 1910-ben már kinőtte a kis drogériát, így új helyre költözött, ahol a mai napig a család tulajdonában álló étterem őrzi emlékét.

A csomagolás, mely forradalmasítja a kávéárusítást

Az első világháború átmeneti nehézségeket hozott, ám a Lavazza család (Luigi, felesége, valamint 3 gyermekük) szárnyai alatt az üzlet tovább bővült, ismét új helyiségekbe költözött és 1927-ben megalakult a Lavazza részvénytársaság. A márka ekkor már nem csak Torinóban, hanem az egész régióban elterjedt. Ugyancsak erre az időszakra tehető a kávécsomagolás megújulása: az aroma és az illat megőrzése érdekében az őrleményeket dupla papírréteggel védték, így a vásárlók nagyobb csomagokat is haza tudtak vinni, hisz a kávé minősége napokig változatlan maradt. Ebből nőtte ki magát a hetvenes évek elején a híres vákuumos Lavazza-csomagolás, melynek köszönhetően a kávékat még hosszabb ideig lehetett tárolni, és még szélesebb körben terjeszteni.

A világhírhez vezető úton

Miután az idős alapító 1936-ban visszatért szülővárosába, Murisengóba, 7 gyermeke közül 3 fia vette át a cég irányítását. A negyvenes években nagyszabású reklámkampány indult: először is, 1946-ban megalkották a Lavazza első logóját, mely már a csomagoláson is megjelent; a megnagyobbított középső A betű a mai napig a márka sajátossága. Ekkortájt indult a kávéhoz köthető eseményeket, vagy az olasz és nemzetközi történelem momentumait ábrázoló, népszerű Lavazza-kártyácskák (Le figurine Lavazza) terjesztése is, amelyek ma már nagy kincsnek számítanak a gyűjtők számára. Nem hiányzott természetesen a frappáns mottó sem: „Piú lo mandi giú, piú ti tira su.” „minél többet küldesz le, annál jobban feldob téged”. Az ötvenes évektől kezdve a Lavazza már csak kávéval foglalkozik.

A reklámkampány azóta sem szünetel, az ötlettár kifogyhatatlan: az új évezredben indult a cég első, 1950-es szlogenjét („Lavazza – Paradicsom a csészében”) idéző „Paradicsom” nevet viselő reklámsorozat, mely híres olasz és külföldi színészeket (pl. Julia Roberts) sorakoztatott fel a Lavazza mögött. Nem hiányzik a híres külföldi fotóművészek (pl. Helmut Newton) közreműködése sem, akik munkájukkal művészi formába öntik a kávét népszerűsítő reklámokat. A cég sorra nyitotta külföldi leányvállalatait, a Lavazza csészék egyre több kávézóban láthatóak; ne feledkezzünk meg a frappáns, kétszersültből készült Lavazza csészéről sem! A marketing és ökológia díjas találmánnyal néhány éve rukkoltak elő, a fagyi tölcsérhez hasonló ízű csészét belülről cukorréteggel „bélelték ki”, így miután a kávé elfogyott, a vendég desszertként elrágcsálhatta a csészét is.

Kávépörkölés Lavazza-módra

1957-ben Luigi unokája, Emilio is otthagyta névjegyét a cég történelmében: beindította a Lavazza kávépörkölő tevékenységét. Új, innovatív módszerének köszönhetően Olaszországban egyedülálló módon, naponta több mint 40 ezer kg kávét tudtak feldolgozni. 1965-ben átadták Európa legnagyobb pörkölő üzemét is. A Lavazzának a pörkölés területén is sikerült kiemelkedőt alkotnia: a kávé típusának függvényében különböző, időben és hőfokban eltérő pörkölési szakaszokat határoztak meg, így például a robustát kevesebb ideig pörkölik, mint az arabicát.

A Lavazza ma már három fő tevékenységkörre épül: otthoni fogyasztásra szánt, saját pörkölésű őrlemények és kávégépek árusítása; professzionális kávéfőzők, kávéautomaták forgalmazása (az Espresso Point Lavazza 1989-ben került piacra); valamint kávézók üzemeltetése. Kevesen tudják, hogy napjainkban a Lavazza már nem csak a kávéhoz köthető termékekkel foglalkozik, hanem például teát és csokoládét is árusít.

A poszt elsődleges forrása a Lavazza honlapja.

Érdekel a téma? Olvass tovább:

http://kaveklub.reblog.hu/cimke/Bialetti

http://kaveklub.reblog.hu/ha-kave-akkor-italia

http://kaveklub.reblog.hu/a-legszebb-olasz-kavehazak

Nem tudom, hogy vagytok vele, de én szinte gyermeki lelkesedéssel várom a Nespresso legújabb, limitált kiadású kávéit. Bevallom, nem csak az ízük érdekel, hanem a nevük és hogy milyen színű lesz az új kapszula. Nos, most egyszerre két újdonságnak örülhetünk: megérkeztek az új Tribute to Milano és a Tribute to Palermo őrlemények!

A 2013-as Trieszt-Nápoly kávékaland mintájára idén ismét egy észak- és egy dél-olasz város „csap össze”, ezúttal Milánóba és a szicíliai Palermóba kalauzol minket a Nespresso. Az új kávékapszulák bejelentése alkalmából tartott rendezvénynek most a – stílusosan – olasz ’Mericano Bár adott otthont. Az első érdekesség már a küszöb átlépése előtt várt ránk: a bejárat mellett hangulatos, olasz tájat ábrázoló fotó előtt egy Vespa várta a fotózkodni vágyókat, akik azon nyomban zsebre vághatták a kész képeket.

Belépve finom koktélt nyomtak a kezünkbe welcome drinkként, majd kezdődött a show Orosz Barbi vezetésével. Nem, nem írtam el, nem termékismertetőnek, hanem valóságos shownak lehettünk szemtanúi két, régóta Magyarországon élő olasz fiatalember jóvoltából. Egyikőjük a bár házigazdája, a palermói Salvo (Novodomszky Éva férje), a másik showman pedig a Milánó mellől származó, szintén étteremtulajdonos Gianni. A hangos és vidám, gesztusokkal és olasz csevegéssel tarkított előadás ízelítőt adott az észak- és dél-olaszok nyelve, mentalitása és nem utolsó sorban kávéja közötti különbségekből. Az olaszoknál a kávé a társadalmi élet fontos része, egy olasz akár napi 7-8 kávét is elfogyaszthat.

Na de mit értünk kávé alatt? Míg Milánóban általában pontosan meghatározzuk, hogy milyen típusú kávét (rövid, hosszú) kérünk, addig Palermóban a caffé egyértelműen az espressót takarja. A két lelkes étteremtulajdonos elmesélte, hogy az espressót meleg csészében szokás kínálni és minél gyorsabban (1 percen belül) el kell fogyasztani. Számomra vitatható kijelentés is elhangzott: a legjobb kávé az, amiben nincs cukor! És ha már ebéd után akarunk cappuccinót inni, legalább bizonyos ételek után ne tegyük ezt, például „a cappuccino nem fér be egy feketekagyló után” – okít minket Gianni. Megtudtuk azt is, hogy bárhol és bármilyen bárba is tévednénk be Olaszországban, a bárpultnál elfogyasztott espresso mindenhol olcsóbb, mintha asztalnál ülve fogyasztanánk.

A hangsúly persze a különbségeken volt: a palermóiakkal ellentétben a milánóiak szívesen játszanak a kávéval, például a caffé correttóba kerülő különböző alkoholtípusokkal. Bár a kávéról sokunknak Dél-Olaszország juthat eszünkbe, a kávé és a kávépörkölés északon, Velence környékén jelent meg, figyelmeztet Gianni. A milánói elegáns kávéval szemben a déli kávékultúrát az arab hatás, a fekete, égetett, erősen pörkölt, „kemény” kávé jellemzi.

Az eszmefuttatást Nagy Zsolt, a Nespresso kávészakértője vitte tovább, aki bemutatta a két új kapszulát is: két, magas intenzitású, ám eltérő ízvilággal rendelkező őrleményről van szó, amelyeket ajánlatos ristrettóként, vagyis az espresso rövid, koncentrált formájaként fogyasztani, hogy az ízek jobban érvényesülhessenek. A Tribute to Milano őrleményben a mogyorós, gabonás jegyek kapnak hangsúlyt, ha latte macchiatóként fogyasztjuk, a krémes, tejes ízek remekül kihozzák az intenzív karamellás aromáit. Az arab kávékultúrát tükröző, erőteljes, intenzív ízvilágú, Palermo ihlette őrleménynél a magasabb robusta aránynak köszönhetően inkább a testes, kakaós aromák, a fűszeresség, borsosság dominál. Cappuccino formájában jól érvényesül az ital testessége és erőteljes karaktere.

A szórakoztató és érdekes bemutatót követően egy kvízjátékon vettünk részt, és volt egy flair show is, majd az étterem milánói és palermói ételkóstolóval zárta a remekül sikerült programot. Bemutattak egy pár hihetetlenül finom receptet is, nekem ez tetszett a legjobban:

Rózsaszín koktél

Hozzávalók:

• 1,5 dl barackos Bellini ( barackpüré, kevés szóda és citromlé keveréke )
• 1 Tribute to Milano (25 ml) kapszula
• 3 jégkocka

Elkészítés: Önts barackos Bellinit egy borospohárba! Készíts egy espresso-t shaker-be, majd rázd össze 3 jégkockával. A lehűtött kávé egy részét adj a Bellinihez és szívószállal szolgáld fel! Jó kávézást kívánok!

Olaszországban nagy hagyománya van a kávézásnak, elsősorban az espresso élvezetének, nem csoda, hogy a kávéházi kultúra is hamar megvetette a lábát az országban. Az első kávéházak a 18. században nyíltak – még az egységes Olaszország létrejötte előtt -, és sok még ma is működik közülük és őrzi eredeti formáját. Ebben a bejegyzésben ezeket a hangulatos kávézókat szeretném megmutatni nektek.

Caffé Florian, Velence

Olaszország egyik legrégebbi kávéháza, a Caffe Florian 1720-ban nyílt meg, akkor még „Caffe alla Venezia trionfante”, magyarul győzedelmes Velence néven, a köznyelv viszont első tulajdonosa, Floriano Francesconi után Caffe Florianra keresztelte át. Olyan neves vendégek fordultak meg itt, mint Göthe vagy Casanova. Apropó Casanova: sokáig ez volt az egyetlen kávéház Velencében, amelyet hölgyek is látogathattak.

A kávézóban jelenleg is látható falfestmények a 19. század elején készültek, amikor újradekorálták az akkora már négy teremből álló kávéházat. Az egyik termet híres férfiak portréi díszítik, a másodikat jelenetek az emberiség fejlődésről (úgy a művészetek, mint a tudományok területén), a harmadikat távol-keleti ihletésű motívumok, míg a negyedik teremben a négy évszakot megtestesítő négy nőalak festményét láthatják a vendégek. A 20. században egy ötödik teremmel bővült a kávéház, amelyet gazdagon díszített tükrökkel és aprólékos faberakással díszítettek.

Caffé Greco, Róma

Róma egyik legismertebb és legrégebbi kávézója a Caffé Greco, amely az ország második legrégebbi, ma is működő kávéháza is egyben a velencei Caffé Florian után. 1760-ban alapították, nevét görög tulajdonosa után kapta. Megfordult itt Stendhal, Byron, Keats, Ibsen, Andersen, Menderson, Wagner, sőt Liszt Ferenc is, és még sorolhatnánk a híres művészeket, akik egykor a kávéház vendégei voltak. A Caffé Greco napjainkban is művészek és politikusok kedvelt találkozóhelye, mi több, a kávézó maga is szerepet kapott egy 2013-ban megjelent regényben, a „The Cana Mystery”-ben.

Caffé Fiorio, Torino

A Café Fiorio a hangulatos Via Po sugárúton található, amelyet szinte végig árkádos épületek szegélyeznek. A kávézó is itt, az árkádok alatt bújik meg, s bár kívülről nem tűnik fényűzőnek, odabent békebeli hangulat és gazdagon díszített belső tér várja a vendégeket.

A kávézót 1780-ban alapították, és hamar a művészek, a politikusok és a városi értelmiség kedvelt találkozóhelye lett. Törzsvendégei közé tartozott például Camillo Cavour, az első olasz miniszterelnök is.

Caffé Pedrocchi, Pádova

A Caffé Pedrocchi különlegessége, hogy termeit különböző stílusokban díszítették, eklektikus díszítése az olasz építész, Giuseppe Jappelli munkáját dicséri. A kávéháznak történelmi jelentősége is van, hiszen komoly szerepet kapott a Habsburg-dinasztia elleni 1848-as felkelésben.

A kávézót a bergamói Francesco Pedrocchi alapította, aki rendkívül kedvező helyet választott az egyetem, a városháza és a piactér közelében. Francesco halála után fia, Antonio vette át apjától a kávézó vezetését, aki kibővítette a létesítményt, amely így már az egész épületet elfoglalta, és ő kérte fel Japellit is, hogy álmodja újra a kávéház belső kialakítását. Ekkor került kialakításra többek között a görög, a római és a reneszánsz terem is.

Antonio halála után egyik tanítványára hagyta a kávéházat, aki azonban végrendeletében úgy rendelkezett, hogy a tulajdonjog Pádova városára szálljon, a mindenkori városvezetéstől pedig azt kérte, hogy őrizzék meg az épületet és az ott található értékeket, de közben fejlesszék is tovább legjobb tudásuk szerint.

A felsorolást persze folytathatnánk, hiszen Olaszország minden városában találhatnánk tucat számra olyan kávéházakat, amelyeket érdemes megnézni, kipróbálni, megmutatni, de azt hiszem, a 18. századi olasz kávéházak hangulatát sikerült így is megidéznem :)

Az emberek többségének az igazi presszó kávé kapcsán Olaszország jut az eszébe, mint ahogy nekem is. Ugyan most már itthon is kifejezetten magas minőségű kávékat és jó kávézókat lehet találni, és nagyon drukkolok azoknak, akik azon fáradoznak, hogy visszahozzák Budapest régi kávéházi kultúrájának világát vagy abból kiindulva valami újat alkossanak, de azért az itáliai élményeknek nincs párja.

Mi lehet az oka annak, hogy Olaszországban akár az autópálya menti pihenőhelyeken vagy éppen az Elba-szigetére hajózó kompon is éppen olyan zseniálisan finom a kávé, mint egy elegáns bárban? Olaszországban a kávézás és a kávé része az élet szeretetének, annak a lendületnek, az olaszos könnyed eleganciának, ami mindent áthat. Ami miatt pontosan lehet tudni valakiről a megjelenése alapján – még mielőtt megszólalna -, hogy olasz. A kávézás élményéhez hozzátartoznak a hangos reggeliző helyek, ahol a pult másik oldalán álló férfiaknak mindig van egy-két kedves megjegyzése a hölgyvendégekhez, vagy legalábbis úgy tudnak nézni, hogy bármilyen kávé sokkal jobban esik, ami amúgy is isteni.

Akkor sajnálhatjuk csak igazán, hogy nem szántunk elég időt az olasz nyelvnek az elsajátítására, amikor egy kávézóban ülve teljes kikapcsolódásképpen csak nézzük, ahogy gesztikulálnak és társalognak az olaszok. Azok a hangsúlyok, az a dallam, azok a mozdulatok is mind-mind összegződnek egy csésze feketében. Valahogy sűrűbb, mint otthon. Tartalmasabb, újabb és felvillanyozóbb. Benne van a mosoly, a napsütés, a tengerparti szél, a cantuccini, az épületek patinája, a robogók hangja, a campanille harangja…

Racionálisan mindent tudunk: hogy a jellegzetesen kesernyés, kifejezetten sötét fekete színű olaszos kávé titka valójában a kávébab előkészítésében rejlik. Ahogy már korábban is írtam róla, a kávé pörkölése az előkészítés egyik legfontosabb lépése. Ha tej nélküli ristrettot fogyasztunk, egy aprócska hiba is felboríthatja az ízharmóniát.

A pörkölés egy összetett kémiai folyamat, amely nagyfokú hozzáértést és odafigyelést követel meg. A pörkölés során a kioldódó cukrok barnává színezik a szemeket, miközben folyamatosan csökken a savtartalom, a koffein pedig felszabadul. Az olasz pörkölés során akár 20 percig is ki vannak téve a kávészemek a 200-220 Celsius-fokos hőmérsékletnek, ez testes aromát ad a kávénak, de sok múlik azon is, mennyire drasztikus a hőmérsékletváltozás.

Az olasz kávét azonban nem lehet tudományos alapon megfogalmazni. Pontosan leírhatjuk az az előkészítést és az elkészítést is, azt a hangulatot mégsem tudjuk megfogni, amit egy igazi olasz espresso jelent. Talán kell hozzá a környezet, a hely varázsa, az emberek, a zegzugos utcákban megbújó vagy a tágas tereken napsütötte teraszokat kínáló kávézók hangulata is. De éppen ez a megfoghatatlanság az, ami olyan vonzóvá teszi az olasz kávét, ami ébren tartja bennünk a vágyat, hogy utazzunk már… de azonnal ;)