A hírekben hallottam a héten, hogy lement a kávé ára a terménytőzsdéken, mivel a brazil kávéültetvények idén bőséges termést tudtak hozni. Ezt a hírt továbbgondolva jutott eszembe, hogy milyen jó lenne egy kávézót nyitni. Hiába érné meg most jobban – kávéár szempontból legalábbis – mint máskor, nem fogom megvalósítani a hirtelen jött tervet, de azért eljátszottam az ötlettel. ZanziBár lenne a kávézóm neve. Más lenne, mint a hasonló nevű, Budapesten is megtalálható helyek. Az én ZanziBárom természetesen zanzibári kávéból készült különlegességekkel lenne tele. 
Persze azért is lenne vonzó, hogy Zanzibárból hozzam be a kávét, mert a Tanzániához tartozó, Afrika keleti partjainál lévő szigetcsoportot örömmel látogatnám meg, így az utazással járó munkát össze tudnám kötni a nyaralással. De más miatt is szimpatikus az úti cél. Az ott termő liberica kávé a kávéfajták egyik legizgalmasabbikát kínálja: fekete tea, csokoládé, szeder, kiwi ízek egyaránt felfedezhetők benne, de a citrom savanykásságával és közben édes, kiegyensúlyozott, pont megfelelő testességével válik igazán ellenállhatatlanná.
Nevéhez hűen a képzeletbeli kávézómban mást is lehetne kapni, mint csak sima kávét. Az alap, hogy lennének kávés sütemények. De sós, meleg ételt is kínálnék, utána is néztem, milyet: a zanzibári kávés csirkét. Bizony, kávés csirkét, Unguja sziget kedvenc eledelét. Barnacukor, csípős ketchup, lime-lé, narancslé, vegyesfűszer, vaj, gyömbér és zanzibári kávé összeforralt keverékébe forgatott csirkemellet rizzsel.
És mivel Zanzibár amúgy is fűszereiről híres, kávé- és kakaókülönlegességeim is visszahoznák a szigetek ízeit: kínálnék a szigetekről hozott szegfűszeges, szerecsendiós, kókuszdiós, mangós, fahéjas, vaníliás és borsos finomságokat is, mert beszerző utam során megtanulnék egy pár receptet a helyiektől. És tele lennének a kávézó falai a szakácsnőkről és a szakácsokról meg a kávéültetvényen dolgozó emberekről készített fotókkal, amelyek visszaadják a vidék hangulatát és megmutatják, hogy milyen hagyományai vannak a kávétermesztésnek.
Kávéültetvényekről is lennének képeim, és azokról az apró kávéfarmokról, ahol a nagy fák szép harmóniában vannak a mellettük lévő trópusi gyümölcs- és fűszerfákkal. És, hogy mindenki tudja, miért is különleges a liberica kávé, az itallapra, amiben a már szinte a számban érzett szegfűszeges, szerecsendiós, kókuszdiós, mangós, fahéjas, vaníliás és borsos ínyencségeket is felsorolom, érdekességeket is közölnék magáról a kávéfajtáról.
Illetve bemutatnám a kávé tulajdonságait: erősségét, fűszerességét, gazdag és egyedi ízvilágát is, hogy még jobban értékeljék, milyen kincset szürcsölhetnek a vendégek, azt is leírnám, hogy bizony évente összesen 2000-2500 kilogramm kávét termel Zanzibár. Annak egészen jelentős részét pedig fel is vásárolnám, ha lenne egyszer egy ZanziBárom! Jelmondatom a bejárat felett pedig az a szuahéli nyelvű felirat lenne, amit mindenki ismer: Hakuna matata! (No problem!:-)
