Vannak, akik imádják, vannak, akik kerülik a franchise kávézókat, de azt hiszem, kevés olyan kávékedvelő van, aki sosem hallott róluk. Starbucks, Costa Coffee, California Coffee Company – itthon is bőséges a felhozatal. Egyre több kávézólánc képviselteti magát nálunk is, ami azt mutatja, hogy van igény az uniformizált, mindig ugyanazt az élményt és ízt kínáló kávézókra. De miért szeretik olyan sokan őket: a kávé vagy a hangulat miatt?
A Jóbarátok kultikus helye a Central Perk kávézó: annyian vágytak rá, hogy belehuppanjanak a kényelmes fotelekbe és igyanak egy csésze (vagy inkább óriásbögre:) kávét, hogy létre is hoztak egy azonos nevű kávézóláncot, ugyanolyan berendezéssel.
A kávézóláncok legnagyobb trükkje, hogy nem csak kávét, hanem élményt és életérzést is kínálnak. Talán éppen ez sikerük egyik kulcsa. Ma már természetes, hogy Budapesten szinte minden második sarkon találunk egy franchise kávézót, de biztos emlékeztek rá, hogy régen ezek a kávézók a nyugat szelét jelentették. A bécsi kirándulás során már alig vártuk, hogy beüljünk egy „sellős” kávéra :D és szuvenírként hoztuk haza a shopból a logózott bögrét, hogy otthon abból szürcsöljük az itthoni kávét, mert abból finomabb volt.
Claudia Schiffer, Jessica Alba, Pink és az elmaradhatatlan „sétálós kávéjuk”
Azt hiszem, a „take-away” kávé mániáról egy kicsit a sorozatok, filmek is tehetnek. A Jóbarátokban leginkább a kávézóban ücsörögtek, de egy sor másik sorozat, például a Szex és New York szereplői már az utcán rohanva itták a papírpoharas kávét, mert ők elfoglaltak, nem érnek rá csak úgy 20-30 percet kávézgatni. (Mondjuk Carrie ráért utána két órát ebédelni a barátnőkkel, de ne rontsuk el a varázslatot:) Aztán ha csak kinyitunk egy sztármagazint, láthatjuk, hogy a hollywoodi színészek, énekesek kezéből sem hiányozhat az elviteles kávé. Természetes, hogy mi is vágytunk rá, hogy kaphassunk egy szeletet ebből az életérzésből. Éppen ez lehet a siker egyik kulcsa: mert papírpohárból, az utcán kávézni szinte státuszszimbólum lett, azt mutatja, hogy elfoglaltak és fontosak vagyunk.
Costa Coffee
Természetesen nem csupán ennyiből áll a kávézóláncok vonzereje. Sokan nem kedvelik, de az itt kapható kávét nem szabad leírni. Egyrészt jó minőségű, frissen őrölt kávékról van szó, de amiben igazán különlegeset nyújtanak az a sokszínűség. Ezekbe a kávézókba általában nem egy szimpla espressoért tér be az ember, hanem egy habos-szirupos, netán ízesített hosszú kávéért. Rengeteg változat közül választhatunk, hagyományos és formabontó ízekkel és rengeteg féle sziruppal variálhatunk. A lehetőségek száma szinte végtelen. (Egyszer bevállaltam egy epres frappét, ami elsőre elég nagy zsákbamacskának tűnt, de még az is finom volt, nem hiába, ki vannak ezek a kávéköltemények találva.
Bár én elsősorban a hagyományos kávéházakat szeretem, az elegáns környezetet és a sallangok nélküli, jó minőségű kávét, de azért néha nekem is kedvem szottyan papírpohárból, az utcán szürcsölni a latte macchiatom vagy épp kiülni a kirakatba vele. Szerintem egyébként a Costa az, ami a legmagasabb minőséget képviseli, legalábbis nekem az itt készült kávé ízlik a legjobban. Ráadásul szójatejet is tartanak, amiért tőlem extra pont jár.
Egy brutális kalóriabomba, a mandulaszirupos csoda
Bár a kávézóláncok népszerűségük nyilvánvalóan töretlen, elvégre a bevásárlóközpontok közönsége sokszor csak egy gyors kávéra vágyik és egy csipet Amerikára, azért én mégiscsak jobban szeretem, ha nem kell sorba állnom, és pincér szervírozza a feketémet egy elegáns porcelán csészében.
