Kolumbiai kávé, vagyis Café de Colombia. Erről a névről talán nektek is eszetekbe jutott az a logó, amin egy bajuszos figura áll, oldalán egy szamárral, vállán egy zsák kávéval, a háttérben pedig hegyek magasodnak…Ez valójában nem egy helyi kávémárka logója, hanem egy szövetségé, akik a kolumbiai kávétermesztők védelméért dolgoznak. Szigorú szabályozásuk szerint csak azokra a termékekre kerülhet ilyen címke, melyek 100%-ban az ország kávéjából készülnek. A logón szereplő, kitalált karakter, Juan Valdez Európát is meghódította: az EU 2007 óta eredetvédelemben részesíti a kolumbiai kávét, ami azért nagy szó, mert ez az első olyan védett élelmiszeripari termék a listán, mely nem az EU-ban készül.
Kolumbia a negyedik legnagyobb kávétermesztő nagyhatalom, és ők termelik a legtöbb arabica kávét a világon. A sikeres marketingötletek mellett talán annak is köszönheti a sikerüket, hogy változatos tájakon művelik az ültetvényeket, több évszázados hagyományokkal.
A kávékultúrát a jezsuiták honosították meg az országban az 1700-as években, az első ültetvényeket a ma is híres északi Santander régióban ültették. Ez a terület, amit egyébként kolumbiai kávéháromszögnek is hívnak, lankás, napsütötte termővidékeiről ismert. A napsütés egyenletesen éri a domboldalakat és így a kávécserjéket is, melyek jellegzetesen gazdag ízű, megbízható minőségű kávészemeket adnak. Az itt elterülő, hatalmas ültetvényekhez képest kicsinek számítanak az ország hegyvidéki területein működő farmok, melyek az Andok csapadékosabb, párásabb időjárását használják ki – az itt termő arabica kávészemekben karakteresebb, kevésbé savas ízek érvényesülnek. Ha kolumbiai kávét kerestek, a Santander mellett érdemes olyan termővidékek nevét keresni, mint az Antioquia, a Caldas, a Cundinamarca vagy a Cauca. Ezek a területek észak-nyugatról dél felé haladva különböző ízvilágot képviselnek.
Kolumbia az 1800-as évektől kezdve jól ki tudta használni az Egyesült Államok, később pedig az európai kontinens növekvő igényeit a kávéra, így jelentős befektetői hálózat épült a kávéfarmokra. A világgazdasági folyamatok és a belső konfliktusok azonban többször válságba sodorták a helyi ültetvényeket, és ha mindez nem lenne elég, sokan az éghajlati változások miatt is aggódnak: a szakértők az átlaghőmérséklet emelkedéséhez kötik, hogy 2006 és 2010 között az ország közel hárommillió zsákkal kevesebb kávét tudott értékesíteni. A termesztők legutóbb 2013 elején hirdettek sztrájkot, hogy a csökkenő felvásárlási ár ellen tiltakozzanak.
Bár közvetlenül nem tudom támogatni a kolumbiai farmereket, azért szívesen megkóstolok egy finom kolumbiai espressot…
