Kávéklub

Jön a jó idő, és ezzel együtt a teraszokat is megnyitják mindenhol, amit én imádok! Nincs is klasszabb annál, mint egy kávézó teraszán ücsörögni, és magamba szívni a tavaszi nap melengető sugarait, miközben valamilyen hosszú kávét kortyolgatok.

Igen, hamisítatlanul itt a hosszú kávék szezonja, legalábbis nálam és azoknál, akik nem espresso hívők, és más kávéitalokra is nyitottak.

Hosszú kávét gyakran fogyasztunk, azonban azzal kapcsolatban, hogy mi is számít annak, elég nagy a zavar a fejekben. Bevallom, sokáig nekem sem volt tiszta. Tulajdonképpen az elkészítésen múlik az, hogy egy kávéitalt ebbe a kategóriába sorolunk-e, vagy sem.

Hogy mitől lesz hosszú egy kávé? Ami a lényeg, az a kávé őrlése, illetve a felhasznált víz mennyisége. A hosszú kávéhoz ugyanis nem őrlik annyira finomra a kávészemeket mint az espresso esetében, hanem egy kicsit durvábbra hagyják, így teljesen máshogy járja át a víz, máshogy oldódnak ki az aromák. A durvább őrlés, kevésbé forró víz, vagy rövidebb áztatás enyhíti a kivonatolást, így egy kiegyensúlyozott ízű hosszú kávé készíthető, mely a legmarkánsabb ízeket emeli ki.

A hosszú szó a kávé nevében két dologra is vonatkozik: egyrészt hosszabb ideig fő le, mint a rövid espresso, másrészt általában mennyiségében is több. Érdekes viszont - ahogy arról épp a legutóbbi posztomban számoltam be - hogy annak ellenére, hogy a hosszú kávék kevésbé intenzívek, mint az espresso vagy egy ristretto, koffeintartalmuk magasabb, és több csersavat is tartalmaznak.

Gyakran a filteres kávét, illetve a kotyogóst is ebbe a kategóriába soroljuk, de ha elmegyünk egy kávézóba, akkor a szoros értelemben vett hosszú kávét, vagyis Caffé lungo-t, ami a kicsi és intenzív ristretto ellentéte, egy espresso a szokásos mennyiségnél közel kétszer annyi vízzel, kicsit durvábbra őrölt kávéból készítik el, gyakran espresso gépen. A hosszú kávé elkészítésében nagy népszerűségre tett szert az Aeropress is, amit sok barista előszeretettel használ, sőt, már külön bajnokságokat is szerveznek a ketegóriában!

Tejes kávéitalok között is akadnak lungok, azaz hosszú kávék, ilyen például a mélange. A mélange esetében egy adag eszpresszót forró vízzel kétszeresére higítunk (nem tovább főzzük, mert akkor keserű lesz!), majd ugyanennyi felgőzölt tejjel és némi tejhabbal tálaljuk. Nekem nagy kedvencem, olyan lágy és könnyű!

Bár mi, magyarok alapvetően még mindig az erős, rövid feketét részesítjük előnyben, ha kávéról esik szó, a fiatalok körében egyre népszerűbb a lungo. Őszinte leszek, mostanában – főleg reggelente – valahogy nekem is jobban esik egy kicsivel hosszabb kávé, mint egy felrázó espresso. 

Aki olvasta a kávé kisokos első fejezetét, emlékezhet, hogy az espresso alapú kávék közé tartozik a lungo és az americano is. Egyiket sem szabad összetéveszteni a filteres vagy csepegtetős eljárással főzött, hasonlóan laza hatású kávékkal, mert a főzet maga olyan eljárással készül, mint egy átlagos espresso. Igaz, csak maga az eljárás hasonlít, a felhasznált kávészemek és a vízmennyiség nem egészen.

Míg az espresso 30-50 ml hosszú, addig a lungo 110-140 ml körüli, vagyis a lungohoz nagyjából háromszor annyi vízzel oldják ki a kávéőrleményt, ez adja a könnyed, de azért határozott kávéízt. Emellett a koffeintartalma is magasabb, mint az espressoé, hiszen hosszabb ideig folyik át a víz egy adagnyi kávén. A másik különbség, hogy az espressohoz kimondottan finomra darálják a kávét, a hosszúkávék esetében a durvább őrlemény a megfelelő.

Az americano mint másik híres hosszúkávé íze a sok víznek köszönhetően közelebb áll a filteres kávéhoz, a kevésbé gyakorlott kóstolók talán meg sem mondanák elsőre a különbséget. 

A lungo hamar népszerűvé vált itthon is, mert a szokásos café latténk helyett iható, akár reggeli ébresztőként, akár napközben, elviteles kávéként.

Különösen kedvelhetik azok, akik laktózmentes diétájuk kedvéért, vagy csak kíváncsiságból szeretnék helyettesíteni a tejet, viszont nem vágynak erős espresso ízre. Sőt, ismerek olyanokat, akik egy beszélgetést el sem tudnak képzelni egy espresso mellett, csakis egy sokáig kortyolható kávékülönlegességet élvezve.

Szóval, a lungót érdemes megkóstolni, még akkor is, ha elsőre nem tűnik olyan könnyednek, mint egy tejeskávé – a tejcukor mindig lágyabbá teszi a kávéízt, mint a forró víz, utóbbi viszont kiemeli a kávé eredeti zamatát. Ennek ellenére nem bűn egy kis tejjel is felönteni, ha éppen úgy esik jól. ;)

Végeztem egy gyors kutatást az ismerőseim körében, hogy ki milyen kávékülönlegességeket ismer, amikkel utazásai során találkozott. Az eredmény persze nem reprezentatív, de kiderült, hogy a barátaim nagy része a magyar kávézók többségében kínált espresso-cappucino-latte-macchiato négyesből szokott választani, esetleg a flat white vagy az americano név ismerős számukra, amióta ezeket egyes kávéláncok is felvették a kínálatukba.

Azt kell, hogy mondjam, szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen a kávénak számtalan elkészítési módja létezik már csak Európában is, sőt, akár ugyanabból a típusból is nemzetenként eltérő italok születnek. Nem kell ahhoz világjárónak lenni, hogy minél több kávéfélét ismerjünk, ezt szeretném bizonyítani nektek. 

Ahhoz, hogy az egyes típusok közötti eltérések érthetőek legyenek, kezdjük az elején. Lesznek benne kis ismétlések a korábbi bejegyzésekből, de mint tudjuk, „Ismétlés a tudás anyja”. Az espresso, mint sok kávé alapja, egyfajta kiindulópont lehet. Egy adag úgy 25-35 ml, vörösesbarna színéről és a tetején található crema rétegről ismerhető fel. A ristretto ehhez képest sötétebb és töményebb főzet, kb. 20 milliliternyi egy kis csészében, ami nem azt jelenti, hogy kevesebb vizet adtak hozzá, hanem másképp darálják hozzá a kávészemeket. A doppio minden szempontból dupla, kétszer annyi vízből és kávéból készül, mint egy adag espresso.  A lungo valójában hosszú espresso, egy teljes csészényi vízzel, az americano pedig ennek a még több forró vízzel higított változata – igen, ez áll legközelebb ahhoz, amit az amerikai filmekben az irodisták és az országúti éttermek pincérnői töltögetnek bögrébe.

A café creme vagy caffé crema közel 2 decis csészében érkezik, a francia és skandináv vidékeken nagy eséllyel találkozhattok ezzel a fajtával. Durvábbra őrölt kávéból, hosszabb idő alatt folyik le, mint az espresso. 

Flat white

A flat white kifejlesztése a neve ellenére az olaszoknak köszönhető, a történelmi hivatkozások szerint legalábbis a II. világháború után Ausztráliába vándorolt olaszok nem szerették az új kontinensen főzött „vizes” kávét, ezért saját képükre formálták hagyományos kávégépeikkel. Egy vagy két adag espressoból (esetleg ristrettoból) készül, tejhabbal a tetején, hasonlóan a caffé macchiatohoz. 

Kapuziner

Érdekes, hogy az espresso tejszínhabbal díszítve két néven is fut Európában: német nyelvterületen ezt hívják kapuzinernek, az olaszoknál pedig con panna.

A baci olaszul csókokat jelent, ami nagyon izgalmasan hangzik, ennek ellenére az az olasz kávékülönlegesség semmi más, mint harmadnyi folyékony tejszín és kétharmadnyi espresso. 

Első körben az espresso alapú kávákról hirtelen ennyit, de azt hiszem, ez a kávékülönlegességek téma még bőven rejt magában lehetőségeket, hamarosan folyt. köv. ;)