Nem véletlenül van a hálószobám a konyha mellett. Reggel ugyanis úgy érzem, kávé nélkül nem jutnék el 5 méternél messzebbre. Megkockáztatom: reggel hat és nyolc között számomra nem a víz és az oxigén a túlélés alapfeltétele, hanem csakis a kávé. Hogy mi történne, ha a kávé eltűnne a Földről? Legyünk racionálisak: valószínűleg azért életben maradnék, feltehetően megrohamoznám a fekete teás szekciót a közértekben, legrosszabb esetben lassan és nehezebben indulna a nap. Viszont van, akik számára a kávé valóban lételem, hiánya nem csak bágyadtságot okozna, helyettesítése pedig sokkalta bonyolultabb lenne.
A hozzám hasonló, elvonási tüneteket is produkálni képes fogyasztóknál csak az függ jobban a kávétól, aki termeli. Méghozzá aki sokat termel belőle. Napjainkban mintegy 60 országban termesztenek kávét, Brazília a világ kávétermelésének egyharmadát adja. Az őt követő hármas – Vietnám, Indonézia és Kolumbia – összesen nem termel annyit, mint a listavezető. A kontinensek tekintetében egyelőre Latin-Amerika primátusa érvényesül – a világ kávétermelésének háromnegyedét könyvelheti el –, de Afrika és Ázsia is kezdenek felzárkózni.
Azonban nem csak a legnagyobbakra kell gondolnunk; egyes országok, például Haiti esetében a kávé a legfőbb mezőgazdasági termény és emellett az elsőszámú exportcikk, így ha annak eladhatóságával gond van, az érzékenyen érinti az ország bevételét és gazdaságát. A kávé egyébként világviszonylatban is egyike a legfontosabb exportcikkeknek, a kőolaj után a zöld kávé bonyolítja a legnagyobb forgalmat a világon. A kávéexport több mint 20 milliárd dollárnyi forgalmat tesz ki és évente több mint 500 milliárd csésze kávé fogy el – elsősorban a fejlett országokban.
A kávétermesztés és feldolgozás hatalmas embertömegeket foglalkoztat világszerte: mintegy 25 millió kistermelő megélhetése épül a kávétermesztésre, túlnyomó részük (90%-uk) a fejlődő országokból kerül ki. Mint láttuk, a kávétermesztés ráadásul elég kockázatos vállalkozás: a cserjék elültetése után 4-5 év múlva érkezik csak a várva várt termés, a helyes fajta és a helyes feldolgozási technológiák kiválasztása pedig komoly szakértelmet kíván. A kávéfeldolgozás folyamatos figyelmet és sok időt igényel, így csak korlátozottan gépesíthető. Itt eszünkbe juthat, hogy a prémium kávé egyik ismérve a kézi szüretelés és szelekció. Mivel a gépek egyelőre nem tudják helyettesíteni az aprólékos emberi kezeket, a folyamat nagyon munkaigényes; csak Brazíliában 5 millió ember dolgozik a kávéiparban.
A fair trade-nek, vagyis a méltányos kereskedelemnek még van hová fejlődnie a kávétermesztés területén, de a fair trade termékek közül a kávé a legnépszerűbb, annak is köszönhetően, hogy néhány nagyobb kávéforgalmazó is kezdi előnyben részesíteni a fair trade beszerzést. Az étteremtípusok közül a kávéházak szaporodnak a leggyorsabban, évente 7%-kal nő a számuk, többek között a Starbuckshoz hasonló láncok növekvő száma és a korábbi, teakedvelő országokban a kávéházi kultúra terjeszkedése miatt is.
Mindezekből kiderül, hogy a kávé egyike a világkereskedelem legértékesebb termékeinek, abban az értelemben, hogy számos fejlődő gazdaság nélkülözhetetlen pillérét adja, valamint emberek millióinak ad munkát. Itt természetesen nem csak a kávétermesztő farmokra és a feldolgozásra kell gondolnunk, hanem a kereskedelemre, a szállításra – például a világ legnagyobb kávékikötőjeként számon tartott Hamburgra – és a marketingre is, amelyek újabb embermilliókat foglalkoztatnak.
Gondoljunk csak bele, mekkora utat tesz meg a kávé a tengerentúltól a csészénkig, és hogy utazása során hányféle néppel, kultúrával kerül kapcsolatba. A globalizáció egyik legszebb példája gőzölög a csészénkben! Azonban fontos azt is látnunk, hogy ez nem egy új keletű folyamat, hanem egy nagy múltra visszatekintő, már a 16. században is rendkívül népszerű kereskedelmi árucikk, amely egy afrikai kecskepásztortól kiindulva fokozatosan meghódította az egész világot. Ma már nem csak Afrikában, hanem három másik kontinensen is termesztenek a kávét.
