Kávéklub

Egy harsány vörös, íncsiklandozó, finom gyümölcs, melynek létezéséről szinte tudomást sem veszünk, magja azonban világhírre tett szert. Az európai szemek előtt ismeretlen termés hasonlít a mi közkedvelt cseresznyénkre; ám míg utóbbit élvezettel fogyasztjuk, magját pedig kidobjuk, addig a kávécseresznyével ez épp fordítva történik. Az elhanyagolt bogyócskát vajon csak a cibetmacska értékeli kellőképpen?  

 A gyümölcs, amelynek a kávénkat köszönhetjük

Az értékes kávébab nem más, mint a kávécseresznye magja, melyet csak formája miatt hívunk babnak. Bár a gyümölcs betakarítása a kávékészítés kiindulópontja, azonban már ahhoz is sok idő és odafigyelés szükséges, hogy a cserje terméssel jutalmazzon meg minket. A kávé ugyanis igencsak kényes növény, optimális feltételek mellett is csak a negyedik évtől kezd teremni. Az édeskés, jázminos illatú fehér virágok megjelenésétől a kávécseresznye beéréséig fajtától és klímától függően 6-11 hónapra van szükség, a termés kifejlődése tehát gyakran az emberi terhesség időtartamát is meghaladja. A magasabb, hegyvidéki területeken és az árnyékban nevelt kávék termése például lassabban érik, íze viszont kifinomultabb, gyümölcsösebb lesz.

Korábban már feltettem egy jó kis rajzott arról, hogy hogyan is néz ki a kávécseresznye belülről, de most kicsit jobban részletezem: A terméskezdeményben először bab alakú gumóhéj képződik. A babok fejlődése, mely során fokozatosan kitöltik a gumót, csak később indul meg. A gumóhéj maradványai képezik az ún. ezüsthártyát a babok körül, de egy további réteg, a pergamen héj is védi őket. (kávészakértő körökben ezt a héjat parchmentnek is nevezik) Ebben az időszakban a növény a fotoszintézise során kialakított vegyületek több mint 70%-át fordítja a termés érlelésére. A termés kávébab körüli része végül édes, húsos réteget képez, melynek színe zöldről sárgává, majd élénkpirossá, végül bordóvá, akár barnává változik.

A cseresznye vastag, feszes héja alatt vékony rétegű, zselészerű, édes gyümölcshús van, melynek íze leginkább a szőlő, vagy a szilva ízéhez hasonlítható, de néhány típusnál más íz tónusok is megjelenhetnek, úgymint a barack vagy a papaya. 

 Jobb magányosan?

Fajtától függően a kávészemek is eltéréseket mutathatnak: a robusta cseresznyéjében lévő babok például robosztusabbak, mint az arabicáé. A kávécseresznyék szinte mindig két babot tartalmaznak, csak elvétve találhatunk olyan szemeket, amelyekben egy bab árválkodik: ezeket peaberrynek, magyarul gyöngykávénak nevezik. A hiedelem szerint a magányos babok ízesebbek páros társaiknál, ez azonban nem nyert tudományos bizonyítást. 

 Cáscara: félúton a kávé és a tea között

Sok helyen, pl. Bolíviában nem csak a babokat, hanem a cseresznyét is hasznosítják: jótékony és élénkítő hatású, hidegen és melegen is fogyasztható teát készítenek belőle. Ez is tartalmaz koffeint, azonban mindössze negyedannyit, mint a kávé. A bogyók héját és húsát először megszárítják, majd enyhén pörkölik, végül fahéjat adnak hozzá és leforrázzák. A kedvelt frissítő italt spanyolul cáscarának, tehát ’maghéjnak’, esetleg Sultanának, szegények kávéjának vagy katonák kávéjának nevezik.

A fogyasztható kávécseresznye leginkább a kávétermesztő országokban terjedt el, csak ritkán exportálják. Európában elvétve, és nem a szegények körében, hanem a gourmet-kávéházakban találkozhatunk vele, nálunk például a Mantra kávézóban Budapesten, vagy az idei Gourmet Fesztiválon a Nespresso is meglepte látogatóit ezzel az egzotikus különlegességgel. Az ital gyümölcslével kísérve frissítőként, vagy alkohol hozzáadásával koktélként is elkészítő.

További olvasnivalókat itt találsz:

Kávé, szárazon

Mi lesz a kávé melléktermékeivel?  

A kávé feldolgozásáról már többször is ejtettem szót, de ismétlés a tudás anyja alapon úgy gondoltam, nem árt egy kicsit jobban belemélyedni a témába, és részletesebben górcső alá venni a különböző módszereket.

Most a nedves eljárásról szeretnék egy kicsit „mesélni” nektek, ami gyakorlatilag arra utal, hogy a kávészemeket víz segítségével nyerik ki a termésből. Ezt a módszert mosott eljárásnak is nevezik, és általában az Arabica kávéféléknél alkalmazzák, elsősorban Közép- és Dél-Amerikában, a fáradtságos kézi szüretelés után. 

A szüret után a kávégyümölcs elsődleges feldolgozása ugyanis minden esetben a termőhelyen történik, ugyanis legfeljebb 24 óra elteltével el kell kezdeni, hogy a minőség ne sérüljön. A feldolgozás célja, hogy a termés gyümölcshúsából kiszabadítsák a magvakat, és megtisztítsák a hozzájuk tapadt gyümölcshústól és pergamenhéjtól. Igen költséges eljárás, amivel azonban nagyon jó minőségű, lágy ízhatású kávé nyerhető, így a befektetett pénz és energia bőven megtérül. A nedves eljárás csökkenti a kávé kesernyés ízét és kihangsúlyozza az aromavilágát.

A nedves eljárás alkalmával kádakban, tartályokban 16-36 óráig áztatják, amíg a gyümölcshús meg nem puhul, majd utána hántológép segítségével leválasztják a magról. A gépen belül az ellenőrzött nyomás egy olyan rostán nyomja át a kávészemeket, amelyen csupán a kávé magja, tehát a bab fér át, a puha, érett cseresznyék pedig fennakadnak: a nyomás hatására megtörnek, és átengedik a bennük lévő kávébabot a rostán.

Ezután rövid ideig, körülbelül 12-36 óráig erjesztik, ekkor leválik a kávészemeken található ragacsos réteg is. A fermentálás ideje több tényezőtől függ. Ezek közé tartozik a kávé mennyisége, a kávé fajtája, a kávé érettségi foka, a vízhőmérséklet, száraz fermentálás esetén a levegő nedvességtartalma. Újabb mosással, vízsugárral eltávolítják a maradék gyümölcshúst, illetve a szennyeződéseket, majd ezután kiválogatják a legérettebb szemeket. Ez könnyű, ugyanis ezek a legnehezebbek, így lesüllyednek a tartály aljára.

Az eltávolított gyümölcshús sem vész kárba, általában megy a komposztba, amivel aztán a talaj termékenységét növelik, vagy állateledelt készítenek belőle.

A kiválogatott szemeket a napon szárítják ki, hatalmas állványokon vagy sűrű szövésű hálókon. Ezeket az állványokat úgy rakták össze, hogy ha elered az eső, pikk-pakk össze lehessen csukni. A szárítás 3-tól akár 20 napig is tarthat. A szemeket éjszakára betakarják, hogy ne szívják magukba a hajnali harmatot, és a szemeket folyamatosan mozgatják, forgatják, hogy ne emelkedjen a kávé hőmérséklete 40 fok fölé, illetve a szemek között ne folytatódhasson a fermentáció. Fontos, hogy a szárítás folyamán a szemek megmozgatása állandó ritmusban, tempóban történjen. A megszáradt szemeken maradt külső rétegeket hántológéppel szedik le, majd mehet is az 60 kilós zsákokba, ami a kereskedőknél landol.

Remélem, eljutok egyszer Brazíliába, és megnézhetem élőben is, hogyan úsznak a kávészemek a végzetük felé… :)

Az igazán jó kávé szigorúan ellenőrzött előállítási folyamat eredménye. Gondoljunk csak bele: a kávét gondosan leszüretelik, megtisztítják, kiszárítják, pörkölik, megőrlik és becsomagolják, hogy frissen élvezhessük az aromáját, amikor a távoli ültetvényekről eljut hozzánk. Lássuk, mi minden kell ahhoz, hogy a kávénk valóban friss és ízletes legyen.

Már a szüretelés nagyon fontos a jó kávéhoz. A kávécseresznyét akkor kell leszedni, amikor megérett, nem szabad sokáig a növényen hagyni. A szüretelést emiatt körültekintően kell végezni, elvégre nem egyszerre érnek meg a szemek. Ahol nem kézzel, puttonnyal szüretelnek, ott speciális kávészedő gépekkel mennek végig a sorokon. A gép leveri az érettebb és ezért csüngő szemeket az ágakról, és ezeket takarítják be. Gyors eljárás, ugyanakkor hátránya, hogy a kevésbé érett kávécseresznyéket is begyűjti, ezért az eredmény rosszabb minőségű lesz.

Ezután következik a kávé terméshúsának eltávolítása, amely történhet száraz és nedves módszerrel. A száraz feldolgozás során a kávészemeket szétterítik valamilyen természetes anyagból készült felületre, például gyékényekre. A bogyókat rendszeresen forgatják, hogy minden oldalon egyenletesen száradjanak, és ne induljon be az erjedési folyamat. A nedves módszer alkalmazásakor egy speciális gép hasítja le a burkot a kávészemekről.

Ezután következik a fermentálás, vagyis erjesztés. A kávészemeket vízben áztatják, amíg a természetes erjedésnek köszönhetően a magköpeny könnyen eltávolíthatóvá nem válik, ekkor egyszerűen vízsugárral megtisztítják a kávészemeket.

Fermentálás után a kávészemeket kiszárítják, vagy természetes úton, vagy gépben. Ez heteket is igénybe vehet, közben pedig vigyázni kell, hogy a kávébab ne veszítsen túl sokat nedvességtartalmából, ugyanakkor egyenletesen kiszáradjon. Ha ez is megtörtént, a kávészemeket súly és méret szerint kiválogatják.

A következő lépés a pörkölés, ami a folyamat egyik legfontosabb része. Ekkor alakul ki a kávé íze. A pörkölés során a kávészemek megduzzadnak, besötétednek, a bennük található szénhidrátok pedig karamellizálódnak. A pörkölés végén a kávét lehűtik: ez történhet hűtőrácson (ekkor a kávészemek még pörkölődnek egy rövid ideig), vagy víz hozzáadásával (ekkor magasabb lesz a kávé nedvességtartalma).

A kávét ezután megőrlik. A professzionális gépek őrlőhengereit folyamatosan hűtik, hogy a meleg ne ártson a kávé aromájának, és az is fontos, hogy egyenletes legyen az őrlemény. Régen leginkább szemes kávét lehetett kapni, még mindig fel tudom idézni a frissen őrölt kávé illatát, amit akkor érezhettünk, amikor beléptünk egy ABC-be, mivel az előtérben ott voltak a kávédarálók, ahol le lehetett darálni a szemes kávét :)

Az utolsó ugyanakkor igen fontos lépés a csomagolás, amelynek fontos szerepe van a kávé aromájának megőrzésében, ennek érdekében nitrogénnel feltöltött zacskót vagy vákuumcsomagolást használnak, mivel a kávé érzékeny a levegő oxigén- és nedvességtartalmára.

Rengeteg dologra kell odafigyelni ahhoz, hogy a jó alapanyagból valóban jó kávé szülessen, és akkor még nem is beszéltünk termőterületről, csapadékról, fajtákról és kávékeverékekről. Még szerencse, hogy nekünk csak annyi a dolgunk, hogy élvezzük a kávészakemberek munkájának és gondos odafigyelésének gyümölcsét.

A kávécserjét leginkább messzi vidékek kávéültetvényein tudjuk elképzelni, ahol a cserjesorok esőerdőkkel körülvett, meredek hegyoldalakon kapaszkodnak fel. Kevesen tudják azonban, hogy a kávécserje kevés gonddal tartható szobai dísznövény is, s bár valóban az egyenlítői klímát kedveli a leginkább, nincs szüksége speciális ápolásra.

A kávécserje nagyon dekoratív növény. Üde zöld, kissé viaszos tapintású levelei az esőerdők egzotikus hangulatát hozzák a lakásba. A cserje két méter magasra is megnő, de a hajtásokat visszavágva akár bonsaiként is tarthatjuk. Ideális növény azok számára, akik először próbálkoznak szobanövényekkel (vagy az olyan visszaeső növénygyilkosok számára, mint én vagyok), mert jól tűri a kevés fényt és a száraz levegőt, ráadásul nagyon gyorsan nő, évente akár 20-30 centit is. 1-2 év törődés után hoz először virágot, amelyek illata a jázminra emlékeztet, 4-5 év után pedig teremni is fog, mint a vadon élő kávécserjék.

A termés akár fogyasztható is, de azt ne felejtsük el, hogy a kávé igazi aromáját és teljes íz intenzitását speciális pörkölési eljárások során nyeri el, amelyhez sok évtizedes tapasztalat és hozzáértés szükséges. A pörkölés felszabadítja az ízeket: ha melegíteni kezdjük a szemeket, elpárolog belőlük a víz, a bennük lévő cukor karamellizálódik és kiemeli a kávé aromáját. A kávészakértők a különböző kávéfajtákhoz külön-külön pörkölési eljárásokat dolgoztak ki, így nyerhetik el a kávék egyedi, karakteres ízüket. Bizonyos kávékeverékek összetevőit például külön-külön pörkölik a tökéletes ízélmény eléréséhez.

Ha meginni nem is fogjuk, a kávécserje akkor is nagyon mutatós növény, a lakás dísze lehet élénkpiros bogyóival és fényes, élénkzöld leveleivel, nem is szólva a gyönyörű, jázminillatú kis fehér virágairól.