Kávéklub

Mutatjuk a legkedveltebb kávéinkat. Közte van a te kedvenced?

Az elmúlt években több felmérés is igazolta: mi, magyarok is szeretjük a kávét. Méghozzá nagyon! A magyarok több mint háromnegyede szereti a kávét, mindenekelőtt az íze miatt és csak másodsorban a jótékony hatása miatt. Bevallom, engem több ponton is meglepnek a statisztikák, például az az eredmény is fura, hogy többen kávézunk otthon, mint a munkahelyünkön. A legtöbben napi 1-2 csésze kávét isznak, ez egyébként az egészséges mennyiség, és többen vannak azok (a magyarok közel egynegyede), akik naponta 3-4 kávét fogyasztanak el, mint azok, akik alig isznak kávét (kb. 12%). Mutatjuk, melyik a magyarok top5 kedvenc kávéja.

1. espresso

Ehhez nem is igazán kell hozzáfűznünk semmit. Az igazi, a klasszikus, a felülmúlhatatlan kávé! Reggel ez ad löketet a napindításhoz, délután pedig kirángat bennünket az ebéd után ránk törő kómából. Az espresso gyorsan készül és gyorsan szokás elfogyasztani, 25-35 ml-nyi, sötét-vörösesbarna színű, tetejét crema réteg koronázza. Feketén és ízesítve is nagy kedvenc!

2. cappuccino

A magyarok előszeretettel ízesítik a kávéjukat tejjel, ennek hála a cappuccino és a tejeskávé is dobogós helyen végeztek. A cappuccino 30-45 ml-nyi, egyharmad arányban tartalmazza az espressót, a tejet és a tejhabot. Gyönyörű és magabiztos nyitánya a reggelünknek, sokan a reggeli mellé vagy közvetlenül utána fogyasztjuk. Mi, magyarok annyira szeretjük a cappuccinót, hogy gyakran még délután és este is ezt rendeljük. E jó szokásunkat Olaszországban például furcsán nézik: ott ugyanis a cappuccino szigorúan reggeli ital!

3. caffé latte

A laza, de finom és kiadós tejeskávé is egy valódi klasszikus, ezt tényleg inkább csak reggel fogyasztjuk. Az espresso itt gyakran csak egy negyednyi (vagy még kevesebb) részt tölt ki, az igazi főszereplő a gőzölt tej. Ez az ital már mennyiségre is nagyobb és látványosabban tálalható. Manapság egyre divatosabbá válik a „latte” szót használni; a kávéházak is rákaptak, különféle ízesítésű lattékkal csalogatják a vendégeket. A latte a caffé latte rövidített verziója, azonban én úgy veszem észre, egyre többen utalnak vele a latte macchiatóra, amely sokkal nagyobb arányú tejhabot tartalmaz kb. ugyanolyan mennyiségű kávé mellett. A pohárba először a tejhab kerül, az espressót utána adják hozzá. Nagyon szépen rétegezhető: alul a gőzölt tej, felette a barna különböző árnyalatiban játszó espresso, a tetejére kerülő tejhabnak hála pedig ismét visszaköszön a fehér.

4. hosszú kávé

Szeretjük, mert nem csak egy kortynyi élményt jelent. A hosszú kávé gyakorlatilag kétszeres mennyiségű vízzel készített, vagyis hosszúra hagyott espresso, nagyjából 80 ml. Ez tehát egy kevésbé koncentrált és híg kávé ital. Azonban vigyázzunk, mert a közhiedelemmel ellentétben nagyobb a koffeintartalma! A hosszú kávé főzésekor a több víz hosszabb ideig áztatja az őrleményt, így több koffein oldódik ki belőle.

5. espresso macchiato

Különböző felmérések más-más kávénak ítélik oda az ötödik helyet, de mivel ez egy blog, én most szubjektív leszek, és az egyik nagy kedvencemnek adom a helyezést: ő a caffé macchiato, más néven espresso macchiato, magyarul foltos kávé. Egy normál espresso pár cseppnyi tejhabbal. Kerülhet bele forró (macchiato caldo) és hideg (macchiato freddo) tej is. Gyors, finom és gusztusos!

Olvasd tovább népszerű posztjainkat!

Kis kávéhatározó, avagy mi a különbség a café latte, a latte macchiato és a melange között?

A kávézacc nagy kincs, ne dobd ki!

Kérsz egy jó espressót? Kapsz ötöt!

Igen, igen. Az amerikai kávéról van szó. Az amerikaiak a brit hagyományokat követve eredetileg inkább teáztak, mint kávéztak, majd a híres 1773-as bostoni teadélután után - amikor is a bostoni kikötő vizébe öntöttek több tonna teát tiltakozásképpen a teára kivetett adók megemelése ellen - számottevően megnőtt a kávéfogyasztás. Teát inni ugyanis többé nem bizonyult hazafias cselekedetnek. A gyarmatosítók ezután előnyben részesítették a dél-amerikai termelőket és az Egyesült Államokban fokozatosan olyan népszerű lett a kávéfogyasztás, hogy az 1900-as évekre, a világ kávétermelésének felét az USA államaiban itták.

De miért hosszú kávé és miért sétálnak vele?

Nézzük meg, milyen út vezetett a filmekből oly jól ismert „sétálós” kávéig. Eleinte az úgy nevezett cowboy coffee volt a legelterjedtebb, amelyhez a kávét megpörkölték a tűz fölött, majd mozsárban összetörték és egy edényben felforralták. Az ital „hossza”, vagyis az, hogy mennyi vízben úszkált a kávéőrlemény, már akkor is az edény méretén múlott. 

Az 1800-s évek végétől vált népszerűvé az a kávéfőző gép, az úgynevezett percolator, mely alulról melegíti a vizet, majd a felfelé áramló gőzből kicsapódó víz felülről átfolyik a kávéőrleményen és folyamatosan cirkulál, amíg a készülék be van kapcsolva. Ezzel a módszerrel már meg lehetett akadályozni, hogy kifusson a kávé és egyszerre nagyobb mennyiségű kávé is lefőzhetővé vált attól függően, hogy mekkora kávéfőzőt vásároltak.

A percolator működési elve

Néhányan, akik az ezzel a géppel készített kávéjukat kicsit kesernyésnek találták, ízesíteni kezdték fahéjjal, kakaóval, később különféle szirupokkal. Amikor a társalgás és társasági élet egyik formájaként jelent meg a fekete fogyasztása, igény mutatkozott a hosszabb ideig kortyolgatható és gyorsan elkészíthető kávéra, így terjedtek el az akár otthoni, akár kávéházi, éttermi használatra alkalmas filterpapírba helyezett kávéőrleményen keresztül vizet csöpögtető kávéfőzők, melyekbe tetszés szerinti mennyiségű vizet lehetett tenni, így hosszan iszogatható, kevésbé sűrű kávéhoz jutottak a beszélgetőpartnerek. 

csöpögtetős kávéfőző

Az autózás megjelenésével országszerte nyíltak az autóutak mellett a kávézók, ahol akár helyben lehetett elfogyasztani a kávét, akár hosszú poharakban elvihető változatban is kínálták az italt. Innen pedig már csak „egy lépés” kellett a sétálva kávézáshoz és a szexibbnél szexibb úgy nevezett „travel mug”- okhoz, vagyis utazó bögrékhez. Így jutottunk el a felhőtlenül beszélgető, sétálgató, vagy elfoglaltan rohanó, kezében hosszú poharat szorongató amerikai emberekről filmekben és újságokban oly sokszor látott képekig.

Mindeközben a kávé ízesítése is mesteri fokozatra fejlődött. Hogy kedvünkre való-e ez a kép, vagy sem azt elég összetett dolog eldönteni, az eszpresszó hívei néha csak „híg löttynek” nevezik az amerikai kávét, pedig rendkívül sok finom recept is készíthető amerikaiasan, egy jó eszpresszót vízzel felöntve. Az alábbi amerikai kávé inspirálta Nespresso recept például kifejezetten finom, igazán jó választás nyáron hideg vízzel, vagy jégre hűtve:

Készítsünk el egy adag espressot egy shakerben, majd adjunk hozzá vizet és jeget tetszés szerint. Alaposan rázzuk össze, készítsünk elő egy magas receptes üvegpoharat, tegyünk bele citrus gyümölcsöket, néhány menta levelet, 2 kiskanál barna cukrot és dolgozzuk össze egy törőfával.

Töltsük fel a poharat jéggel majd adagoljuk hozzá a shakerben lehűtött kávét!

Díszítésképp használhatunk mentát is. És íme, ilyen szép, hűsítő finomságot kapunk:

Jön a jó idő, és ezzel együtt a teraszokat is megnyitják mindenhol, amit én imádok! Nincs is klasszabb annál, mint egy kávézó teraszán ücsörögni, és magamba szívni a tavaszi nap melengető sugarait, miközben valamilyen hosszú kávét kortyolgatok.

Igen, hamisítatlanul itt a hosszú kávék szezonja, legalábbis nálam és azoknál, akik nem espresso hívők, és más kávéitalokra is nyitottak.

Hosszú kávét gyakran fogyasztunk, azonban azzal kapcsolatban, hogy mi is számít annak, elég nagy a zavar a fejekben. Bevallom, sokáig nekem sem volt tiszta. Tulajdonképpen az elkészítésen múlik az, hogy egy kávéitalt ebbe a kategóriába sorolunk-e, vagy sem.

Hogy mitől lesz hosszú egy kávé? Ami a lényeg, az a kávé őrlése, illetve a felhasznált víz mennyisége. A hosszú kávéhoz ugyanis nem őrlik annyira finomra a kávészemeket mint az espresso esetében, hanem egy kicsit durvábbra hagyják, így teljesen máshogy járja át a víz, máshogy oldódnak ki az aromák. A durvább őrlés, kevésbé forró víz, vagy rövidebb áztatás enyhíti a kivonatolást, így egy kiegyensúlyozott ízű hosszú kávé készíthető, mely a legmarkánsabb ízeket emeli ki.

A hosszú szó a kávé nevében két dologra is vonatkozik: egyrészt hosszabb ideig fő le, mint a rövid espresso, másrészt általában mennyiségében is több. Érdekes viszont - ahogy arról épp a legutóbbi posztomban számoltam be - hogy annak ellenére, hogy a hosszú kávék kevésbé intenzívek, mint az espresso vagy egy ristretto, koffeintartalmuk magasabb, és több csersavat is tartalmaznak.

Gyakran a filteres kávét, illetve a kotyogóst is ebbe a kategóriába soroljuk, de ha elmegyünk egy kávézóba, akkor a szoros értelemben vett hosszú kávét, vagyis Caffé lungo-t, ami a kicsi és intenzív ristretto ellentéte, egy espresso a szokásos mennyiségnél közel kétszer annyi vízzel, kicsit durvábbra őrölt kávéból készítik el, gyakran espresso gépen. A hosszú kávé elkészítésében nagy népszerűségre tett szert az Aeropress is, amit sok barista előszeretettel használ, sőt, már külön bajnokságokat is szerveznek a ketegóriában!

Tejes kávéitalok között is akadnak lungok, azaz hosszú kávék, ilyen például a mélange. A mélange esetében egy adag eszpresszót forró vízzel kétszeresére higítunk (nem tovább főzzük, mert akkor keserű lesz!), majd ugyanennyi felgőzölt tejjel és némi tejhabbal tálaljuk. Nekem nagy kedvencem, olyan lágy és könnyű!

Bár mi, magyarok alapvetően még mindig az erős, rövid feketét részesítjük előnyben, ha kávéról esik szó, a fiatalok körében egyre népszerűbb a lungo. Őszinte leszek, mostanában – főleg reggelente – valahogy nekem is jobban esik egy kicsivel hosszabb kávé, mint egy felrázó espresso. 

Aki olvasta a kávé kisokos első fejezetét, emlékezhet, hogy az espresso alapú kávék közé tartozik a lungo és az americano is. Egyiket sem szabad összetéveszteni a filteres vagy csepegtetős eljárással főzött, hasonlóan laza hatású kávékkal, mert a főzet maga olyan eljárással készül, mint egy átlagos espresso. Igaz, csak maga az eljárás hasonlít, a felhasznált kávészemek és a vízmennyiség nem egészen.

Míg az espresso 30-50 ml hosszú, addig a lungo 110-140 ml körüli, vagyis a lungohoz nagyjából háromszor annyi vízzel oldják ki a kávéőrleményt, ez adja a könnyed, de azért határozott kávéízt. Emellett a koffeintartalma is magasabb, mint az espressoé, hiszen hosszabb ideig folyik át a víz egy adagnyi kávén. A másik különbség, hogy az espressohoz kimondottan finomra darálják a kávét, a hosszúkávék esetében a durvább őrlemény a megfelelő.

Az americano mint másik híres hosszúkávé íze a sok víznek köszönhetően közelebb áll a filteres kávéhoz, a kevésbé gyakorlott kóstolók talán meg sem mondanák elsőre a különbséget. 

A lungo hamar népszerűvé vált itthon is, mert a szokásos café latténk helyett iható, akár reggeli ébresztőként, akár napközben, elviteles kávéként.

Különösen kedvelhetik azok, akik laktózmentes diétájuk kedvéért, vagy csak kíváncsiságból szeretnék helyettesíteni a tejet, viszont nem vágynak erős espresso ízre. Sőt, ismerek olyanokat, akik egy beszélgetést el sem tudnak képzelni egy espresso mellett, csakis egy sokáig kortyolható kávékülönlegességet élvezve.

Szóval, a lungót érdemes megkóstolni, még akkor is, ha elsőre nem tűnik olyan könnyednek, mint egy tejeskávé – a tejcukor mindig lágyabbá teszi a kávéízt, mint a forró víz, utóbbi viszont kiemeli a kávé eredeti zamatát. Ennek ellenére nem bűn egy kis tejjel is felönteni, ha éppen úgy esik jól. ;)