Az emberek többségének az igazi presszó kávé kapcsán Olaszország jut az eszébe, mint ahogy nekem is. Ugyan most már itthon is kifejezetten magas minőségű kávékat és jó kávézókat lehet találni, és nagyon drukkolok azoknak, akik azon fáradoznak, hogy visszahozzák Budapest régi kávéházi kultúrájának világát vagy abból kiindulva valami újat alkossanak, de azért az itáliai élményeknek nincs párja.

 

Mi lehet az oka annak, hogy Olaszországban akár az autópálya menti pihenőhelyeken vagy éppen az Elba-szigetére hajózó kompon is éppen olyan zseniálisan finom a kávé, mint egy elegáns bárban? Olaszországban a kávézás és a kávé része az élet szeretetének, annak a lendületnek, az olaszos könnyed eleganciának, ami mindent áthat. Ami miatt pontosan lehet tudni valakiről a megjelenése alapján – még mielőtt megszólalna -, hogy olasz. A kávézás élményéhez hozzátartoznak a hangos reggeliző helyek, ahol a pult másik oldalán álló férfiaknak mindig van egy-két kedves megjegyzése a hölgyvendégekhez, vagy legalábbis úgy tudnak nézni, hogy bármilyen kávé sokkal jobban esik, ami amúgy is isteni.

Akkor sajnálhatjuk csak igazán, hogy nem szántunk elég időt az olasz nyelvnek az elsajátítására, amikor egy kávézóban ülve teljes kikapcsolódásképpen csak nézzük, ahogy gesztikulálnak és társalognak az olaszok. Azok a hangsúlyok, az a dallam, azok a mozdulatok is mind-mind összegződnek egy csésze feketében. Valahogy sűrűbb, mint otthon. Tartalmasabb, újabb és felvillanyozóbb. Benne van a mosoly, a napsütés, a tengerparti szél, a cantuccini, az épületek patinája, a robogók hangja, a campanille harangja…

 

Racionálisan mindent tudunk: hogy a jellegzetesen kesernyés, kifejezetten sötét fekete színű olaszos kávé titka valójában a kávébab előkészítésében rejlik. Ahogy már korábban is írtam róla, a kávé pörkölése az előkészítés egyik legfontosabb lépése. Ha tej nélküli ristrettot fogyasztunk, egy aprócska hiba is felboríthatja az ízharmóniát.

A pörkölés egy összetett kémiai folyamat, amely nagyfokú hozzáértést és odafigyelést követel meg. A pörkölés során a kioldódó cukrok barnává színezik a szemeket, miközben folyamatosan csökken a savtartalom, a koffein pedig felszabadul. Az olasz pörkölés során akár 20 percig is ki vannak téve a kávészemek a 200-220 Celsius-fokos hőmérsékletnek, ez testes aromát ad a kávénak, de sok múlik azon is, mennyire drasztikus a hőmérsékletváltozás.

Az olasz kávét azonban nem lehet tudományos alapon megfogalmazni. Pontosan leírhatjuk az az előkészítést és az elkészítést is, azt a hangulatot mégsem tudjuk megfogni, amit egy igazi olasz espresso jelent. Talán kell hozzá a környezet, a hely varázsa, az emberek, a zegzugos utcákban megbújó vagy a tágas tereken napsütötte teraszokat kínáló kávézók hangulata is. De éppen ez a megfoghatatlanság az, ami olyan vonzóvá teszi az olasz kávét, ami ébren tartja bennünk a vágyat, hogy utazzunk már… de azonnal ;)