Giovanni Achille Gaggia 1895-ben született Milánóban, élete pedig szinte magától értetődően a kávé felé terelődött. Mivel családja kávézót üzemeltett, a fiatal Gaggia bárpultosként kezdett dolgozni a családi vállalkozásban. A kávégőz edzette fiatalokból persze nem feltétlenül lesz feltaláló, ám Giovannit felettébb bosszantotta valami. Nos, épp a gőz. A korabeli gőznyomású kávéfőzőknél ugyanis a forró gőz gyakorta megégette a kávét, így az megkeseredett. Maga Gaggia is komor hasonlattal élt az akkori eszpresszókkal kapcsolatban: „Amikor megittunk egy kávét, olyan volt, mintha a ködös Milánóba lépnénk be”.
Akinek volt „szerencséje” a ködös Milánóhoz, pontosan érti, mi motiválta a fiatalembert, aki hozzá is látott a kísérletezgetéshez. A nagy ötletek mégis a legváratlanabb és legfurcsább helyzetekben találják meg az embert. Gaggia például egy amerikai harci dzsip hidraulikus rendszerrel működő motorjának tanulmányozása közben kapott ihletet, melynek eredményeként 1938-ban jegyeztette be találmányát, a forradalmi, gőzmentes kávéfőzőt, amely új korszakot nyitott az eszpresszó történelmében. A Gaggia-féle kávéfőző újítása a különleges dugattyú mechanizmusban rejlett. Gaggia a kazános kávégép rendszerébe egy rugós csapszelepet épített be, amely nagy nyomással préselte keresztül a forráspont alatti, 90 fokos vizet a kávéőrleményen. Az eszpresszó íze lágyabb és könnyedebb lett, elkészítése alig 15 másodpercet vett igénybe!
Az első Gaggia-modell, a Classic a bárok számára készült. Az új technológiának köszönhetően az intenzívebb aromájú eszpresszó tetején sűrű habréteg, crema képződött, amely megkülönböztette az elődök által előállított kávétól. A gépek először a milánói és a Milánó környéki bárokat lepték el, a bárok ablakában pedig hatalmas feliratokkal hirdették a különleges „kávékrémet”.
Giovanni Achille Gaggia nem „tucatterméket” akart kiadni a kezei közül, nem volt sorozatgyártás, ezért az első modelleket igencsak borsos áron adták. A kávéfőzők afféle státuszszimbólummá váltak, Olaszország egyik legikonikusabb márkája több mint 50 évig látta el a bárokat és az olasz konyhákat innovatív és divatos kávéfőzőkkel. A népszerű gépeket az éppen aktuális kultúra, divat és design mellett az itáliai dolce vita kultusz ihlette.
Gaggia külföldön is hírnévre tett szert, a kereslet pedig egyre csak nőtt: az 1948-ban megalakult Gaggia vállalat hamarosan már az Egyesült Királyságba, valamint a tengerentúlra, az Egyesült Államokba és Afrikába is exportált kávéfőzőket. A bárok után pedig kezdetét vette a háztartások meghódítása is az otthoni használatra tervezett kávéfőző, a Gilda piacra dobásával. Állítólag Gaggia a Rita Hayworth által alakított hősnő után keresztelte el a kávégépet.
Gaggia nemcsak a tervezéshez, a marketinghez is értett. Impozáns standjával a milánói kiállításon is vonzotta a tekinteteket és a látogatókat. A Gaggia gépek közben a határon túl is kedvenccé váltak; London első eszpresszó bárja, a Moka, amelyet maga Gina Lollobrigida nyitott meg, állítólag naponta akár több mint ezer kávéval szolgálta ki híres írókat és költőket is felvonultató, elegáns társaságát.
Kép forrása: http://www.gizmodo.com.au/2009/02/gadgets_from_the_michael_jackson_auction_from_robot_heads_to_peter_pan_golf_carts/
A Gaggia volt az első Nagy-Britanniába exportált olasz márka, a londoni kávézókban valóban nagy sikert arattak az olasz gépek. Mindeközben Dániában egy családi vállalkozás egy Gaggia kávéfőzőt idéző, egyedi mobilból szolgálta ki vendégeit. Hírességekből sem volt hiány: Gaggia gép tűnik fel Federico Fellini Róma című filmjében, Michael Jackson számára pedig egy különleges, egyedi modell is készült Neverland felirattal, amely a popkirály birtokáról kapta a nevét.
Elsődleges források: Gaggia.com, Comunicaffé
Itt olvashatsz még a kávéfőző-történelemről:
