Kávéklub

Ahány ház, annyi szokás – tartja a mondás, amely fokozottan igaz a kávéfogyasztásra is, hiszen mindenkinek megvan a maga kis kávérituáléja, és hogy ő személy szerint hogyan szereti inni, a különbségek pedig a különböző országok között is megfigyelhetők. Nézzük, melyik országban mely kávék, kávéitalok a legnépszerűbbek!

Ha Olaszország, akkor espresso, nem meglepő módon ez a legnépszerűbb az olaszok körében, akik reggel gyakran csak berohannak egy bárba, kávézóba az illatos feketéért, és már sietnek is tovább. Persze ahogy korábban is írtam már róla, bőven találunk hangulatos kávéházakat Olaszországban is, ahol nyugodtan élvezhetjük kávénkat.

Ha reggeli kávéról van szó, akkor a franciák a Café au Lait, vagyis tulajdonképpen a tejeskávé mellett teszik le a voksukat, amely nálunk is nagyon népszerű. A tejeskávé forró tejjel, tejhab nélkül készül, és általában széles karimájú csészében tálalják.

Németországban hagyományosan az uzsonnához fogyasztottak kávét, ezt itt Kafeekuchennek nevezik és nagyjából az angolok ötórai teájának feleltethető meg, csak persze tea helyett kávéval. A képen látható karlsbadi kávéskanna szintén ezt a hangulatot idézi meg, amely hosszú ideig a legnépszerűbb kávéfőző alkalmatosság volt Európában.

Ha Írországról és a kávéról van szó, azt hiszem, a legtöbbeknek az ír kávé jut eszébe. A történet szerint a Shannon nemzetközi repülőtér konyhafőnöke, Joseph Sheridan találta fel 1943-ban, aki egy hideg téli estén, a reptéren rekedt fáradt és átfázott amerikai utasoknak ír whisky-vel gazdagított kávét kínált.

Görögországban rendkívüli népszerűségnek örvend a frappé. Nem nehéz megérteni, miért, ha a perzselő görög nyarakra gondolunk. Hogy mi a különbség a jegeskávé és a frappé között, az ebből a bejegyzésemből kiderül.

Kuba jellegzetes kávéja a café cubano, amelynek a demerara nádcukor kölcsönöz különleges aromát. A cukrot kevés kávéval összekeverik, majd erre főzik az espressot, amely különleges cremát eredményez.

Az Egyesült Államokban kedvelt az americano és népszerűek a különböző szirupokkal ízesített kávéköltemények is, nem is beszélve a coffee-to-go intézményéről, amikor papírpohárból, úton, az utcán vagy az autóban fogyasztják a kávét.

Ez persze nem azt jelenti, hogy ezekben az országokban kizárólag ezeket a kávékat fogyasztják, mindenestre egy kicsit elgondolkoztam erről. Ha választanom kellene egyetlen elkészítési módot és mostantól csak úgy ihatnám a kávét, akkor azt hiszem a lattét választanám, egyrészt, mert az a kedvencem, másrészt pedig mert azt hiszem, azt nem lehet megunni :) Te melyik mellett köteleznéd el magad?

A frappé tejjel és cukorral ízesített, habosra kevert jéghideg hosszú kávé. Számtalan elkészítési módja létezik, lehet kakaóval vagy valamilyen likőrrel ízesíteni, de gyakran tesznek bele fagyit is. A szakértők szerint szigorúan csak azt szabad frappénak nevezni, ami fel van rázva, elvégre erről kapta a nevét is (egyébként hiába görög eredetű ital, a neve a franciából származik). A frappét rázzák, a jegeskávét keverik – ez köztük az alapvető különbség.

Sok legenda szól arról, hogy a különböző kávékülönlegességek hogyan alakultak ki, nem meglepő, hogy a frappénak is megvan a maga története. A Nestlé 1957-ben egy kereskedelmi vásáron, Thessalonikiben mutatta be új termékét, egy instant kakaóitalt, amit hideg tejbe kellett beleszórni és aztán felrázni. A bemutatón dolgozó Dimitris Vakondios kávét szeretett volna inni, de nem volt alkalma vizet forralni az instant kávéjához, így a kakaóital mintájára hideg vízzel rázta össze a kávéport. A végeredmény nem csak Dimitrisnek ízlett, a frappé azóta rendkívül népszerű lett.

A görögök szerint ilyen egy tökéletes frappé: kétharmad rész finomara tört jég, hideg hosszúkávé, tejpor vagy tej és fél teáskanál cukor, amiket shakerben kell összerázni. Eredetileg instant kávéporból készült ugyan, de azóta szívesen készítik eszpresszóból is.  Az espresso freddo és a capuccino freddo a frappé olasz változata, a kettő között az a különbség, hogy az espresso freddóban nincs tej.