Kávéklub

Ha amerikai kávéra gondolunk, a filmekből jól ismert, sétálva vagy munkába rohanás közben fogyasztott, hosszú poharas kávék juthatnak eszünkbe. Ezt a berögzült képet igyekszünk most némileg eloszlatni, hiszen az Egyesült Államokban is találhatunk tekintélyes kávéfogyasztási hagyományokat, mint például a new orleansi cikóriás kávét.

Ássunk le a gyökerekig

A cikória a mezei katáng, más néven a vadcikória nemesített változata, melyet már az ókori egyiptomiak, görögök és rómaiak is ismertek és termesztettek. Egyes fajtáinak levelét salátaként használják fel, minket azonban most a gyökércikória érdekel jobban, melynek gyökeréből kávépótlót készítenek. A cikória őshazája Európa, ahol jelenleg is több országban (pl. hazánkban) termesztik, kávépótlóként pedig leginkább a mediterrán régióban használják. Ez alkalommal azonban Észak-Amerikába vezet az utunk, ahol a cikóriás kávé komoly hagyománnyá nőtte ki magát.

A cikóriás kávé története

A gyarmatosítás korabeli Egyesült Államokban két kényszernek köszönhető a cikóriás kávé elterjedése. Ahogy pár héttel ezelőtt már írtunk erről, a britek teára kivetett adóit, valamint a híres teadélutánt követően a teát kedvelő amerikaiak egyre nagyobb számban fordultak a kávé felé. A gyökércikóriát kezdetben a börtönökben használták kávépótlékként vagy adalékként, ám a francia kulturális hatás alatt álló területeken szélesebb körben is elterjedt; a háborús időket élő napóleoni Franciaországban ugyanis fellendült a cikória használata.

Hasonló okokra vezethető vissza a cikória virágkorának beköszönte az Egyesült Államok déli részén a 19. század második felében. Ekkor ugyanis az amerikai polgárháború miatt az ország második legnagyobb kávéimportőre, New Orleans kikötője blokád alá került, így a városba nem érkeztek meg a kávészállítmányok. A lousianaiak ekkor kezdték cikóriával és más adalékokkal (pl. földimogyoró) keverni a kávét, és valószínűleg nem sejtették, hogy egy új tradíciónak adnak életet. A háborút követően az ország nagy részében visszaesett a cikória iránti kereslet, hiszen ismét elérhetővé vált a tiszta kávé. New Orleansban azonban folytatták az eredetileg kényszerként alkalmazott megoldást, még akkor is, amikor a cikória ára magasabb volt már, mint a kávéé. Ezt a két évszázados hagyományt a mai napig lelkesen viszik tovább.

A new orleansi kávé

Egy született new orleansi számára a kávé a mai napig szigorúan cikóriával fogyasztandó, leggyakrabban meleg tejjel keverve, tejeskávéként isszák. Az egyik leghíresebb helyi kávézó a francia negyedben található, a nap 24 órájában nyitva álló Café du Monde, ahol 1862 óta szolgálják fel a hagyományos cikóriás kávét. A kávézó a város egyik jellegzetességévé nőtte ki magát, a kávén kívül pedig az ízletes francia fánk, a beignet is kihagyhatatlan program.

Mi a cikóriás kávé titka?

Természetesen a cikóriás kávé jellegzetes, édes, karamellszerű aromája nem csak a kávé, hanem a cikória minőségétől is függ. A legtöbb és az egyik legjobb minőségű cikóriát Franciaország exportálja. A cikória feldolgozása kevésbé bonyolult folyamat, mint a kávé esetében: a gyökereket speciális eszközökkel húzzák ki a földből, feldarabolják őket, majd szárítják, pörkölik, őrlik és csomagolják. A pörkölés során a szénhidrát karamellizálódik és gyümölcscukor keletkezik belőle, így alakul ki a cikória jellegzetes sötétbarna színe és édeskés íze, emellett veszít keserűségéből is. A cikória nem tartalmaz koffeint, állítólag egyenesen nyugtató hatása van, így kiválóan kiegészíti a kávé élénkítő hatását, édessége pedig remekül egyensúlyozza a kávé kesernyés ízét.

A kellemest a hasznossal

A cikória nem csak gazdagítja a kávé ízét, hanem az egészségre is jótékony hatást gyakorol. Gyógyhatása már az ókorban is ismert volt, májproblémákra, étvágy serkentőként és nyugtatóként használták. Emellett a nyirokrendszer és a lép problémáit is enyhítheti, javítja az epeműködést, mérsékli a gyors szívverést és csökkenti a koleszterint.

Tovább olvasnál? Kattints ide!

Vietnám, a feltörekvő világelső

Hogyan alakult ki a kávészünet

Igen, igen. Az amerikai kávéról van szó. Az amerikaiak a brit hagyományokat követve eredetileg inkább teáztak, mint kávéztak, majd a híres 1773-as bostoni teadélután után - amikor is a bostoni kikötő vizébe öntöttek több tonna teát tiltakozásképpen a teára kivetett adók megemelése ellen - számottevően megnőtt a kávéfogyasztás. Teát inni ugyanis többé nem bizonyult hazafias cselekedetnek. A gyarmatosítók ezután előnyben részesítették a dél-amerikai termelőket és az Egyesült Államokban fokozatosan olyan népszerű lett a kávéfogyasztás, hogy az 1900-as évekre, a világ kávétermelésének felét az USA államaiban itták.

De miért hosszú kávé és miért sétálnak vele?

Nézzük meg, milyen út vezetett a filmekből oly jól ismert „sétálós” kávéig. Eleinte az úgy nevezett cowboy coffee volt a legelterjedtebb, amelyhez a kávét megpörkölték a tűz fölött, majd mozsárban összetörték és egy edényben felforralták. Az ital „hossza”, vagyis az, hogy mennyi vízben úszkált a kávéőrlemény, már akkor is az edény méretén múlott. 

Az 1800-s évek végétől vált népszerűvé az a kávéfőző gép, az úgynevezett percolator, mely alulról melegíti a vizet, majd a felfelé áramló gőzből kicsapódó víz felülről átfolyik a kávéőrleményen és folyamatosan cirkulál, amíg a készülék be van kapcsolva. Ezzel a módszerrel már meg lehetett akadályozni, hogy kifusson a kávé és egyszerre nagyobb mennyiségű kávé is lefőzhetővé vált attól függően, hogy mekkora kávéfőzőt vásároltak.

A percolator működési elve

Néhányan, akik az ezzel a géppel készített kávéjukat kicsit kesernyésnek találták, ízesíteni kezdték fahéjjal, kakaóval, később különféle szirupokkal. Amikor a társalgás és társasági élet egyik formájaként jelent meg a fekete fogyasztása, igény mutatkozott a hosszabb ideig kortyolgatható és gyorsan elkészíthető kávéra, így terjedtek el az akár otthoni, akár kávéházi, éttermi használatra alkalmas filterpapírba helyezett kávéőrleményen keresztül vizet csöpögtető kávéfőzők, melyekbe tetszés szerinti mennyiségű vizet lehetett tenni, így hosszan iszogatható, kevésbé sűrű kávéhoz jutottak a beszélgetőpartnerek. 

csöpögtetős kávéfőző

Az autózás megjelenésével országszerte nyíltak az autóutak mellett a kávézók, ahol akár helyben lehetett elfogyasztani a kávét, akár hosszú poharakban elvihető változatban is kínálták az italt. Innen pedig már csak „egy lépés” kellett a sétálva kávézáshoz és a szexibbnél szexibb úgy nevezett „travel mug”- okhoz, vagyis utazó bögrékhez. Így jutottunk el a felhőtlenül beszélgető, sétálgató, vagy elfoglaltan rohanó, kezében hosszú poharat szorongató amerikai emberekről filmekben és újságokban oly sokszor látott képekig.

Mindeközben a kávé ízesítése is mesteri fokozatra fejlődött. Hogy kedvünkre való-e ez a kép, vagy sem azt elég összetett dolog eldönteni, az eszpresszó hívei néha csak „híg löttynek” nevezik az amerikai kávét, pedig rendkívül sok finom recept is készíthető amerikaiasan, egy jó eszpresszót vízzel felöntve. Az alábbi amerikai kávé inspirálta Nespresso recept például kifejezetten finom, igazán jó választás nyáron hideg vízzel, vagy jégre hűtve:

Készítsünk el egy adag espressot egy shakerben, majd adjunk hozzá vizet és jeget tetszés szerint. Alaposan rázzuk össze, készítsünk elő egy magas receptes üvegpoharat, tegyünk bele citrus gyümölcsöket, néhány menta levelet, 2 kiskanál barna cukrot és dolgozzuk össze egy törőfával.

Töltsük fel a poharat jéggel majd adagoljuk hozzá a shakerben lehűtött kávét!

Díszítésképp használhatunk mentát is. És íme, ilyen szép, hűsítő finomságot kapunk:

Egy néhány perces kávészünet munkaidőben csodákra képes, és ezzel a munkáltatók nagy része is tisztában van. Mindenki érezte már úgy, hogy „nekem ehhez kell egy kávé”, és valljuk be, az a pár perc, amit a kávé elkészítésével és elfogyasztásával töltünk általában gyorsan megtérülő befektetésnek bizonyul. Sok munkahelyen éppen ezért külön figyelmet fordítanak arra, hogy a dolgozók mindig hozzáférjenek egy bögre friss kávéhoz. Ezzel az apró figyelmességgel ahhoz is hozzájárulnak, hogy a munkatársak könnyebben koncentráljanak a feladataikra. Ez azonban nem volt mindig így: új találmányok, szociális mozgalmak és évtizedes szakszervezeti küzdelem kellett ahhoz, hogy szabadon kortyolgathassuk kedvenc kávénkat a munkahelyünkön is.

Több elképzelés is van a kávészünet kialakulásáról, amelyekről nehéz eldönteni, hogy melyik legenda, és melyiknek van valóságalapja. A legismertebb történet szerint a kávészünet a 19. századból, Wisconsinból ered. Akkoriban sok norvég bevándorló érkezett a városba, hogy a helyi tehervagongyárban vállaljon munkát, miközben a közeli dohányfeldolgozó munkaerőhiánnyal küzdött. A dohányüzem tulajdonosa úgy döntött, hogy felveszi a norvég munkások feleségeit, akik csak azzal a feltétellel mondtak igent, hogy minden délelőtt és délután tarthatnak egy rövid szünetet, ami alatt hazaugranak, és ránéznek a gyerekeikre. Így is lett, és ezek a dolgos háziasszonyok a szünetben általában egy bögre kávét is elkortyoltak. Ezzel a szokással megszületett a kávészünet. Wisconsin városában a mai napig minden évben egy kávészünet fesztivál keretében emlékeznek meg a történetről.

Mások szerint a kávészünet az eszpresszógép feltalálásához kötődik. Az ipari forradalom idején több gyártulajdonos észrevette, hogy a munkások jóval hatékonyabban dolgoznak egy rövid kávészünet után. Egyre nagyobb igény lett arra, hogy minél több munkás és minél gyorsabban jusson kávéhoz a munkaidejében. Luigi Bezzera olasz feltaláló oldotta meg a problémát 1901-ben, amikor feltalált egy olyan kávégépet, ami a korábbiaknál gyorsabban tudott kávét főzni. Ettől kezdve egyre szélesebb körben terjedt a munkahelyi kávézás. 

1902-ben egy New York-i cég, a Barcolo Manufacturing Company hirdette meg a rendszeres kávészünetet a munkaerőnek járó juttatáscsomag részeként, majd egyre többen követték a példát. A második világháború után a folyékony kávékoncentrátumból és forró vízből kávét készítő gépek hihetetlen gyorsasággal terjedtek el a munkahelyeken, lehetővé téve, hogy a dolgozók mindössze 10-15 perc szünet után újult erővel lássanak munkához.

Később a szakszervezetek követelései közé is bekerült a kávészünet. A kifejezést a Pánamerikai Kávé Egyesület (Pan-American Coffee Bureau) tette közismertté 1952-es kampánya segítségével, aminek a szlogenje úgy szólt: „Give yourself a Coffee-Break — and Get What Coffee Gives to You”, vagyis „Tarts egy kávészünetet, és kapd meg, amit a kávé nyújthat neked”. A kampányban közreműködött John B. Watson, a kor elismert pszichológusa, így részben neki is köszönhető, hogy a kávészünet az amerikai munkahelyi kultúra szerves részévé vált.

A kávészünet intézményesülésének legjelentősebb fordulópontjáról a Time Magazin is beszámolt. Ez a fordulópont a United Auto Workers szakszervezeti szövetség és a nagyobb autógyárak közötti 1964-es egyezkedés volt. A szakszervezet több féle jutatásért harcolt, például egészségügyi támogatásért, mégis a kávészünet körüli vita volt az, ami majdnem sztrájkhoz vezetett. Végül az autógyárak beadták a derekukat, és rábólintottak egy napi 12 perces kávészünetre.

A kávészünetért folyó küzdelem története tehát főleg Amerikához kötődik, de ma már szerencsére más kontinenseken sem kell bizonygatni a létjogosultságát. Bár nem minden munkahelyen adatik meg az ingyen kávé, azért kávégépet, kávéfőzőt vagy legalább kávéautomatát a legtöbb helyen találunk. Ráadásul a kávészünet a munkahelyi szociális életben is fontos szerepet tölt be. Ti mit gondoltok erről? Jó lenne megvitatni egy finom kávé mellett, de kommentek is jöhetnek! :)