A New York-palota Budapest egyik legszebb épülete. Sok ezer ember villamosozik, autózik el előtte nap, mint nap, és nem is gondolunk rá, hogy milyen titkokat rejt. Eredetileg egy biztosítótársaság székházának épült még a 19. század végén, majd a századfordulóval művészek, írók, festők, színészek törzshelye lett, ma pedig luxusszálloda, amely a világ legszebb kávéházának ad otthont.
A Hauszmann Alajos vezetésével tervezett épület elnyerte az Európa Nostra-díjat,
az Európai Unió műemlékvédelmi díját.
A U City Guides listákat készít, hol érdemes enni, inni, strandolni a világ nagyvárosaiban, hol melyik múzeumot vagy épületet érdemes megnézni, és ezeket összesítve rangsorokat állít fel a legjobb helyekről világszerte. A világ legszebb kávézóinak rangsorát például a budapesti New York kávéház vezeti.
A kávéház varázslatos atmoszférával bír, amely a századelő békéjét idézi. A gazdagon díszített, eklektikus stílusban készült homlokzat és a kávéház fényűző berendezése ugyanazt a ragyogó, patinás világot idézi, amelyben sosem éltünk és mégis nosztalgiával gondolunk vissza rá. Egy kicsit úgy, mint Gil (Owen Wilson) és Adriana (Marion Cotillard) Woody Allen „Éjfélkor Párizsban” című filmjében.
A New York kávéház az 1900-as évek elejére közkedvelt találkozóhellyé vált, és ezzel párhuzamosan az irodalmi életbe is bekapcsolódott. A legenda szerint Molnár Ferenc és a „pesti bohémek” a megnyitó napján a Dunába dobták a kávéház kulcsait, hogy az éjjel-nappal nyitva legyen. A legendás főpincér, Reisz Gyula ingyen „kutyanyelvet”, vagyis hosszúkás jegyzetpapírt és itatót szolgált fel az íróknak a kávé mellé, a pincében pedig több hordó tintát tartottak. Számtalan író, költő, festő, sőt a színházi élet nagy alakjai is megfordultak itt. Például a Nyugat folyóirat szerkesztősége is itt kezdett formálódni, mielőtt áttették volna törzshelyüket a Centrál kávéházba. A New York kávéház törzsvendége volt Ady, Krúdy, Móricz, Kosztolányi, Karinthy, Szinyei Merse, Korda Sándor, Kertész Mihály, Kacsóh Pongrácz, Huszka Jenő és Újházi Ede is.
Felismered, kik vannak a képen? :)
Kosztolányi Dezső így írt a budapesti kávéházakról egyik cikkében: „A törökfürdő után a magyar kávéház a legelső keleti különlegesség. Itt töltjük el az életünket. A nap minden órájában, minden világításában ismerjük, mint más az otthonát, reggel hétkor épp úgy, mint éjjeli félnégykor és félötkor, amikor a székeket az asztalokra rakják.”
Aztán jött a háború és az aranykor véget ért. A törzsvendégek lassan elpártoltak a New Yorktól, több tulajdonosváltás és szerencsétlen fordulat után a kávéház hanyatlásnak indult. A második világháborúban az épület megsérült, ezért 1947-ben a kávéház bezárt. Később sportszerüzletként, majd IBUSZ utazási irodaként működött, aztán étterem nyílt benne. Az ezredforduló után felújították, a kávéház visszanyerte régi fényét, a korábbi irodaházban pedig szálloda nyílt, így nyerte el az épület a ma ismert arcát.
