Kávéklub

Az életben vannak olyan, ma már természetes és magától értetődő dolgok, amelyekről nehéz elképzelni, hogy régen nem léteztek. Ilyen a kávé is. Bár néhány lelkes kecskének és figyelmes pásztoruknak hála a kávét, illetve jótékony hatásait már jóval időszámításunk előtt ismerték, Európa még több mint ezer évet várt az éltető erőre. Hazánk történelmének jelentős részére is bizony a „kávé nélküliség” időszaka borított fátylat. Aztán jöttek a törökök…

Az a bizonyos fekete leves

A kávé a térség többi államához hasonlóan a törökökkel érkezett meg hozzánk a 17. században. Ekkor még kevésbé értékeltük a fura fekete italban rejlő lehetőségeket, mivel túlságosan lefoglalt minket a tragikus tény, hogy megszállták az országot. Érthető, hogy az első magyar kávéemlékek egyike ma már határozottan negatív emlékeket ébreszt. Az 1680-as években a váradi pasa el akarta fogatni Thököly Imre fejedelmet, ezért egy ebédmeghívás ürügyével magához csalta. Thököly csapdára gyanakodott, ám elfogadta a meghívást, az ebéd után azonban gyorsan távozni akart, mire az egyik aga a következő szavakkal tartotta vissza: „Ne siess Uram, hátra vagyon még a fekete leves!" Miután a vendég megitta a kávéját, láncra verve vitték az isztambuli Héttorony börtönébe.

Kávéházi kultúra Magyarországon

A törökök nem csak kávét hoztak magukkal, hanem kávéházi kultúrájukat is, távozásukkal azonban a kávéházak is eltűntek. Másodszor már a Balkánról, valamint az itáliai és német területekről szivárgott be a kávéházi kultúra a 18. század elején. Ne egy homogén tradíciót képzeljünk el: a szerb kávéházakban dohányzás, az itáliai mintájú kávéházakban kártya- és szerencsejáték, a német kávézókban társalgás és olvasás kísérte a kávézást.

A kávés szekció kezdetben az éttermek mellett kapott helyett, később egy L-alakú helyiségben, az étteremmel együtt működött. A 19. század végére Pest már világszínvonalú kávéházakkal büszkélkedhetett: drága szőnyegek, igényes kárpitosmunkák, bársony, selyem, márvány, ébenfa bútorok, tükörfalak, aranyozások, egzotikus növények szemet gyönyörködtető, igényes kavalkádja csábította a vendégeket. Szinte minden nagyobb térnek és utcának volt legalább egy kávézója, melyekben a kofáktól kezdve a bárokig a legkülönfélébb látogatók fordultak meg. A különböző napszakokban más-más vendégkör váltotta egymást: hivatalnokok, ügyvédek, orvosok, családok, művészek; ez ihlette Kosztolányi Dezső tréfás „órarendjét” is.

A korabeli kávéházakban fekete kávét, tejeskávét (később tejszínnel és habbal), teát, kakaót szolgáltak fel, de lehetett kérni sört, bort, likőröket és egyszerűbb ételeket is. A pesti kávéházak vetélkedtek abban, hogy melyiküknél a legnagyobb és legváltozatosabb az újságkínálat. A „világ legszebb kávéházaként” is ismert New York kávéház például 400 újsággal, köztük külföldi napilapokkal büszkélkedett. Egyes kávézókban sakkegyletek is működtek, de lehetett biliárdozni és kártyázni is, ezenkívül megtalálhatók voltak a zenés kávéházak is.

És persze nem hagyhatjuk figyelmen kívül a művészeket sem: a 18. századi Magyarország költői, írói szalonokban találkoztak egymással és mecénásaikkal. A 19. században egyfajta polgárosodás ment végbe az irodalmi életben; a kiadók és a nyomdák a fővárosban működtek, így az írók is nagyobb számban költöztek fel vidékről Pestre. Nagy részük az írásból volt kénytelen megélni, ez pedig nem mindig biztosított magas életszínvonalat. A szűkös, drágán fűthető pesti lakások helyett általában inkább a tágas, meleg kávéházakban töltötték az időt: írtak, újságot olvastak, beszélgettek, politizáltak, forradalmi eszméket szövögettek. De ez már egy másik történet.

Ha érdekel a pesti kávéházi kultúra, ezt is elolvashatod!:

A New York Kávéház legendás aranykora

Na, erre a kérdésre biztos nem fogok tudni választ adni! :) Budapesten rengeteg jó kávézó van, és most itt nem feltétlen arra gondolok, hogy olyan kávézók lennének, amikben ne lehetne hibát találni, hanem sokkal inkább arra, hogy szerethetőek. Itt kedves a kiszolgálás, ott kényelmesek a fotelek, máshol isteni a hab a capuccinon, megint máshova pedig már a kávéillatért megéri beülni. A teljesség igénye nélkül most első körben három olyan budapesti kávézóról fogok írni, amit mindenképp érdemes kipróbálni.

A Bluebird Café a Godzsu udvarból például remekül összeválogatott kiegészítőivel tűnik ki, és egyedi koncepciójával. Az Foursquare-en olvasható vélemények alapján a legtöbben a barátságos kiszolgálást és a remek kávét dicsérik. Nem véletlen, ugyanis a Blubirdben helyben pörkölik és őrlik a világ különböző pontjairól érkező kávébabot, így az isteni terjengő kávéillat garantált. A kávét egyébként elvitelre is mérik, így, ha valami nagyon ízlik, otthonra is vehetünk belőle. A Blue Birdben tanfolyamokat, workshopokat, barista bemutatókat is tartanak, tehát igen komoly szinten űzik. Jó időben klassz a teraszon időzni (és lehet folytatni az estét az udvarban J), hidegben pedig jól be lehet vackolni odabenn. A helynek tényleg különleges hangulata van, nekem nagyon tetszik a falakra festett sok képlet, ábra, a kávé útjáról, készítéséről. Na, és extra pontként ott van Gógi, a cuki papagáj is, akit mindenki imád.

A Tamp & Pull egy éve nyitott meg a Corvinus Egyetem melletti Czuczor utcában, és hamar felkapott lett, hiszen a jó kávéra mindenki szomjazott már a környéken. És itt nagyon jó a kávé. A név az espresso készítés utolsó két lépését jelöli a csészébeöntés előtt. A hely többek között plexi hátlapú kávégépéről híres: itt a kávéfőzés minden mozzanata a szemünk előtt történik, még azt is követhetjük, ami a gép belsejében van! A tulajdonos maga is barista, a kávézó célja, hogy a kávézást művészi szintre emeljék, és hát mit mondjak? Jól csinálják! Mindegyik kávéjuknak megvan a saját karaktere, igazi egyéniségek egytől egyig. Kapható itt olyan fantázianevű kávé is, hogy LIBY, vagy KV-Cola, érdemes őket kipróbálni! ;) Pár hónapja már a Váci út dolgozóit is megörvendeztetik tökéletes espressojukkal, itt nyílt meg ugyanis a második egységük.

A Múzeum körúton, az Astoriánál van egy Fekete nevű kávézó, ami olyan egyszerű, de nagyszerű típus a maga mindössze 11 négyzetméterével. És bármilyen meglepő, még le is lehet bent ülni. J Nagyon jó kávét csinálnak, de tényleg, még az Egy nap a városban blog szerint ők kínálják az egy négyzetméterre jutó legjobb kávéélményt. A Feketét úgy rendezték be, hogy teljes mértékben rá lehet látni a kávégépre és minden munkálatra, hiszen szerintem laikus szemmel is jó megfigyelni, hogyan készül a kávénk. A kávészemeket egy magyar fiatalember pörköli Bécsben a boltban található géphez és az előzetes elképzelésekhez igazítva. Külön izgalmasnak találom azt is, hogy itt nincs kockacukor, ha szeretnénk édesíteni a feketénket, akkor a szomszédos cukorkamanufaktúra külön a kávézó számára készített fekete-fehér tiramisu ízű cukorkáival tehetjük meg.