Már korábban is írtam arról, hogy Kolumbiába szerzeteseken keresztül került a kávé, most viszont találtam egy olyan adalékot, amivel még érdekesebb lehet az összkép erről a több mint 3 ezer milliárd arabica cserjét számláló országról. Az a legenda járja ugyanis, hogy a XIX. században a kolumbiai vezetők megpróbálták ösztönözni a farmereket arra, hogy foglalkozzanak kávétermesztéssel, de nehezen sikerült megszerettetni ezt a sok energiát és türelmet igénylő növényt, amely csak öt év után hoz termést. A földművelőknek ezalatt is élniük kellett valamiből, ezért kávécserje helyett jobbára más növényeket választottak. Egy kis faluban, Salazarban Francisco Romero atyának az az ötlete támadt, hogy a gyónás után penitenciaként nem Miatyánkot vagy Üdvözlégyet kellett a híveknek mondaniuk, hanem 3-4 kávécserjét kellett elültetniük. A püspöknek is megtetszett ez a módszer és kiterjesztették az új szokást az egész egyházmegyére. Kolumbia kávéültetvényei tehát bűnbocsánatért imádkozás közben keletkeztek.

 

Érdemes volt fohászkodni, a kérések meghallgatásra találtak, ugyanis Kolumbia a világ három legnagyobb kávétermesztő országának egyike lett, Földünk kávétermésének több, mint 15%-át adja. Az égi hatalmakon kívül a kiváló minőségű kávé és a marketing is besegített az előkelő pozíció eléréséhez, mivel a National Federation of Coffee Growers (FNC) már az 1950-es évek óta egyengeti a nemzetközi ismertség útját.

Guatemalába is „isteni segédlettel” érkezett a kávé, ugyanis a jezsuiták 1750-ben hozták az országba a növényt, majd a kávétermesztés a német emigránsok közreműködésével bontakozott ki a XIX. század végén. Főleg kis- és közepes gazdaságok foglalkoztak kávé termesztéssel, a munkaképes korúak negyede a kávéültetvényeken dolgozott, amelyek termelése az ország összes exportjának 70%-át képviselte. Mára ez az arány 32 %-ra esett, Guatemala mégis a tíz legnagyobb kávétermelő ország között van.

 Az egyik legfinomabb guatemalai kávé az Antiqua régióban terem, melyet komplex ízvilága és enyhe kakaóssága tesz egyedivé. Ebben a különleges, három vulkán által körülvett völgyben ideálisak a körülmények egy, a közép-amerikai kávékhoz képest testesebb, fűszeres, gazdag, bársonyos kávé termesztéséhez.  

A mexikói határhoz közel eső, 1500 – 1800 méteres magasságban fekvő huehuetenangoi kávéültetvényeken édeskés, virágos aromájú kávé terem. A virágos ízeket a világos pörkölés emeli ki igazán, míg a sötét pörköléssel kakaós és csokoládés ízvilág is felszínre hozható. A 23 Celsius fokos éves átlaghőmérséklet és a 75%-os páratartalom, valamint a Mexikóból Tehuantepec sík vidékéről érkező meleg, száraz levegő teszi lehetővé azt, hogy januártól áprilisig kiváló minőségű kávét szüreteljenek. 

A ködbe, felhőkbe burkolózó esőerdős Coban régióban az Atlanti óceáni szellők frissítik a 15-23 fokos levegőt, kevés közvetlen napfény éri a termést. Mivel a megszokottnál lassabban érik itt a kávé , ezért az átlagosnál töményebb és keményebb is lesz, ezért kapta az SHB (Strictly Hard Bean), vagyis „kizárólag kemény szemeket tartalmazó” jelölést. Ízvilágát tekintve testes, fűszeres, könnyű, gyümölcsösen savas, gyakran élénk, virágos aromájú boros jegyekkel. 

Az Atitlan tó körül terül el a róla elnevezett kávé régió, a Csendes-óceánhoz közel, három vulkán közelében. Itt 1200-1700 méter tengerszint fölötti magasságban terem a kávé, 50 millimétert is eléri a havi csapadék mennyiség. Kemikáliák nélkül, organikusan gazdálkodnak 10-12 hektáros farmokon, a földművelők a nedves eljárás során gyakran az Aititlan tó vizét használják, majd a napon szárítják a szemeket.

 

Tovább olvasnál?

Guatemala, az örök tavasz földje

Ültetvények hegytetőkön és lankákon – Kolumbia kávéja

Honnan van a kávém?  

Kávé, szárazon