Kávéklub

1873. január 31. Kis lépés az emberiségnek, nagy lépés a kávéimádók számára: sokat köszönhetünk ugyanis annak a – mondhatni hírességnek, vagy szentnek-, aki ekkor született. Melitta Bentz neve egybecseng a kávéfilterrel, ő volt ugyanis az a hölgy, akinek becses nevéhez a kávéfilter feltalálását kötjük. A technikát, amely során a víz átcsepegtetve oldja ki a kávéőrleményből a zamatot. És nagy ötletéhez csak egy kis itatóspapír kellett!

A szükség nagy úr. A drezdai nő egy jó kávét szeretett volna inni, de úgy tapasztalta, hogy a kávéfőzők hajlamosak túlfőzni a kávét, az akkori eszpresszókészítő gépek pedig gyakran zaccos kávét adtak, míg a vászonból készült filterek tisztítása túl nehézkes volt. A háziasszony ezért sokféle módszer kipróbálásába kezdett, és meg kell hagyni, elég kreatív megoldásokhoz folyamodott.

Teljes nevén Amalie Auguste Melitta Bentz végül fia, Willi iskolai felszereléséből ragadt meg egy itatóspapírt és egy rézedényt, a két eszköz pedig aztán meg is oldotta a problémáját. A papíron átszűrés technikája ugyanis tiszta, az eszpresszónál kevésbé keserű italt adott, amely Melitta Bentz lelkesedését annyira beindította a filteres kávé iránt, hogy egy egész üzletet felhúzott saját ötletére. A szabadalmi hivatal 1908. június 20-án védjegyeztette a hölgy találmányát. Innen egyenes út vezetett a sikerhez: 1909-ben a lipcsei vásáron már 1200 kávéfiltert tudtak eladni.

Melissa férje, Hugo, illetve a két fia, a már említett Willi mellett Horst is az egyre növekvő cégben kezdtek el dolgozni mint a szervezet első munkavállalói. 1910-ben a Nemzetközi Egészség Kiállításon már aranyérmes lett a vállalat, azonban az első világháború kitörésével irányt kellett változtatniuk. A háború során ugyanis beolvasztottak minden érmet, Hugót besorozták, a papírhasználatot pedig korlátozták, sőt, a kávéimport is ellehetetlenült a brit blokád miatt. A család így kénytelen volt kartonpapírok értékesítésével fenntartani magát.

Később viszont újra beindult az üzlet, olyannyira, hogy 1928-ra már 80 munkást alkalmaztak, kétműszakos rendszerben, hogy kielégítsék a kávéfilterek iránti igényeket. Egy évvel később már 100 000 filtert gyártottak.

Ezután az egyik fiú, Horst vitte tovább a vállalatot Bentz&Sohn néven 1930-tól. Akkorra a cég már a potenciális munkaerő számára is népszerű volt a munkavállalóival való bánásmódja, csábító karácsonyi bónuszai és amiatt is, hogy megnövelték a szabadságra felhasználható napok számát évi 6-ról 15-re, illetve csökkentették a munkanapok számát heti 5-re.

Majd a második világháború újabb változásokat, illetve más termékirányt hozott. A termelés leállt, és a háborús erőfeszítéseket támogató termékek előállítására volt szükség. A kávéfiltercég 1948-ban tért vissza a filter- és papírgyártásra – Melissa Bentz 1950-es halála idejére már a 4,7 millió német márka bevételt is elérte a vállalata.

A Melitta nevét viselő cég azonban halhatatlan lett. A filterkávéról azt mondják, a mai modern kávézás különleges élményét nyújtja, hiszen elkészíteni is egyszerű, és a csepegtetéses módszer miatt igazán puha, lágy ízű kávét készíthetünk Melitta Bentz módszerét követve. A feltaláló unokái, Thomas és Stephen Bentz máig irányítják a céget, és most már 3 300 alkalmazott összesen 50 vállalatnál dolgozik a kávéfiltereken. Talán azóta is, az eredeti „recept” alapján, iskolai itatóspapírok felhasználásával...

Tudj meg többet a kávétörténelemről!

Kis szerkezet, nagy mérföldkő: a kotyogós

Kinek az érdeme a változatos, sokáig elálló kávé?

Hallottatok már espressomérnökről? Nos, itt van egy!

A kávézás hagyománya hosszú-hosszú időre tekint vissza és nagyon gyorsan, nagyon alaposan az egész világot meghódította. Török kávé, kotyogós kávé és társaik; eszpresszó, hosszúkávé, kapucsínó­; kapszulás, filteres vagy főzött; mindenkinek megvan a maga kedvence. Az egyik legnépszerűbb változat – akár otthon, akár kávézóban, akár kávégéppel, akár saját kezűleg készítjük - a filteres, csepegtetős kávé. Története onnan indult, hogy azok, akik semmi esetre sem akarták, hogy italuknak része legyen a zacc is, mint a török kávé esetében, lyukacsos kerámia- vagy fémedényeken keresztül szűrögették le a folyadékot. Majd 1908-ban a német Melitta Bentz feltalálta a papírból készült szűrőt, és az ő porózus papíros filtere terjedt tovább a kávéfogyasztók körében, eleinte kézzel kivitelezett forrázásokhoz, később pedig már a filteres, csepegtetős kávéfőző masinákhoz is. 

Azóta is nagy népszerűségnek örvendenek ezek a kávégépek és ma is széles választékuk áll rendelkezésünkre a konyhaeszközök polcain. Érthető, hogy sokan szeretik őket: csak annyi a teendő velük, hogy a kávétartóba filtert teszünk, abba pedig kávédarát, a víztartályba vizet, majd bekapcsoljuk, és kivárjuk, míg átcsöpög a szűrőn a kávénk. Vagy ha nem automata gépre vágyunk, magunk is elkészíthetjük kávénkat, amennyiben van frissen darált kávénk, papírból készült filterünk, illetve valami, amibe a filtert tesszük és egy csészénk vagy bögrénk, amiből akár azonnal meg is ihatjuk majd a nedűt.

Közben viszont sok dologra kell figyelnünk. Először is tegyünk fel vizet forralni, körülbelül duplaannyit, mint amennyire a csepegtetéshez szükségünk lesz. Ha körülbelül 6-7 deciliter vizet melegítünk, ahhoz nagyjából 25-30 gramm kávéőrleményt használjunk el, vagy 2-3 evőkanálnyi kávébabot. Míg a víz melegszik, daráljuk meg a kimért kávét – az őrlemény szemcsenagysága sokkal durvább, mint egy espresso esetében; a különböző nagyságú szemcsék más-más eredményhez vezetnek, így ennek kikísérletezése is időt igényel. Vegyük le a vizet a tűzről épp forrás előtt, a legideálisabb a 93 Celsius-fokos hőmérséklet lesz. Majd lassan öntsük rá a vizet a szűrőben lévő őrleményre. Nagyjából két és fél, három percen át csepegtetéssel hozhatjuk ki a legtöbbet az így elkészített kávénkból. 

Az először egyszerűnek tűnő, de mint látjuk, valójában hosszabb és sok türelmet, tapasztalatot (vagy szerencsét) igénylő folyamat gyümölcse egy olyan kávé lesz, amely az eszpresszónál jóval gyengébb. A filteres kávéfőző ugyanis nem préseli át a kávédarát, ezzel a nyomás is elmarad, így a lecsepegtetős technika kevesebb íz-, illetve aromaanyagot visz át az innivalónkba. Sőt, ne lepődjünk meg, ha kávéscsészénkben felül hígabb a kávé, mint az alján. Viszont a kávébabokban található olajakat és esszenciákat pont megfelelő mennyiségben engedi át az italba, a főzött kávéval ellentétben a csersav és egyéb összetevők így nem válnak ki a darából. Marad tehát a könnyű és egészséges, friss és finom, szűrt kávénk, amelyre jó eséllyel az első fogyasztás után rászokunk!

Tovább olvasnál?

Frissítő kávévariáció: a titokzatos cold brew

A csapolt kávé vajon mi...?

Szállodai kávé - szükséges rossz vagy kellemes csalódás?

A szállodai kávéról valószínűleg egyikünknek sem a csúcsminőségű espresso jut az eszébe, csak valami barna lötty, amivel a svédasztalos reggelihez meg lehet tölteni a csészénket, és jó esetben fel lehet javítani egy kis tejjel. Pedig ma már több szálloda is kísérletezik azzal, hogyan lehet jó minőségű kávét adni a vendégeknek anélkül, hogy az nagyon megterhelné a cég büdzséjét, és lassítaná a szállodai léptékű kiszolgálást.

A szállodai kávé önálló műfajt képvisel a kávékultúrában, és nem azért, mert olyan rossz, hogy nem lehet sehová besorolni, hanem mert különleges szabályoknak kell megfelelni a készítése során. Egyrészt képviselnie kell a szálloda színvonalát, másrészt nagy mennyiségben kell elérhetőnek lennie, ráadásul frissen, ami azért nem könnyű feladat, lássuk be…

És ami még érthető lehet a hotelek szemszögéből: néha érdemes „közepes” kávét felszolgálni a reggelihez, így a vendégek számára vonzerőt jelenthet a bárban árult minőségi gépi kávé. Egy kis panzióban persze nincs ilyen lehetőség, ott a reggeli kávéból kell kihozni a legjobbat – ha szerencsénk van, talán pont egy családias helyen főzik nekünk a legfinomabbat, ahogy a háziasszony szereti.

A szálláshelyek éttermei továbbra is előnyben részesítik a filteres kávékat, de egyre népszerűbbek az úgynevezett reggeliztető automaták, melyek gombnyomásra frissen őrölt kávéból készítenek egyenkénti adagokat – ez az elkészítés a vendégeknek is nagyobb élmény, még akkor is, ha picivel többet kell várni az eredményre :)

A Danubius szállodalánc például ilyen gépekbe fektetett be, a budapesti Radisson Blu pedig kapszulás kávégéppel hirdeti business class szobáit. Tény, hogy egy ekkora beruházást kevés magyar szállásadó engedhet meg magának. 

A vendéglátásban dolgozó szakértők szerint előbb-utóbb eljöhet az ideje annak, hogy a vendégek reggelente választhatnak a friss gépi (vagy kapszulás) kávé és a filteres között, ahogy annak is, hogy a szállodai éttermek fair trade kereskedelemből származó vagy környezetbarát módon előállított kávékat rendeljenek. Egyelőre inkább az a kérdés, hogyan lehet a legjobb ár-érték arányt megtartani nagyobb rendelések esetén. Az egyik legújabb megoldás az instant kávé, melynek lényege, hogy a jó minőségű, lefőzött kávét hirtelen hűtve, fagyasztva és préselve szállítják a szállodába.

Nektek milyen tapasztalatotok van a hotelekben felszolgált kávéval kapcsolatban? Voltatok már olyan helyen, ahol igazi ínyenc kávét kaptatok a reggelihez?