Igen, Afrika legmagasabb hegycsúcsáról, a Kilimandzsáró körüli kávétermesztésről és Tanzániáról lesz most szó. Ha fel kéne sorolnunk három dolgot, ami eszünkbe jut Tanzániáról – és itt tegyük is gyorsan hozzá, hogy elég jók vagyunk, ha akár három ismérvet is tudunk kötni az afrikai országhoz – a Kilimandzsáró, a vándorló vadállatok, és a kávé. Ha pedig jobban meg szeretnénk ismerni e nevezetességeket, de nincs módunkban épp elugrani a Kenya melletti országba, a kontinens legmagasabb hegycsúcsát és élővilágát a természetfilmek elhozzák nekünk otthonunkba. És a kávéjukkal is ugyanez a helyzet: ha jó helyen keressük, Magyarországon is tudunk eredeti tanzániai finomságot inni.

 

Ahhoz, hogy igazán el tudjunk merülni az ízvilágában, érdemes többet megtudnunk a tanzániai kávéról.  Például érdekes kérdés, hogyan került a kávé a Kilimandzsáróhoz: katolikus misszionáriusok vittek először kávét a hegyre, 1898-ban. A próbálkozást happy end zárta. Merthogy mi sem bizonyítja jobban, hogy mennyire megtetszett a helyieknek a dolog, vagy épp maga a növény érezte annyira jónak a körülményeket a termésre, hogy az országban kávétermesztéssel ma körülbelül 450 000 család dolgozik. Ők egyébként az ottani kávétermelők 90%-t alkotják, míg a maradék 10% állami vállalkozás. Hozzávetőlegesen az ország lakosságának 6%-a él meg a kávétermesztésből (40 millióan laknak ott, így ez körülbelül 2,4 millió embert jelent).

Bár a híres Kilimandzsárón terem az értékes növény, azért ne a hegycsúcsot képzeljük el kedvenc helyének. Több területen is nő az országon belül a tanzániai arabica kávé, csak legyen a tengerszint felett kb. 1500-2000 méterrel: a Kilimandzsáró hegy lankáin, és a Meru hegynél – ott a banánfák árnyékában érzi jól magát.  Délen a Mbeya és Ruvuma régiókban szintén sok helyen együtt termesztik a banánnal. Legyen észak, vagy dél, júliustól decemberig a kávészüreten van a hangsúly. 

Megosztozik viszont az arabica, és a robusta is Tanzánián. Az arabica kávé az ország teljes kávétermesztésének 70%-át teszi ki, míg a robusta a nyugati területeken, a Viktória-tó mentén terem a Kagera régióban, a teljes kávétermesztésből 30%-os részvétellel. Itt májustól októberig tart a szüretszezon. Az Arabica és Robusta kávétermő területek egyébként körülbelül 265 000 hektárt tesznek ki. Belegondolni sem tudok, az hány csésze kávét jelent. 

Ha már csésze, jó tudni, milyen típusú kávéra készüljünk, ha tanzániai kávéról van szó. Számítsunk arra, hogy kávénk kellemes aromájú, savakban gazdag és közepesen, vagy nagyon testes, emellett, édeskés, kiegyensúlyozott ízű, krémes, de mindeközben vibráló, mély, intenzív és erőteljes. Először kicsit rusztikus, akár a barna kenyér édes ízét is eszünkbe juttathatja, ezután enyhe észak-afrikai vad utóízt ad. És amiért a kávészakértők a legjobban imádják: bogyósgyümölcsös, alkalmanként cédrusos, édeskés ízakkordokat is ígér, melyeket  a vulkánikus termőföldben található ásványi anyagoknak köszönhet. Pörkölése is különböző adottságokat hozhat ki: gyógynövényes, vagy épp virágos ízeket, vagy a sötétebb pörkölés gyümölcsös aromát ad neki, és feketeborsra emlékeztető fűszeres karaktere is felszínre kerülhet a megfelelő feldolgozással. 

És amiért hálásak vagyunk az országnak a szép hegycsúcsa és lenyűgöző vadvilága mellett, az az, hogy Tanzánia a harmadik legnagyobb kávétermelő ország Afrikában, és a világ arabica-kávé termesztésének 1%-át adja. Kicsit jobban belemélyedve a témába, miközben elszürcsöltem a tanzániai kávémat, és végignéztem az országot bemutató természetfilmeket, meg is jött a kedvem ahhoz, hogy egyszer élőben is megcsodálhassam a hegyet, termőterületeit és állatait. Az én bakancslistámon most már biztosan szerepel ez az ország is!

 

Ha szívesen olvasnál még afrikai érdekességekről, nézd meg ezt is:

Kávé a szafarik földjéről