Uganda Kelet-Afrikában, az Egyenlítő mentén helyezkedik el. Bár az országról legtöbbször nehéz helyzete és szomorú eseményekkel teletűzdelt történelme miatt hallhatunk, érdemes tudni róla, hogy rendkívül gazdag élővilággal rendelkezik, az ország közel 60 védett területtel bír: itt található az UNESCO által a világörökség részéve nyilvánított Bwindi Nemzeti Park (ahol a veszélyeztetett hegyi gorillák élnek) és a Rwenzori-hegység Nemzeti Park.
Klímájának és földrajzi elhelyezkedésének köszönhetően a kávé és a kakaó hagyományosan Uganda fontos mezőgazdasági terményei közé tartoznak. A ’80-as években az ország dél-keleti részében mintegy 190 ezer hektáron termeltek őshonos robusta kávét, míg a magasabban fekvő dél-nyugati területeken mintegy 33 ezer hektáron arabicát. Ebben az időben ismerték fel állami szinten a kávétermesztés gazdasági fontosságát, és európai támogatással elindult egy rehabilitációs program, amelynek célja a kutatás támogatása és a kávéfarmerek képzése volt, hogy jobban megértsék a kávétermesztés fontosságát az ugandai gazdaság számára. Az elmúlt években bővült az ország gazdasága, a kávé azonban emellett is megőrizte pozícióját. Számítások szerint a lakosság mintegy 20%-nak a kávé a legnagyobb bevételi forrása.
A robusta kávé őshonos Ugandában, a Kibale erdő régiójában, amely az ország nyugati részén, az Albert-tótól délre található. A robusta két alfaját különböztetik meg egymástól, az Erectát (álló) és a Ngandát (futó kávécserje). Az itteni robusta mindig is kiváló minőségű volt és a jelenleg is zajló, újraültetős bátorító programoknak köszönhetően Uganda még jobb helyzetbe került ahhoz, hogy a jó minőségű robusta stabil forrása legyen a világpiacon. Az ugandai kávé nagyban különbözik a környező országokban termelt kávéktól, testes íz, és enyhe savassága teszi kedveltté.
A legtöbb robustát a napon szárítják, de vannak kísérletek arra nézve is, hogy újra népszerűvé tegyék a nedves feldolgozási eljárást, csökkenti a kávé kesernyés ízét és kihangsúlyozza aromavilágát. Az eljárás során 16-36 óráig áztatják a kávét, ettől a gyümölcshús megpuhul és a hántológép könnyedén leválasztja a magról. Ezután újabb 12-36 órán át fermentálják, vagyis erjesztik a szemeket, hogy leváljon a kávészemeken található ragacsos réteg is. A fermentálás ideje több tényezőtől függ, például a kávé fajtája, és érettségi foka. Ezután vízsugárral megtisztítják és átválogatják a szemeket, és végül megszárítják őket.
Ugandában kiváló minőségű arabica is terem, túlnyomó részt kisebb ültetvényeken, ahol más haszonnövényeket is ültetnek a kávé mellé, például banánfát, hogy megóvja a kávécserjéket az erős napfénytől. Az arabica feldolgozásánál a nedves eljárást alkalmazzák. Az ugandai arabicát Wugar (Washed Uganda Arabica, kb. mosott ugandai arabica) és Drugar (Dry Uganda Arabica, vagyis Száraz Ugandai Arabica) néven hozzák forgalomba. A Kenyával közös határnál termő Bogisu keresettebb, ezt boros, gyümölcsös ízjegyek jellemzik.
A kávétermesztésből származó bevételeket Uganda természetmegőrzés költségeinek fedezésére és fejlesztésekre fordította, amelyhez külföldi segítséget is kapott. Ennek köszönhetően sikerült átvenni a nemzetközi termelési szabványokat, feldolgozási eljárásokat és az infrastruktúra is jelentősen fejlődött. Később az amerikai hátterű Kibale Erdő Alapítvány vette át a feladatokat az államtól. Bár számos erőfeszítést tettek, hogy prémium termékként pozícionálják az itteni robustát, nem jártak teljes sikerrel amiatt a tévhit miatt, amely szerint a robusta alacsonyabb minőségű kávét terem, mint az arabica, annak ellenére, hogy Uganda valóban jó minőségű, organikus robustát termel.
