Kávéklub

A Finca El Injerto büszkén viselheti a világ egyik legdrágább kávéja címet. A Guatemalából származó ínyencség igazából nem is néz ki kávénak, inkább hasonlít egy nagyobb lencséhez. De nemcsak apró, különös külseje miatt ilyen nagy a kereslet iránta. A világ egyik legritkább és legszokatlanabb kávéjáról van szó.

Kép forrása: gocoffeego.com

Az El Injerto kávé 1874 óta az Aguirre család tulajdonában van, amelynek termését a szakértők is elismerték: a guatemalai Cup Of Excellence díjat 2006 óta szinte minden évben megnyerték a kávébabok, amelyeknek mérete körülbelül egyharmada az átlagos terméseknek, tehát akár tényleg össze is téveszthetnénk a lencsével, csak ára, illetve kövérebb formája különbözteti meg attól.

Kép forrása: Joyride Blog

Mindössze 720 hektáros területen nő a kávéfajta, viszont a környező erdők, illetve a tengerszint felett 1500-2000 méteres fekvés ideális mikroklímát teremt számára. Az átlagosan 18-22 °C hőmérséklet és az 55-80%-os relatív páratartalom pedig még jobban hozzátesznek ahhoz, hogy extra egyedi termést hozzon a kávéültetvény.

Többféle prémium kávékülönlegességnek is ez a farm az otthona: a Pacamara, Bourbon, Peaberry, Maragogype, Caturra és Moka változatok is a választék részét képezik. Ezek mindannyian kiváló arabica kávéfajták, melyek eleve garantálják a kifinomult ízvilágot. De természetesen az aprólékos feldolgozási eljárásnak is komoly szerepe van a kávé kiváló minőségének kialakításában. A kávégyümölcsöt kézzel szüretelik, így csak azok a szemek kerülnek a kosárba, amelyek már teljesen érettek. A sérült szemek kiszűrése céljából a termést beáztatják, majd nedves eljárással dolgozzák fel őket.

Kép forrása: Tripadvisor

A Finca El Injerto farmon termett kávébabokból finom, érzékeny, növényi és virágos illatú kávé készíthető, melyről első „illatolásra” a jázmin és a csipkebogyó is eszünkbe jut, majd mélyebb szimatolással az étcsokoládét és a mogyoró illatát is előidézheti. Ízre is a csokoládéra hajaz a kávékülönlegesség: sima, krémes, de az étcsokoládé kesernyéssége is megfogalmazódik benne. Határozott, majd ahogy hűl az ital, kissé visszafogottabb lesz a karaktere, mely egy tompa gyümölcsös – szilvás, citromos, körtés – akkordban végződik. És noha meglehetősen testes kávéról van szó, szobahőmérsékleten finom, nyugtató hatást kelt, enyhe citrusos savassággal kiegészülve.

Bár most már többféle változata a világ minden táján elérhető – jó drágán mondjuk –, de volt idő, amikor nemhogy nem volt ilyen népszerű és elismert, de nem is a kávén volt a hangsúly a guatemalai termőföldön. Jesus Aguirre Panama volt az első tulajdonos, aki megszerezte az ültetvény területét 1874-ben, viszont a területen akkor még a cukornád, illetve a kukorica és a bab termesztése állt fókuszban. Csak 1900-ban kezdtek kávét termeszteni a földeken, és indították be a termény világhírnevét.

Ma az Aguirre család harmadik és negyedik generációja foglalkozik az ültetvénnyel. Vezérelvük, hogy fenntartható gazdálkodási módszereket követve, felelősen tartsák fenn az ültetvényt, hogy az gazdaságilag, környezetvédelmi szempontokból és társadalmilag is életképes legyen minden érintett számára.

A minőség folyamatos fejlesztésére törekszenek a kávétermesztők, ezért további lehetőségek után kutatnak, hogyan tudnának még magasabb, az elvártnál még sokkal jobb minőséget szolgáltatni. Így válik Guatemala híres régiója, a Huehuetenango egyre jobbá és jobbá - bár már így is az ország legnépszerűbb kávétermelő térsége, de jó okkal, hiszen tényleg fantasztikus minden, ami ott terem.  Azok, akik egy igazán mennyei kávét szeretnének inni, szinte bármennyi pénzt megfizetnek érte.

Tovább olvasnál?

Kolumbia és Guatemala, ahol az égiek is segítik a kávétermesztést

Guatemala, az örök tavasz földje

Ültetvények hegytetőkön és lankákon – Kolumbia kávéja

Már korábban is írtam arról, hogy Kolumbiába szerzeteseken keresztül került a kávé, most viszont találtam egy olyan adalékot, amivel még érdekesebb lehet az összkép erről a több mint 3 ezer milliárd arabica cserjét számláló országról. Az a legenda járja ugyanis, hogy a XIX. században a kolumbiai vezetők megpróbálták ösztönözni a farmereket arra, hogy foglalkozzanak kávétermesztéssel, de nehezen sikerült megszerettetni ezt a sok energiát és türelmet igénylő növényt, amely csak öt év után hoz termést. A földművelőknek ezalatt is élniük kellett valamiből, ezért kávécserje helyett jobbára más növényeket választottak. Egy kis faluban, Salazarban Francisco Romero atyának az az ötlete támadt, hogy a gyónás után penitenciaként nem Miatyánkot vagy Üdvözlégyet kellett a híveknek mondaniuk, hanem 3-4 kávécserjét kellett elültetniük. A püspöknek is megtetszett ez a módszer és kiterjesztették az új szokást az egész egyházmegyére. Kolumbia kávéültetvényei tehát bűnbocsánatért imádkozás közben keletkeztek.

Érdemes volt fohászkodni, a kérések meghallgatásra találtak, ugyanis Kolumbia a világ három legnagyobb kávétermesztő országának egyike lett, Földünk kávétermésének több, mint 15%-át adja. Az égi hatalmakon kívül a kiváló minőségű kávé és a marketing is besegített az előkelő pozíció eléréséhez, mivel a National Federation of Coffee Growers (FNC) már az 1950-es évek óta egyengeti a nemzetközi ismertség útját.

Guatemalába is „isteni segédlettel” érkezett a kávé, ugyanis a jezsuiták 1750-ben hozták az országba a növényt, majd a kávétermesztés a német emigránsok közreműködésével bontakozott ki a XIX. század végén. Főleg kis- és közepes gazdaságok foglalkoztak kávé termesztéssel, a munkaképes korúak negyede a kávéültetvényeken dolgozott, amelyek termelése az ország összes exportjának 70%-át képviselte. Mára ez az arány 32 %-ra esett, Guatemala mégis a tíz legnagyobb kávétermelő ország között van.

 Az egyik legfinomabb guatemalai kávé az Antiqua régióban terem, melyet komplex ízvilága és enyhe kakaóssága tesz egyedivé. Ebben a különleges, három vulkán által körülvett völgyben ideálisak a körülmények egy, a közép-amerikai kávékhoz képest testesebb, fűszeres, gazdag, bársonyos kávé termesztéséhez.  

A mexikói határhoz közel eső, 1500 – 1800 méteres magasságban fekvő huehuetenangoi kávéültetvényeken édeskés, virágos aromájú kávé terem. A virágos ízeket a világos pörkölés emeli ki igazán, míg a sötét pörköléssel kakaós és csokoládés ízvilág is felszínre hozható. A 23 Celsius fokos éves átlaghőmérséklet és a 75%-os páratartalom, valamint a Mexikóból Tehuantepec sík vidékéről érkező meleg, száraz levegő teszi lehetővé azt, hogy januártól áprilisig kiváló minőségű kávét szüreteljenek. 

A ködbe, felhőkbe burkolózó esőerdős Coban régióban az Atlanti óceáni szellők frissítik a 15-23 fokos levegőt, kevés közvetlen napfény éri a termést. Mivel a megszokottnál lassabban érik itt a kávé , ezért az átlagosnál töményebb és keményebb is lesz, ezért kapta az SHB (Strictly Hard Bean), vagyis „kizárólag kemény szemeket tartalmazó” jelölést. Ízvilágát tekintve testes, fűszeres, könnyű, gyümölcsösen savas, gyakran élénk, virágos aromájú boros jegyekkel. 

Az Atitlan tó körül terül el a róla elnevezett kávé régió, a Csendes-óceánhoz közel, három vulkán közelében. Itt 1200-1700 méter tengerszint fölötti magasságban terem a kávé, 50 millimétert is eléri a havi csapadék mennyiség. Kemikáliák nélkül, organikusan gazdálkodnak 10-12 hektáros farmokon, a földművelők a nedves eljárás során gyakran az Aititlan tó vizét használják, majd a napon szárítják a szemeket.

Tovább olvasnál?

Guatemala, az örök tavasz földje

Ültetvények hegytetőkön és lankákon – Kolumbia kávéja

Honnan van a kávém?  

Kávé, szárazon

A legideálisabb éghajlat számomra az lenne, ha a Balatonban pancsolós nyár után rögtön a tavasz jönne, egy kis pulóveres-napsütéses idővel, majd újból visszajönne a nyár. Esetleg beiktathatunk közben egy kéthetes fehér Karácsonyt, de a lényeg, hogy utána ismét jöjjön a jó idő, rügyekkel, virágokkal, madárcsiviteléssel. És persze legyen újra üde zöld minden. Lehet, hogy Guatemalába kellene költöznöm.

Itt ugyanis egész évben zöldell minden, nem hiába hívja magát az ország az örök tavasz földjének. Persze a Magyarországnál alig nagyobb Közép-Amerikai állam a világ másik végén van, de ha mi nem is költözünk Guatemalába, azért egy csésze, vagy inkább egy illatos, aromazáró csomagnyi Guatemala könnyűszerrel ideköltözhet hozzánk, a konyhába.

Tikal romvárosa az UNESCO világörökség része

Guatemalában ugyanis kiváló kávé terem, a világ 8. legnagyobb kávétermesztő országa. A dél -guatemalai magasan fekvő termőterületeket három vulkán fogja közre, a termőföld kiváló minőségű, és a trópusi, párás és esős klíma tökéletes a jó minőségű kávé termesztéséhez. Guatemalában arabica és robusta egyaránt terem, az Arabica fajták 1600m-es tengerszint feletti magasságban, míg a robustafélék közelebb az óceánhoz, 600m körül.

A guatemalai kávét lágy savasság, enyhén fűszeres íz és kifinomult, kakaószerű textúra jellemzi. Antigua környéke Guatemala leghíresebb kávétermő tája, ahol karakteres, füstös-fűszeres kávé terem, de a Coban-i ültetvényekről érkezők vagy a „karibi oldal” híres dűlőin, Huehuetenango környékén termő lágyabb ízvilágú kávék is kiemelkedő minőségűek, egy kicsit lágyabb ízvilággal. A besorolást illetően nagyon szigorúak az országban, az ANACAFE nevű szervezetük minden egyes kávét alapos vizsgálatnak vet alá. A legmagasabb fokozat, amit egy kávé kaphat, az az SHB jelölés. Ez angolul annyit tesz, Strictly Hard Beans, vagyis Kizárólag Kemény Szemek. Emellé jön még a régió (Antigua, Atitlan, Cobán) megnevezése, amennyiben a kávé ízjegyei megfelelnek az adott régiónak.

A legismertebb arabica fajták, amik itt teremnek a Bourbon, a Catuai és a Pacara. Az egyik legérdekesebb, Guatemalában is termő kávé viszont a Maragogipe, amit magyarul elefántkávénak, vagy elefántbabnak is neveznek. Ezt a kávét először Brazíliában fedezték fel, és innen terjedt el Közép-Amerikában is. A Maragogype óriási szemei kétszer akkorák, mint a "normális" kávészem méret. Nem csak méretben nagy, - gyakorlatilag kétszer akkora, mint egy normál kávébab - de az íze is nagyon intenzív, pikáns. A Maragogipe édeskés, csonthéjas jellegű kávé, mandulás, karamellás, kissé gyümölcsös ízjegyekkel.

A kávétermesztő Antigua tartományban még mindig felfedezhetők a gyarmati múlt nyomai

2010-ben Guetamalában rendezték meg a Nemzetközi Kávékonferenciát, ahol a klímaváltozás kávétermesztésre gyakorolt hatásait is megvitatták. A résztvevő országok és az OIC, a nemzetközi kávészervezet aggasztó adatokat tárt a nyilvánosság elé. A kávétermő vidékek átlaghőmérséklete eszerint fél fokkal emelkedett a megelőző 25 évben, emiatt egyre magasabban fekvő területeken kell a kávét termeszteni. Ez azt jelenti, hogy míg egyre nagyobb a kávé iránti kereslet, addig egyre kisebb területen lehet jó minőségű kávét termeszteni. A kilenc közép-amerikai kávétermelő ország (vagyis Kolumbia, Costa Rica, El Salvador, Guatemala, Honduras, Nicaragua, Mexikó, Peru és a Dominikai Köztársaság) kávétermelése 2010-re egy év alatt 28 százalékkal csökkent a VG.hu szerint. 

Az átlaghőmérséklet fél fokos emelkedése nem tűnik soknak hétköznapi szemlélőként, hosszú távon azonban komoly következményei lehetnek – Fotó: TheGuardian.com

Az éghajlatváltozás egyik valószínűsíthető következménye, hogy eltűnnek az évszakok. Most így belegondolva, lehet, mégsem szeretnék olyan éghajlaton élni, ahol a perzselő nyári időszakot időnként özönvízszerű esőzések váltják fel. Ha a szerteágazó borzalmasabbnál borzalmasabb következményeket nem is veszem sorba, már csak abból az önző indokból sem szeretnék, mert ezzel a kávé termelése is ellehetetlenülne.