250 év sokat számít, a kávé szempontjából is. Puerto Rico szigetére ennyi évvel ezelőtt érkeztek meg az első kávécserjék, hogy aztán néhány tényezőnek köszönhetően a szigeten termett kávé a Karib-szigetek, na meg a világ kedvenc kávéjává avanzsáljon.
A Karib-térség szigetére spanyol bevándorlók hozták magukkal a kávéjukat 1736-ban, de akkor még nem arattak átütő sikert a termések. A délnyugati hegyes területeken, főleg egy bizonyos Yauco város köré letelepedve aztán a kávéültetvények terjesztését is megkezdték az újonnan érkezettek, hogy az 1860-as évekre már ők uralják a sziget kávéiparát. Pár korzikai vezető pedig anyagilag is megtámogatta a sziget kávéprojektjét azáltal, hogy finanszírozták két képviselő hajóútját a fontosabb európai kávéfelvásárlói központokba. Ez az Európába tett látogatás kiemelkedő lépést jelentett a sziget kávéjának fejlődésében, mert az útnak köszönhetően kaptak képet a puerto ricóiak a kávéfogyasztók igényeiről.
A Nagy-Antillák szigetvilágának legkeletebbre fekvő tagja, azon belül főleg a Yauco régió kávéja hamar prémium minősítést kapott, és az 1890-es évekre olyan kiválóságot képviselt, amelynek a többi kávétermesztő vidék is csodájára járt. A sziget a világ hatodik legnagyobb kávétermelő területévé vált, és királyok, királynők rajongtak az itteni kávéért Európa-szerte. Sőt, még az akkori pápa is Puerto Ricóból hozatta a kedvenc italához való terméseket, ahogy bécsi, madridi, londoni és párizsi kávézók is büszkén hangoztatták, hogy hova valósi a kávéjuk.
Az 1898-as év aztán fordulót jelentett az egész államnak, nem is csak a kávéiparuknak. A Spanyolország és az Egyesült Államok között dúló háború azt eredményezte, hogy többek között Puerto Rico is Amerika fennhatósága alá került. A 400 éves spanyol uralom ezzel megszűnt, és az USA örökölte meg az egykor igen erős kávéipart. Ugyanabban az évben továbbá két pusztító hurrikán is lesújtott a szigetre, tönkretéve a kávéültetvényeket.
A termesztőknek két évet kellett várniuk, hogy újra megnőjenek a kávécserjék. Ezalatt világossá vált, hogy Amerika inkább cukortermelő területként tekint Puerto Ricóra, Európa pedig megtagadta a gyarmati termékek importálását. A hangsúly így tényleg átkerült szép lassan a cukortermesztésre. 1917-ben már teljes mértékben egyesült államokbeli állampolgároknak számítottak a puerto ricóiak, az amerikai integráció az exportjukra is hatással volt. Mindeközben a legjobb kávét továbbra is a hegyi kávéültetvények adták, a réginél jóval kisebb piac számára.
1965 és 1990 között a kávétermés 100%-át a puerto ricóiak fogyasztották. Mégis, a kávéiparnak sikerült fennmaradnia, köszönhetően a termékük minőségének, a kormány támogatásának, és az erős helyi piacnak. A kávékülönlegességek iránti igény aztán nemzetközi szinten is nagy növekedésnek indult, ez eredményezte, hogy Puerto Rico kávéját újra elkezdték exportálni. És azóta sincs megállás: a világon mindenhol a sziget izgalmas kávéjáról beszélnek.
De miért is olyan különleges az úgynevezett Puerto Rico Fino Yauco Selecto, a Yauco régió legendás kávéja? Mert teljes, testes ízű, közben krémes, szinte vajas akkordokkal és magával ragadó utóízzel, melyet a csokoládé ízjegyei tesznek teljessé. Meg azért is, mert Puerto Rico legmagasabb pontján terem, ahol a termőföld ideális és a hőmérséklet mérsékelt. A precizitás is fontos szempont: egyrészt kézzel szedik a kávébabokat, másrészt a feldolgozás minden egyes fázisa alatt is gondosan felügyelik őket. És a termesztők elégedettsége is hozzátesz a tökéletességéhez: a megfelelő egészségügyi és a munkakörülmények is biztosítottak a farmon dolgozók számára. Kell ennél több? Úgy tűnik, nem: az egész földkerekség oda és vissza van érte. Beleértve engem is.
