Korábban már írtam a kávé feldolgozásáról, elsősorban a nedves eljárásra koncentrálva, de ha van nedves, akkor természetesen létezik száraz feldolgozási eljárás is. Száraz eljárást hol máshol lehetne leginkább alkalmazni, mint ott, ahol nagy a szárazság? Nem véletlen, hogy éppen ezért leginkább Afrikában elterjedt. Ez tulajdonképp a legrégebbi és mind a mai napig a legszélesebb körben alkalmazott eljárás a kávé feldolgozására, egyes források szerint az Etióp hegyekben „fejlesztették ki”.
A száraz vagy hagyományos eljárás során a kávécseresznyét napon, vagy szárítóban szárítják ki, majd ezután valamilyen mechanikus módszerrel távolítják el a gyümölcshúst, hogy kinyerjék a kávébabot. Maga a szárítás körülbelül 3-4 hétig tart, így nem nevezhető gyors módszernek. A száradó kávébabokat rendszeresen átforgatják, hogy ne erjedjen meg. Ez napi szinten akár óránként is szükséges, ami folyamatos figyelmet és munkát igényel a farmerek részéről. A gyümölcshús cukrai a száradás során beszívódnak a kávébabba is, így az eredmény egy lágyabb, kevéssé intenzív ízű ital lesz.
A leszáradt gyümölcshús eltávolítása után a kávészemeket különböző szempontok, így méret, alak és tömörség szerint szétválogatják, így az esetlegesen hibás szemek is könnyen kiszűrhetők. A világ robusta termésének szinte egészét ezzel a módszerrel dolgozzák fel, de az arabica egy részét is. A válogatás után a zöld kávét nagy, fedett raktárakban tárolják, és néha megforgatják, nehogy penészedés induljon el. A minőség megőrzésének érdekében óvni kell a napfénytől, a párától, és törekedni kell az egyenletes hőmérsékletű tárolásra.
