A legideálisabb éghajlat számomra az lenne, ha a Balatonban pancsolós nyár után rögtön a tavasz jönne, egy kis pulóveres-napsütéses idővel, majd újból visszajönne a nyár. Esetleg beiktathatunk közben egy kéthetes fehér Karácsonyt, de a lényeg, hogy utána ismét jöjjön a jó idő, rügyekkel, virágokkal, madárcsiviteléssel. És persze legyen újra üde zöld minden. Lehet, hogy Guatemalába kellene költöznöm.

Itt ugyanis egész évben zöldell minden, nem hiába hívja magát az ország az örök tavasz földjének. Persze a Magyarországnál alig nagyobb Közép-Amerikai állam a világ másik végén van, de ha mi nem is költözünk Guatemalába, azért egy csésze, vagy inkább egy illatos, aromazáró csomagnyi Guatemala könnyűszerrel ideköltözhet hozzánk, a konyhába.

Tikal romvárosa az UNESCO világörökség része

Guatemalában ugyanis kiváló kávé terem, a világ 8. legnagyobb kávétermesztő országa. A dél -guatemalai magasan fekvő termőterületeket három vulkán fogja közre, a termőföld kiváló minőségű, és a trópusi, párás és esős klíma tökéletes a jó minőségű kávé termesztéséhez. Guatemalában arabica és robusta egyaránt terem, az Arabica fajták 1600m-es tengerszint feletti magasságban, míg a robustafélék közelebb az óceánhoz, 600m körül.

A guatemalai kávét lágy savasság, enyhén fűszeres íz és kifinomult, kakaószerű textúra jellemzi. Antigua környéke Guatemala leghíresebb kávétermő tája, ahol karakteres, füstös-fűszeres kávé terem, de a Coban-i ültetvényekről érkezők vagy a „karibi oldal” híres dűlőin, Huehuetenango környékén termő lágyabb ízvilágú kávék is kiemelkedő minőségűek, egy kicsit lágyabb ízvilággal. A besorolást illetően nagyon szigorúak az országban, az ANACAFE nevű szervezetük minden egyes kávét alapos vizsgálatnak vet alá. A legmagasabb fokozat, amit egy kávé kaphat, az az SHB jelölés. Ez angolul annyit tesz, Strictly Hard Beans, vagyis Kizárólag Kemény Szemek. Emellé jön még a régió (Antigua, Atitlan, Cobán) megnevezése, amennyiben a kávé ízjegyei megfelelnek az adott régiónak.

A legismertebb arabica fajták, amik itt teremnek a Bourbon, a Catuai és a Pacara. Az egyik legérdekesebb, Guatemalában is termő kávé viszont a Maragogipe, amit magyarul elefántkávénak, vagy elefántbabnak is neveznek. Ezt a kávét először Brazíliában fedezték fel, és innen terjedt el Közép-Amerikában is. A Maragogype óriási szemei kétszer akkorák, mint a "normális" kávészem méret. Nem csak méretben nagy, - gyakorlatilag kétszer akkora, mint egy normál kávébab - de az íze is nagyon intenzív, pikáns. A Maragogipe édeskés, csonthéjas jellegű kávé, mandulás, karamellás, kissé gyümölcsös ízjegyekkel.

A kávétermesztő Antigua tartományban még mindig felfedezhetők a gyarmati múlt nyomai

2010-ben Guetamalában rendezték meg a Nemzetközi Kávékonferenciát, ahol a klímaváltozás kávétermesztésre gyakorolt hatásait is megvitatták. A résztvevő országok és az OIC, a nemzetközi kávészervezet aggasztó adatokat tárt a nyilvánosság elé. A kávétermő vidékek átlaghőmérséklete eszerint fél fokkal emelkedett a megelőző 25 évben, emiatt egyre magasabban fekvő területeken kell a kávét termeszteni. Ez azt jelenti, hogy míg egyre nagyobb a kávé iránti kereslet, addig egyre kisebb területen lehet jó minőségű kávét termeszteni. A kilenc közép-amerikai kávétermelő ország (vagyis Kolumbia, Costa Rica, El Salvador, Guatemala, Honduras, Nicaragua, Mexikó, Peru és a Dominikai Köztársaság) kávétermelése 2010-re egy év alatt 28 százalékkal csökkent a VG.hu szerint. 

Az átlaghőmérséklet fél fokos emelkedése nem tűnik soknak hétköznapi szemlélőként, hosszú távon azonban komoly következményei lehetnek – Fotó: TheGuardian.com

Az éghajlatváltozás egyik valószínűsíthető következménye, hogy eltűnnek az évszakok. Most így belegondolva, lehet, mégsem szeretnék olyan éghajlaton élni, ahol a perzselő nyári időszakot időnként özönvízszerű esőzések váltják fel. Ha a szerteágazó borzalmasabbnál borzalmasabb következményeket nem is veszem sorba, már csak abból az önző indokból sem szeretnék, mert ezzel a kávé termelése is ellehetetlenülne.