Kávéklub

Amikor Mexikóban jártam Mexikóváros egyik gyarmati stílusú városrészében, Coyoacanban, ahol kicsi házikók között sétálgattunk, találtunk egy régi üzletet, nagyon szép régi kávégépeket lehetett látni az utcáról és a jutazsákok, amikben a kávét szállítják, szintén szem előtt voltak. Környékbeliek álltak sorba és nagyon finom illat töltötte be a levegőt. (Máshol egyébként nagyon nagy a forgalom és van olyan városrész is, ami tele van felhőkarcolókkal, ezért igazán jólesett itt erre a nyugalmas kis szigetre rátalálni).

Tehát beálltunk mi is a sorba és kértünk egy „olyat, mint a mellettünk álló bácsi”. Ezt persze mutogatni kellett, mert nem értettek angolul. Megkaptuk és leültünk az üzlet előtti padra, ez ugyanis nem kávézó volt asztalokkal és székekkel, hanem mindenki elvitte a kávéját a kezében.

Mellénk telepedett egy gitáros fiú és elkezdett játszani. Sajnos nem tudtunk beszélgetni vele, mert ő sem beszélt angolul, mi meg nem beszéltünk spanyolul, de megkínáltuk kávéval, majd vettünk magunknak még egy másik kávét és élveztük a napsütést, meg a zenét. A kávénak olyan fenségesen kakaós – fahéjas – csokis íze volt, hogy azóta is azt az édeskés – kesernyés ízt keresem itthon is. Találtam már mexikói kávé néven itthoni kávéházakban hasonlókat, de valahogy mégsem volt ugyanolyan. A minap viszont nagyon megörültem, amikor a Youtube-on keresgélve az alábbi videóra akadtam, és arra gondoltam, hamár nosztalgiázom egy kicsit Mexikóról, akkor kipróbálom a receptet, hátha újra érzhetetem azt a bizonyos ízt.

Sűrített tejet szerezni kicsit macerás volt ugyan, de megérte, mert újra azt  éreztem, amit ott a padon a gitárzenét hallgatva. El is hívtam a barátomat, akivel együtt voltunk Mexikóban, mert egyébként is elég régen nem találkoztunk már és ideje volt összefoglalnunk az elmúlt pár évet. Természetesen nem árultam el, hogy meglepetéssel is készülök, csak rutinszerűen feltettem a kérdést, hogy kér-e kávét és igent mondott. Amikor megkóstolta, csak ennyit mondott: Ezt hogy csináltad? 

Mexikó annyi izgalmas dolgot rejteget, hogy azt sem tudom, hogy kezdjem, persze nem is lehet mindent felsorolni. Nincs még egy ilyen ország, ami ennyire magával ragadó lenne: minden ízéből sugárzik a szenvedély. Itt még a kávétermelés története sem egyszerű, száraz szócikk dátumokkal és fajtanevekkel, hanem egy egész ország életére kiható, viszontagságokkal teli történet.

Frida Kahlo: Önarckép tövises nyaklánccal

Az ország szíve: Mexikóváros

A főváros nyüzsgő metropolisz, 21 milliós lakosságával a világ egyik legnagyobb városa. Itt élt és alkotott számos művész, festő, szobrász, író mellett Frida Kahlo, Diego Rivera vagy épp Octavio Paz. A főváros azonban nem csak kultúrájáról, hanem építészetéről és különleges atmoszférájáról is híres.

A Portal of Awarness arra hívja fel a figyelmet, hogy a leghétköznapibb tárgyakból is műalkotás válhat, ha másként gondolunk rájuk

A Portal of Awarness, avagy a tudatosság kapuja jól bizonyítja, hogy a hétköznapok és a művészet, a metropolisz és a természet, a hagyományos és az újító nem csak megfér egymás mellett, hanem képesek együtt valami újat, lenyűgözőt és látványosat alkotni.

A kapu összesen 1497 kávéscsészéből áll, a csészéket tartó vázra pedig indás növényeket futtatnak fel, hogy a színátmenetes installáció még különlegesebbé váljon

Kávétermelés

Mexikó 252 ezer tonnás éves termelésével a világ 8. legnagyobb kávétermelő országa (forrás: FAO, 2009). A kávétermelés az ország középső és déli területein koncentrálódik. A klímai és a talajadottságok leginkább az arabicának kedveznek. Három fajta jelentőségét érdemes kiemelni, ezek az Altura, a Liquidambar MS és a Pluma Coixtepec.

A kávé a 18. században az Antillákról érkezett Mexikóba, a század végére már nagy tételben exportálták, a 20. században aztán rohamosan szaporodtak a kávéültetvények, 1982-re már majd 500 ezer hektárt ültettek be kávécserjével. A kávétermesztés emberek millióinak elsődleges megélhetési forrásává vált.

A termelés növelésére a mexikói kormány kávéügynökséget hozott létre, amely 1989-ig igyekezett minél nagyobb földterületet bevonni a termelésben, miközben magasan tartotta az árakat. Ekkor a kormány feladta a kávétermelés irányítását, hogy megfeleljen a pénzügyi szervezetek, például a Világbank elvárásainak. Ugyanebben az évben érvénytelenítették a Nemzetközi Kávéegyezményt is, amelyben a kávéexportáló országok kvótákban egyeztek meg a kávé árának stabilizálására. A két esemény együttesen vezetett a kávékrízis kialakulásához Mexikóban: a túltermelés csak még tovább nehezítette az árzuhanás miatt amúgy is kilátástalan helyzetbe kerülő kávétermelők sorsát.

A válság 1999 és 2003 között érte el a mélypontot, a termesztők addigi bevételük 65 százalékát veszítették el, ráadásul a nehézségek komoly szociális és gazdasági problémákat gerjesztettek az országban. A termesztők továbbá nem tudták megfelelően gondozni az ültetvényeket, így a kávé minősége is romlani kezdett. A mexikói kávéexport 2005-ben volt a legalacsonyabb, azóta a kivitel mennyisége emelkedni kezdett, a szakértők abban reménykednek, hogy Mexikó túl tud lendülni a krízisen.

Mexikó az egyik legnagyobb organikus kávé termelő, és számos etikus programban vesz részt, mint a Fair Trade, UTZ, Esőerdő Szövetség.

Viva México, viva el café, viva el… tequila?

Az egyik legkülönlegesebb kávé, ami Mexikóban terem, az a Maragogype. Erről már korábban is írtam, Guatemala kapcsán, ugyanis ebben a két országban terem belőle a legtöbb. Ez egy óriási szemű kávé, amit emiatt elefántbabnak is becéznek. A Maragogype hatalmas szemei kétszer akkorák, mint egy átlagos kávészem, ráadásul a nagy szemben nagy erő is lakozik, az íze nagyon intenzív, pikáns. A Maragogype édeskés, csonthéjas jellegű kávé, mandulás, karamellás, kissé gyümölcsös ízjegyekkel.

Mexikó déli részén, a Chiapas régióban növesztik a világ legtisztább és leginkább környezetbarát kávéfajtáját, a Tapachulát. Ennek a kávénak az ízén állítólag szinte érezni a napfény zamatát. Telt, pikáns aroma enyhe dió ízzel és csokoládés utóízzel társulva.

Szintén délen, az Oaxaca régióban, Pluma de Hidalgo városkájában terem a Pluma kávé. Az itteni hegyvidéki klíma tökéletesen kedvez az arabica szemeknek. Ezt az organikus kávét hagyományosan, kézzel szüretelik, és a napon szárítják. A pörköléstől függően különböző aromák jönnek elő. Édeskés, nem túl savas, csokoládés ízjegyekkel bíró kávé.

Mexikó kapcsán két szokatlan kávés koktélt is meg kell említenem. Az egyik a Bátor Bika, ami kávéból, tequilából és citromléből áll – tagadhatatlanul merész kombinációnak tűnik. A másik meghökkentő recept, amivel találkoztam, az a Fekete Tequila, ez kávét, kávélikőrt, tequilát, tejszínt, tejszínhabot és csoki reszeléket tartalmaz. Azért azt nem tudom, én elég bátor lennék-e ahhoz, hogy megkóstoljam bármelyiket is.

A Kék Ház Mexikóvárosban

Azt hiszem, ez a bejegyzés jól érzékelteti, milyen sokszínű is ez az ország, és hogy számtalan probléma és nehézség árnyékában is milyen különleges dolgok születhetnek. Nem jártam még Mexikóban, de jó lenne egyszer elmenni, átsétálnék a kávéscsésze-kapu alatt, megnézném a Kék Házat, ahol Frida Kahlo született és élt, aztán lehet, kipróbálnám az egyik bátorságkoktélt is, de egy csésze finom, helyi kávéból főtt eszpresszót biztosan megkóstolnék! Talán majd egyszer… :)