Kérsz egy jó espressót? Kapsz ötöt!

Ez a cím bizony komoly viták kiindulója lehet. Ugyan miért kellene a finom, sűrű, krémes espressót, a kávék királyát bármivel „feldobni”, értsd: elrontani?! Az espresso szent és sérthetetlen! – vallják sokan. Ám ott vannak az „eretnekek”, vagyis azok a kávékedvelők, akik a cukron kívül szívesen kísérleteznek különböző dolgok hozzáadásával, hogy változatosabbá tegyék espressójukat. Ők főként olyan országok lakói, ahol az espresso-kultúra kevésbé szőtte át a kávéfogyasztási szokásokat – pl. az észak-európai régióban. De természetesen az espresso-nagyhatalmak is rejtegetnek néhány kísérletező kedvű renitenst. Nekik kedveskedünk az alábbi öt tanáccsal.

1. Espresso macchiato

Az espressónk ízesítésének egyik legegyszerűbb módja az, ha a kávéhoz egy kis forró vagy hideg tejet adunk. Kb. 10 milliliternyi tejről beszélünk, a mennyiség természetesen ízlés szerint változhat, de alapvetően nem szabad vele túlozni, hiszen ha túl sokat adunk hozzá, már nem macchiatót, vagyis „foltos” kávét kortyolgatunk, hanem caffe lattét.

2. Espresso corretto – Espresso carajillo

Aki ennél erősebb élményre vágyik, próbálkozhat az espresso corretto, vagyis likőrrel feljavított espresso különböző válfajaival. A legtöbb esetben grappát adnak a feketéhez, de a whisky, a konyak és a sambuca is népszerű „adalékszesz”. Ízelítőként az izgalmas nevű, spanyol carajillóról mutatom be röviden. Az espressót többnyire brandyvel turbózzák fel, bár más alkoholok is előfordulhatnak, a fent említettek mellett a rumot kell még megjegyezni. A legenda szerint e finom kávékoktél születését a Kubát elfoglaló spanyoloknak köszönhetjük, akik azért kevertek rumot az kávéba, hogy bátorságot merítsenek az italból. A spanyol ’bátorság’, vagyis coraje szóból ered a carajillo. A spanyolok nem bízzák a véletlenre: sokan reggelire fogyasztják ezt az energiabombát, elsősorban télen. Így már értjük, miért ilyen élettel teli, vidám népségről van szó. Azonban ha ezt a variációt szeretnénk kipróbálni, figyeljünk oda az arányokra, hiszen a túl sok alkohol hozzáadásával készült espresso esetében a kávé aromáját veszítjük el.

3. Espresso mocha, mochaccino

Íme, egy alkoholmentes élmény azoknak, akik autóval közlekednek, így számukra egy jó kis corretto elfogyasztása büntetlen öröm marad. Az espresso mochánál likőr helyett csokoládé szirupot adunk az espressóhoz, az élmény pedig garantált! A mochaccino szintén csokis különlegesség, itt az espressót csokis/kakaós tejhabhoz adják hozzá. Persze mindez még tovább fokozható, például vanília vagy chili hozzáadásával, ezt a fantáziátokra bízom.

4. Espresso romano, Guillermo

Korábban már említettem ezt a párost, de engedjétek meg, hogy ismét felidézzem. Egyrészt azért, mert a témánk érdekes színfoltját adja, másrészt azért, mert engem kisebb sokként ért a felismerés, hogy az espressót egyesek egy szelet citrommal kísérik. Kissé meg is botránkoztam azon, hogy – az ital neve alapján – ráadásul pont a rómaiak találták fel ezt a furcsaságot, de szerencsére, mint kiderült, a név csalóka, a kávévariációnak nincs köze az „örök városhoz”. Egyébként természetesen megvan az ésszerű magyarázata, miért helyeznek citromszeletet a csésze szélére: a citromot végighúzzák a csésze peremén, így amikor belekortyolunk az italba, a citrom fanyarsága kihangsúlyozza a kávé természetes édességét.

Az Espresso Guillermo azonban már durvább eset; hasonlít a Romanóhoz, ám itt egy szelet lime-ot helyeznek a csésze aljára, és ráöntik az espressót. Vannak, akik jégkockával és egy kis tejjel is megbolondítják. Bevallom, én még nem mertem megkóstolni, de készülök rá… Egyelőre még szimpatikusabb a szicíliai változat, ahol barnacukros narancshéjra öntik az espressót.

5. Espresso affogato

Zseniális találmány! Bár az affogato azt jelenti, ’megfulladt’, ’belefulladt’, kevésbé drámai dologról van szó. Az espressót fagylaltra öntik és azonnal fogyasztják. Általában vanília fagyit használnak, azonban kedvenc ízeinkhez alkalmazkodva természetesen más fajták is szóba jöhetnek.