Kávéklub

Az emberek többségének az igazi presszó kávé kapcsán Olaszország jut az eszébe, mint ahogy nekem is. Ugyan most már itthon is kifejezetten magas minőségű kávékat és jó kávézókat lehet találni, és nagyon drukkolok azoknak, akik azon fáradoznak, hogy visszahozzák Budapest régi kávéházi kultúrájának világát vagy abból kiindulva valami újat alkossanak, de azért az itáliai élményeknek nincs párja.

Mi lehet az oka annak, hogy Olaszországban akár az autópálya menti pihenőhelyeken vagy éppen az Elba-szigetére hajózó kompon is éppen olyan zseniálisan finom a kávé, mint egy elegáns bárban? Olaszországban a kávézás és a kávé része az élet szeretetének, annak a lendületnek, az olaszos könnyed eleganciának, ami mindent áthat. Ami miatt pontosan lehet tudni valakiről a megjelenése alapján – még mielőtt megszólalna -, hogy olasz. A kávézás élményéhez hozzátartoznak a hangos reggeliző helyek, ahol a pult másik oldalán álló férfiaknak mindig van egy-két kedves megjegyzése a hölgyvendégekhez, vagy legalábbis úgy tudnak nézni, hogy bármilyen kávé sokkal jobban esik, ami amúgy is isteni.

Akkor sajnálhatjuk csak igazán, hogy nem szántunk elég időt az olasz nyelvnek az elsajátítására, amikor egy kávézóban ülve teljes kikapcsolódásképpen csak nézzük, ahogy gesztikulálnak és társalognak az olaszok. Azok a hangsúlyok, az a dallam, azok a mozdulatok is mind-mind összegződnek egy csésze feketében. Valahogy sűrűbb, mint otthon. Tartalmasabb, újabb és felvillanyozóbb. Benne van a mosoly, a napsütés, a tengerparti szél, a cantuccini, az épületek patinája, a robogók hangja, a campanille harangja…

Racionálisan mindent tudunk: hogy a jellegzetesen kesernyés, kifejezetten sötét fekete színű olaszos kávé titka valójában a kávébab előkészítésében rejlik. Ahogy már korábban is írtam róla, a kávé pörkölése az előkészítés egyik legfontosabb lépése. Ha tej nélküli ristrettot fogyasztunk, egy aprócska hiba is felboríthatja az ízharmóniát.

A pörkölés egy összetett kémiai folyamat, amely nagyfokú hozzáértést és odafigyelést követel meg. A pörkölés során a kioldódó cukrok barnává színezik a szemeket, miközben folyamatosan csökken a savtartalom, a koffein pedig felszabadul. Az olasz pörkölés során akár 20 percig is ki vannak téve a kávészemek a 200-220 Celsius-fokos hőmérsékletnek, ez testes aromát ad a kávénak, de sok múlik azon is, mennyire drasztikus a hőmérsékletváltozás.

Az olasz kávét azonban nem lehet tudományos alapon megfogalmazni. Pontosan leírhatjuk az az előkészítést és az elkészítést is, azt a hangulatot mégsem tudjuk megfogni, amit egy igazi olasz espresso jelent. Talán kell hozzá a környezet, a hely varázsa, az emberek, a zegzugos utcákban megbújó vagy a tágas tereken napsütötte teraszokat kínáló kávézók hangulata is. De éppen ez a megfoghatatlanság az, ami olyan vonzóvá teszi az olasz kávét, ami ébren tartja bennünk a vágyat, hogy utazzunk már… de azonnal ;)

A kávé először az 1890-es évek végén jelent meg Kínában, amikor egy francia misszionárius kávécserjéket ültetett Jünnanban, Kína egyik déli tartományában. A finom aromájú ital nem nyerte el azonnal a helyiek tetszését, és az ezt követő évszázadban is szinte észrevétlen maradt. Az elmúlt húsz évben viszont óriási változás következett be a világszerte teakultúrájáról híres Kína kávéfogyasztásában: napjainkban a kávé népszerűsége vetekszik a teáéval.

Néhány évtizeddel ezelőtt a nagy nyugati kávégyártó cégek rájöttek, hogy piacaik növelése érdekében világszerte népszerűvé kell tenniük a kávét, és Kínába is el kell jutniuk. Így is tettek, és 1990-ben megnyíltak az első kávézóláncok, amelyek azóta gomba módra szaporodnak, méghozzá úgy tűnik, hogy a hagyományos teaházak rovására. A brit Mintel piackutató cég jelentése szerint míg 2007-ben 15 898 kávézó volt Kínában, addig 2012-ben ennek már több mint a kétszerese üzemelt. A teaházak száma viszont csak 4 százalékkal nőtt ugyanebben az időszakban, 2013-ban pedig 50 984 volt a számuk.

Egyelőre a teázók vezetnek, de a kávéházak számának és a kávé iránti keresletnek a növekedése komolyan fenyegeti a kínai teakultúrát. A hagyományos teaházak napjainkban főleg a turistákat és az idősebb, jómódú fogyasztókat célozzák meg, és nem tesznek erőfeszítést arra, hogy népszerűsítsék ezt a stílust a fiatalok körében is, akik eközben már a kávékultúrába nőnek bele. Iparági szakértők szerint az 1,3 milliárd lakosú ázsiai országban már több mint 200-250 millió kávéfogyasztó van. Ez azt jelenti, hogy Kína utolérte az Egyesült Államok kávépiacát, és még így is hatalmas növekedési potenciál van benne.

Érdekes azonban, hogy a kínaiak szinte sosem kávébabból készítik a kávét: otthon a legtöbben szinte kizárólag instant kávét isznak, de legszívesebben kávézókban fogyasztják az aromás italt. A legnépszerűbbek az olyan nyugati láncok, mint a Starbucks és a Costa Coffee, de akad néhány ázsiai kihívójuk is, például a dél-koreai tulajdonú Paris Baguette és a hongkongi Pacific Coffee.

A fenti adatok sokak szerint aggodalomra adnak okot, de ha jobban belegondolunk, a tea- és a kávéfogyasztás egyáltalán nem zárja ki egymást. Én például egyik nélkül sem tudnék huzamosabb ideig meglenni, és valószínűleg elég sokan így vagyunk ezzel. Épp ezért abban is biztos vagyok, hogy a két ital jól megfér majd egymás mellett Kína jövőjében. A pánik helyett próbáljunk meg örülni annak, hogy a Föld egyik legnagyobb országában is egyre többen élvezhetik a kávé finom ízét és jótékony élettani hatásait.

A globális felmelegedés kérdése az egyik legmegosztóbb téma napjainkban, még szakértői körökben is. Az egyik vélemény szerint az emberiség környezetszennyező tevékenységei miatt gyorsan emelkedik a Föld átlaghőmérséklete, ami súlyos következményekkel járhat. A szkeptikusok viszont úgy gondolják, hogy túlbecsült az emberi tényező szerepe a globális felmelegedésben, a következmények pedig erősen túldramatizáltak. Ebben a vitában nem tudok állást foglalni, viszont a kávé szerelmeseként nagyon foglalkoztat, hogy a klímaváltozás milyen hatással lehet a kávétermesztésre.

A legtöbb kávéfajta 1300 és 1500 méter közötti tengerszint feletti magasságban érzi igazán jól magát, itt biztosított a stabil 20 Celsius-fok körüli hőmérséklet. A hőmérsékletemelkedés egyik veszélye, hogy csökken a kávé termesztésre ideális termőterületek száma. A kávécserje 20 fok felett is hoz termést, viszont nem biztos, hogy összegyűlik azoknak az aromaanyagoknak az ideális keveréke, amely a kávé különleges ízét adja.

A globális felmelegedés másik lehetséges veszélye, hogy a melegebb hőmérséklet kedvez a kávérozsda nevű kártevőnek, ami miatt jelentősen csökkenhet a terméshozam. A klímaváltozás a kávétermés minőségére és mennyiségére is hatással lehet, a csökkenő mennyiség pedig változatlan kereslettel számolva dráguláshoz vezet. Tehát a legpesszimistább forgatókönyv szerint évtizedek múlva többet kell majd fizetnünk a rosszabb minőségű kávéért.

A helyi farmerek, kávészakértők, folyamatosan figyelik és kutatják azt, hogy keresztezéssel hogyan lehet ellenállóbbá tenni a kávécserjéket. A legjobb az lenne persze, ha létezne egyfajta „szuperkávé”, ami bárhol, bármilyen körülmények között megél :)

Amíg a szakértők szorgalmasan dolgoznak az ügyön, mi is tehetünk azért, hogy évtizedek múlva se kelljen lemondanunk kedvenc kávénkról. Én például amikor tehetem, műanyag- vagy papírpohár helyett a saját bögrémből iszom a kávét, amiből egyrészt jobban esik, másrészt ezzel teszek azért, hogy kevesebb hulladék keletkezzen, és mindenkit arra buzdítok, hogy ne becsüljük alá az ilyen apróságok szerepét :)

Bár az ázsiai kultúrában a tea jóval fontosabb szerepet játszik, mint a kávé, kávéházak itt is vannak. Sokszor a teaházak kínálatában találjuk meg, de számos vendéglátóhely specializálódott kifejezetten a kávéra itt is, a kultúrák közötti különbség azonban jól érződik: Ázsia kávézói egészen más hangulatúak, mint a mi hagyományos, európai kávéházaink, de ennek ellenére mégis megtalálhatjuk a hasonló vonásokat is. Ebben a bejegyzésben a távol-keleti és délkelet-ázsiai kávézók világában kalandozom.

A tokiói Irukaya kávéházban szigorú szabályok uralkodnak, nem csak a kávékészítésre, hanem a vendégek viselkedésére vonatkozólag is. A kávézóba nem lehet csak úgy beesni, előzetes bejelentkezés szükséges. Ha nyitvatartási időn kívül telefonálnánk, akkor udvariasan megkérnek minket, hogy olvassuk el figyelmesebben a szabályzatot a honlapon (japánul tudók előnyben). A kávézóban pedig már egyáltalán nem használhatjuk mobilunkat, és két főnél nagyobb társaság sem érkezhet együtt. A vendégek kizárólag espresso-t választhatnak. A pult végén lévő munkaterületen készül a kávé: mérlegek, hőmérők, mérőkanalak és üvegcsék sorakoznak sorban a „kávélaboratóriumban”. A cél pedig nem kevesebb, mint a tökéletes kávét felszolgálni. A CNN tudósítója részletes beszámolót készített itt szerzett élményeiről.

A szingapúri Maison Ikkokuban szintén a tökéletesség a cél. A nappal kávézóként, este koktélbárként funkcionáló helyen nem bízzák a véletlenre az elkészült kávé minőségét, nagy hangsúlyt fektetnek minden egyes lépésre. A háromszintes kávézóban fehérre mázolt falak várják a vendégeket, a dekoráció vintage elemekkel ötvözi a legmodernebb kiegészítőket. Az egyik szinten pedig férfi divatmárkák kollekcióiból is válogathatnak az idelátogatók.

A hong kongi Coffee Academics tulajdonosa imád utazni, és mindenhonnan valami szuvenírrel tér haza, ami aztán a kávézó eklektikus díszítésének részévé válik. Itt épp úgy találkozhatunk kínai verseskönyvvel, dél-amerikai bútorokkal, mint New Yorkot idéző tárgyakkal. A kávézó másik érdekessége, hogy nem véletlen hívják kávéakadémiának, ugyanis az edukáció is céljuk: a pörköléstől kezdve a kávé elkészítésének minden folyamatát a vendégek előtt végzik.

Szöulban külön kis városrész várja a kávé szerelmeseit. A néhány utcából álló kávénegyedet elsősorban a fiatalok kedvelik. Az egyik legnépszerűbb hely a Rousseau és Rousseau, amiről az ajánlók azt írják, idézem: „őrülten kényelmes”. Nekem azonban sokkal érdekesebb a névadás. A kávézó az író-filozófusról, Jean-Jacques Rousseau-ról és a posztimpresszionista festőről, Henri Rousseau-ról kapta nevét. Ezzel saját állításuk szerint egyedülállók a világban :) 

A Taipeihez közeli kissé furcsa nevű „Cat’s got nothing to do Cáfe” (vagyis kb. „A macskának nincs semmi dolga”) kávézó páratlan kilátással várja vendégeit. Bár sajnos Kínában a nagyvárosok gyakran sűrű szmogba burkolóznak, tiszta időben felejthetetlen látvány tárul az idelátogatók elé.

Aki 3550 méteren egy csésze teára vagy kávéra vágyik Nepálban, az a Tip Top Teaházban megkaphatja. Nem is akármilyen kávét kínál ez a zord körülmények közt megbúvó kis menedékhely, a tulajdonos tibeti házaspár nagy szakértelemmel készíti a flat white-ot az Illy kávéból, amit a vendégek a földön ülve fogyasztanak el.

Ebből a kis összeállításból is látszik, milyen elképesztően sokszínű világban élünk, és hogy a kávékészítésben és a kávéfogyasztásban egyaránt végtelen variációk rejlenek. Van, akinek a tökéletesség számít, van, akinek a kényelem a fontos, van, aki a legzordabb helyen sem akar lemondani kedvenc kávéjáról, míg megint mások a kilátást élvezik leginkább. De bárhol legyünk is, mindenhol érdekes, új kávés élményekkel lehetünk gazdagabbak.

A kávézás ma már egészen sokféle dolgot jelenthet: egy „coffee to go-t” munkába menet, egy 3 az 1-ben elszürcsölését két megbeszélés között, vagy a modern kapszulás kávék fogyasztását. Egy évszázaddal ezelőtt viszont még teljesen másról szólt az egész: a kávéfogyasztás leggyakoribb helyszínének, a kávéháznak is legalább olyan fontos szerep jutott ebben a rituáléban, mint magának az kávénak. Ma is sokan ismerik Budapest klasszikusait, a Centrált, a Pilvaxot és a New York Kávéházat, ahol igazi feltöltődés eltölteni néhány órát, akár társaságban, akár magányosan olvasgatva. De hogy megmutassam, különleges kávéházak nem csak Budapesten vannak, összegyűjtöttem néhány vidéki kávézót is, ahova mindenképp érdemes legalább egyszer betérni.

A kaposvári Stühmer Kávéház

Stühmer Frigyes cukorka- és csokoládégyáros 1928-ban nyitotta meg édességboltját, ami később kávéházzá alakult.  A berendezés a nyitás időszakából származik: a kávéház műemlékileg védett pultjával ma is a századelőt idézi. A vendégek széles kávékínálatból választhatnak, a különleges milánói és azték kávék mellett ízesített és alkoholos kávékészítményeket is érdemes megkóstolni.

A gyulai Bodoky Kávéműhely

Gyulán klasszikus kávéházi terasszal és a legolvasottabb magyar lapokkal várja vendégeit a Bodoky Kávéműhely. Ebben a kicsi és hangulatos kávézóban a világ minden tájáról származó kávé kóstolható meg Az alaprecepteket is nagy szakértelemmel készítik, de a mentasziruppal vagy a csokilikőrrel ízesített költeményeket is érdemes kipróbálni.

A füredi Karolina Kávéház és Koktélbár

Ez a barátságos, Balaton-parti kávéház egy Karolina nevű hölgynek, a tulajdonos testvérpár nagymamájának állít emléket. Az unokák által megálmodott kávéházban gyermekkorukat idéző hangulattal és ízekkel szeretnék megajándékozni a vendégeket. A széles kínálatban finom kávéköltemények, fehér és barna csokoládéba mártott kávészemek, illetve olyan különleges házi készítésű sütemények is szerepelnek, mint Karolina madártejtortája.

Azt hiszem, egy kicsit több időt kellene arra szánnunk, hogy élvezzük a kávézást, ne csak rutincselekvésként fogjuk fel. Ezek a békebeli időket idéző kávéházak éppen erre kínálnak lehetőséget. Az embernek az az érzése támad, hogy itt megáll az idő, mi is egy kicsit kiléphetünk a rohanásból, és átadhatjuk magunkat a pillanatnak és a kávézás rituáléjának.

Nekem ezek tetszettek meg a legjobban, de biztos, hogy rengeteg olyan kávézó van még itt és ott az országban, amit érdemes lenne kiemelni. Ha van tippetek, írjátok meg kommentben!