Kávéklub

Amikor kávéfogyasztásról beszélünk, indokolatlanul kevés figyelmet kap a tej, pedig mi magyarok tejeskávé-kedvelő nemzet vagyunk. A Nespresso október 30-án a Coffee & Milk workshop keretében tisztelgett a legfinomabb kávéköltemények egyik fontos összetevője, a tej előtt. Az eseményen Nagy Zsolt kávészakértő bemutatta a különböző tejekből készített habok közötti különbségeket, és a tejhabdíszítés néhány egyszerű fortélyát is elleshettük tőle.

Akár hideg, akár meleg tejet, vagy tejhabot adunk a kávéhoz, nem egyedül a tej a meghatározó alapanyag: a tej mellett az espresso karaktere is nagyban befolyásolja az ízélményt. Ez a workshop során is bebizonyosodott, hiszen 3 különböző fajtájú kávét vizsgáltunk cappuccino formájában és mindegyik más-más ízvilágot eredményezett. Az espresso karaktere és minősége mellett persze az is fontos, hogy milyen tejet választunk. A különféle diéták és új étkezési trendek miatt egyre többen használnak növényi tejeket, illetve csökkentett zsírtartalmú vagy laktózmentes tehéntejet. Ezek nemcsak ízükben különböznek egymástól, de tejhab-készítésre sem egyformán alkalmasak. Lássuk, hogy milyen tejekből készíthető el a tökéletes tejhab egy finom cappuccino-hoz!

Számomra a workshop legnagyobb meglepetése az volt, hogy a tej habosíthatósága a gyakori tévhittel ellentétben nem függ a tej zsírtartalmától, hanem kizárólag a fehérjemennyiség határozza meg. A tehéntej átlagos fehérjetartalma 3,4 - 3,5 %, a kecsketejé valamivel magasabb, 3,6 %, ami épp ideális a megfelelő állagú tejhab elkészítéséhez. A zsírtartalom olyannyira nem számít a habosíthatóság szempontjából, hogy az alacsony és a magas zsírtartalmú tejből készített tejhabok között csak az íz tekintetében érezhető különbség, míg az állaguk teljesen egyforma lesz.

A növényi alapú tejek íze és állaga attól függ, hogy gabonából (rizs, zab, árpa), hüvelyes (szója), vagy csonthéjas növényekből (mandula, dió, gesztenye, kókusz) készülnek. Bár ezek mind nagyon ízletesek, ezért kiváló kiegészítői a kávénak, egyedül a szójatejből készíthető hab, míg a többi növényi alapú tej nem habosodik. Ennek oka, hogy míg a szójatej fehérjetartalma körülbelül megegyezik a tehéntejével (3,5 %), a többi növényi tej egyáltalán nem tartalmaz fehérjét.

A szakértő a workshop végén azt is megmutatta, hogy topping szószok és egy díszítőpálca segítségével, hogyan varázsolhatjuk szebbé a tejhabbal felöntött kávénkat. Mindenkinek ajánlom, hogy otthon is kísérletezzen, mert igazán jó móka. Aki nem tudja, hogy lásson neki, annak ajánlom egy korábbi posztomat a témáról.

Végül pedig egy csodálatos tejes-gyümölcsös kávéreceptet szeretnék megosztani veletek, amivel feldobhatjátok az olyan borús hangulatú őszi napokat, mint ez a mai. Próbáljátok ki, és írjátok meg kommentben, hogy hogy ízlett! ;-)

Erdei-gyümölcsös cappuccino fehér csokoládéval

Hozzávalók:

1 espresso

150 ml tej

15 ml fehér csokoládé szirup

15 ml erdei gyümölcs püré

Elkészítés:

Meleg tejhabot készítünk, közben hozzáadjuk a fehér csokoládé szirupot. Egy csészébe beletesszük a gyümölcspürét és ráfőzzük az espresso-t, erre öntjük rá az ízesített tejhabot. A díszítéshez reszelt fehér csokit használunk. 

Ahány ház, annyi szokás – tartja a mondás, amely fokozottan igaz a kávéfogyasztásra is, hiszen mindenkinek megvan a maga kis kávérituáléja, és hogy ő személy szerint hogyan szereti inni, a különbségek pedig a különböző országok között is megfigyelhetők. Nézzük, melyik országban mely kávék, kávéitalok a legnépszerűbbek!

Ha Olaszország, akkor espresso, nem meglepő módon ez a legnépszerűbb az olaszok körében, akik reggel gyakran csak berohannak egy bárba, kávézóba az illatos feketéért, és már sietnek is tovább. Persze ahogy korábban is írtam már róla, bőven találunk hangulatos kávéházakat Olaszországban is, ahol nyugodtan élvezhetjük kávénkat.

Ha reggeli kávéról van szó, akkor a franciák a Café au Lait, vagyis tulajdonképpen a tejeskávé mellett teszik le a voksukat, amely nálunk is nagyon népszerű. A tejeskávé forró tejjel, tejhab nélkül készül, és általában széles karimájú csészében tálalják.

Németországban hagyományosan az uzsonnához fogyasztottak kávét, ezt itt Kafeekuchennek nevezik és nagyjából az angolok ötórai teájának feleltethető meg, csak persze tea helyett kávéval. A képen látható karlsbadi kávéskanna szintén ezt a hangulatot idézi meg, amely hosszú ideig a legnépszerűbb kávéfőző alkalmatosság volt Európában.

Ha Írországról és a kávéról van szó, azt hiszem, a legtöbbeknek az ír kávé jut eszébe. A történet szerint a Shannon nemzetközi repülőtér konyhafőnöke, Joseph Sheridan találta fel 1943-ban, aki egy hideg téli estén, a reptéren rekedt fáradt és átfázott amerikai utasoknak ír whisky-vel gazdagított kávét kínált.

Görögországban rendkívüli népszerűségnek örvend a frappé. Nem nehéz megérteni, miért, ha a perzselő görög nyarakra gondolunk. Hogy mi a különbség a jegeskávé és a frappé között, az ebből a bejegyzésemből kiderül.

Kuba jellegzetes kávéja a café cubano, amelynek a demerara nádcukor kölcsönöz különleges aromát. A cukrot kevés kávéval összekeverik, majd erre főzik az espressot, amely különleges cremát eredményez.

Az Egyesült Államokban kedvelt az americano és népszerűek a különböző szirupokkal ízesített kávéköltemények is, nem is beszélve a coffee-to-go intézményéről, amikor papírpohárból, úton, az utcán vagy az autóban fogyasztják a kávét.

Ez persze nem azt jelenti, hogy ezekben az országokban kizárólag ezeket a kávékat fogyasztják, mindenestre egy kicsit elgondolkoztam erről. Ha választanom kellene egyetlen elkészítési módot és mostantól csak úgy ihatnám a kávét, akkor azt hiszem a lattét választanám, egyrészt, mert az a kedvencem, másrészt pedig mert azt hiszem, azt nem lehet megunni :) Te melyik mellett köteleznéd el magad?

Elsőre furcsán hangzik a kérdés. Én is minden reggel csapvízzel töltöm fel a kávéfőzőm víztartályát, és eddig eszembe sem jutott, hogy ez lehetne másképp is. De ha belegondolunk, akkor az ételek készítésénél is kulcsfontosságú tényező az alapanyagok minősége és ez épp úgy igaz a kávéra is. Ha tényleg minden apró részletre ügyelni akarunk a kávéfőzés során, akkor nem elég frissen őrölt, minőségi kávét és hozzá illő kávégépet használnunk, hanem a főzéshez használt vízre is figyelmet kell fordítanunk, lássuk, milyen lehetőségeink vannak.

Csapvíz

Ha szerencsések vagyunk, akkor a csapvíz is megfelelő minőségű a kávéfőzéshez. Hogy milyen az otthonunkban az ivóvíz összetétele, arról a szolgáltatónk honlapján tájékozódhatunk, a vízkeménységet pedig magunk is ellenőrizhetjük otthoni tesztekkel – ezeket a legkényelmesebb online megrendelni. Magyarországon általánosan az a jellemző, hogy kemény a csapvíz, amely nem csak a kávé ízét befolyásolhatja, hanem fokozott vízkőképződéshez is vezet.

Magyarország vízkeménységi térképe, ahol a zöld a lágy, a sárga a középkemény és a piros a kemény vizet jelöli. Forrás: maviz.hu

Palackozott víz

Amennyiben úgy döntünk, hogy palackozott vizet használunk a kávéfőzéshez, fontos ellenőrizni az adott víz ásványianyag-tartalmát, ezzel csökkenthetjük a vízkőképződést, ráadásul a vízben oldott ásványi anyagok a kávé ízét is befolyásolják, így könnyen lehet, hogy a palackozott vízzel kellemesebb ízélményt érhetünk el.

Otthoni víztisztítás

Számtalan lehetőség van az otthoni víztisztításra is, különböző méretű és kialakítású berendezéseket használhatunk erre a célra. Talán a legegyszerűbb a víztisztító kancsó, amely szűrőbetétje segítségével kiszűri az esetleges szennyeződéseket és a klórt. A használói arra esküsznek, hogy már a csapvíz és a szűrt víz íze is merőben eltér egymástól, a velük készült kávé és tea íze azonban ég és föld.

Én eddig csapvízzel főztem a kávét (szerencsére nálam elég jó minőségű a víz), de lehet, hogy az otthoni espresso-főzés tökéletesítése érdekében érdemes lenne kipróbálnom akár a palackozott vizet, akár a víztisztításos eljárást. Utána pedig feltétlenül beszámolok a tapasztalataimról! :)

Vietnám száz év alatt a világ egyik legnagyobb kávétermesztőjévé nőtte ki magát. A kávéexportból származó bevételek hatalmas segítséget jelentettek és jelentenek ma is a szegénység csökkentésében, de az országnak a környezeti problémákkal is szembe kell néznie. Nem meglepő, hogy a kávékészítés módja is eltér kissé az általunk megszokottól, de mielőtt elárulnám, mi a különbség, lássuk, hogyan lett Vietnám a világ egyik legnagyobb kávétermelője és exportőre!

Az első ültetvényeket franciák létesítették még a 19. század derekán, és a kávétermesztés már a 20. század elejétől komoly bevételi forrást jelentett Vietnám számára. Azóta a vietnámi kávéipar sokat fejlődött és az ország gazdaságának egyik pillérévé vált. A vietnámi háború visszaesést hozott a termesztésben, de a háborút követő gazdasági reformoknak köszönhetően az ágazat újra fejlődésnek indult.

A ’90-es évek végén több kávétermesztéssel és forgalmazással foglalkozó nagyvállalatot alapítottak, például a Vietcoffee-t, a Trung Nguyent és a Highlands Coffee-t, amely Vietnám legelső színtisztán magánvállalkozása, ezzel egy időben több külföldi vállalat is megjelent az országban. Az évtized végére Vietnám a világ második legnagyobb kávéexportőrévé a világ második legnagyobb kávétermelőjévé lépett elő Brazília után és ezt a pozíciót a mai napig tartja.

A termés volumene 2013-ra megközelítette a másfél millió tonnát. A kávé Vietnám második legfontosabb exportcikke a rizs után, de a termelés nagyarányú növekedésének hatására csökkent a kávé világpiaci ára, amely nehéz helyzetbe hozta a kisebb exportcégeket. 2012-ben még 127 ilyen vállalat működött, közülük egy éven belül 56 jelentett csődöt.

Az országnak szembe kell néznie környezeti problémákkal is. A ’90-es években, amikor még magas volt a kávé ára, néhol teljes erdőket taroltak le, hogy helyet csináljanak az újabb kávéültetvényeknek. A gyomoktól és kártevőktől növényvédőszerek nagymértékű használatával szabadulnak meg, ami viszont talaj- és vízszennyezéshez vezet. Vietnámban túlnyomórészt kis, családi ültetvényeken termesztik a kávét, így a problémára az lehetne a megoldás, ha egy központi program keretében megtanítanák a farmereket, hogyan folytathatják a termesztést környezetkímélőbb módon.

Az ország földrajzi és éghajlati adottságainak megfelelően a területek túlnyomó részén Robusta kávét termesztenek, de vannak kormányzati törekvések arra nézve, hogy növeljék az Arabica részarányát, és a Kopi Luwak előállítását is szeretnék támogatni – ezt egyébként a vietnámiak „menyétkávénak” hívják. A szüret novembertől áprilisig tart, a kávécseresznyét általában a száraz feldolgozási eljárásnak vetik alá, amely lágyabb ízű, kevésbé savas kávét eredményez.

A délkelet-ázsiai országban a kávékészítés módja is eltér némiképp az általunk megszokottól. A kávét adagonként készítik, általában az asztalnál. A csészébe sűrített tej kerül, majd egyenesen a csészébe helyezik a szűrőt a kávéőrleménnyel együtt és forró vizet öntenek rá, amely lassan csöpög át a szűrőn. Általában hideg vagy meleg teával kínálják. Érdekesség, hogy hasonló, vietnámi stílusban készült kávéval az USA-ban is találkozhatunk: a Louisiana államba bevándorló vietnámiak az otthoni ízeket keresték, és így fedezték fel maguknak a New Orleans-i, cikóriával kevert francia pörkölésű kávét, amely hasonló ízélményt nyújt, mint a tradicionális vietnámi kávé.

Aki szeretne még többet megtudni a vietnámi kávéról, annak ajánlom ezt a kétrészes videót is, amely a termesztéstől a fogyasztásig minden lépést bemutat.

Olaszországban nagy hagyománya van a kávézásnak, elsősorban az espresso élvezetének, nem csoda, hogy a kávéházi kultúra is hamar megvetette a lábát az országban. Az első kávéházak a 18. században nyíltak – még az egységes Olaszország létrejötte előtt -, és sok még ma is működik közülük és őrzi eredeti formáját. Ebben a bejegyzésben ezeket a hangulatos kávézókat szeretném megmutatni nektek.

Caffé Florian, Velence

Olaszország egyik legrégebbi kávéháza, a Caffe Florian 1720-ban nyílt meg, akkor még „Caffe alla Venezia trionfante”, magyarul győzedelmes Velence néven, a köznyelv viszont első tulajdonosa, Floriano Francesconi után Caffe Florianra keresztelte át. Olyan neves vendégek fordultak meg itt, mint Göthe vagy Casanova. Apropó Casanova: sokáig ez volt az egyetlen kávéház Velencében, amelyet hölgyek is látogathattak.

A kávézóban jelenleg is látható falfestmények a 19. század elején készültek, amikor újradekorálták az akkora már négy teremből álló kávéházat. Az egyik termet híres férfiak portréi díszítik, a másodikat jelenetek az emberiség fejlődésről (úgy a művészetek, mint a tudományok területén), a harmadikat távol-keleti ihletésű motívumok, míg a negyedik teremben a négy évszakot megtestesítő négy nőalak festményét láthatják a vendégek. A 20. században egy ötödik teremmel bővült a kávéház, amelyet gazdagon díszített tükrökkel és aprólékos faberakással díszítettek.

Caffé Greco, Róma

Róma egyik legismertebb és legrégebbi kávézója a Caffé Greco, amely az ország második legrégebbi, ma is működő kávéháza is egyben a velencei Caffé Florian után. 1760-ban alapították, nevét görög tulajdonosa után kapta. Megfordult itt Stendhal, Byron, Keats, Ibsen, Andersen, Menderson, Wagner, sőt Liszt Ferenc is, és még sorolhatnánk a híres művészeket, akik egykor a kávéház vendégei voltak. A Caffé Greco napjainkban is művészek és politikusok kedvelt találkozóhelye, mi több, a kávézó maga is szerepet kapott egy 2013-ban megjelent regényben, a „The Cana Mystery”-ben.

Caffé Fiorio, Torino

A Café Fiorio a hangulatos Via Po sugárúton található, amelyet szinte végig árkádos épületek szegélyeznek. A kávézó is itt, az árkádok alatt bújik meg, s bár kívülről nem tűnik fényűzőnek, odabent békebeli hangulat és gazdagon díszített belső tér várja a vendégeket.

A kávézót 1780-ban alapították, és hamar a művészek, a politikusok és a városi értelmiség kedvelt találkozóhelye lett. Törzsvendégei közé tartozott például Camillo Cavour, az első olasz miniszterelnök is.

Caffé Pedrocchi, Pádova

A Caffé Pedrocchi különlegessége, hogy termeit különböző stílusokban díszítették, eklektikus díszítése az olasz építész, Giuseppe Jappelli munkáját dicséri. A kávéháznak történelmi jelentősége is van, hiszen komoly szerepet kapott a Habsburg-dinasztia elleni 1848-as felkelésben.

A kávézót a bergamói Francesco Pedrocchi alapította, aki rendkívül kedvező helyet választott az egyetem, a városháza és a piactér közelében. Francesco halála után fia, Antonio vette át apjától a kávézó vezetését, aki kibővítette a létesítményt, amely így már az egész épületet elfoglalta, és ő kérte fel Japellit is, hogy álmodja újra a kávéház belső kialakítását. Ekkor került kialakításra többek között a görög, a római és a reneszánsz terem is.

Antonio halála után egyik tanítványára hagyta a kávéházat, aki azonban végrendeletében úgy rendelkezett, hogy a tulajdonjog Pádova városára szálljon, a mindenkori városvezetéstől pedig azt kérte, hogy őrizzék meg az épületet és az ott található értékeket, de közben fejlesszék is tovább legjobb tudásuk szerint.

A felsorolást persze folytathatnánk, hiszen Olaszország minden városában találhatnánk tucat számra olyan kávéházakat, amelyeket érdemes megnézni, kipróbálni, megmutatni, de azt hiszem, a 18. századi olasz kávéházak hangulatát sikerült így is megidéznem :)