Kávéklub

Az ízesített kávék fincsik, punktum. Persze ahány ember, annyi ízlés, de szerintem mindenkinek van titkon vagy kevésbé titkoltan olyan kedvence, ami valamilyen fűszerrel vagy sziruppal, esetleg más ízesítéssel készül. És ilyenkor, hogy egyre korábban sötétedik, és hideg is van, igazán jó tud esni valami karakteres, fűszeres, vagy csokis finomság… meg persze nyáron is, amikor meg épp egy kis hűsítésre vágyunk, mondjuk egy finom mentás jeges kávéra!

A kávénkat sokféleképp ízesíthetjük. Egyrészt kaphatók nagyon finom szirupok, különböző ízekben: mandulás, karamellás, kókuszos, almás pités, csokis, mogyorós, és még sorolhatnám hosszan. Tényleg nagyon finomak. Minél többet teszünk belőle a kávéba, annál intenzívebb ízhatást érhetünk el, de azért óvatosan az adagolással, mert ha megindul az üveg, akkor könnyen túlcukrozhatjuk, és ennek más "súlyos" következményei is lehetnek. ;) Aztán ott vannak a likőrök, alkoholok, amiket szintén a kávéba keverhetünk, ezzel megalapozhatnak egy jó kis estét is. ;) Az ír kávé kissé füstös ízt kap a whiskey-től, de érdekes párosítás egy limoncelloval is, vagy a spanyolok egyik nagy kedvence, a Tia María-val feldobott verzió.

A méz is különleges ízt ad a kávéval keveredve, nem véletlen, hogy a bécsi melange itthon is olyan népszerűvé vált.

Ha ízesítésről beszélünk, a fűszerekről se feledkezzünk meg, sokfélét nem csak az ételbe, de a kávénkba is szórhatunk! Nemcsak a kávé tetején lévő tejhabot hinthetjük meg, hanem magába az italba is keverhetjük azt az intenzívebb íz kedvéért. Szinte bármelyik földrész hangulatát megidézhetjük otthonunkba egy-egy tipikus fűszer felhasználásával. Az arab országokban például a kardamom nagyon népszerű, ajánlom, hogy Ti is próbáljátok ki! Én nem csak a kávéba szórom, de a répatortába, karácsonyi süteményekbe is belecsempészem, mert isteni. A szív fűszerének is nevezett, különleges aromájú ízesítő a gyömbérfélék családjába tartozik, és az arab országok kultúrájában a vendégszeretet jelképezi. Etiópiában tradicionálisan a gyömbér használatos, a török kávéban pedig gyakori vendég a fahéj, ami az egyébként elég markáns feketét egy kicsit megszelidíti. 

Kaphatók olyan kávék is, amik már eleve ízesítettek, nem kell semmit sem külön hozzáadni, hogy „felturbózzuk”. Ezek úgy készülnek, hogy az aromát rápermetezik a már megpörkölt kávészemekre, és ezután darálják le. Ugyanúgy instant kávékból is találunk számtalan variációt gourmet shopokban.

Kapszulás kávékból is ki lehet fogni nagyon finom ízesítettet, főleg karácsony környékén jön elő több gyártó is különböző variánsokkal. Ez nagyon kényelmes, mert pikk-pakk megvan az kávé, és még a külön ízesítéssel sem kell bajlódnunk. Tavaly én a makadámdiósra kattantam rá nagyon…

Na, erre a kérdésre biztos nem fogok tudni választ adni! :) Budapesten rengeteg jó kávézó van, és most itt nem feltétlen arra gondolok, hogy olyan kávézók lennének, amikben ne lehetne hibát találni, hanem sokkal inkább arra, hogy szerethetőek. Itt kedves a kiszolgálás, ott kényelmesek a fotelek, máshol isteni a hab a capuccinon, megint máshova pedig már a kávéillatért megéri beülni. A teljesség igénye nélkül most első körben három olyan budapesti kávézóról fogok írni, amit mindenképp érdemes kipróbálni.

A Bluebird Café a Godzsu udvarból például remekül összeválogatott kiegészítőivel tűnik ki, és egyedi koncepciójával. Az Foursquare-en olvasható vélemények alapján a legtöbben a barátságos kiszolgálást és a remek kávét dicsérik. Nem véletlen, ugyanis a Blubirdben helyben pörkölik és őrlik a világ különböző pontjairól érkező kávébabot, így az isteni terjengő kávéillat garantált. A kávét egyébként elvitelre is mérik, így, ha valami nagyon ízlik, otthonra is vehetünk belőle. A Blue Birdben tanfolyamokat, workshopokat, barista bemutatókat is tartanak, tehát igen komoly szinten űzik. Jó időben klassz a teraszon időzni (és lehet folytatni az estét az udvarban J), hidegben pedig jól be lehet vackolni odabenn. A helynek tényleg különleges hangulata van, nekem nagyon tetszik a falakra festett sok képlet, ábra, a kávé útjáról, készítéséről. Na, és extra pontként ott van Gógi, a cuki papagáj is, akit mindenki imád.

A Tamp & Pull egy éve nyitott meg a Corvinus Egyetem melletti Czuczor utcában, és hamar felkapott lett, hiszen a jó kávéra mindenki szomjazott már a környéken. És itt nagyon jó a kávé. A név az espresso készítés utolsó két lépését jelöli a csészébeöntés előtt. A hely többek között plexi hátlapú kávégépéről híres: itt a kávéfőzés minden mozzanata a szemünk előtt történik, még azt is követhetjük, ami a gép belsejében van! A tulajdonos maga is barista, a kávézó célja, hogy a kávézást művészi szintre emeljék, és hát mit mondjak? Jól csinálják! Mindegyik kávéjuknak megvan a saját karaktere, igazi egyéniségek egytől egyig. Kapható itt olyan fantázianevű kávé is, hogy LIBY, vagy KV-Cola, érdemes őket kipróbálni! ;) Pár hónapja már a Váci út dolgozóit is megörvendeztetik tökéletes espressojukkal, itt nyílt meg ugyanis a második egységük.

A Múzeum körúton, az Astoriánál van egy Fekete nevű kávézó, ami olyan egyszerű, de nagyszerű típus a maga mindössze 11 négyzetméterével. És bármilyen meglepő, még le is lehet bent ülni. J Nagyon jó kávét csinálnak, de tényleg, még az Egy nap a városban blog szerint ők kínálják az egy négyzetméterre jutó legjobb kávéélményt. A Feketét úgy rendezték be, hogy teljes mértékben rá lehet látni a kávégépre és minden munkálatra, hiszen szerintem laikus szemmel is jó megfigyelni, hogyan készül a kávénk. A kávészemeket egy magyar fiatalember pörköli Bécsben a boltban található géphez és az előzetes elképzelésekhez igazítva. Külön izgalmasnak találom azt is, hogy itt nincs kockacukor, ha szeretnénk édesíteni a feketénket, akkor a szomszédos cukorkamanufaktúra külön a kávézó számára készített fekete-fehér tiramisu ízű cukorkáival tehetjük meg. 

Hawaii-ról elsőre mindig a ragyogó napsütés, a csodás tengerpartok, a virágfüzéres helyi nők, na és persze a szörfösök ugranak be. Már a főváros neve, Honolulu is olyan izgalmasnak és egzotikusnak hangzik, nem? Tény, hogy egy földi paradicsom, ahová szinte mindenki szeretne életében egyszer eljutni, én sem vagyok ezzel másképp. :)

Van itt tenger, vulkánok, meleg trópusi éghajlat, én most mégsem a természeti csodáiról regélnék, hiszen mindenki látta már számtalan fotón, filmben, milyen is a sziget, hanem a csodás kávéról, ami itt terem. Ugye, nem sokatoknak jut eszébe Hawaii, mint kávétermő vidék? Pedig a sziget egy igazi prémium kávé a Kona hazája.

A Hawaii szigetének nyugati részén elnyúló Kona nevű partszakasz jól körülhatárolt, viszonylag fiatal vulkanikus rész. A Kona különleges, virágos aromáját, édeskés egyensúlyát, közepes testességét, selymességét éppen ez a vulkanikus talaj adja. Ez párosul azzal a nem mindennapi időjárási jelenséggel, hogy délelőtt szépen süt a nap, délután pedig rendszerint beborul az ég és permetez az eső, este pedig kellemesen langyos idő van. A végeredmény egy lágy, harmonikus ízű kávé, karamell és fahéjra emlékeztető jegyekkel.

Csakis a szigetnek ezen a részén termesztett kávé viselheti a Kona nevet, amit helyben dolgoznak fel. Mivel maga a termőterület is kicsi – leginkább családi farmokon termesztik – ezért évente csupán 40 000 zsáknyi kávé terem, szemben Kolumbia 9 millió zsákjával! Ez megmutatkozik az árában is, itthon körülbelül 3500-4000 Ft-ot kell fizetni egy 250 gr-os csomagért.

Mivel drága, viszont nagyon népszerű, ezért a világon elterjedtek az úgynevezett "Kona Blend"-ek, ezekben azonban csak 5-10% valódi Konát kevernek a kevésbé jó minőségű kávéhoz, és sok esetben a minőséggel nem arányos áron árusítják. Mindig győződjünk meg, hogy 100%-os eredeti Hawaii Kona-t vásárolunk! A kávét minőség szerint osztályozzák: van az XF, azaz extra fancy, aztán F, mint fancy, #1, azaz egyes számú, és végül a prémium minőség.

Tudom, nem olcsó mulatság, de néha érdemes ilyen különlegességekre áldozni egy kicsit. Ha megkóstoljátok, megértitek, miről beszélek…

Nem csak Budapest és Bécs, de egyik kedvenc városom, Párizs is kávéházi nagyhatalomnak számított és számít ma is. Egyszerűen imádom Párizst, ahogy beszippant a hangulata, az eleganciája, a pezsgése… nem lehet és nem is kell ellenállni neki.

Franciaországban az étkezés művészetnek, és különleges alkalomnak számít, így a kávézás is. A legjobban a helyi kávézókban azt szeretem, hogy az asztalok a székekkel együtt az utca felé fordulnak, így lehet kicsit bámészkodni, gyönyörködni az utcaképben, és figyelni a járókelőket. Na és semmihez sem hasonlítható egy cappuccino és egy friss croissant párosa…

Rengeteg a nagynevű és szép kávéház, de a sok közül mégis azok emelkednek ki, amik az írók kedvenc helyei voltak. A Café de Flore és a Les Deux Magots a francia írók két nagyon fontos találkozóhelye mind a mai napig, de sok divattervező, színész és filmrendező is jár ide, mindig látni egy ismerős arcot, hírességet.

A Café de Flore 1890 körül nyitott meg az egyedi Saint-Germain-Des-Prés kerületben. A 20. század korai éveiben nagyon népszerű helynek számított a fiatal értelmiség, írók, festők, kiadók és filmkészítők számára, rendszeresen megfordult itt Apollinaire, Jean-Paul Sartre és Simone de Beauvoir, Giacometti, Hemingway és Picasso. A jelenlegi formáját az 1924-26-os időszakban elvégzett felújítása alatt kapta. Francia filmek népszerű helyszíne, még egy egész estés film is készült róla Café de Flor címmel, Vanessa Paradis főszereplésével. A kávéházban 1994-től minden évben átadják a Prix de Flore-t, azaz a Flore-díjat, amit a reklámiparban dolgozó ünnepelt író, Frédéric Beigbeder alapított. A zsűri tagjai újságírók, akik fiatal tehetségeknek adják át ezt az elismerést. A dolognak óriási a reklámértéke, ugyanis a könyvesboltok polcán egy nagy papírszalaggal áthúzva árulják majd a díjazott könyvet.

A Les Deux Magots a Saint-Germain-des-Prés sétálóutcán található kávéház nemcsak Romy Schneider kedvence volt, de Albert Camus is szívesen múlatta itt az időt. Ma leginkább turistákkal van tele, de azért megvan a maga varázsa annak, hogy “Sissy” egyik kedvenc helyén ücsöröghetünk. J A hely a nevét két kis kínai figuráról kapta, amik egy korábban itt álló bolt díszei voltak. Természetesen a Les Deux Magots-nak is megvan a saját alapítású díja, amely az alkotói élet több területét öleli körül : az irodalmon túl, a színház, építészet, divat nagyjai is részesei lehetnek ennek az elismerésnek.

Ez a kávéház nem csak feketében erős, de süteményfronton sem semmi, amit felvonultat. Itt kaphatók ugyanis Pierre Hermé, a világhírű cukrász remekei is, amiket semmiképp sem szabad kihagyni, ha Párizsban járunk.