Kávéklub

A Finca El Injerto büszkén viselheti a világ egyik legdrágább kávéja címet. A Guatemalából származó ínyencség igazából nem is néz ki kávénak, inkább hasonlít egy nagyobb lencséhez. De nemcsak apró, különös külseje miatt ilyen nagy a kereslet iránta. A világ egyik legritkább és legszokatlanabb kávéjáról van szó.

Kép forrása: gocoffeego.com

Az El Injerto kávé 1874 óta az Aguirre család tulajdonában van, amelynek termését a szakértők is elismerték: a guatemalai Cup Of Excellence díjat 2006 óta szinte minden évben megnyerték a kávébabok, amelyeknek mérete körülbelül egyharmada az átlagos terméseknek, tehát akár tényleg össze is téveszthetnénk a lencsével, csak ára, illetve kövérebb formája különbözteti meg attól.

Kép forrása: Joyride Blog

Mindössze 720 hektáros területen nő a kávéfajta, viszont a környező erdők, illetve a tengerszint felett 1500-2000 méteres fekvés ideális mikroklímát teremt számára. Az átlagosan 18-22 °C hőmérséklet és az 55-80%-os relatív páratartalom pedig még jobban hozzátesznek ahhoz, hogy extra egyedi termést hozzon a kávéültetvény.

Többféle prémium kávékülönlegességnek is ez a farm az otthona: a Pacamara, Bourbon, Peaberry, Maragogype, Caturra és Moka változatok is a választék részét képezik. Ezek mindannyian kiváló arabica kávéfajták, melyek eleve garantálják a kifinomult ízvilágot. De természetesen az aprólékos feldolgozási eljárásnak is komoly szerepe van a kávé kiváló minőségének kialakításában. A kávégyümölcsöt kézzel szüretelik, így csak azok a szemek kerülnek a kosárba, amelyek már teljesen érettek. A sérült szemek kiszűrése céljából a termést beáztatják, majd nedves eljárással dolgozzák fel őket.

Kép forrása: Tripadvisor

A Finca El Injerto farmon termett kávébabokból finom, érzékeny, növényi és virágos illatú kávé készíthető, melyről első „illatolásra” a jázmin és a csipkebogyó is eszünkbe jut, majd mélyebb szimatolással az étcsokoládét és a mogyoró illatát is előidézheti. Ízre is a csokoládéra hajaz a kávékülönlegesség: sima, krémes, de az étcsokoládé kesernyéssége is megfogalmazódik benne. Határozott, majd ahogy hűl az ital, kissé visszafogottabb lesz a karaktere, mely egy tompa gyümölcsös – szilvás, citromos, körtés – akkordban végződik. És noha meglehetősen testes kávéról van szó, szobahőmérsékleten finom, nyugtató hatást kelt, enyhe citrusos savassággal kiegészülve.

Bár most már többféle változata a világ minden táján elérhető – jó drágán mondjuk –, de volt idő, amikor nemhogy nem volt ilyen népszerű és elismert, de nem is a kávén volt a hangsúly a guatemalai termőföldön. Jesus Aguirre Panama volt az első tulajdonos, aki megszerezte az ültetvény területét 1874-ben, viszont a területen akkor még a cukornád, illetve a kukorica és a bab termesztése állt fókuszban. Csak 1900-ban kezdtek kávét termeszteni a földeken, és indították be a termény világhírnevét.

Ma az Aguirre család harmadik és negyedik generációja foglalkozik az ültetvénnyel. Vezérelvük, hogy fenntartható gazdálkodási módszereket követve, felelősen tartsák fenn az ültetvényt, hogy az gazdaságilag, környezetvédelmi szempontokból és társadalmilag is életképes legyen minden érintett számára.

A minőség folyamatos fejlesztésére törekszenek a kávétermesztők, ezért további lehetőségek után kutatnak, hogyan tudnának még magasabb, az elvártnál még sokkal jobb minőséget szolgáltatni. Így válik Guatemala híres régiója, a Huehuetenango egyre jobbá és jobbá - bár már így is az ország legnépszerűbb kávétermelő térsége, de jó okkal, hiszen tényleg fantasztikus minden, ami ott terem.  Azok, akik egy igazán mennyei kávét szeretnének inni, szinte bármennyi pénzt megfizetnek érte.

Tovább olvasnál?

Kolumbia és Guatemala, ahol az égiek is segítik a kávétermesztést

Guatemala, az örök tavasz földje

Ültetvények hegytetőkön és lankákon – Kolumbia kávéja

Brazília nemcsak az óriási bulijairól, felvonulásairól híres. Persze a karneváljaikat is szívesen megnézném élőben, de szinte biztos vagyok benne, hogy a táncosok, fellépők és résztvevők az ugyancsak nagyhírű nevezetességükkel, a kávéval töltődnek fel az eseményre és közben is azzal tartják frissen, lelkesen magukat. A brazil kávé önmagában világhírű, de azon belül most a Carmo De Minas területnek, még pontosabban a Fazenda Santa Inês farmnak szeretnék egy kis figyelmet szentelni.

Merthogy díjnyertes kávéról van szó: a Cup of Excellence díjat is kiérdemelte a Dias Pereira család Fazenda Santa Inês kávéja Minas Gerais-ban, és egyáltalán nem ok nélkül nyerték el az elismerést. A mindössze 75 hektáros ültetvényen Francisco Isidro Dias Pereira öt különböző kávéfajtát telepített. Yellow Bourbon, Red Bourbon, Yellow Catuaí, Acaiá, illetve Mundo Novo névre keresztelte, illetve kategorizálta azokat a magas minőségű kávébabokat, amelyeket aztán természetes folyamatokkal állítanak elő. Közülük a legnépszerűbb a Yellow Bourbon, kókuszos, édes ízvilága és pirított mogyoróra emlékeztető aromája miatt.

A világhírű és világszínvonalú kávészemeket topográfiai okokból, illetve a maximális minőségre törekedve is mindig, szigorúan kézzel szüretelik, textilekbe szedik, így elkerülve az esetleges beszennyeződéseket. Ezt követően megmossák, majd héjuk lehúzása után kiszárítják őket a Fazenda de Sertao malomban.

A farmon egy érdekes, úgynevezett félszáraz eljárással (honey / pulp natural) dolgozzák fel a babokat. Ennek lényege, hogy a kávébabokat az őket körülvevő kávécseresznyével, vagy annak egy részével együtt szárítják. A Brazíliából származó, eredeti eljárás szerint a gyümölcsről csak a héjat távolítják el, így a babok a gyümölcshússal együtt száradnak – ez a vörös mézes eljárás. A sárga mézes eljárás során azonban egy gép segítségével a gyümölcshús egy részét, a piros színű gyümölcshúst is leválasztják, így marad meg a mag sárgás borítása. Az elsősorban Latin-Amerikában ismert pulp natural eljárás otthagyja nyomát a kávé ízvilágán; a nedves eljáráshoz képest állítólag ezek a kávék kevésbé savasak, a citrusos ízjegyek helyett a csokoládés aromák dominálnak és édesebbek is.

Technikájuk követendő példa, elhelyezkedésük pedig irigylésre méltó. Köszönhetően ugyanis az ültetvény pont megfelelő magasságának, ásványokban dús forrásvizeinek, gazdag termőtalajának, illetve a klíma és a további földrajzi adottságok ideális kombinációjának, kívánni sem kívánhatnának jobb élőhelyet a kávécserjék a tökéletes kávébabok termésére.

A tengerszinttől körülbelül 1000-1300 méter magasan, Rio de Janeirótól nagyjából 290 kilométerre található a híres ültetvény.  Az itt termett, minőségi kávé tipikus, könnyen felismerhető karakterei például testes ízvilága és közepes/erős savassága, amelyben a citrusosság dominál, viszont teljessé az édes-csokoládés ízkomponenseivel válik az élmény. A helyiek is sikeres kávétermesztésükre apellálnak: a gazdaság főként a földművelésre irányul, a kávétermesztés az ottaniak munkájának, illetve bevételének felét biztosítja. Bár a vállalkozás nem olyan nagy múltú, a kávétermesztés tudományában volt alkalmuk elmélyülni a helyieknek.

Már régóta a kávéra fókuszált a terület, de 1979-ben lett a Sertao Csoporté a farm, és a rajta lévő kávéültetvények. Nem sokkal ezután új részeket ültettek be kávécserjével, illetve szárításra alkalmas helyiségeket alakítottak ki és mosó-, szárító- és feldolgozógépeket szereztek be. A sikeres termelés mellett azonban ténylegesen nagy figyelmet fordít a vállalkozás a környezetre: területe része egy igen nagy őserdő, valamint az összes hegyi forrásvizet, illetve a partmenti élővilágot is óvja. A vállalat társadalmi felelősségvállalása részeként 13 otthont alakítottak ki a munkásoknak és azok családjainak a birtokon, így 35 dolgozó, a családtagokat is beleszámítva 80 ember lakik a vízzel, árammal ellátott házakban. Fizetésük mellett tejet, kávét, gyógyszereket, sportolási lehetőséget is biztosítanak számukra, ahogy a diákoknak iskolabuszt is.

Ha valakit még nem győztek volna meg arról a fentiek, hogy nemcsak finom, de szimpatikus is ez a Fazenda Santa Inês és az onnan származó kávé, még egy érdekességet megemlítenék: a farmon dolgozók gyakran látogatnak meg brazil és nemzetközi portálokat, hogy tapasztalatot cseréljenek más kávétermelőkkel. Nem bízták el magukat és folyamatos célkitűzésük továbbfejleszteni a kávéjuk minőségét. Így termékük hosszú távon is megőrizheti jó, sőt, az állandó fejlesztéseknek köszönhetően egyre jobb nevét!

Tovább olvasnál?

Édes élet, édes kávé: hogyan kávéznak Brazíliában?

Brazília, a kávék királynője

A Bourbon kávé titka

Íme, egy újabb ország, amelyet mintha mérnöki pontossággal a kávé igényeire szabtak volna. A Magyarországnál kevesebb lakosú Hondurasban nem hiába dolgozik több mint 1 millió ember a „kávéiparban”. Ismerjük meg a minőségi kávé útját és egy újabb családi vállalkozás sikertörténetét!

Az ország, ahol csak kávét kellene termeszteni

Trópusi klímájának és földrajzi adottságainak köszönhetően a közép-amerikai ország szinte teljes egésze alkalmas lenne kávétermesztésre. Honduras mintegy 9/10-ét ugyanis a Kordillerák hegységei borítják, és mint tudjuk, a hegyoldalak, magaslatok, fennsíkok kiváló terepet biztosítanak a kávénak. A tevékenység 2800 négyzetkilométert ölel fel, El Paraíso területe Honduras leghíresebb kávétermesztő vidéke. Az országban ma már szinte kizárólag arabicával dolgoznak, a robusta termesztését több más közép-amerikai államhoz hasonlóan itt is törvény tiltja. A legelterjedtebb arabica fajták a Typica, a Catuai, a Caturra, a Pacas és a Bourbon.

A kávé, mely megmentette Hondurast

Ahogy a latin-amerikai országoknál már megszokhattuk, Hondurasban sem volt tündérmese a kávé története. A lázadások által megtört országnak nem csak politikai gondokkal, hanem természeti csapásokkal is meg kellett küzdenie. Az egyik legsúlyosabb az 1998-as Mitch hurrikán volt, amely az ország mezőgazdaságának közel 80%-t és az infrastruktúrát is tönkre tette. A szállítóeszközök hiánya volt az egyik oka annak, hogy a kávét sokáig csak a határokon belül terjesztették.

A hurrikán tragikus pusztításának azonban volt legalább egy pozitív következménye is; a termésüket elvesztett farmerek az organikus gazdálkodás és a fair trade jegyében alakították át megtépázott ültetvényeiket és egyre jobban odafigyeltek a termés minőségének javítására is. Az elmúlt mintegy negyed évszázadban a gazdákon kívül a kormány is elkötelezett a kávé minősége és a feldolgozási technológiák, valamint az infrastruktúra fejlesztése és modernizálása iránt. Alighanem a kávénak köszönheti Honduras, hogy a 2009-es politikai és gazdasági válság során elkerülte a csődöt.

A németek értékelik a legjobban a hondurasi kávét

A kávé Honduras elsőszámú exportcikke, az ország 2011 óta Közép-Amerika legnagyobb kávétermesztője, ekkor vette át ugyanis Guatemalától az első helyet. 2012-től pedig már egyre elismertebb szereplőként van jelen a nemzetközi porondon. A kiváló minőségű hondurasi, nedves eljárással készült arabica őrlemények a gourmet-k egyik nagy kedvence, az egyik legkeresettebb az európai piacon, így némi meglepetésre a fő kávéimportőr nem az Egyesült Államok, hanem Európa. A kontinensünkre exportált hondurasi kávé nagy részét Németországban isszák: évente több mint 40 millió kilót importálnak a németek, ezzel megelőzik a belgákat és az olaszokat.

A megtermelt kávé nagy részét a kisvállalkozások adják (a kávésgazdák 93%-a kisvállalkozó), akik a kávék minőségének javítása és az új, modernebb termelési technológiákhoz és a Fair Trade elvárásokhoz való alkalmazkodás céljából gyakran csoportosulnak és évről évre fejlődnek. A kávécseresznye nem felhasznált, pépes részét például a biogazdálkodás részeként hasznosítják. A minőségi kávé promócióját egy külön intézmény, a Hondurasi Kávé Intézet látja el. A hondurasi organikus, zöld kávé közepesen testes, enyhén savanykás, borsos-fűszeres vagy barackos, ribizlis aromájú, illata a virágzó citrusokéra emlékeztet.

Honduras büszkesége – az „Én Reményem”

A világ egyik leghíresebb és legminőségibb kávéjának hazája is Honduras. Az 1700 m magasan fekvő Mi Esperanza farmot (magyarul az Én Reménységem) Lucinda Vásquez Romero vezeti lányával, Duniával és családjával. A 70 éves hölgy már több mint 30 éve foglalkozik kávétermesztéssel; először férje oldalán kapcsolódott be a munkába, majd a férfi halála után a minőségi kávé előállítás irányába orientálta a farmot. Fáradozásának és kitartásának meglett az eredménye: ő lett a 2014-es hondurasi Cup of Excellence első helyezettje, ezzel az első győztes női kávégazdaként vonult be az ország kávétörténelmébe. Ma már a Mi Esperanza farm jegyzi az ország legdrágább kávéját, amely világviszonylatban is szerepel a legdrágább őrlemények top 10 listáján: a Vásquez család kezei közül kikerülő mintegy féltonnányi kávénak kilójáért 70 dollárt, vagyis 18 ezer forintot kell fizetni.

Meddig élvezhetjük még a jó hundurasi kávét?

Sajnos a klímaváltozás kedvezőtlen hatással van a közép-amerikai kávétermesztésre, elsősorban az irreálisan sok csapadékot hozó esős évszak miatt. A nedvesség ugyanis elősegítette az arabicát támadó kávé levélrozsda elszaporodását, amely miatt jelentős mennyiségű termés vész kárba. Hondurast a kávévész kevésbé érinti, mint szomszédjait, azonban a gyenge lábakon álló gazdaságot így is megviseli a veszteség.

Szeretnél többet tudni a közép-amerikai kávétermesztésről? Olvass tovább!

Costa Rica, az arabica kávé mennyországa

Nicaragua, a kávétermesztés nagy túlélője

Guatemala, az örök tavasz földje

A világ legnagyobb kávétermesztőinek listáján az előkelő 13. helyen áll, bár a nagy mennyiség nem mindig takar minőséget is. Ez sajnos igaz volt Costa Ricára is. Szándékosan használok múlt időt, mert a közép-amerikai kávénagyhatalom egyre inkább elköteleződik a fenntartható kávégazdálkodás és a minőségi kávé előállítása mellett. Ezt bizony jól teszik, mert a costa ricai kávébabok a világ egyik legjobb minőségű kávéját adják. Lehet, hogy a gourmandok új kedvencre lelnek a costa ricai őrlemények személyében?

Egy kis történelem

Costa Rica az első közép-amerikai országok között volt, amely meghonosította a kávétermesztést; ugyanis az első ültetvények 1729-ben jelentek meg a Costa Ricát átszelő Kordillerák vulkanikus hegyvidékein. mely kiváló terepet biztosít az arabica kávénak. Ezek a kávécserjék Kubából érkeztek. A 19. században a kormány is ösztönözni kezdte a kávétermesztést, méghozzá úgy, hogy földeket ajánlott azoknak, akik kávétermesztéssel akartak foglalkozni.

Miért olyan különleges a costa ricai kávé?

 Amikor latin-amerikai kávéültetvényekről írtunk, eddig szinte mindig megemlítettük a kávétermesztést segítő nagyszerű földrajzi és környezeti körülményeket, ebben az esetben azonban valódi arabica-paradicsomról beszélhetünk: a termékeny, enyhén savas, vulkanikus talajjal rendelkező 1700 m magasan fekvő lejtők kiváló klímával párosulnak. A hőmérséklet egyenletes (17-28 Celsius fok), a napos órák számát mintha a kávéra kalibrálták volna, csakúgy, mint a reggeli párát. Ha ez mégis kevés lenne, a Csendes-óceán felől érkező, langyos szellő is segíti a kávébabok érését, amelyek állítólag különleges lágyságukat ennek köszönhetik.

 A leghíresebb kávétermelő tartományként az ország nyugati határánál fekvő Tarrazút tartják számon. Itt található a festői szépségű, több mint 100 éves múlttal rendelkező Rio Jorco ültetvény, amely a vidéket átszelő folyócskáról kapta nevét. Az ültetvény különböző területein eltérő időpontban érnek be a kávébabok, így azokat folyamatosan, szigorúan kézzel szüretelik, majd válogatják, garantálva a legjobb minőséget. A farm vezetői komoly figyelmet fordítanak a fenntarthatóságra és a környezetvédelemre: a fermentálás során használt víz és a babokról leválasztott gyümölcshús teljes egészében újrahasznosításra kerül. 

A tarrazúi kávé elvarázsolja érzékszerveinket: élénk, friss, gyümölcsös illatú, enyhén savas, selymes, csokoládés aromájú kávét kóstolhatunk meg, és az élmény felejthetetlen. Costa Rica szigorúan csak és kizárólag arabica kávét termeszt. Annyira szigorúan, hogy 1989 óta törvény tiltja a robusta kávé ültetését. Már a nagy termelékenységű arabica fajokat is mellőzik a minőségibb kávéval szemben. A legjobb minőségű kávék az 1200-1700 m magas hegyekből érkeznek.

Minden országnak saját jelölési rendszere van a kávék minősítésére, Costa Ricaban az SHB (Strictly Hard Bean) jelölést használják, mely azt jelenti hogy legalább 1500 m-n termesztik. Ez adja a kávénak a telt ízvilágát és kifinomult gyümölcsösségét, mivel magasabb területeken hidegebbek az éjszakák és így a gyümölcsöknek több időre van szükség az éréshez, azaz hosszabban tudnak kifejlődni az aromakomponensek.

A Costa Ricai 20 000 colon bankjegyen is szerepel egy kávéültetvény

***

Érdekel a latin-amerikai kávétermesztés? Olvass tovább!

Kolumbia és Guatemala, ahol az égiek is segítik a kávétermesztést

Ecuador, a kétarcú kávétermesztő ország

Hegyekbe zárt minőség: a finca los planesi kávé

Valaha a világ negyedik legnagyobb kávékánaánja volt, a legkiválóbb afrikai robusta hazája. Aztán jöttek a portugálok elleni, függetlenségéért vívott polgárháborúk, amelyek súlyos károkat mértek a lakosságra és a gazdaságra is. Azóta próbálja kiheverni a sokkot és próbál ismét bekerülni a kávéközpontba a dél-afrikai ország, Angola. Zömében a robustára épülő kávéiparának bizony van még hova fejlődnie, de ezen dolgozik az ország apraja-nagyja, és a kávéjuk minden támogatója.

A robusta az 1830-as években érkezett Angolába a portugálokkal, az 1970-es évekre a kávéipart már nagy kávéültetvények dominálták, amelyek az ország éves kávétermelésének nagyjából 70%-áért feleltek. Körülbelül 2500 nagy kávéfarm volt Angola területén, ezeken zajlott a kávébabok termelése és feldolgozása. Amikor az ország kivívta függetlenségét, a farmok olyan tapasztalatlan tulajdonosokhoz kerültek, akiknek nem sikerült fenntartani a kávéültetvényeket. A profi munkaerő, az infrastruktúra, valamint a biztonság hiánya, és sok más tényező is hozzájárult a kávéfarmok minőségének romlásához, és 1985-ben már csak 34 állami kávécég létezett.

A volt portugál gyarmatnak 2002-re sikerült megszabadulnia a polgárháborúktól, akörül indult a kávéültetvények intenzívebb rehabilitációja is. Hála a béke helyreállításának, Angola több projekt megvalósítását is el tudta indítani politikai, társadalmi és gazdasági téren is, hogy elősegítsék az ország fejlődését. 2005-től az állam is erőteljesen támogatni kezdte a kávéipara felrázását, és 2006-ban a Nemzetközi Kávészervezet is az angolai kávéipar fellendítését célzó projekteket kezdeményezett. 4000 családnak adtak át kávétermesztésre alkalmas, gazdátlan területeket. A kávéültetvényeken élőket továbbá képzésekkel is segítik annak érdekében, hogy meglegyen a kellő szaktudásuk a minőségi kávétermeléshez. Sőt, 3000 kávépalántát is elültettek a termés javítása érdekében.

Lassan, de biztosan javul a helyzet, alakul az angolaiak célja, hogy újra kávénagyhatalommá váljanak. A robusta Angola egyik legfontosabb mezőgazdasági cikke, az ültetvények elsősorban az ország északnyugati, gazdag talajú, trópusi klímájú részét fedik le. A portugálok és a spanyolok is élnek-halnak a kávéjukért, de Dél-Európa más országainak kávérajongóit is meghódították már az angolai kávészemek kellemes, erőteljes, de kevésbé karakteres, inkább semleges ízvilágukkal. Reméljük, elindultak a lejtőn fölfelé és meg sem állnak a csúcsig!

Ha tovább olvasnál, nézd meg ezt is:

Honnan van a kávém?