Espresso, presszókávé, vagyis ’gyors kávé’. Elkészítése valóban gyors és egyszerű, az európai népek – élükön a legendás Itália – pedig kikerülhetetlenek, ha kávéfőzési kultúráról beszélünk. A kávéőrlemény előállítása azonban mindezzel szöges ellentétben áll: egy igencsak lassú, aprólékos, kényes folyamat, amely messze, a tengerentúlra kalauzol minket. A kávé ugyanis kizárólag az ún. „kávéövben”, vagyis a ráktérítő és a baktérítő közti sáv trópusi éghajlatán érzi jól magát, így sajnálatos módon Európa az egyetlen olyan, ember által lakott kontinens, amely alkalmatlan a kávétermesztésre. A kávécserje nálunk maximum szobanövényként él meg, mert minimum 15 fokos hőmérsékletre van szüksége. Egy szobanövényekkel foglalkozó oldalon azt találtam, hogy a buzérfélék családjába tartozikJ De most inkább beszéljünk azokról a cserjékről, amelyek a mi finom feketénk számára növesztik virágjukat, majd cseresznyéjüket az Egyenlítő közelében.

A kávénövény Afrikából indult világhódító útjára, őshazája Etiópia. Világszerte több mint száz országban termelnek nagy mennyiségben kávét, mintegy 60 ország foglalkozik exportjával. A kőolaj után a kávé a világpiac második legnagyobb forgalmú terméke. A fekete kontinens továbbra is jelentős mennyiségű, minőségi kávét állít elő, azonban Latin-Amerika átvette tőle a vezető szerepet. A legnagyobb nyerskávé exportőr Brazília.

Bár 70 különböző kávéfajt tartanak számon, csak két fajt, az arabicát (a világtermesztés 65%-a) és a canephorát, ismertebb nevén robustát dolgozzák fel. Utóbbi kezelése egyszerűbb; az alacsonyabb, melegebb területeket kedveli, kávészemei robosztusabbak, ellenállóbbak, a belőle készült kávé is intenzívebb, kesernyés ízvilágú, magasabb koffeintartalmú. Általában a magasabb termőhelyekről származó kávé minősége jobb, ezért kedvelik jobban az arabicát, amely a hegyoldalakon, 800 m feletti magasságban nő, aromásabb, édeskésebb, koffeintartalma harmadannyi, mint a robustáé.

A kávé igencsak kényes, optimális feltételek mellett is csak a negyedik évtől kezd teremni. A legtöbbet az 5. és 7. éve közt terem azután elkezd terebélyesedni és kevesebbet teremni. Mivel a kávé szedése is egyre nehezebb lesz, érése is hosszabb időt vesz igénybe legföljebb 10-12 éves koráig engedik növekedni. A virágzástól a kávécseresznye beéréséig fajtától függően 6-11 hónapra van szükség. Nézzétek meg ezt az érdekes animációt a kávébab növekedéséről: http://www.coffeeresearch.org/agriculture/beandevel.htm]

 A fiatal kávénövényre sok veszély leselkedik: a kártevőknél (melyek csak az arabicát támadják, a robusta koffeintartalma már nekik is túl nagy) nagyobb ellenség a szélsőséges időjárás, az aszály vagy az intenzív esőzés, az erős szél és a fagy, amely akár egyetlen éjszaka alatt több éves munkát tehet tönkre. Éppen ezért az esetleges hurrikán előrejelzésekre, fagyokra a tőzsde is érzékenyen reagál.

Amikor a szemek fényessé, élénkvörössé válnak, elérkezik a szüret ideje, amely 3-4 hónapig tart. Ez a kávétermesztés legköltségesebb és legmunkaigényesebb fázisa, ezért a kis ültetvényeken egész családok dolgoznak, a nagyobb ültetvényeken idénymunkásokat is felvesznek. Több féle szüretelési technikát különböztetünk meg. A kávészemek folyamatosan érnek, ezért a szelektív, kézi szüreteléssel lehet a legtöbb érett termést betakarítani. Ennek lényege, hogy első kőrben csak az érett szemeket szedik le, az éretleneket a növényen hagyják és csak pár hét múlva térnek vissza hozzájuk. Ez azonban nagyon idő- és munkaerő igényes, így a nagyobb hozamú területeken a költséghatékonysági szempontot szem előtt tartva inkább az ún. lehúzó szüretelést alkalmazzák, mely során a növényről egyszerre távolítják el az érett és éretlen szemeket is. Egyes ültetvényeken vegyítik a két módszert.

A termés bősége nem mindenütt egyenlő. Afrikában, ott, ahol magasan felnövesztik a növényeket, egy jól trágyázott fáról 12 kg-ot is gyűjthetnek, holott Brazíliában és Kubában ritkán van 2,5 kg-nál busásabb termés. Egy etióp munkás erdei területen napi átlag 15-20 kg kávét szüretel le, míg egy magasabb hozamú fajtával dolgozó kenyai kollégája ennek akár több mint tízszeresét, 200 kilót is begyűjthet. Hawaiira és Ausztráliára jellemző a gépesített szüretelés; egy modernebb gép 150 munkást képes helyettesíteni! A gyakran (pl. Brazília esetében) külföldről „importált” idénymunkások bérét a szedett mennyiség, a terület termőképessége és a szüretelési körülmények alapján számítják ki. A kávétermesztés világszerte két és fél magyarországnyi embernek biztosít megélhetést.