Kávéklub

A közép-amerikai Nicaraguának minden természeti adottsága megvan ahhoz, hogy kiváló minőségű kávét termesszen. Az elmúlt másfél évszázad azonban mégis az egymást váltogató természeti katasztrófák, valamint a gazdasági és politikai instabilitás okozta károkból való folyamatos talpra állás jegyében telt. A szorgos nicaraguai farmerek azonban kitartanak a kávé mellett – és ezt a kávé meghálálja.

Matalgalpa régió kávéültetvényeinek festői panorámája

Nicaraguai kávé: egy megkésett kedvenc

Nicaraguában kizárólag arabica kávét termesztenek. A több mint 100 ezer hektárt elfoglaló termőterületnek elsősorban az északi és a belső területeken húzódó hegységek adnak otthont. A közép-amerikai országok közül itt találhatók a legmagasabban (600-1500 m) fekvő ültetvények, melyeknek a trópusi klíma és a vulkanikus talaj is kedvez. A nicaraguai kávé éppen ezért jó minőségű, jellegzetes, gyümölcsös aromájú.

A kiváló környezeti feltételek ellenére a kávé viszonylag későn, a XIX. század második felében érkezett Nicaraguába. Az új jövevény elterjesztéséhez nem kellett sok idő; a kormány minden egyes kávécserje ültetését 5 centtel jutalmazta, így ösztönözve az ültetvények kialakítását. Száz évvel később, 1992-ben már több kávét ültettek, mint bármilyen más haszonnövényt. A kávé meghálálta a belé vetett bizalmat és jelentős mértékben hozzájárult az ország gazdasági és környezeti fejlődéséhez. Azonban a sikerhez hosszú, viszontagságos út vezetett.

Hanyatlás majd újjászületés: a kávé kistermelők sikertörténete

A gazdasági növekedést pusztító földrengés, önkényuralmi rendszer, felkelés, hidegháború, majd polgárháború törték meg. A kávéiparnak alig sikerült túlélnie a szerencsétlenségek sorozatát, hamarosan újabb nehézségekkel kellett szembenéznie: 1998-ban hurrikán pusztította el több tízezer farmer megélhetését biztosító kávéültetvényeket és a termés szállításához szükséges úthálózatot. Ezt követte az 1999-2003-as kávé válság, amely a gyakori aszályokkal karöltve véget vetett a feltámadni készülő kávéipar szárnypróbálgatásának. A kávéárak olyan mélyre süllyedtek, hogy már a szüret is veszteséges volt, így a termést nem takarították be. A farmereknek nem volt pénzük földjeik fenntartására, gyerekeik iskoláztatására, így többnyire külföldre emigráltak vagy segélyekből éltek.

A szakszervezetek által kiharcolt földreformnak köszönhetően végül ismét több ezer család jutott ültetvényhez. A termelőszövetkezetek szerveződni kezdtek, hogy könnyebben tudjanak alkalmazkodni a kávékereslet új igényeihez. Manapság a legnagyobb ernyőszervezet, a Nicaraguai Kávé Kistermelők Szövetkezeteinek Egyesülete (Asociación de Cooperativas de Pequeños Productores de Café de Nicaragua, CAFENICA) a Fair Trade iránt elkötelezett kisbirtokos vállalkozások több mint 80%-át tömöríti és képviseli azok gazdasági és politikai érdekeit nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt. A 45 ezer kis méretű, mikro- és kisvállalkozásban dolgozik a munkások 95%-a, akik kiváló minőségű, különleges kávékat állítanak elő. 

Kávészüret egy nicaraguai ültetvényen

A nicaraguai kávé, mint a fenntartható fejlődés motorja

A nyolcvanas években Nicaraguában is terjedni kezdett a Fair Trade, organikus kávékultúra. Az export-orientált kisgazda szervezetek keretein belül egyre nagyobb hangsúlyt kapott az infrastruktúrafejlesztés, a minőségbiztosítási programok, a szakképzés, az ösztöndíjak, valamint a környezetvédelmi projektek, az agro-és ökoturizmus fellendítése. Az infrastruktúra folyamatos fejlesztésével a kávé szállítása egyre gyorsabb lett, így a kávé minősége is javult.

A kávé Nicaragua fő exportcikke, melyből évente mintegy 200 millió dollár bevétel származik és több mint 280 ezer munkahelyet teremt, mely komoly eredmény a közel 50%-os munkanélküliséggel küzdő hatmilliós országban.

A nicaraguai kávé túlnyomó többségét (95%-át) fák árnyékában termesztik. Ez egyrészt ízesebb, édesebb kávét eredményez, mivel a termés árnyékban lassabban nő, természetes cukortartalma magasabb marad, másrészt egészségesebbet is, hiszen a növény természetes közegében, organikus módon nőhet fel, nincs szükség műtrágyára. A családi vállalkozások más-más egzotikus, őshonos fafajták árnyékába ültetik a kávét, mint például az avokádó vagy a narancs, így segítik az erdők megóvását és a biodiverzitás fenntartását.

Fák árnyékában termesztett kávé

A kitartó nicaraguai kávétermesztők fáradozásait tehát a kávé nemcsak munkahelyteremtéssel és kiváló minőségű exportálható termékkel, hanem az élővilág védelmével és a fenntartható talaj- és vízgazdálkodás elősegítésével hálálja meg.

Tovább olvasnál?

Hétköznapok a latin-amerikai kávéültetvényeken

Brazília, a kávék királynője

Az Ausztráliától északra található Pápua Új-Guinea a Föld második legnagyobb szigetének, Új-Guineának a keleti részét és még néhány kisebb szigetet foglal magában. A Magyarországnál ötször nagyobb területű, 6 millió lakosú ország az egyik legkevésbé felfedezett terület a világon, kulturális és földrajzi értelemben is. Pápua Új-Guinea adja a világ kávétermelésének egy százalékát. A kávé az ország legnagyobb bevételi forrása, amely becslések szerint 2,5 millió lakosnak ad munkát.

Az első kávécserjéket brit gyarmatosítók ültették 1890-ben, az igazán nagy mennyiséget termelő, szervezett gyarmati ültetvénygazdálkodás azonban csak 1926-ban indult el az országban. Pápua Új-Guinea kávétermelésének megszervezése a mai napig nehézségeket okoz, hiszen a szigeteken nemcsak a hatalmas távolságokkal kell megküzdeni, hanem a több mint 800 különböző nyelvet beszélő, legalább ezerféle bennszülött népcsoport sokszínűségével is. Rengeteg kistermelő termeszt kávét, a szigeteken egészen kisméretű ültetvényeket is találunk.

Pápua Új-Guinea legfontosabb kávétermő területe az egyik legkeletibb, nehezen megközelíthető, esős és párás vidék, a Rejtett-völgy (Hidden Valley). Innen származik az úgynevezett "mosott" új-guineai kávé. Az apró, eldugott területeken gazdálkodó kávéfarmerek megmossák a kávét, de a szárítást már másokra bízzák. Általában napok is eltelnek, amíg a szárító malmokba eljuttatják a leszüretelt termést.

Pápua Új-Guinea nedves levegőjű fennsíkjai kiválóak a kávétermesztéshez

Pápua Új-Guineában főleg jó minőségű arabicát termesztenek. Az ebből főzött espresso testes ízvilágával és hosszan tartó kellemes utóízével emelkedik ki. A nedves klímának köszönhetően kiegyensúlyozott, harmonikus ízjegyek jellemzik, az intenzív aroma pedig lágy dió ízzel párosul. A pápua új-guineai kávé testes, édes és zamatos, éppen ahogyan az ínyencek szeretik.

A legtöbb helyi kistermelő önkéntelenül is biokávét állít elő, hiszen a műtrágyát és a növényvédő szereket sem megvenni, sem szállítani nem tudják az őserdő mélyében található kávéföldekre.  Ennek is köszönhető, hogy az innen származó kávék a bioboltok gyakori termékei. Magyarországon is a Biocity forgalmaz innen származó kávét. Ha még sosem kóstoltad az új-guineai kávét, akkor itt az ideje, mert tényleg nagyon finom :)

Tovább olvasnál?

Jamaicában terem James Bond kedvenc kávéja

A világ 10 legdrágább kávéja                                                                                                          

A legjobb kávézók Budapesten

Guadeloupe Franciaország tengerentúli megyéje a Karib-térségben. A Kis-Antillákhoz tartozó sziget területének jelentős része nemzeti park, a tájat kristálytiszta víz, dús növényzet jellemzi. A szigetet Kolombusz második útján fedezte fel, nevét a (spanyolos írásmód szerint) Guadalupei Szűzanyáról kapta. Franciaország a 17. század közepén gyarmatosította a területet, amely 1946-ban nyerte el a tengerentúli terület státuszát.

A sziget klímája, a friss levegő, a megfelelő magasságban fekvő termőterületek és az ideális csapadékmennyiség kedvez az arabica kávé termesztésének, amely hosszú múltra tekint vissza a területen és az ökoturizmusnak hála nemrég újabb lendületet kapott. Itt termesztik az igen ritka Guadeloupe Bonifieur nevű fajtát, amely Jáva szigetéről származik és a világ egyik legdrágább kávéjának, a jamaikai Blue Mountain kávénak az őse. A kávészemek hosszúkásak, pörkölés előtt zöldes színűek, felszínük kissé ezüstös fényű. A Guadeloupe Bonifieur kiváló minőségű, kellemes aromájú kávé, sok szakértő nagyra becsüli, bár hozzájutni nehéz, mivel csak néhány kereskedő kínálatában található meg.

Sokáig arra használták ezt a fajtát, hogy segítségével „feljavítsák” a kevésbé jó minőségi kávékat – nevét is erről kapta, a Bonifieur név a „fejleszteni” szó francia megfelelőjéből származik. Érdekes, hogy hivatalos leírása a fajtának nem létezik, a termesztők ezt szándékosan próbálják elkerülni az alkalmazott termesztési és előkészítési eljárások sokfélesége miatt.

A kávé a 18. század elején érkezett meg a szigetre és hamar kiszorította a kakaótermesztést. A 19. század derekán különböző betegségek sújtották a kávéültetvényeket, a termelés drasztikusan visszaesett, olyannyira hogy ebben az időben mindössze 6 birtokon folytattak kávétermesztést. A 20. század elején egy hurrikán számos ültetvényt elpusztított, az elhagyott területeket benőtte a banán, amelyet eredetileg éppen a kávécserjék védelmére ültettek. A század közepén sokan elvándoroltak, és a ’60-as évektől már a mezőgazdasági statisztikák sem ejtenek szót az ültetvényekről.

A kávétermesztés ezt követően kiegészítő kereseti forrást jelentett a családok számára, mígnem vállalkozó kedvű termelők újra meglátták a lehetőséget a kávéban és felélesztették a kávékultúrát, mindezt a Guadeloupe Bonifieur hírnevére, jellegzetességeire és történetére alapozták. Kulturális eseményeket szerveztek, múzeumot alapítottak, újjáépítették a farmokat és mintaültetvényeket hoztak létre, amelyekkel sikeresen keltették fel a helyi lakosság és a turisták érdeklődését is.

Napjainkban a kávétermesztők összefogásának köszönhetően a Guadeloupe Bonifieur reneszánszát éli: bár évente mindössze 30 tonnát termesztenek belőle, kiváló minősége és különlegessége miatt keresett ritkaságnak számít. A jamaikai Blue Mountain mellett ez az egyetlen olyan kávé, amelyet nem zsákokban, hanem hordókban szállítanak.

Vietnám száz év alatt a világ egyik legnagyobb kávétermesztőjévé nőtte ki magát. A kávéexportból származó bevételek hatalmas segítséget jelentettek és jelentenek ma is a szegénység csökkentésében, de az országnak a környezeti problémákkal is szembe kell néznie. Nem meglepő, hogy a kávékészítés módja is eltér kissé az általunk megszokottól, de mielőtt elárulnám, mi a különbség, lássuk, hogyan lett Vietnám a világ egyik legnagyobb kávétermelője és exportőre!

Az első ültetvényeket franciák létesítették még a 19. század derekán, és a kávétermesztés már a 20. század elejétől komoly bevételi forrást jelentett Vietnám számára. Azóta a vietnámi kávéipar sokat fejlődött és az ország gazdaságának egyik pillérévé vált. A vietnámi háború visszaesést hozott a termesztésben, de a háborút követő gazdasági reformoknak köszönhetően az ágazat újra fejlődésnek indult.

A ’90-es évek végén több kávétermesztéssel és forgalmazással foglalkozó nagyvállalatot alapítottak, például a Vietcoffee-t, a Trung Nguyent és a Highlands Coffee-t, amely Vietnám legelső színtisztán magánvállalkozása, ezzel egy időben több külföldi vállalat is megjelent az országban. Az évtized végére Vietnám a világ második legnagyobb kávéexportőrévé a világ második legnagyobb kávétermelőjévé lépett elő Brazília után és ezt a pozíciót a mai napig tartja.

A termés volumene 2013-ra megközelítette a másfél millió tonnát. A kávé Vietnám második legfontosabb exportcikke a rizs után, de a termelés nagyarányú növekedésének hatására csökkent a kávé világpiaci ára, amely nehéz helyzetbe hozta a kisebb exportcégeket. 2012-ben még 127 ilyen vállalat működött, közülük egy éven belül 56 jelentett csődöt.

Az országnak szembe kell néznie környezeti problémákkal is. A ’90-es években, amikor még magas volt a kávé ára, néhol teljes erdőket taroltak le, hogy helyet csináljanak az újabb kávéültetvényeknek. A gyomoktól és kártevőktől növényvédőszerek nagymértékű használatával szabadulnak meg, ami viszont talaj- és vízszennyezéshez vezet. Vietnámban túlnyomórészt kis, családi ültetvényeken termesztik a kávét, így a problémára az lehetne a megoldás, ha egy központi program keretében megtanítanák a farmereket, hogyan folytathatják a termesztést környezetkímélőbb módon.

Az ország földrajzi és éghajlati adottságainak megfelelően a területek túlnyomó részén Robusta kávét termesztenek, de vannak kormányzati törekvések arra nézve, hogy növeljék az Arabica részarányát, és a Kopi Luwak előállítását is szeretnék támogatni – ezt egyébként a vietnámiak „menyétkávénak” hívják. A szüret novembertől áprilisig tart, a kávécseresznyét általában a száraz feldolgozási eljárásnak vetik alá, amely lágyabb ízű, kevésbé savas kávét eredményez.

A délkelet-ázsiai országban a kávékészítés módja is eltér némiképp az általunk megszokottól. A kávét adagonként készítik, általában az asztalnál. A csészébe sűrített tej kerül, majd egyenesen a csészébe helyezik a szűrőt a kávéőrleménnyel együtt és forró vizet öntenek rá, amely lassan csöpög át a szűrőn. Általában hideg vagy meleg teával kínálják. Érdekesség, hogy hasonló, vietnámi stílusban készült kávéval az USA-ban is találkozhatunk: a Louisiana államba bevándorló vietnámiak az otthoni ízeket keresték, és így fedezték fel maguknak a New Orleans-i, cikóriával kevert francia pörkölésű kávét, amely hasonló ízélményt nyújt, mint a tradicionális vietnámi kávé.

Aki szeretne még többet megtudni a vietnámi kávéról, annak ajánlom ezt a kétrészes videót is, amely a termesztéstől a fogyasztásig minden lépést bemutat.

Kolumbia termeli a legtöbb arabica kávét a világon. A kisméretű, néhány hektáros ültetvényeket a farmerek kézi erővel művelik, és a kávécseresznyét szemenként takarítják be. Magas minősége és jellegzetes aromája miatt a kolumbiai kávé az első Európai Unión kívül termesztett élelmiszer, amely uniós eredetvédelemben részesült.

Az első kávébabokat a jezsuiták hozták magukkal még a 18. században, száz évvel később már nagy mennyiségben termesztették a kávét Kolumbiában, a 20. század elején pedig a kávéfarmerek létrehozták szakszervezetüket, megoldották a kereskedelmi és szállítási gondokat, és így Kolumbia a világ vezető kávétermelőjévé válhatott.

A legtöbb kávét Kolumbia északi részén, az úgynevezett kávéháromszögben termesztik. A kávécseresznyét kézzel szüretelik le a kávéfarmerek, ami elsőre nem tűnik nehéz munkának, de több mázsa kávécseresznyét egyesével leszüretelni a hegyoldalban, a meleg, párás időben, a sűrű kávécserjék között bizony nem könnyű feladat. Kolumbiában több mint félmillió család él kávétermesztésből, akiknek munkáját a Kolumbiai Kávétermesztők Nemzeti Szövetsége (Federación Nacional de Cafeteros de Colombia) fogja össze.

¡Disfrute de un buen café! – vagyis igyál egy jó kávét :)

A szövetség 1958 óta folytat kampányt a kolumbiai kávé védelmében, ennek arca egy kitalált figura, Juan Valdez, aki az ábrázolásokon általában Conchitával, a szamarával látható, mögötte a kolumbiai hegyek, a vállán egy zsák kávé. Juan Valdezt csak olyan kávékon lehet szerepeltetni, amelyek 100%-ban Kolumbiában termesztett kávéból készültek.

A jó minőségű, különleges aromájú kolumbiai kávét az Európai Unió is védelemben részesíti. A „Café de Columbia” 2007 őszén kapta meg a földrajzi eredetvédettséget, vagyis azóta csak a Kolumbiában gyártott kávék jogosultak az elnevezés használatára. Ezzel a kolumbiai kávé lett az első nem EU-ban készülő élelmiszer, amely eredetvédelemben részesül.