Ha német, akkor híg és üdítő. A legtöbben valószínűleg rossz emlékű híg löttyökre asszociálnak azok, akik a német kávéverzióra gondolnak és az olasz espressoban hisznek. Merthogy a német kávézás igazán a karlsbadi porcelán kávéskannával alakította ki jellegzetességét – könnyed, lágy kávéját. De vannak, akik az erős, határozott kávékat képzelik a német kávékultúra megtestesítőjének. És akkor melyik a helytálló? Mindkettő!
Már írtunk arról, hogyan alakult ki és milyen az a filteres kávé. Azt sem árt tudni, hogy az ötlet egy német kávés kolléga fejéből pattant ki. A drezdai háziasszonyka, Melitta Bentz problémája az volt, hogy túl erős a kávé utóíze. Mígnem a fia itatóspapírját ki nem vágta kör alakúra és be nem tette egy fémcsészébe, hogy ezzel megalkossa a finom és lágy, filteres kávét, és ezzel hipp-hopp, „do it yourself” módon megoldja a kihívást. A módszer roppant egyszerű és szerethető: az őrölt kávén csepegtetve jut át a víz, amely így kevésbé oldja ki a hatóanyagokat a kávébabból és lágyabb, enyhébb ízű italt eredményez, mint társai.
A filteres kávé laza ízvilága viszont kevesebb erőt is ad, így míg az angolok teázgatnak délután, a németek tea helyett az ő könnyed kávéjukat iszogatják. Még nevet is adtak kedvenc foglalatosságuknak: a „Kaffeekuchen” náluk gyakorlatilag az uzsonna, és elég régóta, úgy 1700 óta hódolnak is hobbijuknak. Ekkor gyártottak először porcelánt kontinensünkön, melynek köszönhetően nem kellett Kínából várni a porcelán termékekre, és a forrázásos kávékészítés gyors terjedésnek indulhatott. Aztán meg sem állt és hamar vált mindenki imádott italává a délutáni harapnivalók mellé.
Míg a kávédélutánozó csoportok oda és vissza voltak a kávéért, addig a fiatalok körében akkor még annyira nem indult be a kávézás mint trendi szokás. Aztán új trendek végül az eszpresszót és az instant verziókat is fellendítették a német ifjúság szemében is, és ott is kiépült az elvitelre készülő kávé kultúrája. És ezzel ugrásszerűen meg is nőtt a házon kívüli kávéfogyasztás: most már körülbelül a kávépiac negyedét teszi ki az otthonon kívüli kávézás. És a németek kávéjáról alkotott kép is módosult a többi nemzet szemében, hiszen az újfajta német kávék erősek és teljes ízvilágúak, viszont megkímélik a kávéfogyasztót a savanykás utóíztől.
A német kávé így egészen szép sikersztorit tudhat magáénak, ha figyelembe vesszük, hogy a ’90-es években 15 000 tonnás fogyasztásról volt szó, ami az utóbbi évekre 55 000 tonnás mennyiséggé nőtte ki magát. Körülbelül 2 millió zsák kávét tárolnak Bréma és Hamburg raktáraiban, és számos német kávémárka is kivívta magának a világhírnevet, gondoljunk csak a Dallmayr, az Eduscho, a Jacobs vagy a Tchibo sikerére.
Mára már nem csak trendi, de gourmet is lett a németek kávéja, szóval aki az izgalmas ízekre vágyik, és aki a városi ritmussal szeretne lépést tartani egy coffee-to-go csészével a kezében, fogyasszon német kávét. Akár a hígabb és hosszabb, akár az ütősebb, rövid verzióját. Jól fog jönni álmos reggeli ébredéskor és frissülésre vágyó kaffeekuchen délutánokon is, bármelyiket választjuk.
