Kávéklub

„Még ma dolgozom, aztán holnaptól Hawaii van” – bárcsak többször használhatnánk ezt a közismert kifejezést, ugye? Sokak számára a napfényes Hawaii-szigetek kiváló klímájával, no meg persze a virágfüzérrel, fűszoknyában illegő-billegő, barátságosan mosolygó és elbűvölő szépségű, egzotikus lányokkal a földi paradicsom megtestesítője. Hölgyeim, biztosan akad néhány igazán jóképű férfiú is, aki egy csábító „aloha” kíséretében Blue Hawaii koktélt szolgál fel nekünk, miközben a tengerpart hófehér homokján sütkérezve gyönyörködünk az égszínkék óceánban. Nos, el kell árulnom, nem csak az ott élő vagy nyaraló szerencsés embertársaink, hanem a kávé is rendkívül jól érzi magát Hawaiion. A szigetcsoport ugyanis nem csak a trópusi koktéljairól, hanem kávéjáról is híres!

Az Egyesül Államokról köztudott, hogy nagy kávéfogyasztó, legyen szó szabvány vagy specialty kávékról. Éghajlati adottságai azonban nem teszik lehetővé, hogy termessze is a kávét, kivéve Hawaii, amely az egyetlen olyan állam, amelynek klímája megfelel a kávécserje szigorú elvárásainak.

A hawaii kávé egy 1813-ban kelt feljegyzés szerint mintegy 200 éves történelemre tekint vissza; az akkori hawaii király spanyol bizalmasa, Don Francisco de Paula y Marin a diplomácián kívül afféle polihisztorként megannyi máshoz is értett. Témánk szempontjából azt kell kiemelnünk, hogy az úr a kertépítésnek is szenvedélyesen hódolt, és szívesen kísérletezett mindenféle zöldség- és gyümölcsféle ültetésével. Állítólag ő honosította meg a szőlőt, az ananászt, a pamutot, a mangót és a narancsot. És bizony ő ültette el az első kávécserjét is, de arról már nem szól a fáma, hogy e „lelkes botanikai ámokfutást” siker koronázta-e. Mindenesetre 1825-ben egy brit hadihajó fedélzetén is érkezett brazil kávé Hawaiira, és a következő években már többen is ültettek kávét a szigeten, többek között a brit konzul is, és a bennszülött lakosságot is tanítani kezdték a kávénevelés fortélyaira.

A kávénak egy nagy riválissal, a cukornáddal kellett megküzdenie a földekért. A cukornád népszerű haszonnövény volt, és mivel a kávét sokszor támadták meg kártevők, a földek tulajdonosai sokszor a cukornádat részesítették előnyben. Kona térségében azonban tekintélyes kávéültetvények kezdtek kibontakozni, a régió vált Hawaii kávéközpontjává. Miután pedig egy helyi termelő kiválósági díjat szerzett az 1873-as bécsi világkiállításon, a kávét egyre jobban kezdték értékelni. Hamarosan a sziget már saját kávéőrlő üzemmel is büszkélkedhetett. A kávétermelést azonban ismét a cukornád iránti kereslet vetette vissza, miután Hawaiit az Egyesült Államokhoz csatolták. A kávéipar csak a 20. század második felében talált magára, a kilencvenes években azonban fordult a kocka, és a kávé területet hódított a cukornádtól és az ananásztól.

Napjainkban már minden nagyobb hawaii szigeten, mintegy 800 farmon, 3200 hektárnyi területen nevelnek cserjéket. Továbbra is Kona vidéke adja a legtöbb, jellemzően arabica kávét. Bár az arabica fajta magasabban (1300-1500 m) tud ideálisan fejlődni, különleges fekvése és éghajlati adottságai miatt ez a vidék kivételt jelent: itt 750 m alatt terem az igazán jó kávé, melynek minősége az érési folyamatok ellenőrzésével produkálható. A kiváló trópusi klíma, a meleg idő és sok napsütés, a lágy passzátszél, a rendszeres esőzés és a vulkanikus talaj, valamint a generációkon átívelő munka meghozta eredményét: a kávé mára a hawaii mezőgazdaság fontos terményévé nőtte ki magát, és bizony találunk világviszonylatban is híres prémium kávékat.

A Kona egy finom, aromás kávé, ezt kínálják a sziget legelegánsabb szállodái és éttermei. Ez egy arabica fajtából, a Typicából készül, melynek termését kézi szürettel gyűjtik be, így csak a megfelelően érett szemeket dolgozzák fel. A Kona kávé iránti kereslet és így annak ára is folyamatosan növekszik, manapság már az egyik legdrágább kávéként tartják számon. A Kona kávét termesztő farmerek szövetsége túrákat és kávékóstolást is szervez az érdeklődőknek, valamint minden évben, ősszel megrendezik a koncertekkel, parádékkal egybekötött Kona Kávé Kulturális Fesztivált, amelyet idén pont most, november 6 és 15 között tartottak.

Bár a legtöbb hawaii kávéfarmer a jól bevált Kona kávét termeszti, akadnak más, kevésbé ismert, ám kiváló fajták is. Szintén a legnagyobb szigetről származik a különleges, virágos aromájú, lágy ízű Ka’u kávé, egy másik siker sztori, amely komoly eredményeket ért el nemzetközi versenyeken. De találhatunk itt más, „keményebb” kávékat is, mogyorós vagy csokis ízjegyekkel. Kauai szigetén a kilencvenes években lendült fel a kávétermesztés, az egykor cukornáddal borított földekről ma már kiváló Kauai kávé kerül ki, amely öt féle arabica kávé keveréke. Itt található az Egyesült Államok legnagyobb kávéfarmja, amelyre szintén szerveznek túrákat. Az enyhén savas Kauai kávé egyre népszerűbb, sokan a Kona kávénál is jobbnak tartják.

Olvass tovább más paradicsomi kávékról!

Costa Rica, az arabica kávé mennyországa

Kolumbia és Guatemala, ahol az égiek is segítik a kávétermesztést

Espresso, presszókávé, vagyis ’gyors kávé’. Elkészítése valóban gyors és egyszerű, az európai népek – élükön a legendás Itália – pedig kikerülhetetlenek, ha kávéfőzési kultúráról beszélünk. A kávéőrlemény előállítása azonban mindezzel szöges ellentétben áll: egy igencsak lassú, aprólékos, kényes folyamat, amely messze, a tengerentúlra kalauzol minket. A kávé ugyanis kizárólag az ún. „kávéövben”, vagyis a ráktérítő és a baktérítő közti sáv trópusi éghajlatán érzi jól magát, így sajnálatos módon Európa az egyetlen olyan, ember által lakott kontinens, amely alkalmatlan a kávétermesztésre. A kávécserje nálunk maximum szobanövényként él meg, mert minimum 15 fokos hőmérsékletre van szüksége. Egy szobanövényekkel foglalkozó oldalon azt találtam, hogy a buzérfélék családjába tartozikJ De most inkább beszéljünk azokról a cserjékről, amelyek a mi finom feketénk számára növesztik virágjukat, majd cseresznyéjüket az Egyenlítő közelében.

A kávénövény Afrikából indult világhódító útjára, őshazája Etiópia. Világszerte több mint száz országban termelnek nagy mennyiségben kávét, mintegy 60 ország foglalkozik exportjával. A kőolaj után a kávé a világpiac második legnagyobb forgalmú terméke. A fekete kontinens továbbra is jelentős mennyiségű, minőségi kávét állít elő, azonban Latin-Amerika átvette tőle a vezető szerepet. A legnagyobb nyerskávé exportőr Brazília.

Bár 70 különböző kávéfajt tartanak számon, csak két fajt, az arabicát (a világtermesztés 65%-a) és a canephorát, ismertebb nevén robustát dolgozzák fel. Utóbbi kezelése egyszerűbb; az alacsonyabb, melegebb területeket kedveli, kávészemei robosztusabbak, ellenállóbbak, a belőle készült kávé is intenzívebb, kesernyés ízvilágú, magasabb koffeintartalmú. Általában a magasabb termőhelyekről származó kávé minősége jobb, ezért kedvelik jobban az arabicát, amely a hegyoldalakon, 800 m feletti magasságban nő, aromásabb, édeskésebb, koffeintartalma harmadannyi, mint a robustáé.

A kávé igencsak kényes, optimális feltételek mellett is csak a negyedik évtől kezd teremni. A legtöbbet az 5. és 7. éve közt terem azután elkezd terebélyesedni és kevesebbet teremni. Mivel a kávé szedése is egyre nehezebb lesz, érése is hosszabb időt vesz igénybe legföljebb 10-12 éves koráig engedik növekedni. A virágzástól a kávécseresznye beéréséig fajtától függően 6-11 hónapra van szükség. Nézzétek meg ezt az érdekes animációt a kávébab növekedéséről: http://www.coffeeresearch.org/agriculture/beandevel.htm]

 A fiatal kávénövényre sok veszély leselkedik: a kártevőknél (melyek csak az arabicát támadják, a robusta koffeintartalma már nekik is túl nagy) nagyobb ellenség a szélsőséges időjárás, az aszály vagy az intenzív esőzés, az erős szél és a fagy, amely akár egyetlen éjszaka alatt több éves munkát tehet tönkre. Éppen ezért az esetleges hurrikán előrejelzésekre, fagyokra a tőzsde is érzékenyen reagál.

Amikor a szemek fényessé, élénkvörössé válnak, elérkezik a szüret ideje, amely 3-4 hónapig tart. Ez a kávétermesztés legköltségesebb és legmunkaigényesebb fázisa, ezért a kis ültetvényeken egész családok dolgoznak, a nagyobb ültetvényeken idénymunkásokat is felvesznek. Több féle szüretelési technikát különböztetünk meg. A kávészemek folyamatosan érnek, ezért a szelektív, kézi szüreteléssel lehet a legtöbb érett termést betakarítani. Ennek lényege, hogy első kőrben csak az érett szemeket szedik le, az éretleneket a növényen hagyják és csak pár hét múlva térnek vissza hozzájuk. Ez azonban nagyon idő- és munkaerő igényes, így a nagyobb hozamú területeken a költséghatékonysági szempontot szem előtt tartva inkább az ún. lehúzó szüretelést alkalmazzák, mely során a növényről egyszerre távolítják el az érett és éretlen szemeket is. Egyes ültetvényeken vegyítik a két módszert.

A termés bősége nem mindenütt egyenlő. Afrikában, ott, ahol magasan felnövesztik a növényeket, egy jól trágyázott fáról 12 kg-ot is gyűjthetnek, holott Brazíliában és Kubában ritkán van 2,5 kg-nál busásabb termés. Egy etióp munkás erdei területen napi átlag 15-20 kg kávét szüretel le, míg egy magasabb hozamú fajtával dolgozó kenyai kollégája ennek akár több mint tízszeresét, 200 kilót is begyűjthet. Hawaiira és Ausztráliára jellemző a gépesített szüretelés; egy modernebb gép 150 munkást képes helyettesíteni! A gyakran (pl. Brazília esetében) külföldről „importált” idénymunkások bérét a szedett mennyiség, a terület termőképessége és a szüretelési körülmények alapján számítják ki. A kávétermesztés világszerte két és fél magyarországnyi embernek biztosít megélhetést.

Ha azt mondom, gondoljunk a kávéra, majd egy országra, amellyel a kávét azonosítsuk, nem hiszem, hogy bárkinek Bolívia jutna az eszébe elsőként. Sőt, másodikként-sokadikként sem. És ez sajnos amiatt van, hogy a bolíviai kávé, mint ínyencség, még csak most kezd terjedni a világban, miután sokáig rossz minőségű kávéként tartották számon és senki nem volt kíváncsi rá. De a helyzet szerencsére most már változni látszik.

Bolívia sosem exportált annyi kávét, mint a szomszédságában lévő országok. Pedig sokan, egyre többen foglalkoznak kávétermesztéssel Bolíviában. Az ország legjobb kávéja Yungas megyében terem, de a La Paz, Cochabamba, Santa Cruz, és El Beni is fontos kávétermesztő területei. Egy időben a Yungas kávéja iránt egészen nagy lett a kereslet, főleg Európából volt rá igény. De még akkor sem annyira a kávéjáról volt híres a megye: az egyik ottani út rendkívüli veszélyessége sokkal inkább köztudott volt és a mai napig is az maradt.   

Az Észak-Yungas út, vagy angolul Grove's Road, spanyolul Camino de las Yungas, ha pedig le szeretnénk fordítani magyarra, a Halál útja, egy 61-69 kilométeres út Bolívia Yungas megyéjében, melyet 1995-ben a világ legveszélyesebb útjának neveztek el. Olyannyira kockázatos a Halál útja, hogy egy becslés szerint évente 200-300 ember veszti életét rajta. Éppen ezért számos kereszt látható az út mentén, azokon a helyeken, ahol az Észak-Yungas úton közlekedő autók a szakadékba zuhantak. A másik híres-hírhedt dolog, ha Yungas-ról van szó, sajnos szintén nem a kávéja, hanem a Dél-Yungas út. Ez az útszakasz közel olyan veszélyes, mint északi társa. És mindkettő fontos összekötő út a kávéültetvények szempontjából. Lehet, hogy a bolíviai kávé azért nem jutott az országhatárokon kívülre, mert a veszélyes utakon odaveszett a szakadékokba…

Pedig a lehetőségek - földrajzi szempontból legalábbis - ideálisak a bolíviai kávé felfuttatásához. Termőtalajuk gazdag azokban az ásványi anyagokban, amelyek a kávécserjék növését elősegíthetik. Az esős évszakok szinte garantálják, hogy jó termést hozzanak az ültetvények. A tengerszint feletti 1200-2000 méteres magasságnál pedig jobbat nem is kívánhatnának az arabica cserjék maguknak. És még egy pozitívumukat-érdekességüket emelném ki: az egyébként ázsiai növények annyira jól akklimatizálódtak Yungas-ban, hogy minden egyes kávészemből, amely lepottyan a földre, fa nő.

Tehát, bár az adottságaik tökéletesek, nincs könnyű dolguk a bolíviaiaknak: infrastruktúrát, technológiát és képességeket kell fejleszteniük ahhoz, hogy a kávéjuk minőségén is javítani tudjanak, amelyre viszont azért is szükségük van, hogy gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi szempontból is fenntarthatóan működjenek. De az olyan kezdeményezések, mint a méltányos kereskedelem, illetve különböző fejlesztési projektek sora, megadják a lehetőséget és támogatják a kávétermelőket helyi, országos és nemzetközi szinten is, hogy feltornásszák terményüket a világ legjobb kávéi közé.

Ezek szerint, amint látjuk, mégis van remény a láthatáron. Bolívia jelenleg azon dolgozik, hogy átalakítsa a kávéiparát, javítsa az infrastruktúrát, és feldolgozó malmokat építsen ki eddig figyelmen kívül hagyott területeken is. Mindemellett a kávékülönlegességek, ismertebb nevén specialty iránti növekvő piacot is igyekeznek nyomon követni, és próbálják jobb árakon értékesíteni terméküket. Sőt, ha a jóslatok bejönnek, az országban dúló drogellenes háborúk igen hasznosak lesznek a bolíviai kávépiacnak, ha a kokacserjéket termelő gazdák átállnak legálisan végezhető gazdálkodási tevékenységekre. A drog helyett kávétermelő ország kilátásai tehát jók – Bolíviában, mint leendő kávékánaánban bizony megéri hinni, Bolíviának pedig érdemes a minőségi kávé termesztésére váltani!

Olvass tovább híres latin-amerikai kávékról!

A hurrikánnak köszönhetjük a jó hondurasi kávét?

Costa Rica, az arabica kávé mennyországa

Hegyekbe zárt minőség: a finca los planesi kávé

Svédország egyik királya, III. Gusztáv, az „Álarcos király” valamiért rettegett a kávétól. Meggyőződése volt, hogy a kávé egy egészségtelen, mitöbb, veszélyes dolog. Mindent meg is tett annak érdekében, hogy ezt be is bizonyítsa. Egy emberöltőn át tartó kísérlete azonban bebizonyította, hogy…

Nem lövöm le rögtön a kísérlet tanulságát. A XVIII. század nagy vizsgálata arra próbált fényt deríteni, mi egészségesebb, a kávé, vagy a tea. A király nagyon bízott abban, hátha megerősítik a kísérlet eredményei az ő álláspontját: a kávé öl.

Nem mintha lett volna rá precedens, hogy a kávé egészségpusztító hatással bír… A kávé 1674-ben került először Svédországba, de kellett egy kis idő ahhoz, hogy elterjedjen az országban. A tehetősebbek figyeltek aztán fel rá és hozták divatba. 1746-ban azonban kiáltványban ellenezték a kávét és a teát is, a „tea- és kávéivással kapcsolatos visszaélésekre és túlkapásokra” hivatkozva. Innentől keményen megadóztatták a nedűk fogyasztását és azoktól, akikre kivetették az adókat, de nem fizettek, elkobozták a csészéiket és kávés edényeiket, továbbá bírságokat szabtak ki rájuk. És ez még nem minden: később teljesen be is tiltották a kávé fogyasztását. Tiltás ide vagy oda, a svéd „zugivók” ez az időszak alatt is ittak kávét. 

Az említett III. Gusztáv ezután érvekkel próbálta meggyőzni a kávékedvelőket, hogy bizony a kávénak káros hatásai vannak az egészségre, és mindezért érdekes kísérlet végrehajtását rendelte el. Egy egypetéjű ikerpár töltötte be a kísérleti bárányok szerepét, akiket halálra ítéltek, viszont választhattak, hogy kivégzik őket, vagy életfogytig tartó börtönbüntetésben részesülnek - azzal a feltétellel, hogy az ikerpár egyik tagja három kancsó kávét, míg az ikertestvér ugyanennyi teát igyon meg minden egyes nap, az élete hátralévő részében. Az ikerpár a koffeindús tovább élést választotta.

Két orvost is kinevezett a király, hogy felügyeljék a vizsgálatokat és jelentsék az eredményeket az uralkodónak. A doktorok azonban rövidebb ideig éltek, mint a kísérleti alanyok (vajon ittak elég kávét?), jóval a kutatás vége előtt meghaltak. Sőt, még a kísérletet elrendelő király is megelőzte az ikerpárt és elhunyt. Egészen pontosan meggyilkolták (talán egy feldühödött kávérajongó?). III. Gusztáv így már nem tudhatta meg a kutatás eredményeit, melyek úgysem igazolták volna teóriáját: a teaivó ikertestvér halt meg előbb, és ő is 83 éves korában. Az, hogy a kávéfogyasztó testvér hány éves koráig élt, nem ismert. Mindenesetre nem rossz arány, ha legalább 83 éves korig élt, pláne, hogy hosszú-hosszú éveken át börtönben tengődött. És még inkább annak fényében, hogy a születéskor várható élettartam az 1740-es években (igaz, hogy Angliában, de) 32 év volt…

A svéd hatalom azonban továbbra is úgy gondolta, hogy a kávé rossz dolog. 1794-ben a kormány ismét tiltással igyekezett kiszorítani Svédországból a kávét. Az 1820-as évekig többször is próbálkoztak különböző szankciók bevezetésével. Majd miután a tilalmat végre feloldották, a kávé olyan népszerűvé vált a Svédországban, hogy azóta is azon országok egyike, ahol a legmagasabb az egy főre jutó kávéfogyasztás a világon. És elég sokáig élnek a svédek: 2012-es adatok szerint a várható élettartam 81,7 év, míg Magyarországon csak 75 év.

A kísérletet pedig azóta is "az első svéd klinikai vizsgálatként” tartják számon az észak-európai országban, és boldogan, sokan, nagy mennyiségekben isszák a kávét. Amelyről még a végén pár svéd (vagy inkább brit?:-) tudós kiderítheti, hogy tényleg a hosszú életnek a titka…

Ti ünneplitek a Halloweent? Biztos vagyok benne, hogy ha nem is klasszikus ünnepként, de sokan kihasználjuk ezt az alkalmat arra, hogy különlegesebbé tegyük az október 31-ét és az azt megelőző napokat. Van, aki az utolsó simításokat végzi a fia szellemmaskaráján, vagy még felvarr egy pókot a lánya boszorkányjelmezére. No meg persze milyen illetlenség már véres ujjat és szemgolyót formázó süti nélkül beállítani a Halloween partyra. Az egészet csak a gyerek kedvéért csinálom ám! Vagy mégsem? Bizony, én rengeteg olyan felnőttet ismerek, aki gyermeki lelkesedéssel veti bele magát a kihagyhatatlan töklámpás-faragásba. Nekik ajánlunk most két igazi, halloweeni kísérő-koktélt!

Egy újabb értelmetlen, amcsi divat, amit majmolni kezdtünk Európában? Én nem így látom. Már csak azért sem, mert – bár a Halloween tradíciója jelenleg az angolszász országokban virágzik a legjobban – az ünnep az ősi kelta kultúrában gyökerezik. A kelták számára a boszorkányok, kísértetek ünnepe jelentette az óév utolsó napját, amikor is az emberek áldozatot mutattak be a szellemeknek, hogy megkönnyítsék útjukat a túlvilágra. A hódító rómaiak saját motívumaikkal gazdagították az eseményt, például a gyümölcstermés istennőjének alma szimbólumaival. Apropó, alma – erre a recepteknél még visszatérünk!

A horrorisztikus jelmezek, harsány partyk sokak számára taszítónak tűnnek, azonban valljuk be: a Halloweennek megvan a saját, összetéveszthetetlen hangulata. Magyarországon az ezredfordulót követően kezdett terjedni a Halloween, ám a „trick or treat” kiáltásokkal az utcákat járó gyerkőcök helyett nálunk inkább a töklámpások hódítanak. A szupermarketek polcai már október közepén roskadoznak a Halloween tököktől, és aki nem szerzi be idejében a tököt, bizony hoppon maradhat, mert október 31 környékén már csak elvétve találhat faragásra alkalmas példányokat.

Kép forrása: Andrea Peto Photoblog

Én tehát azt mondom, a Halloween egy nagyszerű alkalom arra, hogy kiszakadjunk az unalmas őszi hétköznapok szürkeségéből és családunk vagy barátaink körében formába öntsük kreativitásunkat. A tökök beszerzése, a kifaragandó minta megtervezése és maga a faragás fantáziát, aprólékosságot és – főként a nagyobb tökök esetében – kitartást igényel az alkotótól. No meg persze ott vannak a hajnalokba nyúló halloweeni ünnepi partyk.

És mi más adhatna mindehhez energiát és tökéletes halloweeni körítést, mint az alkalomhoz illő kávékülönlegességek? Ráadásul ha kapszulás kávét használunk a koktélok alapjaként, elég csak néhány percet szentelnünk a finom kísérőital kikeverésére.

Blood on the rocks

Indítsuk az éjszakát ezzel a vérvörös kávékülönlegességgel. A Nespresso az alma mellé a citrusos aromájú Cosi Grand Crut ajánlja.

Hozzávalók:

1 kapszula Cosi Grand Cru kávéőrlemény

1 dl almalé

3 cl grenadine szirup

1 szelet alma

Tört jég

Elkészítés:

Töltsd a szirupot egy üvegpohárba, szórj rá tört jeget. Öntsd az almalevet a jégre egy kanál segítségével, de ne keverd össze. Külön shakerben rázd össze a Cosi Grand Cru kávét három jégkockával, és végül töltsd a pohárba.

Midnight koktél

Ez a finom alkoholos kávékoktél tökéletes „partykellék” és energetizáló ízbomba egyben.

Hozzávalók:

1 Ristretto Grand Cru kapszula

15 ml vanília ízesítésű vodka

30 ml tej

2 teáskanál kakaópor

1 eper

jégkocka

Elkészítés

Készítsd el a  Ristretto Grand Cru-t  (40 ml). Öntsd a hozzávalókat a shakerbe és rázd össze. A jégkockákat kivéve, önts minden összetevőt egy csészébe.

Recept képek forrása: nespresso.com