Kávéklub

Kávé kézzel, stílusosan. Ezt kínálja a Chemex kávékészítő eszköz, amely Peter Schlumbohm nevéhez köthető, és sokak szerint maga a tökéletes kávéfőző. Az igazi kávérajongók egyik alapdarabjává vált a leginkább vázára emlékeztető üvegedény, melyet 1941-ben fejlesztett ki a német feltaláló-vegyészmérnök. Azóta Massachusetts-ben, Chicopee-ben gyártja a Chemex Corporation, és szépen, folyamatosan hódítja meg a világot, beleértve kis hazánkat is.

Nemcsak az én egyik nagy kedvencem, más is odavan a Chemexért: elismert amerikai designtermékként is számon tartják. Már 1956-ban felismerték különlegességét, és az Illinoisi Technológiai Intézet kikiáltotta a modern idők legjobban megtervezett termékei egyikének. Sőt, a New York-i Modern Művészetek Múzeumának állandó kiállítási tárgyai közé is beválasztották a jól sikerült kávéfőzőt.

Hálásak lehetünk a kémiagurunak, hogy megajándékozta a kávékedvelőket az eszközzel.  Peter J. Schlumbohm egyébként több mint 3000 szabadalmaztatott találmánnyal rukkolt elő, de a világhírnevet a Chemexnek köszönheti. A Chemex megalkotásához vegyészmérnöki tapasztalatait, így laboratóriumi eszközökben, módszerekben és szűrésekben való jártasságát is felhasználta. A kávékészítő karaf létrehozásához a lombikedények, illetve az üvegtölcsérek ötvözésére volt szüksége, megtoldva mindezt egy kiöntésre alkalmas csőrrel. Így egyesítette egyetlen hőálló üvegedényben a különböző elemeket, amellyel meg is született a csepegtetős kávéfőző edény.

De lássuk csak, mit is tud a Chemex. Igazából megnyerő külseje és finom kávéja mellett még egy óriási előnye van: minden felhasználójának sikerélményt nyújt, olyan egyszerűen tudunk vele kávét készíteni. A filtert a karafszerű edény tetejére helyezzük, miután leöblítettük forró vízzel. Majd (ha a 9 deciliteres edényt választjuk) 38 gramm közepesen darált kávét szórunk bele, amelyre egy kis felforralt vizet rácsurgatunk, és 30 másodpercig állni – vagyis duzzadni - hagyjuk. Ezután töltjük rá a kb. 6 deciliter forró vizet, mely szép lassan átcsepeg a kávés szűrőpapíron. Körülbelül négy perc múlva eltávolíthatjuk a használt filtert, és el is készült a finom, friss kávénk.

Finom, szép, ezt már tudjuk, és még híres is. Bizony, igazi filmsztárként is tekinthetünk a Chemexre. Megjelenése után rögtön felkapták: 1954-ben már a mozivásznat is meghódította, Sabrina című romantikus film képkockáin is látható volt. Ian Fleming 1957-ben írt, Oroszországból szeretettel című kémtörténeteiben is szerepelt a kávéfőző, ahogy az 1959-es Párnacsaták komédiában; sőt, egy detektív krimiben, az 1966-os Harperben is felbukkant. Az eszköz horrorfilmben is sikeres kiegészítőnek bizonyult: 1968-ban a Rosemary Gyermeke című filmben is megjelent. 

És még sorolhatnám, merthogy sorozatsztárként is jeleskedett a Chemex: The Mary Tyler Moore Show, Mad Men, Grace & Frankie csak pár azok a szériák közül, amelyekben felfedezhetjük a közkedvelt kávéfőzőt. Azt már mondanom sem kell, hogy blogsztárrá is vált, hisze többek között ezen a blogon is visszatérő vendégként tekintek rá. Írtam már róla korábban is, és valószínűleg még fogok máskor is, mert tényleg nem lehet elmenni mellette - a kávékaraf mellett, amely a kellemes külsőt, a kifinomult ízvilágot és a kényelmes felhasználást egyszerre testesíti meg.

Tudj meg többet az imádott kávégépek, eszközök történetéről!

Kis szerkezet, nagy mérföldkő: a kotyogós

Szinte szent a filterfeltaláló

Kinek az érdeme a változatos, sokáig elálló kávé?

Hallottatok már espressomérnökről? Nos, itt van egy!

1873. január 31. Kis lépés az emberiségnek, nagy lépés a kávéimádók számára: sokat köszönhetünk ugyanis annak a – mondhatni hírességnek, vagy szentnek-, aki ekkor született. Melitta Bentz neve egybecseng a kávéfilterrel, ő volt ugyanis az a hölgy, akinek becses nevéhez a kávéfilter feltalálását kötjük. A technikát, amely során a víz átcsepegtetve oldja ki a kávéőrleményből a zamatot. És nagy ötletéhez csak egy kis itatóspapír kellett!

A szükség nagy úr. A drezdai nő egy jó kávét szeretett volna inni, de úgy tapasztalta, hogy a kávéfőzők hajlamosak túlfőzni a kávét, az akkori eszpresszókészítő gépek pedig gyakran zaccos kávét adtak, míg a vászonból készült filterek tisztítása túl nehézkes volt. A háziasszony ezért sokféle módszer kipróbálásába kezdett, és meg kell hagyni, elég kreatív megoldásokhoz folyamodott.

Teljes nevén Amalie Auguste Melitta Bentz végül fia, Willi iskolai felszereléséből ragadt meg egy itatóspapírt és egy rézedényt, a két eszköz pedig aztán meg is oldotta a problémáját. A papíron átszűrés technikája ugyanis tiszta, az eszpresszónál kevésbé keserű italt adott, amely Melitta Bentz lelkesedését annyira beindította a filteres kávé iránt, hogy egy egész üzletet felhúzott saját ötletére. A szabadalmi hivatal 1908. június 20-án védjegyeztette a hölgy találmányát. Innen egyenes út vezetett a sikerhez: 1909-ben a lipcsei vásáron már 1200 kávéfiltert tudtak eladni.

Melissa férje, Hugo, illetve a két fia, a már említett Willi mellett Horst is az egyre növekvő cégben kezdtek el dolgozni mint a szervezet első munkavállalói. 1910-ben a Nemzetközi Egészség Kiállításon már aranyérmes lett a vállalat, azonban az első világháború kitörésével irányt kellett változtatniuk. A háború során ugyanis beolvasztottak minden érmet, Hugót besorozták, a papírhasználatot pedig korlátozták, sőt, a kávéimport is ellehetetlenült a brit blokád miatt. A család így kénytelen volt kartonpapírok értékesítésével fenntartani magát.

Később viszont újra beindult az üzlet, olyannyira, hogy 1928-ra már 80 munkást alkalmaztak, kétműszakos rendszerben, hogy kielégítsék a kávéfilterek iránti igényeket. Egy évvel később már 100 000 filtert gyártottak.

Ezután az egyik fiú, Horst vitte tovább a vállalatot Bentz&Sohn néven 1930-tól. Akkorra a cég már a potenciális munkaerő számára is népszerű volt a munkavállalóival való bánásmódja, csábító karácsonyi bónuszai és amiatt is, hogy megnövelték a szabadságra felhasználható napok számát évi 6-ról 15-re, illetve csökkentették a munkanapok számát heti 5-re.

Majd a második világháború újabb változásokat, illetve más termékirányt hozott. A termelés leállt, és a háborús erőfeszítéseket támogató termékek előállítására volt szükség. A kávéfiltercég 1948-ban tért vissza a filter- és papírgyártásra – Melissa Bentz 1950-es halála idejére már a 4,7 millió német márka bevételt is elérte a vállalata.

A Melitta nevét viselő cég azonban halhatatlan lett. A filterkávéról azt mondják, a mai modern kávézás különleges élményét nyújtja, hiszen elkészíteni is egyszerű, és a csepegtetéses módszer miatt igazán puha, lágy ízű kávét készíthetünk Melitta Bentz módszerét követve. A feltaláló unokái, Thomas és Stephen Bentz máig irányítják a céget, és most már 3 300 alkalmazott összesen 50 vállalatnál dolgozik a kávéfiltereken. Talán azóta is, az eredeti „recept” alapján, iskolai itatóspapírok felhasználásával...

Tudj meg többet a kávétörténelemről!

Kis szerkezet, nagy mérföldkő: a kotyogós

Kinek az érdeme a változatos, sokáig elálló kávé?

Hallottatok már espressomérnökről? Nos, itt van egy!

Nem véletlenül van a hálószobám a konyha mellett. Reggel ugyanis úgy érzem, kávé nélkül nem jutnék el 5 méternél messzebbre. Megkockáztatom: reggel hat és nyolc között számomra nem a víz és az oxigén a túlélés alapfeltétele, hanem csakis a kávé. Hogy mi történne, ha a kávé eltűnne a Földről? Legyünk racionálisak: valószínűleg azért életben maradnék, feltehetően megrohamoznám a fekete teás szekciót a közértekben, legrosszabb esetben lassan és nehezebben indulna a nap. Viszont van, akik számára a kávé valóban lételem, hiánya nem csak bágyadtságot okozna, helyettesítése pedig sokkalta bonyolultabb lenne.

 A hozzám hasonló, elvonási tüneteket is produkálni képes fogyasztóknál csak az függ jobban a kávétól, aki termeli. Méghozzá aki sokat termel belőle. Napjainkban mintegy 60 országban termesztenek kávét, Brazília a világ kávétermelésének egyharmadát adja. Az őt követő hármas – Vietnám, Indonézia és Kolumbia – összesen nem termel annyit, mint a listavezető. A kontinensek tekintetében egyelőre Latin-Amerika primátusa érvényesül – a világ kávétermelésének háromnegyedét könyvelheti el –, de Afrika és Ázsia is kezdenek felzárkózni.

Azonban nem csak a legnagyobbakra kell gondolnunk; egyes országok, például Haiti esetében a kávé a legfőbb mezőgazdasági termény és emellett az elsőszámú exportcikk, így ha annak eladhatóságával gond van, az érzékenyen érinti az ország bevételét és gazdaságát. A kávé egyébként világviszonylatban is egyike a legfontosabb exportcikkeknek, a kőolaj után a zöld kávé bonyolítja a legnagyobb forgalmat a világon. A kávéexport több mint 20 milliárd dollárnyi forgalmat tesz ki és évente több mint 500 milliárd csésze kávé fogy el – elsősorban a fejlett országokban.

A kávétermesztés és feldolgozás hatalmas embertömegeket foglalkoztat világszerte: mintegy 25 millió kistermelő megélhetése épül a kávétermesztésre, túlnyomó részük (90%-uk) a fejlődő országokból kerül ki. Mint láttuk, a kávétermesztés ráadásul elég kockázatos vállalkozás: a cserjék elültetése után 4-5 év múlva érkezik csak a várva várt termés, a helyes fajta és a helyes feldolgozási technológiák kiválasztása pedig komoly szakértelmet kíván. A kávéfeldolgozás folyamatos figyelmet és sok időt igényel, így csak korlátozottan gépesíthető. Itt eszünkbe juthat, hogy a prémium kávé egyik ismérve a kézi szüretelés és szelekció. Mivel a gépek egyelőre nem tudják helyettesíteni az aprólékos emberi kezeket, a folyamat nagyon munkaigényes; csak Brazíliában 5 millió ember dolgozik a kávéiparban.

A fair trade-nek, vagyis a méltányos kereskedelemnek még van hová fejlődnie a kávétermesztés területén, de a fair trade termékek közül a kávé a legnépszerűbb, annak is köszönhetően, hogy néhány nagyobb kávéforgalmazó is kezdi előnyben részesíteni a fair trade beszerzést. Az étteremtípusok közül a kávéházak szaporodnak a leggyorsabban, évente 7%-kal nő a számuk, többek között a Starbuckshoz hasonló láncok növekvő száma és a korábbi, teakedvelő országokban a kávéházi kultúra terjeszkedése miatt is.

 Mindezekből kiderül, hogy a kávé egyike a világkereskedelem legértékesebb termékeinek, abban az értelemben, hogy számos fejlődő gazdaság nélkülözhetetlen pillérét adja, valamint emberek millióinak ad munkát. Itt természetesen nem csak a kávétermesztő farmokra és a feldolgozásra kell gondolnunk, hanem a kereskedelemre, a szállításra – például a világ legnagyobb kávékikötőjeként számon tartott Hamburgra – és a marketingre is, amelyek újabb embermilliókat foglalkoztatnak.

Gondoljunk csak bele, mekkora utat tesz meg a kávé a tengerentúltól a csészénkig, és hogy utazása során hányféle néppel, kultúrával kerül kapcsolatba. A globalizáció egyik legszebb példája gőzölög a csészénkben! Azonban fontos azt is látnunk, hogy ez nem egy új keletű folyamat, hanem egy nagy múltra visszatekintő, már a 16. században is rendkívül népszerű kereskedelmi árucikk, amely egy afrikai kecskepásztortól kiindulva fokozatosan meghódította az egész világot. Ma már nem csak Afrikában, hanem három másik kontinensen is termesztenek a kávét.

Keble Munn neve többeknek is ismerős lehet. Valószínűleg leginkább a nemzetközi politika, illetve a kávé világában jártasaknak, továbbá esetleg az likőrök kedvelőinek. Keble Aubrey Munn jamaikai politikus, és mindeközben egy igazi kávékülönlegesség, a Jamaican Blue Mountain megmentője is volt. Ez ugyanaz a kávé, mint amit a Tia Maria likőr alapanyagaként is ismerhetünk. De visszatérve Keble Munn-ra, persze az országáért tett politikai erőfeszítései is izgalmasak és példaértékűek a 2008-ban elhunyt személynek, én mégis inkább a kávéért tett erőfeszítései miatt emlékeznék meg róla.

A Munn család már jóval azelőtt kezdett kávétermesztéssel foglalkozni, hogy Keble Munn 1885-ben világra jött. A Karib-tenger legmagasabb hegyei, körülbelül 2300 méteres magasság, hűvös-párás levegő és gazdag termőtalaj együttesen varázsolták egyedivé Munn-nék kávéját: az enyhe, harmonikus, selymes ízviláguknak, és annak köszönhetően, hogy az ott nőtt kávébabok kivételesen nem kesernyések, gyorsan népszerűvé vált a terményük.  A családi ültetvény sikere gyorsan ívelt felfelé, és Keble Aubrey Munn is mindent megtett azért, hogy megőrizze a Jamaican Blue Mountain kávé pár évtized alatt szépen felépített hírnevét.

Kép forrása: coffeesofjamaica.com

A politikus és egyben földművelés-szakértő a Mavis Bank Central Factory gyár tulajdonosaként és igazgatójaként – és a módszer úttörőjeként – a csirketrágya, mint organikus trágya használatát támogatta a kávétermesztés során. Aztán azt is elsőként érte el, 1953-ban, hogy a Blue Mountain kávébabokat közvetlenül Japánba exportálják. Ez a lépés olyannyira bevált, hogy ma a jamaikai Blue Mountain kávé mintegy 80%-át Japán veszi meg.

Kép forrása: blue-mountain-coffees.com

Majd 1973-ban Munn közreműködésével alkották meg a Coffee Industry Regulation Act kávéipari törvényt, ebben pontosan meghatározták azokat a régiókat, amelyek használhatták a Blue Mountain megnevezést kávéjuk értékesítésekor. Azóta sem adhatják bármilyen kávének ezt a nevet: a jamaikai kávéipar nagy figyelmet fordít arra, melyik termőterületek kávéja viselheti, és milyen kritériumoknak megfeleltetve, a Blue Mountain elnevezést. A világ pedig odavan a termékért: a Blue Mountain jamaikai kávé azóta is benne van a világ legdrágább kávéinak toplistájában. A magasan fekvő hegyi területekről származó jamaikai italt ritka, exkluzív kávéként tartják számon, és illatáért, lágyságáért, kifinomultságáért igen borsos árat is szívesen kifizetnek érte a jómódúbb ínyencek.

Kép forrása: martinezfinecoffees.com

Bár írásom nem a politikai vonulatról szól, azért azt érdemes tudni Keble Munn-ról, hogy nem mellesleg Jamaika földművelésügyi minisztere is volt, ráadásul kétszer is őt nevezték ki a posztra. 2007-ben pedig kitüntetést kapott Jamaika államtól. Sajnos hat hónapra rá stroke-ot kapott és azt követően hamar elhunyt.  A kávékedvelők számára azonban halhatatlanná vált és mindig úgy fognak rá emlékezni, mint a hős, aki a világ egyik legjobb kávéját megőrizte az utókornak és a rajongóknak.

Kép forrása: bluemountaincoffee.com

Olvass tovább különleges kávékról!

A világ 10 legdrágább kávéja

A hurrikánnak köszönhetjük a jó hondurasi kávét?

Costa Rica, az arabica kávé mennyországa

Ti hogyan képzeltek el egy 19. századi kávéházat? Bennem az él, hogy a kávézók a polgári társasági élet afféle központjaiként működnek, asztalaiknál művészek, kereskedők és hivatalnokok ücsörögnek egyedül, francia újságokat olvasgatva, vagy éppen csoportokba tömörülve, politikai vagy művészeti eszmecserékbe bonyolódva, forradalmi gondolatokat boncolgatva. Mindenki elegáns, bajuszt visel, pontosan úgy néz ki, mint Petőfi, vagy mint az őszülő-kopaszodó Jókai Mór 60 évesen. Az újságolvasás vagy a társalgás kiegészítőjeként pedig kávét isznak, elegáns csészékből. Pedig a kávéházakban sok más dolog is történt: érdekes, fontos, történelmi események. És nem csak a Pilvaxban.

1896 egy fontos év a magyar történelemben. Sokunknak kapásból beugrik a honfoglalás ezeréves jubileuma, illetve az ehhez kapcsolódó ünnepségsorozat, melynek keretében többek között Pesten átadják a kontinens első földalatti vasútvonalát, a Kisföldalattit. Ekkor nyitják meg a forgalom előtt a Nagykörutat és a Szabadság-hidat is. Mindeközben Hajós Alfréd Athénban, az első újkori Olimpián megnyeri Magyarország első aranyérmét. Majd a másodikat is. Hogy kapcsolódik mindez a kávéhoz? Ugorjunk vissza Budapestre, ahol még egy rendkívül fontos történelmi eseményről kell megemlékeznünk.

Az új Nagykörúton 1896. április 30-án nyitotta meg kapuit a Royal Szálló, amely a millenniumi kiállítás vendégei számára épült, és – mint minden elegáns szállodában – voltak benne szalonok, olvasótermek, éttermek, egy cukrászda és egy kávézó. Alig pár nappal később, 1896. május 10-én épp ez a kávézó adott otthont Magyarország első filmvetítésének. A fél órás mozielőadás a Lumière testvérek megbízásából érkezett Magyarországra, az esemény pedig hagyományt teremtett: a szálló nagytermében ezt követően többször is rendeztek filmvetítéseket. Naponta több előadást tartottak 50 krajcáros belépődíjjal. A vetített kép kezdetben elsődlegesen a nagyvilág szenzációinak olcsó konzervjét jelenti: egzotikus tájakat, nevezetes eseményeket, tréfás jeleneteket és híres szépségeket bemutató képek voltak láthatók a kávéházi műsorokban.

Azt gondolhatjuk, hogy az első vetítéseket követően az emberek örömmel haraptak rá erre a szórakoztató újdonságra. De nem így történt; feltalálni vagy meghonosítani egy találmányt csak a kezdet, utána következik a neheze: megismertetni és megszerettetni azt a közönséggel. Furcsa, de az Andrássy úton nyitott, első magyar filmszínház érdeklődés hiányában bezárásra ítéltetett; az elit környék elegáns lakói ugyanis lenézték a szórakoztatásnak ezt az új fajtáját. A mozi azonban tovább élt a kávéházakban, amelyek egyre nagyobb számban foglalkoztak filmvetítéssel: 1911-ben már száz filmszínház működött Budapesten.

A kávéházak nem jótékonyságból karolták fel a mozit. Egy elegánsabb kávézó szolgáltatásaihoz a jó kávé és a bőséges európai újságkínálat mellett ugyanis az is hozzátartozott, hogy szórakoztassák vendégeiket. Hagyományosan a szavaló- és dalestek, kabarék szolgálták ezt a célt, de a palettát folyamatosan színesíteni kellett, erre pedig a „mozgófénykép-vetítések” kiváló lehetőségnek bizonyultak. Az először ingyenes vendégcsalogató esemény hamarosan belépődíjas programmá nőtte ki magát, a kávéházak egy része pedig idővel állandó mozivá alakult át.

A Kino mozi előterében kávézó is működik

Kép forrása: szeretlekmagyarorszag.hu

A 19. században a Royal mellett többek között a Kohn Lajos kávéház és a Merkur, későbbi nevén Velence kávéház foglalkozott mozgókép vetítéssel. De persze a fővároson kívül is kezdett elterjedni a kávéházi mozikultúra, jó példája ennek a debreceni Széchenyi kávéház. És mint tudjuk, az önálló moziépületek és a plázákban terjedő multiplexek ellenére a mai napig fennmaradt néhány kávéház-mozi páros, elég csak az Urániára vagy a Kinóra gondolnunk. Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de szerintem a kényelmes moziláncok és az IMAX nem érnek fel azzal a hangulattal, amikor egy finom caffé macchiato vagy egy ír kávé után átsétálunk a szomszédos moziterembe és megnézünk egy igazi művészfilmet Woody Allen vagy Ozpetek rendezésében.

Olvass tovább kávéházakról!

A New York Kávéház legendás aranykora

Kávéházi capriccio

Párizs legendás kávéházai