Kávéklub

Milyen a jó kávé? A határvonal jó és átlagos között bizony sokszor elmosódik, az ízlések nagyon eltérőek. Mi is többször emlegettünk gourmet és prémium kávékat, azonban egyre több és több kávé kapja meg ezeket a manapság már leginkább marketing célokat szolgáló jelzőket. A specialty kávé ellenben behatárolható: garantált minőséget takar, minősítése hasonló a boréhoz. Csak több kézen és kontinensen megy keresztül.

A specialty kávé kifejezést Erna Knutsen használta először 1978-ban, egy franciaországi nemzetközi kávékonferencia alkalmával. A kávécseresznyétől a csészénkig hosszú út vezet, és a kávénk megannyi szorgos kézen, vállalkozáson, országon keresztül érkezik, ezért kiemelten fontos az előállítási folyamat felügyelete. Az Amerikai Specialty Kávé Szövetség (SCAA) hangsúlyozza, hogy a legkiválóbb kávébabból a legkiválóbb módon előállított legkiválóbb őrlemény sem nevezhető specialty kávénak addig a pontig, amíg a csészénkbe nem kerül. A hosszú folyamat bármelyik szakaszán, akár a kávé lefőzésekor bekövetkezett hiba is végzetes lehet.

Hogyan lehet egy kávé specialty?

A specialty, vagyis különleges kávék alapfeltétele, hogy milyen fajtájú kávét ültetünk, hogyan neveljük egészséges növénnyé, azonban az is lényeges, hogy a fajtának megfelelő magasságot, a lehető legideálisabb mikroklímát és talajösszetételt is eltaláljuk. Az egyedi aroma és ízvilág ugyanis tükrözi a talaj jellemzőit.

Ha mindez stimmel? Nos, árgus szemekkel pásztázhatjuk az ültetvényünkön érlelődő kávébabokat, igyekezve eltalálni az ideális szüret azon rövid időszakát, amikor a bab eléri érettsége csúcspontját, azonban még nem lesz túlérett. Ez bizony egy fontos momentum! Sajnos a kézi szüret nagyon idő-, munkaerő és ezért pénzigényes, de a csak érett kávészemekből készült őrlemény igazán minőségi kávét eredményezhet. Nem véletlenül használok feltételes módot, hiszen még nem vagyunk túl a nehezén.

A specialty kávé esetében a cserjétől a feldolgozó üzembe való szállítás a lehető legrövidebb idő alatt kell, hogy végbemenjen, különben a termés veszít tulajdonságaiból. A feldolgozás többféleképpen is történhet, a lényeg, hogy a kezdeti szakaszban a babok ne sérüljenek. Ez után kezdődhet a szárítás, méghozzá megannyi buktatóval: száríthatjuk túl gyorsan vagy túl lassan, egyenetlenül és még sorolhatnánk. Ezt követően dől el, hogy milyen besorolású, milyen osztályú kávét fogunk exportálni.

Minden egyes országnak megvan a saját osztályzási rendszere, emellett pedig a specialty kávék alaptulajdonsága, hogy sokkal szigorúbb feltétek alapján válogatják, nem kerülhetnek bele hibás szemek. Az SCAA zöldkávé minősítési rendszere a babokon előfordulható hibák alapján értékeli a kávékat: léteznek elsődleges és másodlagos hibák, a kisebb repedésekből például 5 db tesz ki egy hibapontot, míg a teljesen fekete kávébabból már 1 db is önálló hibapontnak minősül. A kávékat kisebb adagonként, 100 vagy 300 grammonként vizsgálják át. A specialty kávénál 300 grammban maximum 5 teljes hibapont engedhető meg, a prémium kávénál maximum 8.

A tárolási és csomagolási feltételeken ismét elcsúszhatunk, például a kávénak ideális hőmérsékletet kell biztosítani és óvni kell a párától. Ha a zöld kávénk túlélte a kezdeti nehézségeket és a szállítást is, a pörkölés következik, amely szintén elkaszálhatja a specialtynak indult kávénk pályafutását. A pörkölésnek alkalmazkodnia kell a kávé típusához és az előcsalogatni kívánt aromákhoz: e szerint határozzák meg a pörkölés intenzitását és időtartamát is. Ezután ismét a csomagolásé a főszerep, itt remélhetőleg már nem botlunk meg.

Még mindig nem lélegezhetünk fel, hiszen hátra van az őrlés, ezt követően pedig a kávéőrleményt érdemes minél hamarabb elfogyasztani. Az őrlés során ugyanis finom aromás vegyületek szabadulnak fel, a kávét pedig már nagyobb felületen éri oxigén. A specialty kávé ezért életének jelentős részét egész babként tölti, az őrlés csak kevéssel a fogyasztás előtt megy végbe. A pörkölés sem „futószalagon”, hanem többnyire kis pörkölőkben, hagyományos módszerekkel történik. Az őrlemény szemcsenagysága a lefőzés módszere szempontjából fontos, hiszen a finomabb őrleményt egy gombnyomással elronthatjuk, ha egy durvább őrleményre szabott főzési módszert alkalmazunk. Fontos az egyéb alapanyagok (pl. víz) minősége, a főzési hőmérséklet és természetesen az, hogy milyen módszerrel milyen típusú kávét főzünk. Az SSCA külön szabványokat állított fel például a csepegtetős kávé készítésénél használható víz mennyiségére, a főzés és a csepegtetés idejére és hőmérsékletére vonatkozóan.

Azt hiszem, már érthető, mi a specialty kávé: minőség, maximalizmus, együttműködés, aprólékosság és precizitás az első lépéstől az utolsóig. Az erre hivatott szervezetek előre meghatározott szabványok szerint vizsgálják a specialty-aspiráns kávékat, és csak az lehet a befutó, aki átmegy a komoly formai kiértékelésen és a kóstolón: a maximális 100 pontból legalább 80-at kell elérnie a kávénak ahhoz, hogy kiérdemelje a specialty elnevezést.

A zöld kávé, a pörkölt kávé és a lefőzött kávé minőségén kívül van azonban még egy kritérium: az élet minősége, amelyet a kávé jelent mindazok számára, akik a termelésében, feldolgozásában vagy fogyasztásában részt vesznek, így a fair trade is fontos szerephez jut.

A specialty nagyhatalmak között Kolumbia, Etiópia, Kenya és Panama találhatóak az élmezőnyben, Brazília nincs a top 3 között. A specialty kávé iránti kereslet leginkább az USÁban nőtt, gyakran a birtokról egyenesen házhoz szállítják a specialty kávét. A specialty a kávéipar leggyorsabban növekvő részét jelenti; csak az Egyesült Államokban az elmúlt 25 év során 1-ről 20%ra emelkedett a piaci részesedése. A különleges kávék promóciója céljából mind a kávétermesztő, mind a kávéfogyasztó országokban kereskedelmi szövetségek alakultak. Manapság a zöldkávé mintegy 12%-a felel meg a specialty követelményrendszernek, áruk pedig másfélszerese de akár duplája a normál kávéénak, tehát nem nevezhető irreálisnak. A specialty kávékultúra Európában is folyamatosan terjed, hazánkban is megtaláljuk már egyes kávézók (pl. A Kávé Háza Szekszárdon, amelyet a Speciális Kávék Európai Szövetsége által minősített szakmai stáb irányít, vagy a Mantra Specialty Coffee Minibar) és webshopok kínálatában.

Íme néhány különleges kávé:

A jamaikai kávé supermanje

Díjnyertes brazil kávékincs

Melyik az a kávé, ami kicsi, de erős?

250 év sokat számít, a kávé szempontjából is. Puerto Rico szigetére ennyi évvel ezelőtt érkeztek meg az első kávécserjék, hogy aztán néhány tényezőnek köszönhetően a szigeten termett kávé a Karib-szigetek, na meg a világ kedvenc kávéjává avanzsáljon.

A Karib-térség szigetére spanyol bevándorlók hozták magukkal a kávéjukat 1736-ban, de akkor még nem arattak átütő sikert a termések. A délnyugati hegyes területeken, főleg egy bizonyos Yauco város köré letelepedve aztán a kávéültetvények terjesztését is megkezdték az újonnan érkezettek, hogy az 1860-as évekre már ők uralják a sziget kávéiparát. Pár korzikai vezető pedig anyagilag is megtámogatta a sziget kávéprojektjét azáltal, hogy finanszírozták két képviselő hajóútját a fontosabb európai kávéfelvásárlói központokba. Ez az Európába tett látogatás kiemelkedő lépést jelentett a sziget kávéjának fejlődésében, mert az útnak köszönhetően kaptak képet a puerto ricóiak a kávéfogyasztók igényeiről.

A Nagy-Antillák szigetvilágának legkeletebbre fekvő tagja, azon belül főleg a Yauco régió kávéja hamar prémium minősítést kapott, és az 1890-es évekre olyan kiválóságot képviselt, amelynek a többi kávétermesztő vidék is csodájára járt. A sziget a világ hatodik legnagyobb kávétermelő területévé vált, és királyok, királynők rajongtak az itteni kávéért Európa-szerte. Sőt, még az akkori pápa is Puerto Ricóból hozatta a kedvenc italához való terméseket, ahogy bécsi, madridi, londoni és párizsi kávézók is büszkén hangoztatták, hogy hova valósi a kávéjuk.

Az 1898-as év aztán fordulót jelentett az egész államnak, nem is csak a kávéiparuknak. A Spanyolország és az Egyesült Államok között dúló háború azt eredményezte, hogy többek között Puerto Rico is Amerika fennhatósága alá került. A 400 éves spanyol uralom ezzel megszűnt, és az USA örökölte meg az egykor igen erős kávéipart. Ugyanabban az évben továbbá két pusztító hurrikán is lesújtott a szigetre, tönkretéve a kávéültetvényeket.

A termesztőknek két évet kellett várniuk, hogy újra megnőjenek a kávécserjék. Ezalatt világossá vált, hogy Amerika inkább cukortermelő területként tekint Puerto Ricóra, Európa pedig megtagadta a gyarmati termékek importálását. A hangsúly így tényleg átkerült szép lassan a cukortermesztésre. 1917-ben már teljes mértékben egyesült államokbeli állampolgároknak számítottak a puerto ricóiak, az amerikai integráció az exportjukra is hatással volt. Mindeközben a legjobb kávét továbbra is a hegyi kávéültetvények adták, a réginél jóval kisebb piac számára.

1965 és 1990 között a kávétermés 100%-át a puerto ricóiak fogyasztották. Mégis, a kávéiparnak sikerült fennmaradnia, köszönhetően a termékük minőségének, a kormány támogatásának, és az erős helyi piacnak. A kávékülönlegességek iránti igény aztán nemzetközi szinten is nagy növekedésnek indult, ez eredményezte, hogy Puerto Rico kávéját újra elkezdték exportálni. És azóta sincs megállás: a világon mindenhol a sziget izgalmas kávéjáról beszélnek.

De miért is olyan különleges az úgynevezett Puerto Rico Fino Yauco Selecto, a Yauco régió legendás kávéja? Mert teljes, testes ízű, közben krémes, szinte vajas akkordokkal és magával ragadó utóízzel, melyet a csokoládé ízjegyei tesznek teljessé. Meg azért is, mert Puerto Rico legmagasabb pontján terem, ahol a termőföld ideális és a hőmérséklet mérsékelt. A precizitás is fontos szempont: egyrészt kézzel szedik a kávébabokat, másrészt a feldolgozás minden egyes fázisa alatt is gondosan felügyelik őket. És a termesztők elégedettsége is hozzátesz a tökéletességéhez: a megfelelő egészségügyi és a munkakörülmények is biztosítottak a farmon dolgozók számára. Kell ennél több? Úgy tűnik, nem: az egész földkerekség oda és vissza van érte. Beleértve engem is.

Nyakunkon a tél, ilyenkor gondolom, nemcsak nekem nincs kedvem kimozdulni a kedvenc olvasnivaló, a kanapé, a paplan és a párnák szigetéből. Még jó, hogy vannak olyan „segédeszközök”, amelyek finom löketet adhatnak az energia- és motivációszintemnek, hogy mégiscsak hajlandó legyek átvészelni a telet és kitenni a lábamat otthonról. Ha másért nem, a friss kávé, illetve hozzávalóinak beszerzése érdekében.

A tél legkellemesebb velejárói a meleg italok. Természetesen elsősorban a kávéra gondolok, és már lelki szemeim, illetve orrom el is képzelnek egy csésze finom, gőzölgő innivalót. És hozzá izgalmas, téli fűszereket; fahéjat, gyömbért, narancshéjat, vaníliát, szerecsendiót, szegfűszeget, és a többit. Úgy döntöttem, összegyűjtök pár kávéreceptet, amellyel a zimankó végéig visszahúzódva átvészelhetjük a hideg, borongós napokat.

Kezdek is egy ütős kombinációval, a hatfűszeres kávéval! Kell hozzá őrölt fahéj, őrölt fekete bors, őrölt vagy reszelt gyömbér, frissen őrölt szerecsendió, frissen őrölt zöld kardamom magok és egy kis szegfűszeg – mindezekből egy-egy csipet, ízlés szerint a kedvencből icipicit több jöhet. A kávéalap valamilyen semleges, könnyed fajta legyen. Én mondjuk egy csésze kevésbé karakteres ízű, de jó minőségű kávéba keverem a hat fűszert és egy kis barna cukorral fokozom az ízeket, hogy kimaxoljam a hatást és az élményt is.

Tudok olyan változatot is, amelyben nem maga a fűszerkeverék dominál, hanem a kávé erősít rá a felpörgetésre. Egy sötét pörkölésű ristretto például biztosan ínycsiklandóan fogja kidomborítani a hozzáadott cukrozatlan kakaópor, a fahéj, a szerecsendió, a Cayenne bors és a plusz tejszín ízharmóniáját, én azért egy jó adag édesítőt is hozzáadnék. Még a téli álmot alvó érzékszervek is felébrednek tőle.

A csípős hideg ellen a csípős kávék több fajtája is tud segíteni. Napkezdésnek is ideális egy kis zúzott pirospaprikával megszórt, borssal bolondított és fahéjjal, illetve mézzel szelídített verzió. Mindez mondjuk egy fűszeresebb ízvilágú kávéba keverve, a lényeg azonban a hozzáöntött kókusztejen van! Jó kis bemelegítés ez a kemény téli napra!

Bár már jócskán elmúlt a Halloween időszaka, azért van, amit érdemes átemelni belőle a téli hónapokra. A sütőtökös kávét a legborongósabb decemberben is imádom, egy kis sütőtökpürét használok hozzá (a többi megy a levesbe), hozzákeverek egy csipetnyi sütőtök pite fűszert és az egészet Bourbon vaníliarúdból kikapart finomsággal dobom fel. A keveréket mondjuk egy hosszú kávéval öntöm fel, és már fogyaszthatjuk is ezt az izgalmas, melengetős innivalót.

A fázós torok is imádni fogja a csillagánizsos receptet. De ha már úgyis télről van szó, az évszak főszereplőit, a fahéjat és a vaníliát sem hagyom ki az italomból. Ami viszont a leglényegesebb, hogy csillagánizst használok, és a téli mixhez mandulatejet adok hozzá. Hogy kihozzam a fűszerekből a lehető legtöbbet, egy enyhén gyümölcsös kávét használok melléjük. Betegségűzőként is beválik!

Bármelyik receptet, vagy netalántán a fentieket továbbgondolva egy új megoldás mellett döntök is, a feladat adott: kimászni a takaró alól, és beszerezni a kávéínyencséghez valókat, majd elkészíteni a szürcsölnivalót. Utána lehet is visszakúszni a kuckóba és élvezni a finomságot. Vagy összeszedni magamat, és nekigyürkőzni az előttem álló napnak, napszaknak. A fenti kávékkal meglepően könnyedén fog menni.

„Még ma dolgozom, aztán holnaptól Hawaii van” – bárcsak többször használhatnánk ezt a közismert kifejezést, ugye? Sokak számára a napfényes Hawaii-szigetek kiváló klímájával, no meg persze a virágfüzérrel, fűszoknyában illegő-billegő, barátságosan mosolygó és elbűvölő szépségű, egzotikus lányokkal a földi paradicsom megtestesítője. Hölgyeim, biztosan akad néhány igazán jóképű férfiú is, aki egy csábító „aloha” kíséretében Blue Hawaii koktélt szolgál fel nekünk, miközben a tengerpart hófehér homokján sütkérezve gyönyörködünk az égszínkék óceánban. Nos, el kell árulnom, nem csak az ott élő vagy nyaraló szerencsés embertársaink, hanem a kávé is rendkívül jól érzi magát Hawaiion. A szigetcsoport ugyanis nem csak a trópusi koktéljairól, hanem kávéjáról is híres!

Az Egyesül Államokról köztudott, hogy nagy kávéfogyasztó, legyen szó szabvány vagy specialty kávékról. Éghajlati adottságai azonban nem teszik lehetővé, hogy termessze is a kávét, kivéve Hawaii, amely az egyetlen olyan állam, amelynek klímája megfelel a kávécserje szigorú elvárásainak.

A hawaii kávé egy 1813-ban kelt feljegyzés szerint mintegy 200 éves történelemre tekint vissza; az akkori hawaii király spanyol bizalmasa, Don Francisco de Paula y Marin a diplomácián kívül afféle polihisztorként megannyi máshoz is értett. Témánk szempontjából azt kell kiemelnünk, hogy az úr a kertépítésnek is szenvedélyesen hódolt, és szívesen kísérletezett mindenféle zöldség- és gyümölcsféle ültetésével. Állítólag ő honosította meg a szőlőt, az ananászt, a pamutot, a mangót és a narancsot. És bizony ő ültette el az első kávécserjét is, de arról már nem szól a fáma, hogy e „lelkes botanikai ámokfutást” siker koronázta-e. Mindenesetre 1825-ben egy brit hadihajó fedélzetén is érkezett brazil kávé Hawaiira, és a következő években már többen is ültettek kávét a szigeten, többek között a brit konzul is, és a bennszülött lakosságot is tanítani kezdték a kávénevelés fortélyaira.

A kávénak egy nagy riválissal, a cukornáddal kellett megküzdenie a földekért. A cukornád népszerű haszonnövény volt, és mivel a kávét sokszor támadták meg kártevők, a földek tulajdonosai sokszor a cukornádat részesítették előnyben. Kona térségében azonban tekintélyes kávéültetvények kezdtek kibontakozni, a régió vált Hawaii kávéközpontjává. Miután pedig egy helyi termelő kiválósági díjat szerzett az 1873-as bécsi világkiállításon, a kávét egyre jobban kezdték értékelni. Hamarosan a sziget már saját kávéőrlő üzemmel is büszkélkedhetett. A kávétermelést azonban ismét a cukornád iránti kereslet vetette vissza, miután Hawaiit az Egyesült Államokhoz csatolták. A kávéipar csak a 20. század második felében talált magára, a kilencvenes években azonban fordult a kocka, és a kávé területet hódított a cukornádtól és az ananásztól.

Napjainkban már minden nagyobb hawaii szigeten, mintegy 800 farmon, 3200 hektárnyi területen nevelnek cserjéket. Továbbra is Kona vidéke adja a legtöbb, jellemzően arabica kávét. Bár az arabica fajta magasabban (1300-1500 m) tud ideálisan fejlődni, különleges fekvése és éghajlati adottságai miatt ez a vidék kivételt jelent: itt 750 m alatt terem az igazán jó kávé, melynek minősége az érési folyamatok ellenőrzésével produkálható. A kiváló trópusi klíma, a meleg idő és sok napsütés, a lágy passzátszél, a rendszeres esőzés és a vulkanikus talaj, valamint a generációkon átívelő munka meghozta eredményét: a kávé mára a hawaii mezőgazdaság fontos terményévé nőtte ki magát, és bizony találunk világviszonylatban is híres prémium kávékat.

A Kona egy finom, aromás kávé, ezt kínálják a sziget legelegánsabb szállodái és éttermei. Ez egy arabica fajtából, a Typicából készül, melynek termését kézi szürettel gyűjtik be, így csak a megfelelően érett szemeket dolgozzák fel. A Kona kávé iránti kereslet és így annak ára is folyamatosan növekszik, manapság már az egyik legdrágább kávéként tartják számon. A Kona kávét termesztő farmerek szövetsége túrákat és kávékóstolást is szervez az érdeklődőknek, valamint minden évben, ősszel megrendezik a koncertekkel, parádékkal egybekötött Kona Kávé Kulturális Fesztivált, amelyet idén pont most, november 6 és 15 között tartottak.

Bár a legtöbb hawaii kávéfarmer a jól bevált Kona kávét termeszti, akadnak más, kevésbé ismert, ám kiváló fajták is. Szintén a legnagyobb szigetről származik a különleges, virágos aromájú, lágy ízű Ka’u kávé, egy másik siker sztori, amely komoly eredményeket ért el nemzetközi versenyeken. De találhatunk itt más, „keményebb” kávékat is, mogyorós vagy csokis ízjegyekkel. Kauai szigetén a kilencvenes években lendült fel a kávétermesztés, az egykor cukornáddal borított földekről ma már kiváló Kauai kávé kerül ki, amely öt féle arabica kávé keveréke. Itt található az Egyesült Államok legnagyobb kávéfarmja, amelyre szintén szerveznek túrákat. Az enyhén savas Kauai kávé egyre népszerűbb, sokan a Kona kávénál is jobbnak tartják.

Olvass tovább más paradicsomi kávékról!

Costa Rica, az arabica kávé mennyországa

Kolumbia és Guatemala, ahol az égiek is segítik a kávétermesztést

Espresso, presszókávé, vagyis ’gyors kávé’. Elkészítése valóban gyors és egyszerű, az európai népek – élükön a legendás Itália – pedig kikerülhetetlenek, ha kávéfőzési kultúráról beszélünk. A kávéőrlemény előállítása azonban mindezzel szöges ellentétben áll: egy igencsak lassú, aprólékos, kényes folyamat, amely messze, a tengerentúlra kalauzol minket. A kávé ugyanis kizárólag az ún. „kávéövben”, vagyis a ráktérítő és a baktérítő közti sáv trópusi éghajlatán érzi jól magát, így sajnálatos módon Európa az egyetlen olyan, ember által lakott kontinens, amely alkalmatlan a kávétermesztésre. A kávécserje nálunk maximum szobanövényként él meg, mert minimum 15 fokos hőmérsékletre van szüksége. Egy szobanövényekkel foglalkozó oldalon azt találtam, hogy a buzérfélék családjába tartozikJ De most inkább beszéljünk azokról a cserjékről, amelyek a mi finom feketénk számára növesztik virágjukat, majd cseresznyéjüket az Egyenlítő közelében.

A kávénövény Afrikából indult világhódító útjára, őshazája Etiópia. Világszerte több mint száz országban termelnek nagy mennyiségben kávét, mintegy 60 ország foglalkozik exportjával. A kőolaj után a kávé a világpiac második legnagyobb forgalmú terméke. A fekete kontinens továbbra is jelentős mennyiségű, minőségi kávét állít elő, azonban Latin-Amerika átvette tőle a vezető szerepet. A legnagyobb nyerskávé exportőr Brazília.

Bár 70 különböző kávéfajt tartanak számon, csak két fajt, az arabicát (a világtermesztés 65%-a) és a canephorát, ismertebb nevén robustát dolgozzák fel. Utóbbi kezelése egyszerűbb; az alacsonyabb, melegebb területeket kedveli, kávészemei robosztusabbak, ellenállóbbak, a belőle készült kávé is intenzívebb, kesernyés ízvilágú, magasabb koffeintartalmú. Általában a magasabb termőhelyekről származó kávé minősége jobb, ezért kedvelik jobban az arabicát, amely a hegyoldalakon, 800 m feletti magasságban nő, aromásabb, édeskésebb, koffeintartalma harmadannyi, mint a robustáé.

A kávé igencsak kényes, optimális feltételek mellett is csak a negyedik évtől kezd teremni. A legtöbbet az 5. és 7. éve közt terem azután elkezd terebélyesedni és kevesebbet teremni. Mivel a kávé szedése is egyre nehezebb lesz, érése is hosszabb időt vesz igénybe legföljebb 10-12 éves koráig engedik növekedni. A virágzástól a kávécseresznye beéréséig fajtától függően 6-11 hónapra van szükség. Nézzétek meg ezt az érdekes animációt a kávébab növekedéséről: http://www.coffeeresearch.org/agriculture/beandevel.htm]

 A fiatal kávénövényre sok veszély leselkedik: a kártevőknél (melyek csak az arabicát támadják, a robusta koffeintartalma már nekik is túl nagy) nagyobb ellenség a szélsőséges időjárás, az aszály vagy az intenzív esőzés, az erős szél és a fagy, amely akár egyetlen éjszaka alatt több éves munkát tehet tönkre. Éppen ezért az esetleges hurrikán előrejelzésekre, fagyokra a tőzsde is érzékenyen reagál.

Amikor a szemek fényessé, élénkvörössé válnak, elérkezik a szüret ideje, amely 3-4 hónapig tart. Ez a kávétermesztés legköltségesebb és legmunkaigényesebb fázisa, ezért a kis ültetvényeken egész családok dolgoznak, a nagyobb ültetvényeken idénymunkásokat is felvesznek. Több féle szüretelési technikát különböztetünk meg. A kávészemek folyamatosan érnek, ezért a szelektív, kézi szüreteléssel lehet a legtöbb érett termést betakarítani. Ennek lényege, hogy első kőrben csak az érett szemeket szedik le, az éretleneket a növényen hagyják és csak pár hét múlva térnek vissza hozzájuk. Ez azonban nagyon idő- és munkaerő igényes, így a nagyobb hozamú területeken a költséghatékonysági szempontot szem előtt tartva inkább az ún. lehúzó szüretelést alkalmazzák, mely során a növényről egyszerre távolítják el az érett és éretlen szemeket is. Egyes ültetvényeken vegyítik a két módszert.

A termés bősége nem mindenütt egyenlő. Afrikában, ott, ahol magasan felnövesztik a növényeket, egy jól trágyázott fáról 12 kg-ot is gyűjthetnek, holott Brazíliában és Kubában ritkán van 2,5 kg-nál busásabb termés. Egy etióp munkás erdei területen napi átlag 15-20 kg kávét szüretel le, míg egy magasabb hozamú fajtával dolgozó kenyai kollégája ennek akár több mint tízszeresét, 200 kilót is begyűjthet. Hawaiira és Ausztráliára jellemző a gépesített szüretelés; egy modernebb gép 150 munkást képes helyettesíteni! A gyakran (pl. Brazília esetében) külföldről „importált” idénymunkások bérét a szedett mennyiség, a terület termőképessége és a szüretelési körülmények alapján számítják ki. A kávétermesztés világszerte két és fél magyarországnyi embernek biztosít megélhetést.