Kávéklub

Alig van már (szerencsére) olyan település Európában, ahol ne találnánk valamilyen hangulatos kis kávézót. Az italok elkészítésének módja változhat, de a kávé iránti rajongás, úgy tűnik, egyforma. Nem volt ez mindig így, de tény, hogy ahogy az első kávébabok bekerültek a kontinensünkre, rögtön sikert arattak és az érdeklődés középpontjába kerültek.

A XVII. század előtt a kávé ismeretlen fogalom volt az európai emberek számára. Aztán néhány, a közel-keleti országokat látogató európai valószínűleg betért azokba a helyi kávéházakba is, ahol már javában fogyasztották a kávét. Az is erősen elképzelhető, hogy először az utcán találkoztak a kávébabokat rézedényekben árusító kávéárusokkal. Majd amikor ezek az utazók visszatértek Európába, kávéimádó beszámolóik szépen felkeltették honfitársaik érdeklődését. Egyébként az is lehet, hogy ezek a turisták hozták be először kontinensünkre a kávét, de esélyes, hogy ők még maximum kis kóstolónyi mennyiségekben szállították az akkor még teljes kuriózumnak tartott szemeket.

A nagyobb mennyiségű kávéimportot viszont már a velenceieknek köszönhetjük: 1615-ben érkezett az első olyan hajórakomány Európába, amely zöld kávébabokkal volt tele. Még abban az évszázadban nyílt meg az első kávéház, majd 1720-ban az a Caffè Florian is, amelyik azóta is üzemel a San Marco téren, és a világ egyik legrégebbi, azóta is működő kávéházaként kedvelt célpontja a kávérajongó turistáknak.

in-venice.com

Ha Velence nem is csapott le olyan hamar és olyan nagy vehemenciával a kávékereskedés lehetőségére, a britek annál inkább. Ők voltak az első európai nemzet, ahol a kávé adta örömöket üzleti alapokra helyezték. Oxfordban 1650-ben nyílt meg az első kávéház, mely egy török származású kávérajongó, Jacob nevéhez fűződik. Gyorsan és sokan követték: Londonban két évvel később már több száz kávézó állt a kávékedvelők rendelkezésére.

Szintén jóval északabbra Velencétől, a korábbi Hanza-városok is gyorsan rájöttek, hogy megéri a kávébiznisszel foglalkozni. Németország is az Északi-tenger partjainál nyitotta első kávéházait. Bréma adott helyet az első németországi kávézónak 1673-ban. Hamar jött a következő, szintén a tengeri szállítmányozás szempontjából ideális helyszínnek bizonyuló kávéház Hamburgban – 1677-ben. A kikötővárosoktól persze hamar terjedt a kávéházak híre és sikere az ország többi területe felé is. Éppúgy, mint a szomszédos országok kikötői és hamar a tengertől távolabbi települései is felvették a fonalat kávékereskedelem szempontjából.

Párizsban 1669 körül lett divatos dolog kávét inni, az első kávézó 1686-ban nyitotta ki kapuit a francia fővárosban.  És ezzel párhuzamosan, a XVII. század vége felé sorra nyíltak a kávéházak egész Európában, miközben a hollandok, az angolok, és a franciák elkezdték kiépíteni a kávékereskedelmüket a különböző arab kikötőkkel. Abban az időben az összes kávét arab országokból importálták, de ügyelniük kellett arra, hogy a termékeny kávébabokkal vagy –növényekkel való üzletelés tiltva volt, így a pörkölt kávészemek értékesítésével foglalkoztak. Az 1690-es években aztán olyan népszerűvé vált a kávé Európaszerte, mindeközben az arab országok politikai problémái pedig annyira súlyossá kezdtek válni, hogy a kávéimport veszélyeztetésének elkerülése végett a legkülönbözőbb európai országok próbáltak kávécserjéket vásárolni kereskedelmi célokra.

A versenyt viszont egyértelműen a hollandok nyerték, mivel nekik sikerült élő növényeket és kávéültetvényeket vásárolniuk, főleg Indiában. Onnan 1696-ban átküldték a cserjéket a mostani Indonézia területére. 1699-ben majdnem elpusztultak a növényeik, de 1704-ben már olyan szépen gyarapodtak, hogy a holland kormányzó már újakat tudott ültetni Jáva szigetén – természetesen kereskedelmi szándékkal. Az első kávészállítmányt innen 1711-ben juttatták Európába. Akkor 450 kilogramm kávét küldtek, tíz évvel később ez a szám 60 000 kilogrammra nőtt.

1706 is fordulópont az európai kávétörténelemben: Batavia (a mostani Indonézia területe) élő növényeket küldött Amszterdam polgármesterének ajándékba. 1713-ban erről a cserjéről szüretelték le az első, Európában (üvegházban) termett kávébabokat. 1711 és 1724 között az amszterdami kertészet számos másik európai botanikai egységgel cserélt kávénövényeket, majd 1714-ben Amszterdam városa egy kávéfát adott át XIV. Lajos francia királynak. A fát a Jardin des Plantes-ban ültették el.

A XIX. század közepéig annak a kávénak a nagy része, amely nem az arab országokban termett, abból a pár kávébabból nőtt, amelyet a hollandok termesztettek Jakartában 1699-ben.

Alapvetően a kávét főleg a hollandok importálták és elsősorban Indonéziából, illetve kisebb mennyiségben Sri Lankáról. A hollandok irányították a nemzetközi kávékereskedelmet a XVIII. század legnagyobb részében, mivel a világkereskedelmi versenytársuk, Anglia főleg teával üzletelt. A XIX. század végére a franciák uralták a kávékereskedelmet, míg az angolok elvették Sri Lankát a hollandoktól és megnövelték a kávétermesztést, ezzel fő kávéimportőrökké válva, szintén a XIX. században.

Egy ország, amely állítólag a harmadik a világon az itt elfogyasztott kávé mennyiségét tekintve. Egy család, ahol valószínűleg már a génekben van a kávézás tudománya. A Friele família hét generációja foglalkozott már a kávéval, és a családi biznisz még mindig virágzik. Norvégiáról, és azon belül az ország legnagyobb kávétermelő cégéről van szó.

A Friele (Kaffehuset Friele) egy norvég kávékészítő és kávémárka Midtunban, amely a norvégiai Bergen városban található. A márka és a cég története egészen 1799-ig nyúlik vissza, amikor egy Herman Friele nevű hajóskapitány Bergenben kereskedni kezdett. Azzal kezdte, hogy megvett egy ingatlant és megalapított egy importtal foglalkozó üzletet, amely főleg a kávéra helyezte a hangsúlyt. A XIX. század közepén a kávéfogyasztás egyre jelentősebb méreteket öltött – a globális termelés lehetősége engedte csökkenni az árakat, így tudott megnőni az igény a kávé iránt. Az igény azóta sem csökkent, sőt... Pláne Norvégiában.

pakketogmerket.no

A cégalapító, Herman Friele is belátta ezt. 1835-ig, nyugdíjba vonulásáig foglalkozott a cégvezetéssel, melyet aztán legkisebb fia folytatott. Berent Friele 1862-ben aztán plusz két partnert bevont, az egyik a fia, Herman Friele lett, a másik új tagnak pedig keresztfiát, Alexander B. Grieget választotta. A cég nevét is megváltoztatták, az átszervezett vállalat a B. Friele & Sønner nevet kapta. Friele és Greg tulajdonában 1897-ig volt a cég, ekkor Grieg kiszállt és Friele fia, Berent Friele lett a partner. Egészen 1900-ig, amikor az idősebb Friele a másik fiát, Hermant is partnerré nevezte ki, ő maga pedig visszavonult. Berent rá két évre hunyt el, így Herman lett az egyedüli tulajdonos, és maradt is oly sok évig. Berent fia, Einar junior vezető pozícióba léphetett a családi vállalkozásban 1925-ben, de a II. világháborúban meghalt.

Communicaffe.com

Mondhatni, addigra egész Norvégia kávéfüggő volt – egy elmélet szerint azért szoktak rá annyira az élénkítő italra, mert 1916 és 1927 között tiltott volt az alkoholfogyasztás, és így azok is elkezdtek rendszeresen és nagy mennyiségekben kávét inni, akik szeszt választottak volna, de helyette kénytelenek voltak a kávéval beérni.

Bár mostmár alkoholt is vásárolhatnak a norvégok, a kávéimádatuk továbbra is szárnyal. És velük együtt a családi kávébiznisz is. A jelenlegi üzemük 1981-ben épült, és mára a  Friele cég a családon belül a hetedik generáció kezében van, elnöke Herman Friele. A mostani tulajdonos a kávébabokat 9-10 különböző országból, legfőképp Brazíliából és Kenyából szerzi be. Míg az 1980-as évek közepéig a legtöbb kávét Nyugat- és Észak-Norvégiában adták el, ma már az egész országban értékesítik a kávét. Tulajdonképpen norvég nemzeti kávét jelent a Friele név…

Wikiwand.com

A Friele Frokost Kaffét vezető márkaként tartják számon a norvégok, 29%-os piaci részesedéssel. A Friele termékek között találjuk a Kronekaffe és a Café Noir termékeket is. Összességében a Friele kávémárkák a nemzeti piac 35%-át teszik ki napjainkban.  És nagy rá az esély, hogy ez a szám tovább fog emelkedni. Hogy mi lesz a família üzletének a folytatása? Ha így megy tovább, még jó sok generáció, és emberöltőről emberöltőre, apáról fiúra szálló szakértelem és elhivatottság a norvég kávé iránt. Plusz sok-sok tonna kávéfinomság.

Nálatok hogyan végződik a kávézacc pályafutása? Ugye nem a szemetesben? Én alapból nem szeretek semmit kidobni, plane, ha tudom, hogy még számtalan módon felhasználhatom a hulladékot. A kávézacc márpedig ilyen, mondhatni, igazi kis csodaszer, és semmiképpen nem szemét. Már írtam róla korábban is, mennyiféleképp újrahasznosítható, de most szeretném tovább bővíteni a listát. Csak hogy meggyőzzelek titeket, ti se dobjátok ki ezentúl!

Testőrként például tökéletesen beválik a kávézacc, ha a kedvenc kerti növények köré szórjuk, merthogy megvédi őket a hangyáktól, csigáktól, meztelen csigáktól. Sőt, ha még narancshéjdarabkákat is teszünk a féltett növények mellé, jó eséllyel a macskákat is távol tarthatjuk.

Egyes növények tápszereként is ideális a kávézacc. Ha azáliát, hortenziát, kaméliát, rózsát vagy más olyan virágot ültetünk, amely a savas talajt szereti, érdemes műtrágyaként gondolni a kávézaccra, hiszen káliummal és nitrogénnel dúsítja a talajt. Csak össze kell keverni levágott fűvel, falevelekkel vagy épp száraz szalmával és ezzel táplálni a növények gyökerét.

Ha pedig most nincs szükségünk a kávézaccra, akkor később hasznossá válhat. Szórjuk bátran a komposztra, jó szolgálatot fog ott tenni, és ha legközelebb virágföld kell, a minőségi, tápanyagdús alapanyag rögtön kéznél lesz.

A répaimádók is gondolják meg, kidobják-e a kávézaccot, a répa ugyanis sokkal szebben és nagyobbra nő, ha az ültetése előtt a földhöz egy kis kávézaccot adtunk. És – mint már fent is említettem – a kártékony állatokat is elűzi a környékről, mielőtt megpróbálnák megenni a répánkat.

Nem gondolnánk róla, de takarítószerként is megállja a helyét a kávézacc. Konyharuhára szórva egy kis dörzsöléssel el tudja távolítani az edényekre száradt ételmaradékokat, miközben az edények anyagához, felületéhez kíméletes marad és nem hagy karcos nyomokat maga után.

Mosogatás mellett az ilyen hideg hónapokban, mint amilyen a mostani, kandallónk tisztításához is hasznunkra fog válni a kávézacc. Szórjuk be vele óvatosan a kandalló belsejét, megakadályozva ezzel a hamufelhők kialakulását. Súlyánál fogva ugyanis a kávézacc “lenyomja” a hamut, melyet így könnyebb lesz összelapátolni is.

És ha már a karácsonyhoz közeledünk, akkor se feledkezzünk meg a kávézaccról. Kidobás helyett öntsünk belőle gyertyát! Kell hozzá pár régi gyertyadarab, amit beolvaszthatunk egy már nem használt serpenyőben, valamint egy kanóc, és egy papírpohár, amibe az olvadt viaszt és a zaccunkat keverjük. Kávésan illatozó, különleges gyertyánkban kedvenc italunk így tovább él!

Espressóból sosem elég, különösen a fáradt, hideg téli napokon. Ismét összegyűjtöttünk öt tippet, hogyan értelmezheted újra a jól bevált espressódat.

Espresso doppio

Az espressónál nem csak az extra hozzávalókkal, hanem a mennyiséggel is variálhatunk. Az espresso doppio, vagyis dupla espresso kiváló találmány a kávé szerelmesei számára, hiszen tovább élvezhetik a finom italt. A dupla espresso 60 milliliternyi kávét jelent, ma már egyébként egyre inkább ez jelenti a normál mennyiséget, háttérbe szorítva az espresso solót. A dupla adag kávéőrlemény még jobban megdobogtatja a szívünket.

Bica

Espresso? Rögtön az olasz kávé jut eszünkbe, ugye? Pedig vannak más érdekes espresso-készítési hagyományok, például a portugáloké. A „portugál espressóként” jellemezhető bica hosszabb, mint olasz társa, íze pedig lágyabb, köszönhetően a lágyabb pörkölésű kávészemeknek.

Vörös, fekete és halott szem

Ne rémisszen el minket ez a sokkoló elnevezés! A vörös szem (red eye), fekete szem (black eye) és halott szem (dead eye) egyszerű és ártalmatlan kávékat takarnak. A vörös szem nem más, mint a lassú főzéssel készült, pl. filteres kávé és az espresso keveréke. Az espressós kávé intenzívebb aromát és nagyobb koffeintartalmat ad. A fekete szem esetében a kávé dupla, míg a halott szemnél tripla adag espressót tartalmaz.

Espressino

Ezt az egyszerű, de ízletes és elegáns olasz eredetű italt „kis espressóként” vagy „espressócskaként” fordíthatjuk magyarra. A kávéhoz tejszínt adunk, a tetejét pedig egy kis kakaóporral vagy folyékony kakaóval díszítjük. Általában üvegpohárban hozzák ki nekünk, nagyon gusztusos. Sokan a marocchino vagy a mocaccino szinonimájaként használják, azonban ez téves, utóbbiaknál ugyanis a csokoládé alapra kerül a kávé.

Kép forrása: lavazza.com

Mogyorós espresso

Higgyétek el, nem esem túlzásba, ha azt mondom: ez az espresso-kreáció egyszerűen zseniális! Sajnos nálunk még kevésbé terjedt el, de itt az idő, hogy ezen változtassunk. Az édesszájúak kezdhetik is dörzsölni a tenyerüket, mert ez a kedvükben járó ital nagyon egyszerűen elkészíthető. Az espressót Nutellával keverik össze, a tetejére az édes kávés koktélok hagyománya szerint tejszínhab kerül, amelyet pirított mogyoróval és kakaóporral díszítenek.

Szereted a kávét? Nyilván igen, ha ezt a blogot olvasod. Na és a forró csokit? Valószínűleg erre is lelkes igennel válaszolsz. Miért ne kevernéd hát össze ezt a két nagy kedvencet? Hidd el, megéri!

Az espressók egyik ízesített típusaként már mi is bemutattuk a mochát és „kistestvérét”, a mocaccinót, de ez a finomság megérdemli, hogy részletesebben is szó essen róla. Mi, magyarok általában tejjel és cukorral isszuk a kávénkat, ezért az espresso tejjel kevert változatai, a cappuccino és a café latte örök kedvenceknek számítanak. A mocha nem más, mint a café latte még édesebb, kakaóporral vagy csokisziruppal feljavított változata, így elméletileg ez a kevésbé ismert ital lehetne a magyarok igazi kedvence. Vagy a mocaccino, amely a cappuccino egyik válfaja, itt 1/3 espresso, 1/3 tej és 1/3 tejhab keverékhez adnak kb. 1 evőkanál csokiszirupot.

Az espressót a nevéhez illően gyorsan, a lefőzést követően azonnal, pár másodperc alatt illik meginni. Sokunknak beugranak az olaszországi nyaralások reggeli élményei, amint egy olasz bárban ülve majszolgatjuk a croissant-t, amely az igazat megvallva a fél fogunkra sem elég, közben pedig figyeljük a munkába igyekvő helyiek nyüzsgését. Ők nem ülnek asztalhoz, a bárpultnál felhajtják az espressójukat, majd 1-2 perc múlva már hűlt helyük. Reggelenként a cappuccino sem érdemel több időt, délután pedig már nem is illik kirendelni.

Ezzel szemben a többi tejes kávékülönlegesség, így a mocha köré másmilyen kultúra formálódott. A tej és esetünkben a csokoládé afféle desszertjelleggel ruházza fel a kávénkat, az adagok általában bőségesebbek, nagyobb és elegánsabb pohárban szolgálják fel őket, ennek megfelelően szívesebben kortyolgatjuk őket asztalnál ülve és több időt szánunk rájuk. Vacsora után is kiválóak! Nem beszélve arról, hogy nagyszerűen kísérhetők édes keksszel vagy süteménnyel.

Egy mecset Mochában

A Mocha egyébként nem csak a csokis kávéital, hanem egy híres kávéfaj neve is, amely egy Vörös-tenger partján fekvő jemeni városkáról, Mocháról kapta a nevét. A kikötő már a 15. századtól kezdve híres a kávékereskedelemről, itt terem ugyanis a különleges, csokis aromájú Arabica kávé, a Mocha. Már a kávébab megjelenése sem mondható szokványosnak: nagyon kicsi, kemény, szabálytalan alakú, olíva zöld vagy halványsárga színű. Ez tehát nem azonos a mi espresso-variációnkkal, bár bele sem merek gondolni, milyen fergeteges lenne egy Mochából készített Mocha! :)

Az espressóból, tejből, csokoládé hozzáadásával készült mochának természetesen több fajtája ismert. A helyes arányokról is megoszlanak a vélemények; a café lattét sokan szeretjük, egy kis kávé sok tejjel, majd pedig ebbe kerül a csoki. A hagyományos mennyiség a mocha esetében kb. 2/5 espresso, 2/5 csoki és 1/5 forró tej. Van, aki abszolút a csokira helyezi a hangsúlyt és gyakorlatilag kávés forró csokiként készíti el – valljuk be, ez azért nem igazán nevezhető mochának. A klasszikus fekete étcsokoládé vagy tejcsokoládé helyett készíthetjük fehér csokiból is, így kapunk fehér caffé mochát, de akár keverhetjük is a színeket, így máris a gusztusos zebra mocha gőzölög előttünk.

A mochát általában tejhab koronázza, azonban előfordul, hogy tejszínhabbal szolgálják fel, mintha egy forró csoki lenne. A habréteget kakaópor vagy őrölt fahéj díszíti, de előfordul, hogy mályvacukor is rákerül egyrészt díszítőelemként, másrészt ízfokozóként. Mehet bele chili vagy vanília is, a karácsony közeledtével a fantáziánk még magasabbra szárnyalhat. Az én abszolút kedvencem az úgynevezett café Borgia, amely egy kis narancshéjat csempész a mochába, majd erre is tejszínhab és fahéj kerül. Az espresso, a csoki, a hab, a fahéj és a narancs ízének kvintettjéből egy olyan ízbomba születik, amely szinte megszólal!

Te is csokimániás vagy? Olvass tovább!

Kávé és csoki – csábítás a négyzeten

Kávés desszertek karácsonyra is

Tudd meg, milyen tejből készül a legjobb tejhab!