Kávéklub

A múzeumok éjszakája közeledtével hangolódjunk rá mi is a kiállításokra. Két különböző kontinensre, két érdekes kávémúzeumba „látogatunk el”. Első állomásunk az egyik kávénagyhatalom, Brazília híres kávémúzeuma. A másik, szintén egy tekintélyes múzeum, amely azonban meglepően közel van hozzánk.

 Brazil Kávémúzeum (Museu do Café Brasileiro), Santos, São Paulo, Brazília

 Brazíliáról, a világ legnagyobb kávétermelőjéről már korábban is írtam, most azonban a brazil kávé fellegvárát szemeltem ki célpontnak. A kávé fontos tényezője a hatalmas latin-amerikai ország történelmének, egy termő kávécserje ága még a nemzeti címerben is helyet kap, csakúgy mint a virágzó dohánycserje.

A növény São Paulo állam életét befolyásolta a leginkább, itt a városok közel 90%-ának megalakulásában kapott kiemelt szerepet! Egyes városokban, mint például a múzeumnak helyet adó Santosban, egyértelműen a kávé volt a fejlődés motorja, Santos kikötőjén keresztül kerül a imádott ital alapanyaga a kávérajongók asztalaira, sőt, a kikötőváros neve után Santos-1 és Santos-2 kereskedelmi jelöléssel látják el a kávét aszerint, hogy milyen minőségi besorolású. A kiállításai mellett gyönyörű épületéről is elhíresült múzeum az állam irányítása alatt álló, régi Kávé Tőzsde (Palácio da Bolsa Oficial de Café) épületében nyitotta meg kapuit 1922-ben, melynek célja a kávékereskedelem felügyelete volt.

Forrás: A Museo do Cafe honlapja

Az ún. „Aukció Terem” évtizedekig működött a kávékereskedelem központjaként és a sao paulói elit kedvelt törzshelyeként. A földszinten található, mai kutatóközpont helyén a múlt században még értékpapírok cseréltek gazdát, míg a félemeletről bárók figyelték a kereskedelmi ügyletek alakulását.  Az eklektikus toronyban helyet kapó, ólomüvegekkel és festményekkel díszített, pompás helyiség jelenleg is a múzeum egyik fő attrakciója.

Forrás: A Museo do Cafe honlapja

A múzeumba látogatóknak valóságos időutazásban lehet része: az első kávépalánta Brazíliába érkezésétől kezdve az ültetvények kialakításán keresztül napjainkig kísérhetjük végig a kávé hosszú útját. Természetesen megismerhetjük a kávékészítés folyamatát, valamint a brazil kávéfarmok szokásait és a vidéki folklór elemeket, ezenkívül a múzeum különleges figyelmet szentel a kávénak köszönhető társadalmi és gazdasági változásoknak, például a vasúthálózat bővítésének.

A múzeumnak fontos szerep jut a baristaképzésben. A havonta induló kurzusokon kívül más tanfolyamokat, workshopokat, beszélgető esteket is szerveznek. A múzeum kávéboltja egyike São Paulo legkiválóbbjainak; az érdeklődők a különböző brazil régiók kávékülönlegességeinek hatalmas kínálatából válogathatnak, az őrleményeket megvásárolhatják vagy helyben is megkóstolhatják.

A kiállítás természetesen megemlékezik Jacintóról, a sao paulói „Toldi Miklósról”. A híres férfiú spanyol vagy portugál származású kikötőmunkás volt, aki egy erőversenyen aratott győzelmét követően a „Kikötő Sámsonja” nevet kapta. A legenda úgy tartja, Jacinto 5 kávészsákot, vagyis mintegy 300 kg-t tudott egyszerre a vállán cipelni! A mai kikötőmunkások ezt lehetetlennek tartják, állításuk szerint egy ember maximum 2 zsákkal (120 kg) tud megbirkózni.  Senki sem tudja, hogy mennyi az igazság az erős fiatalemberről keringő történetekben, illetve hogy valós személyről van-e szó.

Bécsi Kávémúzeum (Wiener Kaffeemuseum), Bécs, Ausztria

Térjünk vissza Európába, hiszen ha tekintélyes kávémúzeumról van szó, elég csak átugranunk a szomszédba: osztrák „sógorunk” ugyanis világhíres kávémúzeummal büszkélkedhet. A Bécsi Kávémúzeumot a Kaffee Kompetenz Zentrum üzemelteti, ezenkívül különböző rendezvényeket és workshopokat is szerveznek. Az elsődleges cél itt is a kávé gazdasági, társadalmi és kulturális vonatkozásainak kihangsúlyozása, azonban a múzeum létrejöttében nem az állami kezdeményezés, hanem egy lelkes magánember szenvedélye játszotta a főszerepet.

Forrás: Wiener Kaffeemuseum

„Egy első osztályú kulturális értékekre figyelmet kell fordítani” – vallja Edmund Mayr, a múzeum kurátora, aki 50 éve gazdagodó magángyűjteményét nyitotta meg a közönség előtt 2003-ban. A Wiener Kaffeemuseum bemutatótermein keresztül sétálva megismerjük a kávé történetét, megcsodálhatjuk a különböző századokból és kultúrákból érkezett kávéfőzőket, darálókat és egyéb kiegészítőket. Az állandó kiállítás mellett különleges, ideiglenes bemutatók váltják egymást, de az épület koncerteknek, felolvasó esteknek, termékbemutatóknak és speciális szemináriumoknak is otthont ad. A szerencsésebbek személyesen Edmund Mayr kalauzolja végig „kávémennyországán”.

Ha érdekel még a latin-amerikai és a brazil kávé varázslatos világa, olvass tovább:

Hétköznapok egy latin-amerikai kávéültetvényen

Szamba, foci, kávé

A közép-amerikai Nicaraguának minden természeti adottsága megvan ahhoz, hogy kiváló minőségű kávét termesszen. Az elmúlt másfél évszázad azonban mégis az egymást váltogató természeti katasztrófák, valamint a gazdasági és politikai instabilitás okozta károkból való folyamatos talpra állás jegyében telt. A szorgos nicaraguai farmerek azonban kitartanak a kávé mellett – és ezt a kávé meghálálja.

Matalgalpa régió kávéültetvényeinek festői panorámája

Nicaraguai kávé: egy megkésett kedvenc

Nicaraguában kizárólag arabica kávét termesztenek. A több mint 100 ezer hektárt elfoglaló termőterületnek elsősorban az északi és a belső területeken húzódó hegységek adnak otthont. A közép-amerikai országok közül itt találhatók a legmagasabban (600-1500 m) fekvő ültetvények, melyeknek a trópusi klíma és a vulkanikus talaj is kedvez. A nicaraguai kávé éppen ezért jó minőségű, jellegzetes, gyümölcsös aromájú.

A kiváló környezeti feltételek ellenére a kávé viszonylag későn, a XIX. század második felében érkezett Nicaraguába. Az új jövevény elterjesztéséhez nem kellett sok idő; a kormány minden egyes kávécserje ültetését 5 centtel jutalmazta, így ösztönözve az ültetvények kialakítását. Száz évvel később, 1992-ben már több kávét ültettek, mint bármilyen más haszonnövényt. A kávé meghálálta a belé vetett bizalmat és jelentős mértékben hozzájárult az ország gazdasági és környezeti fejlődéséhez. Azonban a sikerhez hosszú, viszontagságos út vezetett.

Hanyatlás majd újjászületés: a kávé kistermelők sikertörténete

A gazdasági növekedést pusztító földrengés, önkényuralmi rendszer, felkelés, hidegháború, majd polgárháború törték meg. A kávéiparnak alig sikerült túlélnie a szerencsétlenségek sorozatát, hamarosan újabb nehézségekkel kellett szembenéznie: 1998-ban hurrikán pusztította el több tízezer farmer megélhetését biztosító kávéültetvényeket és a termés szállításához szükséges úthálózatot. Ezt követte az 1999-2003-as kávé válság, amely a gyakori aszályokkal karöltve véget vetett a feltámadni készülő kávéipar szárnypróbálgatásának. A kávéárak olyan mélyre süllyedtek, hogy már a szüret is veszteséges volt, így a termést nem takarították be. A farmereknek nem volt pénzük földjeik fenntartására, gyerekeik iskoláztatására, így többnyire külföldre emigráltak vagy segélyekből éltek.

A szakszervezetek által kiharcolt földreformnak köszönhetően végül ismét több ezer család jutott ültetvényhez. A termelőszövetkezetek szerveződni kezdtek, hogy könnyebben tudjanak alkalmazkodni a kávékereslet új igényeihez. Manapság a legnagyobb ernyőszervezet, a Nicaraguai Kávé Kistermelők Szövetkezeteinek Egyesülete (Asociación de Cooperativas de Pequeños Productores de Café de Nicaragua, CAFENICA) a Fair Trade iránt elkötelezett kisbirtokos vállalkozások több mint 80%-át tömöríti és képviseli azok gazdasági és politikai érdekeit nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt. A 45 ezer kis méretű, mikro- és kisvállalkozásban dolgozik a munkások 95%-a, akik kiváló minőségű, különleges kávékat állítanak elő. 

Kávészüret egy nicaraguai ültetvényen

A nicaraguai kávé, mint a fenntartható fejlődés motorja

A nyolcvanas években Nicaraguában is terjedni kezdett a Fair Trade, organikus kávékultúra. Az export-orientált kisgazda szervezetek keretein belül egyre nagyobb hangsúlyt kapott az infrastruktúrafejlesztés, a minőségbiztosítási programok, a szakképzés, az ösztöndíjak, valamint a környezetvédelmi projektek, az agro-és ökoturizmus fellendítése. Az infrastruktúra folyamatos fejlesztésével a kávé szállítása egyre gyorsabb lett, így a kávé minősége is javult.

A kávé Nicaragua fő exportcikke, melyből évente mintegy 200 millió dollár bevétel származik és több mint 280 ezer munkahelyet teremt, mely komoly eredmény a közel 50%-os munkanélküliséggel küzdő hatmilliós országban.

A nicaraguai kávé túlnyomó többségét (95%-át) fák árnyékában termesztik. Ez egyrészt ízesebb, édesebb kávét eredményez, mivel a termés árnyékban lassabban nő, természetes cukortartalma magasabb marad, másrészt egészségesebbet is, hiszen a növény természetes közegében, organikus módon nőhet fel, nincs szükség műtrágyára. A családi vállalkozások más-más egzotikus, őshonos fafajták árnyékába ültetik a kávét, mint például az avokádó vagy a narancs, így segítik az erdők megóvását és a biodiverzitás fenntartását.

Fák árnyékában termesztett kávé

A kitartó nicaraguai kávétermesztők fáradozásait tehát a kávé nemcsak munkahelyteremtéssel és kiváló minőségű exportálható termékkel, hanem az élővilág védelmével és a fenntartható talaj- és vízgazdálkodás elősegítésével hálálja meg.

Tovább olvasnál?

Hétköznapok a latin-amerikai kávéültetvényeken

Brazília, a kávék királynője

Ilyen hőségben gyakran ihletet kapok jeges kávéreceptek készítésére, sőt a cold brew-ról is írtam már, de a mostani hétvégére egy alkoholos recepttel leplek meg Benneteket. Nem is cifrázom tovább, mert vár a medence:

Íme egy őrült kubai kávékoktél, a Locura Cubana: 

Hozzávalók:

- 25 ml Nespresso Kazaar (vagy más intenzív kávéőrlemény)

- 2 kiskanál narancslekvár

- 25 ml rum

- 20 ml maracuja szirup

- 40 ml narancs juice

- 40 ml ananász juice

- törtjég

- barnacukor (díszítéshez)

- narancs szelet (díszítéshez)

Elkészítés:

1. Készíts elő egy shakert, és tegyél bele 4-5 jégkockát.
2. Adagolj bele minden hozzávalót, majd alaposan rázd össze.
3. Készíts elő egy koktélpoharat, töltsd félig törtjéggel, majd öntsd rá az elkészített keveréket.
4. Díszítésképp használhatsz narancsszeletet és cukor krusztát is.

Hogyan készül a kruszta? Egyszerűen: Ez tulajdonképpen a koktéloknál a poharak peremére készített dekoratív és ízletes díszítés. Fogd a poharat a talpánál és fejjel lefelé tedd egy vizes edénybe, amibe előzőleg 2-3 milliméter magasságú vizet öntöttél bele, majd a vizes permű poharat kicsit megrázva nyomd bele az adott krusztázó anyagba, ami lehet só, cukor, csokidara a koktéltól függően. Így 2-3mm "mélységben" só, cukor, vagy csokidara perem képződik a pohár szélén. Trükközhetsz még azzal is, hogy víz helyett másmilyen krusztázó italba mártod a poharakat. Neked jelen esetben a cukros krusztáról kell gondoskodni a Locura Cubana kávékoktélhoz, de lehet, hogy a barátaid Margaritát is kérnek majd só krusztával. Jó kavarást a hétvégére!

Már korábban is írtam arról, hogy Kolumbiába szerzeteseken keresztül került a kávé, most viszont találtam egy olyan adalékot, amivel még érdekesebb lehet az összkép erről a több mint 3 ezer milliárd arabica cserjét számláló országról. Az a legenda járja ugyanis, hogy a XIX. században a kolumbiai vezetők megpróbálták ösztönözni a farmereket arra, hogy foglalkozzanak kávétermesztéssel, de nehezen sikerült megszerettetni ezt a sok energiát és türelmet igénylő növényt, amely csak öt év után hoz termést. A földművelőknek ezalatt is élniük kellett valamiből, ezért kávécserje helyett jobbára más növényeket választottak. Egy kis faluban, Salazarban Francisco Romero atyának az az ötlete támadt, hogy a gyónás után penitenciaként nem Miatyánkot vagy Üdvözlégyet kellett a híveknek mondaniuk, hanem 3-4 kávécserjét kellett elültetniük. A püspöknek is megtetszett ez a módszer és kiterjesztették az új szokást az egész egyházmegyére. Kolumbia kávéültetvényei tehát bűnbocsánatért imádkozás közben keletkeztek.

Érdemes volt fohászkodni, a kérések meghallgatásra találtak, ugyanis Kolumbia a világ három legnagyobb kávétermesztő országának egyike lett, Földünk kávétermésének több, mint 15%-át adja. Az égi hatalmakon kívül a kiváló minőségű kávé és a marketing is besegített az előkelő pozíció eléréséhez, mivel a National Federation of Coffee Growers (FNC) már az 1950-es évek óta egyengeti a nemzetközi ismertség útját.

Guatemalába is „isteni segédlettel” érkezett a kávé, ugyanis a jezsuiták 1750-ben hozták az országba a növényt, majd a kávétermesztés a német emigránsok közreműködésével bontakozott ki a XIX. század végén. Főleg kis- és közepes gazdaságok foglalkoztak kávé termesztéssel, a munkaképes korúak negyede a kávéültetvényeken dolgozott, amelyek termelése az ország összes exportjának 70%-át képviselte. Mára ez az arány 32 %-ra esett, Guatemala mégis a tíz legnagyobb kávétermelő ország között van.

 Az egyik legfinomabb guatemalai kávé az Antiqua régióban terem, melyet komplex ízvilága és enyhe kakaóssága tesz egyedivé. Ebben a különleges, három vulkán által körülvett völgyben ideálisak a körülmények egy, a közép-amerikai kávékhoz képest testesebb, fűszeres, gazdag, bársonyos kávé termesztéséhez.  

A mexikói határhoz közel eső, 1500 – 1800 méteres magasságban fekvő huehuetenangoi kávéültetvényeken édeskés, virágos aromájú kávé terem. A virágos ízeket a világos pörkölés emeli ki igazán, míg a sötét pörköléssel kakaós és csokoládés ízvilág is felszínre hozható. A 23 Celsius fokos éves átlaghőmérséklet és a 75%-os páratartalom, valamint a Mexikóból Tehuantepec sík vidékéről érkező meleg, száraz levegő teszi lehetővé azt, hogy januártól áprilisig kiváló minőségű kávét szüreteljenek. 

A ködbe, felhőkbe burkolózó esőerdős Coban régióban az Atlanti óceáni szellők frissítik a 15-23 fokos levegőt, kevés közvetlen napfény éri a termést. Mivel a megszokottnál lassabban érik itt a kávé , ezért az átlagosnál töményebb és keményebb is lesz, ezért kapta az SHB (Strictly Hard Bean), vagyis „kizárólag kemény szemeket tartalmazó” jelölést. Ízvilágát tekintve testes, fűszeres, könnyű, gyümölcsösen savas, gyakran élénk, virágos aromájú boros jegyekkel. 

Az Atitlan tó körül terül el a róla elnevezett kávé régió, a Csendes-óceánhoz közel, három vulkán közelében. Itt 1200-1700 méter tengerszint fölötti magasságban terem a kávé, 50 millimétert is eléri a havi csapadék mennyiség. Kemikáliák nélkül, organikusan gazdálkodnak 10-12 hektáros farmokon, a földművelők a nedves eljárás során gyakran az Aititlan tó vizét használják, majd a napon szárítják a szemeket.

Tovább olvasnál?

Guatemala, az örök tavasz földje

Ültetvények hegytetőkön és lankákon – Kolumbia kávéja

Honnan van a kávém?  

Kávé, szárazon

Ecuadorban minden megtalálható, ami a kávétermesztéshez szükséges: megfelelő klíma, tengerszint feletti adottság, remek termőterületek, ráadásul a Galápagos-szigeteken terem a világ egyik legkülönlegesebb kávéja – az ország azonban Dél-Amerikában szokatlanul mégis több kávét hoz be, mint amennyit exportál.

Egy kávétermelő ország, amely import kávét iszik

A kávétermesztés gyökerei a 19. századra nyúlnak vissza Ecuadorban, ennek hagyományaként többnyire kisebb, 1-10 hektáros birtokokon folyik a termelés az Andok nyugati lejtőin és a partvidéki területeken. A 20. század elejére a kávé már az ország fő export cikke volt – nem csoda, hiszen a vidék minden olyan adottsággal bír, amely a jó kávé termesztéséhez szükséges. A jó ecuadori kávé közepesen testes, kiegyensúlyozott, lágy, letisztult ízvilággal, amelyben alkalmanként virágos jegyek is felfedezhetők. A térség mégsem szerzett ehhez méltó hírnevet a nem megfelelő betakarítási és feldolgozási eljárások alkalmazása miatt.

A kávé termesztése az alacsony árak miatt került mélypontra a 80-as években, olyannyira, hogy sokan a cserjéken hagyták a termést, mert nem érte meg betakarítani. A kávébárók az azonnali profit érdekében nagy mennyiségű, olcsó robustát hoztak be Vietnámból, hogy kielégítsék a keresletet, amely még jobban ellehetetlenítette a helyi termelőket.

Az arabica termelés majdnem fele a 700 méter alatti, alacsonyan fekvő Manabi régióban zajlik, holott ez a fajta 1000-2000 méter körüli magasságban érzi jól magát. Az equadori kávétermés túlnyomó része alacsony minőségű, úgynevezett "café en bola", amelyet Kolumbiába exportálnak. A szomorú igazság az, hogy az ecuadoriak többsége ma is a vietnámi robustából Ecuadorban készülő instant kávét fogyasztja, amely a helyi kávépiac 80-90%-át uralja.

Árnyékban termesztett Bourbon arabica a Galápagos-szigetekről

San Cristóbal az Ecuadorhoz tartozó Galápagos-szigetek közül az egyik legnagyobb és az egyetlen, amelynek vulkanikus földjét édesvizű források termővé teszik, ráadásul az egyenlítői nap, a meleg Panamá- és a hideg Humbolt-áramlat egészen különleges, párás klímát hoz létre a szigeten.

Miután Ecuador megszerezte a szigeteket az évtizedekig itt bujkáló kalózoktól, San Cristóbal első tulajdonosa, bizonyos Manuel J. Cobos ültette az első Bourbon arabica kávécserjéket a szigeten még a 19. század végén. Don Manuel nem egyszerűen kávét akar termelni, ő jó kávét akart, ezért nagy gonddal választotta ki azt a fajtát, amely a leginkább megfelelt az ízlésének. Az UNESCO Világörökség részét képező ültetvény 450-1200 méteres tengerszint feletti magasságon terül el, amely a speciális mikroklíma miatt 1300-3600 méteres magasságnak megfelelő körülményeket biztosít, ez adja az itt termő kávé kellemes savasságát.

Aztán ahogy változott a világ és csökkent a kereslet a viszonylag kisméretű, minőségtudatos ültetvényen termő kávé iránt, nehéz idők köszöntöttek a birtokra, mígnem 1990-ben a Gonzalez-Duche család megvásárolta és új életet lehelt belé. A család az organikus, fenntartható gazdálkodás mellett döntött.

A kávé a természetben is más növényekkel együtt, például árnyékot adó, magasabb fák tövében nő

Az „El Cafétal” névre keresztelt ültetvényen árnyékban termesztik az Arabica Old Bourbon Coffee-t, vagyis a kávécserjék más fák, például avokádó-, guáva-, cédrus- és narancsfák között nőnek, ahogy a természetben is. Ennek köszönhetően a kávécserjék könnyebben fejlődnek a gazdagabb talaj és megfelelő arányú fény és nedvesség miatt. Az eredmény egy közepesen savas, összetett de kiegyensúlyozott ízvilágú kávé karamelles ízjegyekkel, amelyek citrusos és dohányra emlékeztető felhangokkal keverednek. A szabályozás szerint mindössze 5000 zsák kávét exportálhatnak az El Cafétal ültetvényről, ezt nem nehéz betartaniuk, mivel évente mindössze 2-3000 zsáknyi terem a különleges arabicából.

Ilyen kétarcú képet mutat a kávétermesztés Ecuadorban: míg a kontinensen minden adottság ellenére alacsony minőségű kávét termelnék, és azt is a lehetőségeikhez képest igen kis mennyiségben, addig a majd ezer kilométerrel távolabb, az Egyenlítő mentén fekvő Galápagos-szigeteken terem a világ egyik legkülönlegesebb kávéja.

Tovább olvasnál?

A Bourbon kávé titka

Brazília, a kávék királynője

Kávé a szafarik földjéről

A világ 10 legdrágább kávéja