Kávéklub

Szereted a kávét? Nyilván igen, ha ezt a blogot olvasod. Na és a forró csokit? Valószínűleg erre is lelkes igennel válaszolsz. Miért ne kevernéd hát össze ezt a két nagy kedvencet? Hidd el, megéri!

Az espressók egyik ízesített típusaként már mi is bemutattuk a mochát és „kistestvérét”, a mocaccinót, de ez a finomság megérdemli, hogy részletesebben is szó essen róla. Mi, magyarok általában tejjel és cukorral isszuk a kávénkat, ezért az espresso tejjel kevert változatai, a cappuccino és a café latte örök kedvenceknek számítanak. A mocha nem más, mint a café latte még édesebb, kakaóporral vagy csokisziruppal feljavított változata, így elméletileg ez a kevésbé ismert ital lehetne a magyarok igazi kedvence. Vagy a mocaccino, amely a cappuccino egyik válfaja, itt 1/3 espresso, 1/3 tej és 1/3 tejhab keverékhez adnak kb. 1 evőkanál csokiszirupot.

Az espressót a nevéhez illően gyorsan, a lefőzést követően azonnal, pár másodperc alatt illik meginni. Sokunknak beugranak az olaszországi nyaralások reggeli élményei, amint egy olasz bárban ülve majszolgatjuk a croissant-t, amely az igazat megvallva a fél fogunkra sem elég, közben pedig figyeljük a munkába igyekvő helyiek nyüzsgését. Ők nem ülnek asztalhoz, a bárpultnál felhajtják az espressójukat, majd 1-2 perc múlva már hűlt helyük. Reggelenként a cappuccino sem érdemel több időt, délután pedig már nem is illik kirendelni.

Ezzel szemben a többi tejes kávékülönlegesség, így a mocha köré másmilyen kultúra formálódott. A tej és esetünkben a csokoládé afféle desszertjelleggel ruházza fel a kávénkat, az adagok általában bőségesebbek, nagyobb és elegánsabb pohárban szolgálják fel őket, ennek megfelelően szívesebben kortyolgatjuk őket asztalnál ülve és több időt szánunk rájuk. Vacsora után is kiválóak! Nem beszélve arról, hogy nagyszerűen kísérhetők édes keksszel vagy süteménnyel.

Egy mecset Mochában

A Mocha egyébként nem csak a csokis kávéital, hanem egy híres kávéfaj neve is, amely egy Vörös-tenger partján fekvő jemeni városkáról, Mocháról kapta a nevét. A kikötő már a 15. századtól kezdve híres a kávékereskedelemről, itt terem ugyanis a különleges, csokis aromájú Arabica kávé, a Mocha. Már a kávébab megjelenése sem mondható szokványosnak: nagyon kicsi, kemény, szabálytalan alakú, olíva zöld vagy halványsárga színű. Ez tehát nem azonos a mi espresso-variációnkkal, bár bele sem merek gondolni, milyen fergeteges lenne egy Mochából készített Mocha! :)

Az espressóból, tejből, csokoládé hozzáadásával készült mochának természetesen több fajtája ismert. A helyes arányokról is megoszlanak a vélemények; a café lattét sokan szeretjük, egy kis kávé sok tejjel, majd pedig ebbe kerül a csoki. A hagyományos mennyiség a mocha esetében kb. 2/5 espresso, 2/5 csoki és 1/5 forró tej. Van, aki abszolút a csokira helyezi a hangsúlyt és gyakorlatilag kávés forró csokiként készíti el – valljuk be, ez azért nem igazán nevezhető mochának. A klasszikus fekete étcsokoládé vagy tejcsokoládé helyett készíthetjük fehér csokiból is, így kapunk fehér caffé mochát, de akár keverhetjük is a színeket, így máris a gusztusos zebra mocha gőzölög előttünk.

A mochát általában tejhab koronázza, azonban előfordul, hogy tejszínhabbal szolgálják fel, mintha egy forró csoki lenne. A habréteget kakaópor vagy őrölt fahéj díszíti, de előfordul, hogy mályvacukor is rákerül egyrészt díszítőelemként, másrészt ízfokozóként. Mehet bele chili vagy vanília is, a karácsony közeledtével a fantáziánk még magasabbra szárnyalhat. Az én abszolút kedvencem az úgynevezett café Borgia, amely egy kis narancshéjat csempész a mochába, majd erre is tejszínhab és fahéj kerül. Az espresso, a csoki, a hab, a fahéj és a narancs ízének kvintettjéből egy olyan ízbomba születik, amely szinte megszólal!

Te is csokimániás vagy? Olvass tovább!

Kávé és csoki – csábítás a négyzeten

Kávés desszertek karácsonyra is

Tudd meg, milyen tejből készül a legjobb tejhab!

Ez a cím bizony komoly viták kiindulója lehet. Ugyan miért kellene a finom, sűrű, krémes espressót, a kávék királyát bármivel „feldobni”, értsd: elrontani?! Az espresso szent és sérthetetlen! – vallják sokan. Ám ott vannak az „eretnekek”, vagyis azok a kávékedvelők, akik a cukron kívül szívesen kísérleteznek különböző dolgok hozzáadásával, hogy változatosabbá tegyék espressójukat. Ők főként olyan országok lakói, ahol az espresso-kultúra kevésbé szőtte át a kávéfogyasztási szokásokat – pl. az észak-európai régióban. De természetesen az espresso-nagyhatalmak is rejtegetnek néhány kísérletező kedvű renitenst. Nekik kedveskedünk az alábbi öt tanáccsal.

1. Espresso macchiato

Az espressónk ízesítésének egyik legegyszerűbb módja az, ha a kávéhoz egy kis forró vagy hideg tejet adunk.  Kb. 10 milliliternyi tejről beszélünk, a mennyiség természetesen ízlés szerint változhat, de alapvetően nem szabad vele túlozni, hiszen ha túl sokat adunk hozzá, már nem macchiatót, vagyis „foltos” kávét kortyolgatunk, hanem caffe lattét.

2. Espresso corretto – Espresso carajillo

Aki ennél erősebb élményre vágyik, próbálkozhat az espresso corretto, vagyis likőrrel feljavított espresso különböző válfajaival. A legtöbb esetben grappát adnak a feketéhez, de a whisky, a konyak és a sambuca is népszerű „adalékszesz”. Ízelítőként az izgalmas nevű, spanyol carajillóról mutatom be röviden. Az espressót többnyire brandyvel turbózzák fel, bár más alkoholok is előfordulhatnak, a fent említettek mellett a rumot kell még megjegyezni. A legenda szerint e finom kávékoktél születését a Kubát elfoglaló spanyoloknak köszönhetjük, akik azért kevertek rumot az kávéba, hogy bátorságot merítsenek az italból. A spanyol ’bátorság’, vagyis coraje szóból ered a carajillo. A spanyolok nem bízzák a véletlenre: sokan reggelire fogyasztják ezt az energiabombát, elsősorban télen. Így már értjük, miért ilyen élettel teli, vidám népségről van szó. Azonban ha ezt a variációt szeretnénk kipróbálni, figyeljünk oda az arányokra, hiszen a túl sok alkohol hozzáadásával készült espresso esetében a kávé aromáját veszítjük el.

3. Espresso mocha, mochaccino

Íme, egy alkoholmentes élmény azoknak, akik autóval közlekednek, így számukra egy jó kis corretto elfogyasztása büntetlen öröm marad. Az espresso mochánál likőr helyett csokoládé szirupot adunk az espressóhoz, az élmény pedig garantált! A mochaccino szintén csokis különlegesség, itt az espressót csokis/kakaós tejhabhoz adják hozzá. Persze mindez még tovább fokozható, például vanília vagy chili hozzáadásával, ezt a fantáziátokra bízom.

4. Espresso romano, Guillermo

Korábban már említettem ezt a párost, de engedjétek meg, hogy ismét felidézzem. Egyrészt azért, mert a témánk érdekes színfoltját adja, másrészt azért, mert engem kisebb sokként ért a felismerés, hogy az espressót egyesek egy szelet citrommal kísérik. Kissé meg is botránkoztam azon, hogy – az ital neve alapján – ráadásul pont a rómaiak találták fel ezt a furcsaságot, de szerencsére, mint kiderült, a név csalóka, a kávévariációnak nincs köze az „örök városhoz”. Egyébként természetesen megvan az ésszerű magyarázata, miért helyeznek citromszeletet a csésze szélére: a citromot végighúzzák a csésze peremén, így amikor belekortyolunk az italba, a citrom fanyarsága kihangsúlyozza a kávé természetes édességét.

Az Espresso Guillermo azonban már durvább eset; hasonlít a Romanóhoz, ám itt egy szelet lime-ot helyeznek a csésze aljára, és ráöntik az espressót. Vannak, akik jégkockával és egy kis tejjel is megbolondítják. Bevallom, én még nem mertem megkóstolni, de készülök rá… Egyelőre még szimpatikusabb a szicíliai változat, ahol barnacukros narancshéjra öntik az espressót.

5. Espresso affogato

Zseniális találmány! Bár az affogato azt jelenti, ’megfulladt’, ’belefulladt’, kevésbé drámai dologról van szó. Az espressót fagylaltra öntik és azonnal fogyasztják. Általában vanília fagyit használnak, azonban kedvenc ízeinkhez alkalmazkodva természetesen más fajták is szóba jöhetnek.

Olvass még több különleges kávéról!

Finom, mégis kevésbé ismert kávévariációk

Egy kocka kávé és újra itt a nyár

Van élet az ír kávén túl! Alkoholos kávékülönlegességek

Nemrégiben tanúi lehettünk, miként dolgozzák fel Magyarországon a használt alumínium kávékapszulákat és hogy mi lesz a fém és a kávézacc sorsa, miután kikerülnek a gép gyomrából. Néhány szerencsés kávékapszula azonban teljesen más módon „születik újjá”: modern, alternatív, művészi karriert futnak be!

 Egy újabb Nespresso rendezvényen jártam, ahol ismét a fenntarthatóság és a környezettudatosság volt a téma, azonban más megközelítésből. A csepeli üzem helyett a helyszín most a belváros szívében található, elegáns Széphárom Közösségi Tér, az est háziasszonya pedig Kovács Patrícia színésznő volt. A teremben a legfeltűnőbb egy reklám molinóból készült kanapé volt, de voltak még designos övek, pénztárcák és táskák is, amelyek egytől egyik újrahasznosított termékekből dolgozó designerek munkáját dicsérik, tudtuk meg Martinkó Józseftől, az Octogon építészeti és design magazin online főszerkesztőjétől.

A trendi, design márkák a 2000-es évektől kezdték felvenni palettájukra a zöld vonalat és néhányuk munkájában az újrahasznosítás már nem csak érdekességként, hanem alapkövetelményként jelenik meg. Megtudtuk, hogy a hagyományos recycling mellett kialakult az újrahasznosítás egy másik, kreatívabb ága is: az upcycling, amely az újrahasznosítást magasabb szinten, jelentős hozzáadott értékkel valósítja meg, akár művészi dimenziókba emelve azt. Ennek példái voltak a Medence csoport, a Balkán Tangó, a Retextil és a Felvarrom csapatának kiállított munkái, amelyek ízlésességét és a jelenlévők körében aratott sikerét már csak azért is öröm volt látni, mert Magyarországon még némi gyanakvás övezi az újrahasznosított anyagokból készülő dolgokat, sokan „buherálásnak” gondolják és idegenkednek tőle. Pedig ez a hálás téma egyszerre fontos és gyönyörködtető; Nyugat-Európában már az egyetemi képzésben is helyet kap a „zöld design”.

 No de térjünk vissza a kávéhoz, hiszen az esemény fő attrakciójáról még nem esett szó. Az Elysian tervezője, Bódis Boglárka egyszerre vagány és kifinomult, nőies kollekciójából kaptunk ízelítőt egy rövid divatbemutató keretében, melyre a koronát az utolsóként bemutatott ruha, jobban mondva ruhaköltemény tette fel: egy kávékapszulákból készített ruha úszott be a kifutón!

A meglepő az volt, hogy egy összenyomott, használt fémkapszulákból készített ruha ennyire finom és elegáns tud lenni. A kilapított kapszulák rendszertelen struktúrája és a mindeközben rendezettséget sugárzó összhatás belső feszültségét megtestesítő alkotásnál nem is kellett látványosabb befejezés. Boglárka elmondta, hogy a különleges, art deco kompozíció három hónapig készült és több mint ezer tüllre varrt kapszulát tartalmaz. Még szerencse, hogy az alumínium könnyű, bár a modellnek így sem lehetett könnyű végigvonulni a ruhában. Nem beszélve arról a heves hanghatásról, amelyet a csörgő kapszulák keltettek (de szerencsére a kitörő taps hangosabb volt :-)). Mindezek ellenére én azt mondom, vállalnám a kockázatot, és szívesen belebújnék ebbe a kapszularuhába.

Pár napja részletes élménybeszámolót tartottam a Nespresso két új itáliai limited edition kapszulájának bemutatójáról. Aki még nem próbálta ki a Tribute to Milano és a Tribute to Palermo őrleményeket, tegye meg! Méghozzá lelkiismeret furdalás nélkül, hiszen már a használt kapszulák sorsa miatt sem kell többet aggódnunk. Le lehet őket adni az Andrássy úti és az Allee-ban található üzletben, ahonnan elszállítják egy újrahasznosító üzembe.

A Nespresso kávéi mind küllemre, mind ízükre igazán tetszetősek; viszont sokunkban felmerülhetett eddig a kérdés: mi történik a használt alumíniumkapszulákkal? Néhány környezettudatos kávékedvelő lehet, hogy bizony épp azért nem szerzett be Nespresso kávéfőzőt, mert aggasztotta a nagy mennyiségű használt kapszulák környezetterhelő hatása. Ez a probléma megoldódni látszik, legalábbis ahogy ezt a múlt héten egy csepeli újrahasznosító üzemben láthattam. Meghívtak ugyanis az Inter-Metál telephelyére, ahol megnézhettem, hogy hogyan lehet a használt kávékapszulákat újrahasznosítani.

Csepeli kiruccanás a környezettudatosság jegyében

Az üzemlátogatás során részletes tájékoztatást kaptunk a Nespresso fenntarthatósági programjáról: a svájci vállalat ugyanis nem csupán a kávék minősége, hanem az ökológiai lábnyom csökkentése iránt is elkötelezte magát a kávészürettől a kávénk csészénkbe kerüléséig vezető hosszú út minden egyes lépésénél. 

Kávérajongóként érdekes volt látni, hogy hogyan történik itthon a használt kapszulák begyűjtése és újrahasznosítása. A Nespresso már 2012 óta gyűjti vissza a használt kapszulákat Magyarországon, ezeket az üzleteikben található gyűjtőpontokon, nagy, zöld gyűjtőtasakokban adhatjuk le. A kapszulák ezt követően a csepeli újrahasznosító üzemben kötnek ki, ahol 3-4 hétig szárítják őket, majd a Nespresso által telepített, Olaszországból származó feldolgozó gépsor segítségével szétválasztják az alumíniumot és a kávézaccot.

A folyamat végén tiszta alumínium nyerhető ki, mely számos hazai termék alapanyagaként kerül újrahasznosításra. A kávézaccot a Mátravidéki Hőerőműben villamos energia termelésre használják, a gyűjtőtasakokból pedig hólapát készül.

A kapszula bemutató végén az üzemben még megnézhettünk többek között egy összepréselt, használt üdítős palackokból álló falat, amelyet a fenti képen is láthattok. Ez a mennyiség egyébként csak az egy hónap leforgása alatti magyarországi fogyasztás fele!

Nem tudom, hogy vagytok vele, de én szinte gyermeki lelkesedéssel várom a Nespresso legújabb, limitált kiadású kávéit. Bevallom, nem csak az ízük érdekel, hanem a nevük és hogy milyen színű lesz az új kapszula. Nos, most egyszerre két újdonságnak örülhetünk: megérkeztek az új Tribute to Milano és a Tribute to Palermo őrlemények!

A 2013-as Trieszt-Nápoly kávékaland mintájára idén ismét egy észak- és egy dél-olasz város „csap össze”, ezúttal Milánóba és a szicíliai Palermóba kalauzol minket a Nespresso. Az új kávékapszulák bejelentése alkalmából tartott rendezvénynek most a – stílusosan – olasz ’Mericano Bár adott otthont. Az első érdekesség már a küszöb átlépése előtt várt ránk: a bejárat mellett hangulatos, olasz tájat ábrázoló fotó előtt egy Vespa várta a fotózkodni vágyókat, akik azon nyomban zsebre vághatták a kész képeket.

Belépve finom koktélt nyomtak a kezünkbe welcome drinkként, majd kezdődött a show Orosz Barbi vezetésével. Nem, nem írtam el, nem termékismertetőnek, hanem valóságos shownak lehettünk szemtanúi két, régóta Magyarországon élő olasz fiatalember jóvoltából. Egyikőjük a bár házigazdája, a palermói Salvo (Novodomszky Éva férje), a másik showman pedig a Milánó mellől származó, szintén étteremtulajdonos Gianni. A hangos és vidám, gesztusokkal és olasz csevegéssel tarkított előadás ízelítőt adott az észak- és dél-olaszok nyelve, mentalitása és nem utolsó sorban kávéja közötti különbségekből. Az olaszoknál a kávé a társadalmi élet fontos része, egy olasz akár napi 7-8 kávét is elfogyaszthat.

Na de mit értünk kávé alatt? Míg Milánóban általában pontosan meghatározzuk, hogy milyen típusú kávét (rövid, hosszú) kérünk, addig Palermóban a caffé egyértelműen az espressót takarja. A két lelkes étteremtulajdonos elmesélte, hogy az espressót meleg csészében szokás kínálni és minél gyorsabban (1 percen belül) el kell fogyasztani. Számomra vitatható kijelentés is elhangzott: a legjobb kávé az, amiben nincs cukor! És ha már ebéd után akarunk cappuccinót inni, legalább bizonyos ételek után ne tegyük ezt, például „a cappuccino nem fér be egy feketekagyló után” – okít minket Gianni. Megtudtuk azt is, hogy bárhol és bármilyen bárba is tévednénk be Olaszországban, a bárpultnál elfogyasztott espresso mindenhol olcsóbb, mintha asztalnál ülve fogyasztanánk.

A hangsúly persze a különbségeken volt: a palermóiakkal ellentétben a milánóiak szívesen játszanak a kávéval, például a caffé correttóba kerülő különböző alkoholtípusokkal. Bár a kávéról sokunknak Dél-Olaszország juthat eszünkbe, a kávé és a kávépörkölés északon, Velence környékén jelent meg, figyelmeztet Gianni. A milánói elegáns kávéval szemben a déli kávékultúrát az arab hatás, a fekete, égetett, erősen pörkölt, „kemény” kávé jellemzi.

Az eszmefuttatást Nagy Zsolt, a Nespresso kávészakértője vitte tovább, aki bemutatta a két új kapszulát is: két, magas intenzitású, ám eltérő ízvilággal rendelkező őrleményről van szó, amelyeket ajánlatos ristrettóként, vagyis az espresso rövid, koncentrált formájaként fogyasztani, hogy az ízek jobban érvényesülhessenek. A Tribute to Milano őrleményben a mogyorós, gabonás jegyek kapnak hangsúlyt, ha latte macchiatóként fogyasztjuk, a krémes, tejes ízek remekül kihozzák az intenzív karamellás aromáit. Az arab kávékultúrát tükröző, erőteljes, intenzív ízvilágú, Palermo ihlette őrleménynél a magasabb robusta aránynak köszönhetően inkább a testes, kakaós aromák, a fűszeresség, borsosság dominál. Cappuccino formájában jól érvényesül az ital testessége és erőteljes karaktere.

A szórakoztató és érdekes bemutatót követően egy kvízjátékon vettünk részt, és volt egy flair show is, majd az étterem milánói és palermói ételkóstolóval zárta a remekül sikerült programot. Bemutattak egy pár hihetetlenül finom receptet is, nekem ez tetszett a legjobban:

Rózsaszín koktél

Hozzávalók:

• 1,5 dl barackos Bellini ( barackpüré, kevés szóda és citromlé keveréke )
• 1 Tribute to Milano (25 ml) kapszula
• 3 jégkocka

Elkészítés: Önts barackos Bellinit egy borospohárba! Készíts egy espresso-t shaker-be, majd rázd össze 3 jégkockával. A lehűtött kávé egy részét adj a Bellinihez és szívószállal szolgáld fel! Jó kávézást kívánok!