Kávéklub

A kávéval kapcsolatban számos tévhit kering, aminek semmi alapja, de hát tudjuk, milyen hamar terjednek az információk. Az egyik elsőszámú legenda az, hogy az espresso a legerősebb, vagyis legtöbb koffeint tartalmazó kávé. Pedig ez korántsem igaz.

Az espresso rövid, intenzív, és általában gyorsan lehúzzuk. Valószínűleg ezért gondolják sokan, hogy amiből a legkevesebbet adják, az a legerősebb. Az espresso, jól elkészítve, kétségkívül a legintenzívebb ízélményt nyújtó kávéital. A koffeinnek ugyanakkor nincs se íze, se illata, és semmilyen módon nem áll arányban a kávé intenzitásával vagy aromagazdagságával.

Egy csésze espresso hatását tekintve egyáltalán nem erősebb a többi kávéitalnál, sőt! A kotyogós vagy csepegtetős módszerrel készülő kávék akár kétszer, sőt, háromszor annyi koffeint is tartalmazhatnak, mint egy ártatlan espresso. Hogy miért? Ha belegondolunk, nagyon egyszerű a magyarázat. Az espresso gépek ugyanis gyorsan dolgoznak, kb. 20 másodperc alatt átfolyik a kávén a víz, ami 100 fok alatti. Ezzel szemben egy kotyogós forráspont feletti hőmérsékletű vízzel dolgozik, ami lassan megy át az összepréselt kávén, a filteres, csöpögtetős kávéfőzőkben pedig akár perceket is ázik a kávé. Ráadásul az espressohoz használt keverékek általában nagyobb arányban tartalmaznak arabica kávét, mint robustát, aminek magasabb a koffeintartalma. Az espresso tehát furcsa módon a gyengébb kávék közé sorolható.

A másik legnépszerűbb rövid kávé a ristretto, ami még az espressonál is kisebb adag, és sokak szerint brutálisan erős. Meglepő, de ez még az espressonál is kevesebb koffeint tartalmaz! A ristretto ugyanúgy készül, mint az espresso, annyiban különbözik csak, hogy a kávé folyását a szokásosnál hamarabb leállítjuk. Ennek köszönhetően a kávé esszenciája - krémje, színe és illata - már megjelenik a csészénk alján, a koffeinnek azonban nem adtunk sok időt kioldódni. Fontos azonban azt is tudni, hogy egyáltalán nem mindegy mekkora adag kávéőrleménnyel dolgozunk, hiszen evidens, ha a kotyogósba például több kávét teszünk, akkor a nagyobb felhasznált kávémennyiségből nagyobb mértékű koffein is fog tudni kioldódni.

Hivatalosan most egyébként a Death Wish, vagyis Halálvágy a világ legerősebb kávéja, ami egy újonnan felfedezett kávébabból készül, melynek koffeintartalma 200 százaléka egy átlagos kávébabénak, bár sajnos sok más információt nem találni arról, hogy milyen kávébab. Mindenesetre én lehet, hogy ezt azért kihagyom. :)

Pár hete megfigyeltem már, hogy készülődik valami az Alleeban, valami Nespresso-gyanús üzlet. Be is igazolódott a sejtésem, kaptam tőlük egy meghívót a nyitó eseményre, amin igazán kellemesen meglepődtem, de természetesen elmentem, mert kíváncsi voltam, mit tud az új hely az Andrássy út népszerű „szentélyéhez” képest.

Az új üzletet az Alleeban nyitották, ami egyrészt azért jó, mert így már a budai oldalon is könnyedén elérhetők a kapszulák, másrészt sokkal könnyebb parkolni, mint a belvárosban, és ez óriási könnyebbséget jelent, a hosszabb nyitvatartási időről nem is beszélve.

Az Alleeban viszonylag könnyen megtalálni őket (az Intimissimivel szemben). A Nespresso magyar ügyvezetője fogadott és kalauzolt körbe bennünket. Az üzlet (vagy ahogy ők nevezik, Boutique) tényleg nagyon szép lett, modern, letisztult, elegáns. Remélem, a képek valamennyire visszaadják a hangulatát. Minden apró részlet gondosan kitalált, ötletes. 

Az óriási kapszulafal látványos és színes, el tudnám képzelni, hogy reggelente innen válasszam ki a hangulatomnak megfelelő kávét! J Ráadásul most már 22 állandó kapszula közül választhatunk! A gépeket bemutató rész is nagyon designos, nem szokványos sem a polc kialakítása, sem a gépek elrendezése.

A kávékóstoló pult mögötti dekoráció engem New York felhőkarcolóira emlékeztet, a csillár pedig valami egészen különleges és őrületesen látványos. Itt egyébként minden vásárlót megkínálnak egy csésze espressoval, ami szerintem egy kedves gesztus. A Nespresso Clubnak is külön részt alakítottak ki, ahol kényelmes piros forgófotelekben regisztrálhatnak az új vásárlók, illetve kaphatnak információt a már regisztrált klubtagok.

A helyszín bejárása után szuper műsorral lepték meg a vendégeket és az Allee vásárlóit, akik szerencsésen „belecsöppentek” ebbe az egészbe. A Fool Moon együttes tagjai elkezdték énekelni Pharrell Willims Happy slágerét, és folyamatosan csatlakoztak be egyre többen, a végén már egy egész kórus énekelt. Ezután a Recirquel modern cirkuszi társulat akrobatái léptek fel, és egy olyan lenyűgöző műsort adtak, hogy leesett az állam. Az ő műsorukat egyébkén a MÜPA-ban tudjátok megnézni, érdemes, mert világszínvonalú produkció! És ezzel még mindig nem volt vége az estének, mert az üzletben a beszélgetéshez az aláfestő jazzt a Váczi Eszter Quartet adta… 

Ja, és természetesen volt kávé is, nagyon finomakat kóstolhattunk, az egyik receptet be is szereztem Nektek! ;) Íme:

Karamellás cappuccino

1 Dulsão do Brasil Grand Cru kapszula

2 kávéskanál karamell

15 cl zsíros tej

csokoládé szirup (dekorációnak)

csokoládé darabok (dekorációnak)

Elkészítés

Öntsd bele a karamellt a csészébe (igény szerint többet is lehet). Öntsd bele a tejet az Aeroccino -ba (ez a tejhabosító) vagy a gőzölőcső segítségével készíts tejhabot. Adj hozzá egy Dulsão do Brasil kávét. Öntsd a tejhabot a tetejére, díszítsd csokoládé darabokkal és csokoládé sziruppal.

Képzeljetek el egy helyet, ahol két teljes napon át minden a kávéról szól: ahol a frissen főtt kávé illata tölti be a termet, a baristák pedig szorgosan dolgoznak a profi kávégépeken, hogy aztán összemérjék tudásukat egy latte art, vagy egy AeroPress bajnokságon… Nos, éppen ilyen hétvége várt rám, amikor jegyet váltottam a Kávébár Bazár idei programjára.

A rendezvény neve megtévesztő lehet, hiszen a szervezők nem csak a kávékultúrát szeretnék népszerűsíteni, hanem minden olyan italkészítő szakmát, mely szorosan kapcsolódik a gasztronómiához. A budapesti Corinthia Hotelben két önálló teremben képviseltették magukat a kávék és a borok, párlatok - sőt, a legprofibb koktélkészítők is bemutathatták tudásokat: csak úgy röpködtek a shakerek és üvegek.

A Kávébár Bazár idén ötödik alkalommal jelentkezett szakmai programokkal, melyek nem csak a vendéglátásban dolgozóknak vagy a baristáknak, borszakértőknek érdekesek. Az is igaz persze, hogy a kávé civil szerelmesei valószínűleg nehezebben igazodnak el a legnagyobb szállodai beszállítók, pörkölő manufaktúrák és a kávégépek forgalmazói között… Ami azonban jó hír, hogy hozzám hasonlóan sokan voltak kíváncsiak a legfrissebb kávétrendekre, mert mindkét nap hatalmas érdeklődés fogadta a versenyeket, a kávékóstoláshoz pedig türelmesen sorba kellett állni.

A szakma minden fontos szereplője képviseltette magát – a Pellini, az Illy, a Douwe Egberts és más márkák mellett számos kávézó, barista akadémia is jelen volt, az isteni szirupokról, csokikról és sütikről nem is beszélve.

Számítottam rá, hogy jó lesz a rendezvény, de őszintén, felülmúlta a várakozásaimat. Itt nem csupán egyszerű kóstolgatásról volt szó, annál sokkal több izgalmat adott. Az egyik legérdekesebb élmény, amikor egyetlen baristát több tucatnyian figyelnek izgatottan a kivetítőn keresztül, hogyan főzi le a kávét, majd pedig azt, ahogy a zsűri kóstol és pontoz. Hatalmas szurkolás, füttyögés volt, mintha valami sportmérkőzésen lettem volna. A vasárnapi „Be the One”verseny legjobbja egyébként az Espresso Embassy baristája, Várady Tibor lett egy tonicos kávékülönlegességgel, aki, mint kiderült, teljesen véletlenül ugrott be a versenybe. Szombaton egy viszonylag új szerkezetet, az AeroPress-t tesztelhették a baristák, melyhez a french press kezeléséhez szükséges szakértelem szükséges – a frissen őrölt kávén és a jó minőségű vízen keresztül.

Még interaktívabb volt a latte art-bajnokság, ahol minden körben két-két barista mérte össze kézügyességét és rajzolt tejjel mintákat a kávé tetejére – itt is a zsűri juttatta tovább a jobbakat, de végig hangos szurkolás kísérte a versenyszámokat. Gyakorlatilag képtelenség volt a pulthoz férni, akkora volt az érdeklődés.

Az egyes programok között viszont kényelmesen végig lehetett járni a bemutatkozó kávécégeket, így megcsodáltam néhány régi, akár ötven éves espresso gépet is, mint például a Faema márka retró vonalvezetését, és pár igazán furcsa szerkezetet.  A másik érdekes program a Pellini illat-tesztje volt, ahol a különböző aromákat kellett egy illatgömb alapján azonosítani – itt kiderült, hogy a hasonló jegyeket, mint a csoki vagy a mogyoró, nem is olyan egyszerű megkülönböztetni egymástól, ha nem társul hozzájuk íz.

Ezek után alig vártam, hogy tesztelhessem valamelyik profi kávégép teljesítményét. Isteni volt például a La Marzocco géppel főzött flat white, amit a 42Coffee speciális pörkölésű, el salvadori kávészemeiből készített nekem egy fiatal barista. Vele beszélgetésbe is elegyedtem, és elmesélte, hogy az egyik kedvenc kávézójában kapott kedvet hozzá, hogy ő is komolyabban kezdjen foglalkozni a kávékészítéssel. Nekem nem okozott csalódást, még egy szép virágot is öntött a kávém tetejére.

Bár a legtöbb standnál olyan kávék voltak, amiknek az elkészítése némi szakértelmet megkíván, voltak olyan kiállítók is, akiknek a gépeivel otthon viszonylag egyszerűen remek kávét készíthetünk. Erre a hétvégére a Nespresso kávészakértője is különleges receptekkel készült, így természetesen nem hagyhattam ki sem az azték csokis, sem a créme brulée-s finomságaikat. Kedvet is kaptam hozzá, hogy beszerezzek otthonra pár üveg szirupot. :)

Őszintén, én nem nagyon szeretem a tömeget, de most valahogy örültem neki. Végre azt látom, hogy Magyarország is elindult egy jó irányba, és igenis fontos lett az, hogy a kávénk is jó minőségű legyen, és jó dolog ugyanúgy érteni a kávékhoz, mint a borokhoz. Ahogy elnéztem, baristából nem lesz hiány, szinte divatszakma lett, és ez  a gombamód szaporodó klassz kis kávézók miatt kell is. Én nagyon sokat tanultam ebből a hétvégéből, remélem, a barátaim is tapasztalják majd, ha hozzám jönnek vendégségbe. ;)

Egy korábbi bejegyzésemben már írtam a szívemnek legkedvesebb, hangulatos budapesti kávézókról, és úgy gondoltam, érdemes lenne folytatni ezt a sorozatot – főleg, mert hétről hétre lehet hallok újonnan nyílt vagy éppen egyre népszerűbbé váló helyekről, ahol a kávé főszerepet kap.  

Az egyik ilyen, sokak által elismert kávézó a My little Melbourne, ahol az egyik ismerősöm szerint a város legjobb flat white kávéját készítik. Tudván, hogy a Madách téri hely 35 négyzetméteren működik, nem nehéz kitalálni, hogy a „kicsi” szó mire utal a nevében…:)

Az alapítók, Balázs Dia és Péter egy ausztrál utazás hatására nyitották a kávézót, mellyel nem titkoltan az ottani ízeket szeretné Budapestre csempészni, és azt is vallják, hogy a kávékultúrát érdemes népszerűsíteni Magyarországon. Az állandó választékot vendégkávék dobják fel, van például, amikor egy berlini kávézóból hozatják az újdonságokat. A kávék mellett sok más finomságot is lehet kapni náluk, így érdemes akár egy reggelire is betérni.

Az Espresso Embassy-nek már a neve is komolyságot sugároz, és itt tényleg nem viccelnek, ha kávéról, de legfőképp, ha espressoról van szó. A hely ráadásul nem csak a finom kávéja miatt, de építészeti szempontból is említésre méltó. A tervezők egy Arany János utcai palota aljában található szükséglakást bontották vissza az eredeti téglákig, erről pedig már a Dezeen nemzetközi építészeti oldal is közölt fotósorozatot. Nekem nagyon bejön ez a stílus, szeretek itt időzni. A hatfős helyi csapat a széles nemzetközi kávéválaszték mellett arra is ügyel, hogy kizárólagosan egy birtokról szerezzék be a kávéhoz szükséges tejet – ami legalább olyan fontos összetevő lehet, mint a kávészem maga :)

Aki a bio-megoldások híve, biztosan örömmel fogadta a hírt, hogy az Eco café már két üzlettel is jelen van Budapesten. A cég hétféle organikus zöldkávét szerez be olyan nagy kávétermő vidékekről, mint Brazília vagy Etiópia, a kávészemeket pedig egy magyar szakember pörköli. Mivel mindig kis mennyiségeket rendelnek pörkölésre, biztosak lehettek benne, hogy friss kávéból készül az italotok. Amellett, hogy a kávé minőségére és a fair trade származására figyelnek, a kávézó maga is képviseli a fenntartható szemléletet: a berendezés letisztult, a csomagolóanyagok többsége újrahasznosított vagy lebomló. Ez is azon helyek közé tartozik, ahol egy mosoly mindig jár a kávé mellé.

Bár mi, magyarok alapvetően még mindig az erős, rövid feketét részesítjük előnyben, ha kávéról esik szó, a fiatalok körében egyre népszerűbb a lungo. Őszinte leszek, mostanában – főleg reggelente – valahogy nekem is jobban esik egy kicsivel hosszabb kávé, mint egy felrázó espresso. 

Aki olvasta a kávé kisokos első fejezetét, emlékezhet, hogy az espresso alapú kávék közé tartozik a lungo és az americano is. Egyiket sem szabad összetéveszteni a filteres vagy csepegtetős eljárással főzött, hasonlóan laza hatású kávékkal, mert a főzet maga olyan eljárással készül, mint egy átlagos espresso. Igaz, csak maga az eljárás hasonlít, a felhasznált kávészemek és a vízmennyiség nem egészen.

Míg az espresso 30-50 ml hosszú, addig a lungo 110-140 ml körüli, vagyis a lungohoz nagyjából háromszor annyi vízzel oldják ki a kávéőrleményt, ez adja a könnyed, de azért határozott kávéízt. Emellett a koffeintartalma is magasabb, mint az espressoé, hiszen hosszabb ideig folyik át a víz egy adagnyi kávén. A másik különbség, hogy az espressohoz kimondottan finomra darálják a kávét, a hosszúkávék esetében a durvább őrlemény a megfelelő.

Az americano mint másik híres hosszúkávé íze a sok víznek köszönhetően közelebb áll a filteres kávéhoz, a kevésbé gyakorlott kóstolók talán meg sem mondanák elsőre a különbséget. 

A lungo hamar népszerűvé vált itthon is, mert a szokásos café latténk helyett iható, akár reggeli ébresztőként, akár napközben, elviteles kávéként.

Különösen kedvelhetik azok, akik laktózmentes diétájuk kedvéért, vagy csak kíváncsiságból szeretnék helyettesíteni a tejet, viszont nem vágynak erős espresso ízre. Sőt, ismerek olyanokat, akik egy beszélgetést el sem tudnak képzelni egy espresso mellett, csakis egy sokáig kortyolható kávékülönlegességet élvezve.

Szóval, a lungót érdemes megkóstolni, még akkor is, ha elsőre nem tűnik olyan könnyednek, mint egy tejeskávé – a tejcukor mindig lágyabbá teszi a kávéízt, mint a forró víz, utóbbi viszont kiemeli a kávé eredeti zamatát. Ennek ellenére nem bűn egy kis tejjel is felönteni, ha éppen úgy esik jól. ;)