Az első kávéházak még az Oszmán Birodalom idején nyíltak, Kairóban, Damaszkuszban és Aleppóban, és hamar a társasági élet fontos színhelyévé váltak. Mivel a kávéházak kiváló gyülekezési helyet kínáltak az összeesküvőknek, a szultán többször is megpróbálta betiltani a kávéházakat, sikertelenül.
Vincent van Gogh: Éjszakai kávéház
Budapesten az első kávéházak a 18. század elején nyíltak. A legenda szerint az elsőt Cavesieder Blasius, vagyis Kávéfőző Balázs alapította – elég nehezen hihető, hogy tényleg ez volt a neve, de a mese így mondja. Hamarosan megnyitotta kapuit a Centrál, a Pilvax, a Japán és a New York kávéház is, és a kávéházi élet hamarosan szorosan összeforrt az irodalmi élettel.
De nem csak az Oszmán Birodalomban és Budapesten voltak népszerűek a kávéházak, a bécsi kávéházi kultúra is felvirágzott. Bár az 1950-es években a közönség elpártolt kissé és sokan féltek, hogy a bécsi kávéház, mint „műfaj” az illatos melange-zsal, a tonett székekkel, a faburkolatokkal, a puncs mignonnal (és személyes kedvencemmel, az Apfelstrudellel) kihal. De szerencsére a későbbi évtizedek az idegenforgalom fellendülését hozták, ami együtt járt a bécsi kávéházak iránti megnövekedett érdeklődéssel.
Apfelstrudel, avagy almás rétes, ahogy az osztrákok készítik
2011-ben az UNESCO a világ kulturális örökségének részévé nyilvánította a bécsi kávéházakat – remélem, ez azt jelenti, hogy megnyugodhatunk, ezek a hangulatos, frissen őrölt kávétól illatozó, zegzugos kis kávézók soha nem fognak eltűnni.
