Kávéklub

Costa Ricában terem a világ egyik legjobb kávéja, a Tarrazú, amely különlegesen lágy és harmonikus ízét az ország egyenlítői fekvésének és termőterülete speciális klímájának köszönheti. Costa Ricában azonban nem csak a kávé és az éghajlat különleges, hiszen az ország azúrkék vizű folyók, érintetlen esőerdők, ma is működő vulkánok, pálmafákkal szegélyezett partok és a végtelen óceán találkozásánál fekszik.

Costa Ricában nem csak a kávé különleges, az ország
egyedülálló állat- és növényvilággal rendelkezik

Costa Rica – bár neve spanyolul gazdag partot jelent -, fejlődő ország, nincs erős gazdasága, ipara vagy magas GDP-je, de mégis számos dologban jár az élen. Például területének egynegyede nemzeti park, ezzel méretéhez viszonyítva Costa Rica rendelkezik a világon a legnagyobb védett területtel. Egy fenntarthatósággal foglalkozó brit szervezet nemrég a világ legzöldebb országának választotta, míg a Happy Planet Index alapján a világ legboldogabb országa.

A Celeste folyó különleges, égkék színű vizéről kapta nevét

A közép-amerikai ország a partvidékeket övező síkságoktól eltekintve egy fennsíkon terül el, amit a Kordillerák vulkáni hegyláncai fognak közre 1500 méterrel a tengerszint felett. A napsütéses, mégis hűvös levegőjű klíma és a gazdag, vulkáni eredetű termőtalaj megismételhetetlen kombinációja teszi páratlanná az itt termő Tarrazú kávét, amely az ország egyik legfontosabb exportcikke a banán és az ananász mellett.

Kávészüret Alajuela mellett

Costa Rica gazdaságában és történelmében mindig is fontos szerepet játszott a kávé. Legfontosabb kávétermő vidékei a főváros, San José, Alajuela és Heredia környékén találhatók. Costa Rica leghíresebb kávéja a fővárostól délre termesztett Tarrazú, amit a világ legjobb arabica kávéi között tartanak számon. Az arabica olyan kávéfajta, amelyet magasan fekvő ültetvényeken termesztenek, például fennsíkokon, míg a robusta 800 méter alatti területeken terem. Az arabica kávékból az aromajegyek szinte végtelen skálája szabadítható fel, ezért termőterületenként minden kávé más és más, mindegyik egyedi ízvilággal bír. A Tarrazú jellegzetes közép-amerikai kávé, karakteres mégis harmonikus, testes arabica finom, diós utóízzel: egy különleges ország különleges kávéja.

A frappé tejjel és cukorral ízesített, habosra kevert jéghideg hosszú kávé. Számtalan elkészítési módja létezik, lehet kakaóval vagy valamilyen likőrrel ízesíteni, de gyakran tesznek bele fagyit is. A szakértők szerint szigorúan csak azt szabad frappénak nevezni, ami fel van rázva, elvégre erről kapta a nevét is (egyébként hiába görög eredetű ital, a neve a franciából származik). A frappét rázzák, a jegeskávét keverik – ez köztük az alapvető különbség.

Sok legenda szól arról, hogy a különböző kávékülönlegességek hogyan alakultak ki, nem meglepő, hogy a frappénak is megvan a maga története. A Nestlé 1957-ben egy kereskedelmi vásáron, Thessalonikiben mutatta be új termékét, egy instant kakaóitalt, amit hideg tejbe kellett beleszórni és aztán felrázni. A bemutatón dolgozó Dimitris Vakondios kávét szeretett volna inni, de nem volt alkalma vizet forralni az instant kávéjához, így a kakaóital mintájára hideg vízzel rázta össze a kávéport. A végeredmény nem csak Dimitrisnek ízlett, a frappé azóta rendkívül népszerű lett.

A görögök szerint ilyen egy tökéletes frappé: kétharmad rész finomara tört jég, hideg hosszúkávé, tejpor vagy tej és fél teáskanál cukor, amiket shakerben kell összerázni. Eredetileg instant kávéporból készült ugyan, de azóta szívesen készítik eszpresszóból is.  Az espresso freddo és a capuccino freddo a frappé olasz változata, a kettő között az a különbség, hogy az espresso freddóban nincs tej.

A kávécserjét leginkább messzi vidékek kávéültetvényein tudjuk elképzelni, ahol a cserjesorok esőerdőkkel körülvett, meredek hegyoldalakon kapaszkodnak fel. Kevesen tudják azonban, hogy a kávécserje kevés gonddal tartható szobai dísznövény is, s bár valóban az egyenlítői klímát kedveli a leginkább, nincs szüksége speciális ápolásra.

A kávécserje nagyon dekoratív növény. Üde zöld, kissé viaszos tapintású levelei az esőerdők egzotikus hangulatát hozzák a lakásba. A cserje két méter magasra is megnő, de a hajtásokat visszavágva akár bonsaiként is tarthatjuk. Ideális növény azok számára, akik először próbálkoznak szobanövényekkel (vagy az olyan visszaeső növénygyilkosok számára, mint én vagyok), mert jól tűri a kevés fényt és a száraz levegőt, ráadásul nagyon gyorsan nő, évente akár 20-30 centit is. 1-2 év törődés után hoz először virágot, amelyek illata a jázminra emlékeztet, 4-5 év után pedig teremni is fog, mint a vadon élő kávécserjék.

A termés akár fogyasztható is, de azt ne felejtsük el, hogy a kávé igazi aromáját és teljes íz intenzitását speciális pörkölési eljárások során nyeri el, amelyhez sok évtizedes tapasztalat és hozzáértés szükséges. A pörkölés felszabadítja az ízeket: ha melegíteni kezdjük a szemeket, elpárolog belőlük a víz, a bennük lévő cukor karamellizálódik és kiemeli a kávé aromáját. A kávészakértők a különböző kávéfajtákhoz külön-külön pörkölési eljárásokat dolgoztak ki, így nyerhetik el a kávék egyedi, karakteres ízüket. Bizonyos kávékeverékek összetevőit például külön-külön pörkölik a tökéletes ízélmény eléréséhez.

Ha meginni nem is fogjuk, a kávécserje akkor is nagyon mutatós növény, a lakás dísze lehet élénkpiros bogyóival és fényes, élénkzöld leveleivel, nem is szólva a gyönyörű, jázminillatú kis fehér virágairól.

A kávé már gyermekkorunkban a hétköznapok megszokott részévé vált. Ki ne akart volna csatlakozni a szüleihez, amikor a vasárnapi ebéd után lefőzték a kávét, a levegő megtelt az édeskés, kesernyés illattal és az egésznek volt valami szertartásos ünnepélyessége, aminek a részévé akartunk válni. Gyereknek persze nem szabad, de ettől csak még nagyobb volt a kíváncsiság, hogy milyen lehet ez a tiltott ital? Mint valami varázslatos, titkos, bűvös dolog. És persze, ha elég sóvárogva néztük végig a kávékészítés rituáléját, akkor mégis csak meg lehetett kóstolni: belemártottak egy kockacukrot. Semmihez sem hasonlítható érzés volt, ahogy a kockacukor a kávétól átázva szemcséire olvadt a szánkban, és éreztük, nincs is ennél nagyszerűbb dolog. Pedig rossz volt. Egyszerre volt keserű és mégis túl édes, de a mágia részévé váltunk, szó szerint belekóstolhattunk a nagyok világába, és ezért megérte.

Felnőttként az ember „legális kávéfogyasztóvá” válik, de sokan még ekkor is bűnös élvezetként tekintenek rá. Szeretjük az ízét, a hangulatát, egyedül és társaságban is, és bár sokszor hallunk érveket a kávéfogyasztással szemben, a kávézásnak számos pozitív hatása is van a szervezetünkre. A kávé és a koffein egészségre gyakorolt hatása számos kutatás tárgyát képezte már, és napjainkban egyre inkább a figyelem középpontjába kerül ez a téma.

A kávé koffeintartalma enyhe stimuláló hatást fejt ki a testre és a szellemre. Kísérletek bizonyítják, hogy egy kávé után jobban tudunk koncentrálni, gyorsabban reagálunk és könnyebben megjegyzünk dolgokat. Ez azonban nem igaz azokra, akik rendszeresen túl sok kávét isznak. Ezért, mint mindig, itt is a mértékletességen és a minőségi termékek fogyasztásán van a hangsúly.

A mérsékelt kávéfogyasztás része lehet az egészséges, változatos és kiegyensúlyozott étrendnek is. A mérsékelt kávéfogyasztás napi 400 mg koffeint jelent, ez hozzávetőlegesen 3-4 csésze kávénak felel meg. Nem szabad azt sem elfelejteni, hogy a koffein megtalálható a kávén túl számos más növényben – például a teában, a kakaóbabban és a kóladióban-, így sok más élelmiszerben is. Aki 3-4 csészénél több kávét szeret inni, annak megoldás lehet a koffeinmentes kávé is. Sokan mondják, hogy a kávét erősen szeretik. A kávé íz intenzitása azonban nem függ a koffeintartalomtól, helyette a pörkölés erősségén, a kávé testességén és a keserűségén múlik, de a kávé koncentrációja is hatással van az ízére.

A kávé számos kutatás szerint kifejezetten egészséges. Jótékony hatással van például a szívre és az érrendszerre, és vízhajtó tulajdonsága miatt a vesékre is. Ráadásul magas antioxidáns tartalma miatt a kávé késlelteti az öregedést: kutatások szerint a napi 3-4 csésze kávét fogyasztók tovább élnek, mint akik nem kávéznak. A minőségi kávék mértéktartó fogyasztása tehát nem hogy nem káros, hanem kifejezetten egészséges is lehet, ezért nem kell, hogy a kávéra bűnös élvezetként tekintsünk.

Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de én a reggeli kávém nélkül képtelen vagyok elindulni otthonról vagy megcsinálni bármit is. Nekem a jó reggeli kávé nem egy felrázó pofon, hanem egy simogató kéz, ami lágyan ébreszt és kihúz az ágyból. De amíg nem jutok hozzá a reggeli koffeinadagomhoz, addig nem nagyon érdekel semmi: az sem, honnan és hogyan került a csészémbe ez a napindító csodaszer, pedig máskor szeretem tudni, mit eszek vagy iszok és az honnan érkezett. Mivel nem csak a kávé, hanem a minőség is fontos nekem, úgy döntöttem, utánanézek, hogy honnan jönnek a legjobb kávék?

Először is nem mindegy, hogy hol terem a kávé, mert a minőséget alapvetően határozza meg a termőterület. A kávéöv rendelkezik a legkedvezőbb természeti adottságokkal: 900 méter feletti termőterületek, sok csapadék és trópusi éghajlat. A kávé növénynek nyolcvan fajtája létezik, de a reggeli kávézás szempontjából csak két fajta, a robusta és az arabica érdekes, ezekből készülnek a kávék. A robusta kevésbé igényes fajta, mint az arabica, erős, de nem elég karakteres ízű, így elsősorban kávékeverékek alapjául szolgál. Az arabica termesztése nagyobb odafigyelést igényel, de termésből igazán intenzív aromájú kávé készül.

A kávé eredetileg Közép-Afrikából, Etiópiából származik, innen került át az Arab-félszigetre, majd később Dél-Amerikába, Európába és Ázsiába. Etiópia Afrika legnagyobb arabica exportőre, a kávéfogyasztásban is élen jár és például a mi kávé szavunk is az etiópiai Kaffa tartomány nevéből származik. Az etiópiai kávék rendkívül jó minőségűek, erőteljes az ízük és kitűnő az aromájuk. Angola, Elefántcsontpart és Uganda is kávétermelők, a Tanzániában termesztett arabica pedig erőteljes, zamatos ízéről és markáns aromájáról ismert.

A közép-amerikai kávék íze általában elég karakteres. Nekem valahogy rögtön egy sűrű és erős, üvegpohárban gőzölgő espresso ugrik be az említésükre.  Guatemala vulkanikus talaján terem a világ egyik legjobb arabicája, amely száraz aromájú, de íze fűszeres és kicsit pikáns. Costa Rica arabicája testes és finom diós utóíz jellemzi, míg a mexikói kávé könnyű és közepesen testes. 

Brazília és Kolumbia együtt a világ kávétermésének több mint a felét adja. A magasabb régiókban arabicát, az alacsonyabbakban robustát termelnek. Kolumbia legfinomabb fajtája a Medellin, amely rendkívül jóízű és emellett alacsony a savtartalma. Brazíliában terem az egyik legjobb espresso-alapanyag, a kellemesen édeskés, közepesen testes Bourbon Santos. Egyébként az én kedvenc reggeli kávém is ebből a fajtából készül.

Ázsiáról sem szabad megfeledkezni, ha kávéültetvényekről van szó. Az India déli részén termő arabica kávék alacsony savtartalmúak, testesek és erősek. Vietnámra talán nem gondolunk kávétermelőként, pedig kávéültetvényein rendkívül jó minőségű robusta terem. Indonézia vulkanikus talaja kiváló termőföld a kávénak. Az indonéziai arabica sűrű, jó zamatú és testes kávé.

Érdemes megnézni, honnan érkezett a kávénk, hiszen minden termőterületnek megvannak a saját jellegzetességei. Ez alapján, ha új ízekre vágyunk, könnyebben választhatunk új fajtát, és persze abban is segít, hogy tudatosabb kávéfogyasztók legyünk.