Én nem vagyok ugyan híve a koffeinmentes kávénak, de elismerem a létjogosultságát. Hiszen azok is szeretnének kávézni, akik az egészségük miatt nem fogyaszthatnak koffeint, vagy annyira szeretik, hogy naponta akár 5-6 csészével is meginnának. Amit fontos kihangsúlyozni, az az, hogy bár hatásában nem ugyanaz, élvezeti értékben semmiben sem különbözik a koffeines kávétól. Persze azt fontos tudni, hogy 100 százalékban koffeinmentes kávé nem létezik. Míg egy átlagos csésze kávé koffeintartalma 60 mg-tól 140 mg-ig terjedhet a felhasznált kávéőrlemény függvényében, a mentes változatában is kimutatható 5-8 mg koffein.
Mindig is érdekelt, hogyan nyerik ki a koffeint a kávéból, ezért utánajártam egy kicsit. A koffeinmentesítés lényege a koffein tartalom kivonása (pontosabban minimálisra csökkentése) a kávéban, úgy hogy közben a minőség és az élvezeti érték ne csökkenjen. A koffein vízben oldódik, ez teszi lehetségessé azt, hogy gyakorlatilag ki tudják „mosni” a kávészemekből. A koffein kivonását mindenképp a kávé pörkölése előtt kell megkezdeni, mert pörkölés során megváltozik a szemek szerkezete.
Három fő eljárás létezik a koffeinmentesítésre: az oldószeres, az úgynevezett "Swiss Water" eljárás és a széndioxiddal történő koffeinmentesítés. Az oldószeres a legolcsóbb, így legtöbb esetben azt használják, a másik kettő kicsit költségesebb, ezért csak magas minőségű kávék esetében alkalmazzák. Az oldószeres eljárásnál a zöldkávét először gőzzel kezelik, majd oldószerben áztatják, ami a koffeinnel reakcióba lép. A módszer fejlettebb változata, amikor a szemeket forráspont közelébe melegített vízben áztatják, majd a koffeinnel telítődött vizet egy másik tartályba vezetik, ahol eltávolítják a koffeint a vízből – a koffeinmentesítő szer így nem érintkezik közvetlenül a zöldkávéval. Az eljárás veszélye, hogy a koffein mellett más értékes anyagok, például olajok is kioldódnak a vízben. A kimosás után a nedves kávészemeket kiszárítják, és újra zsákokba töltik.
A Swiss Water eljárás előnye, hogy semmilyen vegyi anyag nem szükséges hozzá, teljesen környezetbarát. Az 1980-as években a svájci Coffex cég fejlesztette ki. Az eljárás az oldószereshez hasonlóan történik, itt azonban a koffeinnel telített víz szűrése aktív szénen keresztül történik. A módszer hátránya gazdálkodási szempontból, hogy a kivont koffeint nem lehet eltávolítani a szénszűrőből, így nem értékesíthető az üdítő- és a kozmetikai-ipar számára. Nemrég bevezették a módszer új változatát, melynek során a nyerskávét olyan vízzel árasztják el, melynek oldott anyag tartalma megegyezik a zöldkávé oldható anyag összetételével. Csak a koffein "hiányzik" a vízből, így az abszorpció során csak a koffein tud kioldódni a kávéból, az értékes anyagok pedig benn maradnak a szemekben.
A legmodernebb, de egyben a legköltségesebb módszer az, amikor szén-dioxiddal távolítják el a koffeint a kávéból. A szén-dioxid csak egy bizonyos, úgynevezett szuperkritikus állapotában alkalmas a koffein szelektív kivonására, anélkül, hogy a többi oldható, ámde szükséges összetevő befolyásolása nélkül. Ez az az állapot, amikor a szén-dioxid a gáz és a folyékony közötti halmazállapotban van. A nehezen elképzelhető jelenséget 250 atmoszféra (körülbelül 253 bar, ami a kávégép pumpanyomásának több mint 28-szorosa) nyomás alatt lehet létrehozni. Bár tényleg nagyon költséges eljárás, de a legjobb minőséget ez biztosítja.
