Kávéklub

Hol terem a kávé és miért pont ott? Ez a kérdés foglalkoztatott, miközben megpróbáltam kiverni az álmot a szememből reggeli feketémet szorongatva. Meglepődve olvastam, hogy a világ kávétermelésének több mint fele három országból származik: Brazíliából, Vietnámból és Kolumbiából, pedig a kávét mintegy 80 trópusi országban is megterem körülbelül a Ráktérítő és a Baktérítő között az úgynevezett kávéövben. Miért pont ott? Mert nélkülözhetetlen a kávécserjék számára a 15-24°C közötti hőmérséklet, a páradús levegő, tehát a nagy és egyenletes csapadékmennyiség, valamint a termékeny talaj és ezeket a tökéletes feltételeket csak 900 méter feletti trópusi területeken lehet megtalálni.

Bár a kávécserje afrikai eredetű, a köztudatban mégis inkább Brazíliával fonódik össze a kávé fogalma. Nem is véletlenül, hiszen az Élet és Tudomány szerint ez az ország önmagában kétszerannyi kávét termel, mint a második legnagyobb termelő, Vietnám és több, mint 8 millió ember él közvetve vagy közvetlenül a brazil kávé előállításából vagy kereskedelméből. Világviszonylatban egyébként több, mint 26 millió ember megélhetését biztosítja a fekete ital.

Kávékészítésre két faj, a Coffea arabica és a Coffea robusta termését használják, és mindkettőnek számtalan fajtája és változata létezik. Ezen a térképen jól látszik, hogy a sötétbarna, „r” betűvel jelölt területeken terem a robusta, a világosbarnával jelölt helyeken a robusta és arabica együtt és a bordó, „a” betűs területeken pedig csak arabica. A kávészemek külsőleg és belső tulajdonságaikban is különböznek egymástól. Az arabica zamatosabb és jóval kedveltebb cserje, a robusta – amely Angola, illetve Kongó atlanti-óceáni partvidékéről ered – koffeintartalma körülbelül kétszerese az arab kávénak és kevésbé igényes növény. Ennek ellenére a robustát kisebb mennyiségben termesztik, elsősorban Nyugat-Afrikában, Indonéziában és Vietnamban, a többi kávétermelő országban nagyrészt arabica-ültetvények találhatók. Az összes kávétermelés több mint 60 százaléka ugyanis arabica.

Korábban már írtam arról, hogy a kávé Etiópiából ered, de mára Afrika szerepe csökken, Ázsia részaránya szinte folyamatosan emelkedik, Latin-Amerika őrzi vezető helyét. Az összes termelés 58 százaléka származik Dél- és Közép-Amerikából, 30 százaléka Ázsiából, 11 százaléka Afrikából. Óceánia részesedése mindössze 1 százalék. Ez világszerte összességében évi 150 millió zsák körüli termelés. Egy-egy zsák 60 kilós, így ezt a hatalmas mennyiséget térfogatra elég nehéz elképzelni, de tonnában is megadható: 9 millió tonna – ettől még beláthatatlan maradt.

Ugyan egyre nő a kávéfogyasztás az előállító országokban is, hiszen az összes fogyasztás már több mint egyharmada a termelő országokban valósult de azért még mindig inkább az észak-amerikai és az európai a legnagyobb felvevőpiac. Ez az ábra szépen összefoglalja a 10-10 legnagyobb termelő és fogyasztó országot, de azt, hogy kik a legnagyobb kávéivók, majd a következő bejegyzésemben részletezem, mert félek, hogy kihűl a kávém.  

A zserbó, a bejgli, a hókifli vagy a gyümölcskenyér klasszikus karácsonyi édességek, de érdemes az ünnepek idején is gondolnunk a kávéra, mert sokkal könnyedebb édességeket készíthetünk a segítségével. A tiramisu is remek választás, de ha valami különlegességre vágyunk és már elegünk van a nehéz, ünnepi ételekből, akkor a kávéfagylaltot vegyük fel a menüsorra, mert finom és nem is olyan bonyolult, mint ahogy elsőre gondolnánk!

Kalandoroknak: pillecukros kávéfagylalt

A "Troll a konyhámban" blog Norvégiában élő magyar bloggerének receptjét a pillecukor teszi különlegessé. Ahogy írja, ez adja a fagyi lágy, krémes állagát, érdemes kipróbálni!

Hozzávalók: 

• 1 doboz cukrozott sűrített tej 
• 1 espresso 
• 4 dl tejszín 
• 10 dkg pillecukor 

A sűrített tejet felmelegítjük, megolvasztjuk benne a pillecukrot, majd hűtőbe tesszük. Ha kihűlt, hozzáadjuk a kávét és ismét lehűtjük. A következő lépésben hozzáadjuk a tejszínhabot és alaposan elkeverjük, ízlés szerint édesítjük, és egy dobozban a fagyasztóba tesszük. Tálaláskor pillecukorral díszíthetjük.

Haladóknak: mogyorós kávéfagylalt

A Mindmegette.hu receptje már nagyobb konyhai jártasságot kíván meg, de ez sem lehetetlen küldetés.

Hozzávalók:

• 1/2 rúd vanília
• 1 espresso
• 3 dl tej
• 2 db tojás
• 10 dkg cukor + 3 dkg a karamellizáláshoz
• 5 dkg törökmogyoró
• A díszítéshez: eper, mentalevelek

Egy kevés cukrot serpenyőben megolvasztunk, belekeverjük a mogyorót és hagyjuk kihűlni. A tejet felforraljuk a cukor felével és a vaníliával. A tojásokat elkeverjük a cukor másik felével és folyamatos kevergetés mellett hozzáöntjük a tejet és addig főzzük, amíg sűrűsödni nem kezd. Hozzáadjuk a kávét és a pirított mogyorót, majd hideg vízbe téve lehűtjük, és csak ezután tesszük a mélyhűtőbe. Tálaláskor eperrel és mentalevéllel díszítjük.

Az otthoni fagylaltkészítés valahogy olyan, mintha egy gyermekkori álom válna valóra, és a receptek sem bonyolultak, érdemes kísérletezni velük. Arról nem is beszélve, hogy praktikus is, hiszen a fagylaltot előre elkészíthetjük, nagy könnyebbséget jelent, ha az utolsó pillanatban nem kell még a desszerttel is bajlódnunk a karácsonyi vacsora vagy ebéd előtt. A kávéfagylaltot természetesen sütemények, például brownie mellé is kínálhatjuk. 

A cappuccino, a latte vagy a latte macchiato sokaknak örök kedvence, ezekről mindenki hallott már, még az is, aki nem mélyedt el különösebben a különböző kávék tanulmányozásában. Létezik azonban számos olyan kávévariáció, amelyek nem bonyolultabbak ezeknél a klasszikusoknál, teljesen hétköznapi hozzávalókkal készülnek, de valami miatt nálunk mégis kevésbé ismertek.

Café bombón

A café bombón igazi édességbomba, amely édes sűrített tejjel és eszpresszóval készül, Valenciából, Spanyolországból származik, de hamar népszerű lett az egész országban. Mivel a sűrített tej önmagában nagyon édes, ezért ezen felül felesleges más édesítőszert használni hozzá. Általában üvegpohárban tálalják, amely látni engedi a rétegeket is, mivel a sűrített tej és a kávé remekül elválik egymástól. Fogyasztás előtt azonban összekeverik. Hasonló, sűrített tejjel készült kávét fogyasztanak Délkelet-Ázsiában is, például Vietnámban, Malajziában és Thaiföldön.

Café Marocchino

A legtöbb kávézóban nálunk is készítenek Marocchino-t, amely espresso-val, gőzölt tejjel és kakaóporral készül, valahogy még sincs annyira a köztudatban, mint a cappuccino például. Alessandriából, Észak-Olaszországból származik. Általában pici üvegpohárban tálalják. Nevét színéről kapta, a Marocchino szó eredetileg a marokkói bőrre utalt, ami kedvelt alapanyag volt a ’30-as években világos barna színe miatt.

Espresso Romano és Guillermo

Ezzel a kávévariációval ritkábban találkozhatunk, és sokkal egzotikusabbnak is hangzik: az Espresso Romano esetében az espresso-t egy szelet citrom kíséretében szolgálják fel, hogy a savanyú íz még jobban kihangsúlyozza a kávé természetes édességét. A Guillermo ehhez nagyon hasonló, készítése során egy szelet lime-ot tesznek a csésze aljára és arra főzik rá az espresso-t.  Ha pedig valakinek ez túl fanyar lenne, akkor elkészíthető a szicíliai változat, amikor narancshéjat tesznek a csésze aljára, barna cukorral elvegyítve és utána főzik rá az espressot.

Pharisäer

A Pharisäer, vagyis Farizeus (álszent, képmutató) népszerű ital Észak-Németországban. Egy kicsit hasonlít az ír kávéra, de whisky helyett rummal készül: egy csésze feketekávéból (német módra csepegtetős kávéfőzővel készítve), rumból és tejszínhabból áll. Érdekesség, hogy 1981-ben bírósági ítélet mondta ki, hogy a Pharisäer készítéséhez nem elegendő 2 cent rum :)

A kávé azért is nagyszerű ital, mert szinte végtelen számú variáció létezik az elkészítésére: a különböző fajták, feldolgozási eljárások, a pörkölés és az eltérő főzési rendszerek mind hatással vannak az ízvilágra, nem is beszélve arról, hogy különböző ízesítőkkel, fűszerekkel vagy akár gyümölcsökkel, szirupokkal, tejjel, tejhabbal vagy tejszínhabbal még további bővíthetjük a variációk számát.

Idén ünnepelte fennállásának 120. évfordulóját a New York Kávéház, ami kiváló apropó arra, hogy ismét írjak az  „Öreg Hölgyről”, amely Budapest szerintem leghangulatosabb kávéháza, néhány éve pedig a világ legszebb kávéházait összegyűjtő lista élére került, ezzel a kijelentéssel pedig a Tripadvisoron is sokan egyetértenek. A New York ma is kiérdemli népszerűségét, aranykorát azonban a 19. és 20. század fordulóján élte, lássuk, hogyan is vált a palota a művészetek egyik központjává.

Hogy miért New York?

A Fővárosi Levéltár online anyagai szerint a New York története Max Aufrichttel, vagy magyarosított nevén dr. Arányi Miksával kezdődik, aki jogi diplomájának megszerzése után Párizsba utazott, és egy kávéházban – ahol akkoriban az üzletek köttettek -, találkozott a New York biztosítótársaságának igazgatójával. Miksa megbízást kapott egy magyarországi hálózat kiépítésére, mivel a társaságnak minden európai fővárosban volt egy reprezentatív épülete, így Budapesten is kiírták a pályázatot a tervek elkészítésére és Hauszmann Alajos irányításával felépült az olasz reneszánszra támaszkodó, eklektikus stílusú New York palota.

Már az első vendégek is azt kívánták, soha ne zárjon be a New York

Az 1894. október 23-án megtartott ünnepi megnyitón mindenki ott volt, aki számított: közéleti személyiségek, írok, költők és más művészek. A legenda szerint egy jókedvű újságírócsoport élén Molnár Ferenc a Dunába dobta a kávéház kulcsát, hogy az ne is tudjon bezárni többet. Bár ez inkább „csak amolyan városi legenda” lehet, ugyanis Molnár Ferenc ekkor még a Lónyay utcai Református Gimnázium tanulója volt, így a kulcsbedobásra – ha megesett egyáltalán -, talán inkább az 1927-es újranyitáskor kerülhetett sor. 

„A New York minden előkelőségével is demokratikus kávéház volt, egyformán vonzotta az arisztokratákat, a nyárspolgárokat és a bohémokat az, hogy nyári estéken a vakító villamoslámpa változatlan közönnyel gyűjti maga köré a mindenféle és mindenfelé céltalanul tévelygő lepkéket és bogarakat. Varázsának senki sem tudott ellenállni. Mindenki mindenkit ismert benne. A pincér rögtön kiszolgált, meg sem várta, hogy rendelj valamit. Szó nélkül megkaptad mindennapi feketédet és hozzá a tintatartót meg az írópapirost” - írta a New Yorkról Heltai Jenő, az egyik törzsvendég.

Kávéház és írói műhely egyben

A New York azonban akkor vált igazán „irodalmivá”, amikor a kilencszázas évektől kezdve a Harsányi fivérek vették át a vezetést. Bevezették az „írótálat” vagy másként a „kis irodalmit”, ami egy kevés sonka, szalámi és sajt volt csinosan tálalva „fillérekért vagy hitelre” kizárólag az írók számára, a raktárhelyiségben pedig nagy mennyiségben állt rendelkezésre tinta és írókészletek is.

A Nyugat 25 éves jubileumán: többek között Szép Ernő, Móricz Zsigmond, Babits Mihály, Török Sophie, Füst Milán, Kosztolányi Dezső és Karinthy Frigyes

Itt működött 1908-tól a Nyugat szerkesztősége, a karzaton szerkesztette a folyóiratot Osvát Ernő, ahol emléktáblája ma is látható, és biztos érzékkel választotta ki a tehetségeket a rengeteg írójelölt közül, akik kézirataikkal keresték meg: Móricz a Hét krajcárral, Kosztolányi A szegény kisgyermek panaszaival. A New Yorkban alkotott Ady Endre, Krúdy Gyula és Molnár Ferenc is. A vidéki újságírók első útja Pesten szintén a New York kávéházba vezetett, hogy kapcsolatokat és információt szerezzenek. Az Erzsébet körúti fronton lévő, ellipszis alakú, óriási „veseasztal” körül tanyáztak a rettegett kritikusok is, akik minden művészeti és irodalmi eseményt kitárgyaltak. A levéltári iratok szerint a legendás mondás járta, hogy „a feketekávéval együtt egy-két eleven írót is elfogyasztottak”.

Később Kertész Mihály, Michael Curtiz-ként a Casablanca című filmért nyerte el a legjobb rendezőnek járó Oscar-díjat

A modernkori felvirágzás

Az aranykor összművészeti szentéllyé emelte a kávéházat, mivel 1912-ben a film- és a moziszakma kialakulásában is nagy szerepet kapott. Ide járt Korda Sándor és Kertész Mihály is, akikből később világhírű rendező lett. Janovics Jenő, akit a magyar filmgyártás megteremtőjeként tisztelhetünk, szintén gyakori vendég volt a New Yorkban, a legenda szerint az egyik kritikus tanácsát kérte, kiből faraghatna rendezőt. A kritikus rámutatott egy sápadt, húszéves, hórihorgas fiatalember és azt mondta: „Valami Korda”.

A századforduló nagy forgatagából, a képzőművészek sem maradtak ki, természetesen nekik is a New York volt a törzshelyük, és megalakították a MIÉNK csoportot, vagyis a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Körét, élükön Szinyei-Merse Pállal. A New York zenés kávéház is volt, kezdetben cigányzene szórakoztatta a közönséget, sőt télen katonazene is. A vendégek között előadóművészek és komponisták is akadtak szép számmal. Kacsóh Pongrác például a kávéház sárga szalonjának zongorája mellett komponálta a János vitéz melódiáját, de a magyar operett kiválóságai, például Huszka Jenő és Kálmán Imre is megfordultak itt.

Viharos 20. század és újjáéledés

Az első aranykornak az első világháború vetett véget, az írók szétszóródtak, a Nyugat is visszaköltözött a Centrálba. A művészkávéház-jelleg megmaradt ugyan, de a régi hangulat a múlté lett. A kávéház egyszerű szórakozóhellyé vált, még a hamutartókon is ez volt olvasható: „Ne politizálj, szórakozz!”. Volt egy második felvirágzás, amikor idecsalogatták a Nemzeti Kaszinó legelőkelőbb vendégeit, ettől kezdve ismét „sikk” volt a New Yorkba járni, de a II. világháború ennek is gyorsan véget vetett. A háború alatt az épület megsérült, a kávéház bezárt. Az ezredforduló után egy felújításnak köszönhetően az épület és a kávéház visszanyerte régi fényét.

Nagyon örülök, hogy végül újranyitott a New York és annak is, hogy igyekeztek az eredeti hangulatot megidézni a felújítás során, így ma is megnézhetjük, hol alkottak száz éve az írók, költők, művészek, hiszen a fényűző, arannyal és márvánnyal borított kávéházban ma is érződnek az első aranykor fényei és visszaköszön a századforduló alkotóinak ihletett világa.

A téli időszakban mindig népszerűek az alkoholos kávék, otthon vagy egy hangulatos kávézóban egyaránt hívogató lehet egy illatos, forró csésze mellett beszélgetni. Nem véletlenül sokunknak először a klasszikus ír kávé ugrik be, ha alkoholos kávéról van szó: itt már írtam róla korábban, most viszont pár különlegesebb receptet mutatok be.

Gingerbread Irish Coffee

1 espresso
4 cl whisky vagy Baileys
1 kávéskanál mézeskalács fűszerkeverék
tejszínhab

Az ír kávé is finom, a mézeskalács is finom – miért is ne kombinálhatnánk a kettőt? A fűszerkeveréket elkeverjük a whiskeyvel vagy a Baileys-szel. Ha a whisky mellett döntünk, érdemes egy kevés nádcukrot is hozzáadni, hogy elég édes legyen, mielőtt ráfőzzük az espresso-t. Alaposan összekeverjük, a tetejére pedig tejszínhab kerül. Díszíthetjük például fahéjjal vagy reszelt csokoládéval.

Diplomatakávé

1 espresso
5 cl tojáslikőr
tejszínhab
a díszítéshez kakaó vagy fahéj

Állítólag azért nevezik így, mert a diplomaták nagyon kedvelték amiatt, hogy ártatlan kávénak álcázza a tojáslikőrrel megbolondított italt. Elkészítése nagyon egyszerű: a tojáslikőrt egy előmelegített pohárba töltjük, erre kerül az espresso, a tetejére pedig a tejszínhab, amit tetszés szerint díszíthetünk.

Espresso Martini

1 espresso
15 ml vanília ízesítésű vodka
30 ml tej
2 teáskanál kakaópor
jégkocka
a díszítéshez eper

Ez az ital talán inkább a kávés koktél kategóriába sorolható, de lágy bársonyos íze miatt szerintem mindenképp érdemes itt is megemlítenünk. Ráadásul elkészíteni is nagyon könnyű: a hozzávalókat egy shakerben alaposan összerázzuk és pohárba töltjük. A poharat díszíthetjük eperrel is, ha valami igazán különlegesre vágyunk.

Ezek a receptek akár karácsonyra is jól jöhetnek, hiszen a segítségükkel még hangulatosabbá tehetjük akár a készülődés, akár az ünnepek pillanatait. Szilveszter alkalmából pedig egy kávékoktélos bejegyzéssel készülök nektek, kifejezetten esti, likőrös kávécsodákra koncentrálva.