Kávéklub

Az életben vannak olyan, ma már természetes és magától értetődő dolgok, amelyekről nehéz elképzelni, hogy régen nem léteztek. Ilyen a kávé is. Bár néhány lelkes kecskének és figyelmes pásztoruknak hála a kávét, illetve jótékony hatásait már jóval időszámításunk előtt ismerték, Európa még több mint ezer évet várt az éltető erőre. Hazánk történelmének jelentős részére is bizony a „kávé nélküliség” időszaka borított fátylat. Aztán jöttek a törökök…

Az a bizonyos fekete leves

A kávé a térség többi államához hasonlóan a törökökkel érkezett meg hozzánk a 17. században. Ekkor még kevésbé értékeltük a fura fekete italban rejlő lehetőségeket, mivel túlságosan lefoglalt minket a tragikus tény, hogy megszállták az országot. Érthető, hogy az első magyar kávéemlékek egyike ma már határozottan negatív emlékeket ébreszt. Az 1680-as években a váradi pasa el akarta fogatni Thököly Imre fejedelmet, ezért egy ebédmeghívás ürügyével magához csalta. Thököly csapdára gyanakodott, ám elfogadta a meghívást, az ebéd után azonban gyorsan távozni akart, mire az egyik aga a következő szavakkal tartotta vissza: „Ne siess Uram, hátra vagyon még a fekete leves!" Miután a vendég megitta a kávéját, láncra verve vitték az isztambuli Héttorony börtönébe.

Kávéházi kultúra Magyarországon

A törökök nem csak kávét hoztak magukkal, hanem kávéházi kultúrájukat is, távozásukkal azonban a kávéházak is eltűntek. Másodszor már a Balkánról, valamint az itáliai és német területekről szivárgott be a kávéházi kultúra a 18. század elején. Ne egy homogén tradíciót képzeljünk el: a szerb kávéházakban dohányzás, az itáliai mintájú kávéházakban kártya- és szerencsejáték, a német kávézókban társalgás és olvasás kísérte a kávézást.

A kávés szekció kezdetben az éttermek mellett kapott helyett, később egy L-alakú helyiségben, az étteremmel együtt működött. A 19. század végére Pest már világszínvonalú kávéházakkal büszkélkedhetett: drága szőnyegek, igényes kárpitosmunkák, bársony, selyem, márvány, ébenfa bútorok, tükörfalak, aranyozások, egzotikus növények szemet gyönyörködtető, igényes kavalkádja csábította a vendégeket. Szinte minden nagyobb térnek és utcának volt legalább egy kávézója, melyekben a kofáktól kezdve a bárokig a legkülönfélébb látogatók fordultak meg. A különböző napszakokban más-más vendégkör váltotta egymást: hivatalnokok, ügyvédek, orvosok, családok, művészek; ez ihlette Kosztolányi Dezső tréfás „órarendjét” is.

A korabeli kávéházakban fekete kávét, tejeskávét (később tejszínnel és habbal), teát, kakaót szolgáltak fel, de lehetett kérni sört, bort, likőröket és egyszerűbb ételeket is. A pesti kávéházak vetélkedtek abban, hogy melyiküknél a legnagyobb és legváltozatosabb az újságkínálat. A „világ legszebb kávéházaként” is ismert New York kávéház például 400 újsággal, köztük külföldi napilapokkal büszkélkedett. Egyes kávézókban sakkegyletek is működtek, de lehetett biliárdozni és kártyázni is, ezenkívül megtalálhatók voltak a zenés kávéházak is.

És persze nem hagyhatjuk figyelmen kívül a művészeket sem: a 18. századi Magyarország költői, írói szalonokban találkoztak egymással és mecénásaikkal. A 19. században egyfajta polgárosodás ment végbe az irodalmi életben; a kiadók és a nyomdák a fővárosban működtek, így az írók is nagyobb számban költöztek fel vidékről Pestre. Nagy részük az írásból volt kénytelen megélni, ez pedig nem mindig biztosított magas életszínvonalat. A szűkös, drágán fűthető pesti lakások helyett általában inkább a tágas, meleg kávéházakban töltötték az időt: írtak, újságot olvastak, beszélgettek, politizáltak, forradalmi eszméket szövögettek. De ez már egy másik történet.

Ha érdekel a pesti kávéházi kultúra, ezt is elolvashatod!:

A New York Kávéház legendás aranykora

A kávéövben található latin-amerikai országok közül kerül ki a 20 legtekintélyesebb kávétermelő nagyhatalom több mint fele, köztük az éllovas Brazília. Ha azonban kávéfogyasztásról van szó, az óriások bizony törpékké zsugorodnak; ahogy korábban írtam, az élmezőnyt a finnek, a skandinávok és a hollandok uralják, a latin-amerikai országokat hiába kutatjuk a top 15-ös listán. Ezen adatok láttán nem tudtam szó nélkül hagyni a témát: vajon tényleg ilyen szomorú képet fest a kávéfogyasztás Brazíliában?

Milyen és mennyi kávét isznak Brazíliában?

Azért ne essünk kétségbe, a brazilok – és általánosságban a latin-amerikaiak – még így is több kávét fogyasztanak, mint mi, magyarok. Sőt, meglehetősen sokat. A Nemzetközi Kávészervezet felmérése szerint ráadásul újabban kezdenek rákapni munkájuk gyümölcsére: 2008 és 2012 között a világ teljes kávéfogyasztása 6%-kal emelkedett és ez most nem nekünk, európaiaknak, hanem a szorgos kávétermesztőknek köszönhető, akik átlag 13%-kal növelték fogyasztásukat. Jelenleg a kávéexportőr államok a világ kávékészleteinek egyharmadát el is fogyasztják, tehát nagyjából annyit, amennyit Brazília megtermel.

Az, hogy Brazíliában sok kávét isznak, két alapvető okra vezethető vissza: egyik fő oka, hogy – lévén az ország a legnagyobb termelő – a kávé viszonylag olcsó. Azonban a legminőségibb kortyokért természetesen itt is fizetni kell. A másik indok kevésbé racionális: a kávézás afféle kulturális tradícióvá nőtte ki magát, erről mindjárt részletesebben is írok, azonban előbb ismerjük meg jobban témánk főszereplőjét.

A munka édes gyümölcse

Bár a brazil fekete erőssége elmarad az olasz espressóétól, az amerikaiak számára állítólag ihatatlan, ám biztosan nem a keserűsége miatt; a latin-amerikai országok ugyanis édesen isszák a kávét, sőt, kész cukorkultusszal rendelkeznek a kávéfogyasztás terén. A híres brazil cafezinho bizony nem más, mint egy előre cukrozott, nagyon édes presszókávé. Sokak számára túl édes, így az utóbbi években egyre több helyen már külön hozzák ki a cukrot, a vendég ízlésére bízva az adagolást.

A brazil kávékészítés sajátossága, hogy a kávét, majd a cukrot a forrásban lévő vízhez adják és tovább forralják azt. És persze nem hiányzik a bőség zavara: a brazilok nem csak cukorral és (forró!) tejjel, hanem különféle alkoholokkal, például a cukornádból készített híres nemzeti párlattal, a cachacaval is ízesítik a kávéjukat.

Kávé bárhol és bármikor, bárkinek

A Brazíliában megfordult olvasóink pontosan tudják, hogy a brazil kávéfogyasztás egyáltalán nincs válságban. Épp ellenkezőleg: a cafezinho a társadalmi élet egyik kiemelten fontos jellegzetessége. A drága alkohollal szemben a kávé lett a „dolgozók likőrje”, amely aktivizálta a brazil embereket. Pozitív hatását természetesen a munkaadók is felismerték és elismerték, így a legtöbb helyen a mai napig ingyen kávét biztosítanak a dolgozóknak. De például a benzinkutakon is tölthetünk magunknak ingyen kávét egy termoszból és ingyen cafezinho jár az éttermekben a menünk mellé is. A brazilok gyakorlatilag reggeltől estig kávéznak, ebéd után is, hogy az álmosságot elűzzék. Brazíliában ugyanis nem divat alvással tölteni a siestát.

Ha Brazíliában belépünk egy helyiségbe, legyen az iroda vagy magánlakás, két lehetőség van: 1. a házigazda megkínál minket egy csésze cafezinhóval, amelyet ajánlatos nem visszautasítani, 2. a házigazda nem kínál meg minket cafezinhóval, hanem szó nélkül kihozza azt. :-) A kávé nem csak a klasszikus vendégvárás, hanem az üzleti megbeszélések, a társadalmi élet nélkülözhetetlen kelléke. A kávéházak vagy a botequim/boteco nevű bárok pedig a legkülönfélébb eseményeknek biztosítanak ideális helyszínt, legyen az egy meeting vagy egy szülinapi zsúr.

A szülinapi zsúr hallatán az ember hajlamos felkapni a fejét: ugyan mi köze van a többnyire gyerekekhez köthető zsúrnak a kávéhoz? Csak annyi, hogy a brazil gyerekek is előszeretettel kávéznak – méghozzá a szüleik teljes jóváhagyásával! Elvégre a kávé nem ártalmas az egészségre, sőt… Inkább a kesernyés ízzel lehetne probléma, amit egyrészt a cukor, másrészt a tej közömbösítenek. A gyerekeknek ugyanis a tejeskávéval (café com leite – forró tejjel kevert kávé) kezdenek ismerkedni, majd amikor hozzászoktak az ízéhez, jöhet az igazi fekete – vagyis a felnőtté válás. Aki felnőtt létére – a szokásos reggeli adagon kívül – tejeskávét iszik, az a legjobb esetben is fura, gyerekes. Olyannyira, hogy ha valakire azt mondják, hogy ő egy „café com leite”, az sajnos elég sértő.

Tudj meg többet a brazil kávéról!

Brazília, a kávék királynője

Kávémúzeumok világszerte: Sao Paulo és Bécs

Szamba, foci, kávé

A Bourbon kávé titka

A múzeumok éjszakája közeledtével hangolódjunk rá mi is a kiállításokra. Két különböző kontinensre, két érdekes kávémúzeumba „látogatunk el”. Első állomásunk az egyik kávénagyhatalom, Brazília híres kávémúzeuma. A másik, szintén egy tekintélyes múzeum, amely azonban meglepően közel van hozzánk.

 Brazil Kávémúzeum (Museu do Café Brasileiro), Santos, São Paulo, Brazília

 Brazíliáról, a világ legnagyobb kávétermelőjéről már korábban is írtam, most azonban a brazil kávé fellegvárát szemeltem ki célpontnak. A kávé fontos tényezője a hatalmas latin-amerikai ország történelmének, egy termő kávécserje ága még a nemzeti címerben is helyet kap, csakúgy mint a virágzó dohánycserje.

A növény São Paulo állam életét befolyásolta a leginkább, itt a városok közel 90%-ának megalakulásában kapott kiemelt szerepet! Egyes városokban, mint például a múzeumnak helyet adó Santosban, egyértelműen a kávé volt a fejlődés motorja, Santos kikötőjén keresztül kerül a imádott ital alapanyaga a kávérajongók asztalaira, sőt, a kikötőváros neve után Santos-1 és Santos-2 kereskedelmi jelöléssel látják el a kávét aszerint, hogy milyen minőségi besorolású. A kiállításai mellett gyönyörű épületéről is elhíresült múzeum az állam irányítása alatt álló, régi Kávé Tőzsde (Palácio da Bolsa Oficial de Café) épületében nyitotta meg kapuit 1922-ben, melynek célja a kávékereskedelem felügyelete volt.

Forrás: A Museo do Cafe honlapja

Az ún. „Aukció Terem” évtizedekig működött a kávékereskedelem központjaként és a sao paulói elit kedvelt törzshelyeként. A földszinten található, mai kutatóközpont helyén a múlt században még értékpapírok cseréltek gazdát, míg a félemeletről bárók figyelték a kereskedelmi ügyletek alakulását.  Az eklektikus toronyban helyet kapó, ólomüvegekkel és festményekkel díszített, pompás helyiség jelenleg is a múzeum egyik fő attrakciója.

Forrás: A Museo do Cafe honlapja

A múzeumba látogatóknak valóságos időutazásban lehet része: az első kávépalánta Brazíliába érkezésétől kezdve az ültetvények kialakításán keresztül napjainkig kísérhetjük végig a kávé hosszú útját. Természetesen megismerhetjük a kávékészítés folyamatát, valamint a brazil kávéfarmok szokásait és a vidéki folklór elemeket, ezenkívül a múzeum különleges figyelmet szentel a kávénak köszönhető társadalmi és gazdasági változásoknak, például a vasúthálózat bővítésének.

A múzeumnak fontos szerep jut a baristaképzésben. A havonta induló kurzusokon kívül más tanfolyamokat, workshopokat, beszélgető esteket is szerveznek. A múzeum kávéboltja egyike São Paulo legkiválóbbjainak; az érdeklődők a különböző brazil régiók kávékülönlegességeinek hatalmas kínálatából válogathatnak, az őrleményeket megvásárolhatják vagy helyben is megkóstolhatják.

A kiállítás természetesen megemlékezik Jacintóról, a sao paulói „Toldi Miklósról”. A híres férfiú spanyol vagy portugál származású kikötőmunkás volt, aki egy erőversenyen aratott győzelmét követően a „Kikötő Sámsonja” nevet kapta. A legenda úgy tartja, Jacinto 5 kávészsákot, vagyis mintegy 300 kg-t tudott egyszerre a vállán cipelni! A mai kikötőmunkások ezt lehetetlennek tartják, állításuk szerint egy ember maximum 2 zsákkal (120 kg) tud megbirkózni.  Senki sem tudja, hogy mennyi az igazság az erős fiatalemberről keringő történetekben, illetve hogy valós személyről van-e szó.

Bécsi Kávémúzeum (Wiener Kaffeemuseum), Bécs, Ausztria

Térjünk vissza Európába, hiszen ha tekintélyes kávémúzeumról van szó, elég csak átugranunk a szomszédba: osztrák „sógorunk” ugyanis világhíres kávémúzeummal büszkélkedhet. A Bécsi Kávémúzeumot a Kaffee Kompetenz Zentrum üzemelteti, ezenkívül különböző rendezvényeket és workshopokat is szerveznek. Az elsődleges cél itt is a kávé gazdasági, társadalmi és kulturális vonatkozásainak kihangsúlyozása, azonban a múzeum létrejöttében nem az állami kezdeményezés, hanem egy lelkes magánember szenvedélye játszotta a főszerepet.

Forrás: Wiener Kaffeemuseum

„Egy első osztályú kulturális értékekre figyelmet kell fordítani” – vallja Edmund Mayr, a múzeum kurátora, aki 50 éve gazdagodó magángyűjteményét nyitotta meg a közönség előtt 2003-ban. A Wiener Kaffeemuseum bemutatótermein keresztül sétálva megismerjük a kávé történetét, megcsodálhatjuk a különböző századokból és kultúrákból érkezett kávéfőzőket, darálókat és egyéb kiegészítőket. Az állandó kiállítás mellett különleges, ideiglenes bemutatók váltják egymást, de az épület koncerteknek, felolvasó esteknek, termékbemutatóknak és speciális szemináriumoknak is otthont ad. A szerencsésebbek személyesen Edmund Mayr kalauzolja végig „kávémennyországán”.

Ha érdekel még a latin-amerikai és a brazil kávé varázslatos világa, olvass tovább:

Hétköznapok egy latin-amerikai kávéültetvényen

Szamba, foci, kávé

Az Ausztráliától északra található Pápua Új-Guinea a Föld második legnagyobb szigetének, Új-Guineának a keleti részét és még néhány kisebb szigetet foglal magában. A Magyarországnál ötször nagyobb területű, 6 millió lakosú ország az egyik legkevésbé felfedezett terület a világon, kulturális és földrajzi értelemben is. Pápua Új-Guinea adja a világ kávétermelésének egy százalékát. A kávé az ország legnagyobb bevételi forrása, amely becslések szerint 2,5 millió lakosnak ad munkát.

Az első kávécserjéket brit gyarmatosítók ültették 1890-ben, az igazán nagy mennyiséget termelő, szervezett gyarmati ültetvénygazdálkodás azonban csak 1926-ban indult el az országban. Pápua Új-Guinea kávétermelésének megszervezése a mai napig nehézségeket okoz, hiszen a szigeteken nemcsak a hatalmas távolságokkal kell megküzdeni, hanem a több mint 800 különböző nyelvet beszélő, legalább ezerféle bennszülött népcsoport sokszínűségével is. Rengeteg kistermelő termeszt kávét, a szigeteken egészen kisméretű ültetvényeket is találunk.

Pápua Új-Guinea legfontosabb kávétermő területe az egyik legkeletibb, nehezen megközelíthető, esős és párás vidék, a Rejtett-völgy (Hidden Valley). Innen származik az úgynevezett "mosott" új-guineai kávé. Az apró, eldugott területeken gazdálkodó kávéfarmerek megmossák a kávét, de a szárítást már másokra bízzák. Általában napok is eltelnek, amíg a szárító malmokba eljuttatják a leszüretelt termést.

Pápua Új-Guinea nedves levegőjű fennsíkjai kiválóak a kávétermesztéshez

Pápua Új-Guineában főleg jó minőségű arabicát termesztenek. Az ebből főzött espresso testes ízvilágával és hosszan tartó kellemes utóízével emelkedik ki. A nedves klímának köszönhetően kiegyensúlyozott, harmonikus ízjegyek jellemzik, az intenzív aroma pedig lágy dió ízzel párosul. A pápua új-guineai kávé testes, édes és zamatos, éppen ahogyan az ínyencek szeretik.

A legtöbb helyi kistermelő önkéntelenül is biokávét állít elő, hiszen a műtrágyát és a növényvédő szereket sem megvenni, sem szállítani nem tudják az őserdő mélyében található kávéföldekre.  Ennek is köszönhető, hogy az innen származó kávék a bioboltok gyakori termékei. Magyarországon is a Biocity forgalmaz innen származó kávét. Ha még sosem kóstoltad az új-guineai kávét, akkor itt az ideje, mert tényleg nagyon finom :)

Tovább olvasnál?

Jamaicában terem James Bond kedvenc kávéja

A világ 10 legdrágább kávéja                                                                                                          

A legjobb kávézók Budapesten

Albert Einstein Nobel-díjas elméleti fizikus születésének napját világszerte ünneplik március 14-én tudományos és laikus körökben is. A legnagyobb 20. századi tudós 1789-ben látta meg a napvilágot Ulm városában, és 76 évesen hunyt el New Jerseyben. Bár egy közismert legenda szerint megbukott matekból az iskolában, az általa megalkotott relativitáselmélet nagyban megváltoztatta a világról való gondolkodásunkat. Mai bejegyzésemmel Einstein emléke és a matematika előtt szeretnék tisztelegni. A mateknak első ránézésre nem sok köze van a kávékultúrához, de két lelkes Los-Angelesi vállalkozó éppen azon dolgozik, hogy ez megváltozzon.

Ha valaki megkérdezi, hogy hogyan isszuk a kávét, nem esik nehezünkre válaszolni. Azt viszont kevesen tudják megmondani, hogy melyik a kedvenc kávéfajtájuk.  Azt még könnyű eldönteni, hogy mi ízlik és mi nem, viszont nehéz kávéfajtákhoz rendelni ezeket az információkat. Általában nem is foglalkozunk a kérdéssel, de a Bean Genuis nevű Los-Angelesi startup úgy döntött, hogy matematikai módszerekkel segít a kávérajongóknak, hogy megtalálják a kedvencüket.

A Bean Genius olyan független amerikai kávépörkölők termékeit forgalmazza, akiknek a márkái kevésbé ismertek a piacon, miközben különleges szolgáltatást nyújt a vásárlóinak. A fogyasztók minden hónapban kipróbálnak több frissen pörkölt kávéfajtát a folyamatosan bővülő pörkölőhálózat választékából. A kávék kóstolása után visszajelzést adnak, aminek a segítségével a startup által kifejlesztett Íz Motor (Taste Engine) hónapról hónapra egyre inkább a vásárló igényeinek megfelelő kávékat válogatja össze. Ez azt jelenti, hogy egy algoritmussal állapítják meg, hogy a kínálatból melyik kávé fog a leginkább ízleni az egyes vásárlóknak.

A Bean Genius ötlete 2012 telén született a Los Angeles-i StartUp Weekend keretében, ahol az ötlet második helyezést ért el. A két ötletgazda ezután úgy döntött, hogy meg is valósítja a projektet. „A kávé ízét 30 különböző ízjegyre bontottuk, és a vásárlóink ezek segítségével értékelik a kávékat. Idővel kirajzolódik egy minta, amely megmutatja, hogy mit szeretnek, illetve nem szeretnek. Elemezzük a kávékat és a kapott információkat, és ezek alapján algoritmust hozunk létre” – mondta Krishna Gupta, a startup társalapítója.

Fontos, hogy a kávéterjesztőket ne csak a profit motiválja, hanem elhivatottak legyenek a sokszínű kávékultúra megőrzése mellett. A Bean Geniusnél az értékesítés mellett a minőségi kávékultúra népszerűsítését és a kóstoltatás is nagyon fontos szerepet játszik, ami egyedülállóvá teszi az üzleti modellt. A kisebb kávépörkölők számára is kiváló lehetőség, hogy megismertessék és megszerettessék magukat. Az alapítók azt remélik, hogy a matematika és kávékultúra különleges kombinációja egyre több embernek jelent majd felejthetetlen kávéélményeket.