Kávéklub

Nálatok hogyan végződik a kávézacc pályafutása? Ugye nem a szemetesben? Én alapból nem szeretek semmit kidobni, plane, ha tudom, hogy még számtalan módon felhasználhatom a hulladékot. A kávézacc márpedig ilyen, mondhatni, igazi kis csodaszer, és semmiképpen nem szemét. Már írtam róla korábban is, mennyiféleképp újrahasznosítható, de most szeretném tovább bővíteni a listát. Csak hogy meggyőzzelek titeket, ti se dobjátok ki ezentúl!

Testőrként például tökéletesen beválik a kávézacc, ha a kedvenc kerti növények köré szórjuk, merthogy megvédi őket a hangyáktól, csigáktól, meztelen csigáktól. Sőt, ha még narancshéjdarabkákat is teszünk a féltett növények mellé, jó eséllyel a macskákat is távol tarthatjuk.

Egyes növények tápszereként is ideális a kávézacc. Ha azáliát, hortenziát, kaméliát, rózsát vagy más olyan virágot ültetünk, amely a savas talajt szereti, érdemes műtrágyaként gondolni a kávézaccra, hiszen káliummal és nitrogénnel dúsítja a talajt. Csak össze kell keverni levágott fűvel, falevelekkel vagy épp száraz szalmával és ezzel táplálni a növények gyökerét.

Ha pedig most nincs szükségünk a kávézaccra, akkor később hasznossá válhat. Szórjuk bátran a komposztra, jó szolgálatot fog ott tenni, és ha legközelebb virágföld kell, a minőségi, tápanyagdús alapanyag rögtön kéznél lesz.

A répaimádók is gondolják meg, kidobják-e a kávézaccot, a répa ugyanis sokkal szebben és nagyobbra nő, ha az ültetése előtt a földhöz egy kis kávézaccot adtunk. És – mint már fent is említettem – a kártékony állatokat is elűzi a környékről, mielőtt megpróbálnák megenni a répánkat.

Nem gondolnánk róla, de takarítószerként is megállja a helyét a kávézacc. Konyharuhára szórva egy kis dörzsöléssel el tudja távolítani az edényekre száradt ételmaradékokat, miközben az edények anyagához, felületéhez kíméletes marad és nem hagy karcos nyomokat maga után.

Mosogatás mellett az ilyen hideg hónapokban, mint amilyen a mostani, kandallónk tisztításához is hasznunkra fog válni a kávézacc. Szórjuk be vele óvatosan a kandalló belsejét, megakadályozva ezzel a hamufelhők kialakulását. Súlyánál fogva ugyanis a kávézacc “lenyomja” a hamut, melyet így könnyebb lesz összelapátolni is.

És ha már a karácsonyhoz közeledünk, akkor se feledkezzünk meg a kávézaccról. Kidobás helyett öntsünk belőle gyertyát! Kell hozzá pár régi gyertyadarab, amit beolvaszthatunk egy már nem használt serpenyőben, valamint egy kanóc, és egy papírpohár, amibe az olvadt viaszt és a zaccunkat keverjük. Kávésan illatozó, különleges gyertyánkban kedvenc italunk így tovább él!

Espressóból sosem elég, különösen a fáradt, hideg téli napokon. Ismét összegyűjtöttünk öt tippet, hogyan értelmezheted újra a jól bevált espressódat.

Espresso doppio

Az espressónál nem csak az extra hozzávalókkal, hanem a mennyiséggel is variálhatunk. Az espresso doppio, vagyis dupla espresso kiváló találmány a kávé szerelmesei számára, hiszen tovább élvezhetik a finom italt. A dupla espresso 60 milliliternyi kávét jelent, ma már egyébként egyre inkább ez jelenti a normál mennyiséget, háttérbe szorítva az espresso solót. A dupla adag kávéőrlemény még jobban megdobogtatja a szívünket.

Bica

Espresso? Rögtön az olasz kávé jut eszünkbe, ugye? Pedig vannak más érdekes espresso-készítési hagyományok, például a portugáloké. A „portugál espressóként” jellemezhető bica hosszabb, mint olasz társa, íze pedig lágyabb, köszönhetően a lágyabb pörkölésű kávészemeknek.

Vörös, fekete és halott szem

Ne rémisszen el minket ez a sokkoló elnevezés! A vörös szem (red eye), fekete szem (black eye) és halott szem (dead eye) egyszerű és ártalmatlan kávékat takarnak. A vörös szem nem más, mint a lassú főzéssel készült, pl. filteres kávé és az espresso keveréke. Az espressós kávé intenzívebb aromát és nagyobb koffeintartalmat ad. A fekete szem esetében a kávé dupla, míg a halott szemnél tripla adag espressót tartalmaz.

Espressino

Ezt az egyszerű, de ízletes és elegáns olasz eredetű italt „kis espressóként” vagy „espressócskaként” fordíthatjuk magyarra. A kávéhoz tejszínt adunk, a tetejét pedig egy kis kakaóporral vagy folyékony kakaóval díszítjük. Általában üvegpohárban hozzák ki nekünk, nagyon gusztusos. Sokan a marocchino vagy a mocaccino szinonimájaként használják, azonban ez téves, utóbbiaknál ugyanis a csokoládé alapra kerül a kávé.

Kép forrása: lavazza.com

Mogyorós espresso

Higgyétek el, nem esem túlzásba, ha azt mondom: ez az espresso-kreáció egyszerűen zseniális! Sajnos nálunk még kevésbé terjedt el, de itt az idő, hogy ezen változtassunk. Az édesszájúak kezdhetik is dörzsölni a tenyerüket, mert ez a kedvükben járó ital nagyon egyszerűen elkészíthető. Az espressót Nutellával keverik össze, a tetejére az édes kávés koktélok hagyománya szerint tejszínhab kerül, amelyet pirított mogyoróval és kakaóporral díszítenek.

Milyen a jó kávé? A határvonal jó és átlagos között bizony sokszor elmosódik, az ízlések nagyon eltérőek. Mi is többször emlegettünk gourmet és prémium kávékat, azonban egyre több és több kávé kapja meg ezeket a manapság már leginkább marketing célokat szolgáló jelzőket. A specialty kávé ellenben behatárolható: garantált minőséget takar, minősítése hasonló a boréhoz. Csak több kézen és kontinensen megy keresztül.

A specialty kávé kifejezést Erna Knutsen használta először 1978-ban, egy franciaországi nemzetközi kávékonferencia alkalmával. A kávécseresznyétől a csészénkig hosszú út vezet, és a kávénk megannyi szorgos kézen, vállalkozáson, országon keresztül érkezik, ezért kiemelten fontos az előállítási folyamat felügyelete. Az Amerikai Specialty Kávé Szövetség (SCAA) hangsúlyozza, hogy a legkiválóbb kávébabból a legkiválóbb módon előállított legkiválóbb őrlemény sem nevezhető specialty kávénak addig a pontig, amíg a csészénkbe nem kerül. A hosszú folyamat bármelyik szakaszán, akár a kávé lefőzésekor bekövetkezett hiba is végzetes lehet.

Hogyan lehet egy kávé specialty?

A specialty, vagyis különleges kávék alapfeltétele, hogy milyen fajtájú kávét ültetünk, hogyan neveljük egészséges növénnyé, azonban az is lényeges, hogy a fajtának megfelelő magasságot, a lehető legideálisabb mikroklímát és talajösszetételt is eltaláljuk. Az egyedi aroma és ízvilág ugyanis tükrözi a talaj jellemzőit.

Ha mindez stimmel? Nos, árgus szemekkel pásztázhatjuk az ültetvényünkön érlelődő kávébabokat, igyekezve eltalálni az ideális szüret azon rövid időszakát, amikor a bab eléri érettsége csúcspontját, azonban még nem lesz túlérett. Ez bizony egy fontos momentum! Sajnos a kézi szüret nagyon idő-, munkaerő és ezért pénzigényes, de a csak érett kávészemekből készült őrlemény igazán minőségi kávét eredményezhet. Nem véletlenül használok feltételes módot, hiszen még nem vagyunk túl a nehezén.

A specialty kávé esetében a cserjétől a feldolgozó üzembe való szállítás a lehető legrövidebb idő alatt kell, hogy végbemenjen, különben a termés veszít tulajdonságaiból. A feldolgozás többféleképpen is történhet, a lényeg, hogy a kezdeti szakaszban a babok ne sérüljenek. Ez után kezdődhet a szárítás, méghozzá megannyi buktatóval: száríthatjuk túl gyorsan vagy túl lassan, egyenetlenül és még sorolhatnánk. Ezt követően dől el, hogy milyen besorolású, milyen osztályú kávét fogunk exportálni.

Minden egyes országnak megvan a saját osztályzási rendszere, emellett pedig a specialty kávék alaptulajdonsága, hogy sokkal szigorúbb feltétek alapján válogatják, nem kerülhetnek bele hibás szemek. Az SCAA zöldkávé minősítési rendszere a babokon előfordulható hibák alapján értékeli a kávékat: léteznek elsődleges és másodlagos hibák, a kisebb repedésekből például 5 db tesz ki egy hibapontot, míg a teljesen fekete kávébabból már 1 db is önálló hibapontnak minősül. A kávékat kisebb adagonként, 100 vagy 300 grammonként vizsgálják át. A specialty kávénál 300 grammban maximum 5 teljes hibapont engedhető meg, a prémium kávénál maximum 8.

A tárolási és csomagolási feltételeken ismét elcsúszhatunk, például a kávénak ideális hőmérsékletet kell biztosítani és óvni kell a párától. Ha a zöld kávénk túlélte a kezdeti nehézségeket és a szállítást is, a pörkölés következik, amely szintén elkaszálhatja a specialtynak indult kávénk pályafutását. A pörkölésnek alkalmazkodnia kell a kávé típusához és az előcsalogatni kívánt aromákhoz: e szerint határozzák meg a pörkölés intenzitását és időtartamát is. Ezután ismét a csomagolásé a főszerep, itt remélhetőleg már nem botlunk meg.

Még mindig nem lélegezhetünk fel, hiszen hátra van az őrlés, ezt követően pedig a kávéőrleményt érdemes minél hamarabb elfogyasztani. Az őrlés során ugyanis finom aromás vegyületek szabadulnak fel, a kávét pedig már nagyobb felületen éri oxigén. A specialty kávé ezért életének jelentős részét egész babként tölti, az őrlés csak kevéssel a fogyasztás előtt megy végbe. A pörkölés sem „futószalagon”, hanem többnyire kis pörkölőkben, hagyományos módszerekkel történik. Az őrlemény szemcsenagysága a lefőzés módszere szempontjából fontos, hiszen a finomabb őrleményt egy gombnyomással elronthatjuk, ha egy durvább őrleményre szabott főzési módszert alkalmazunk. Fontos az egyéb alapanyagok (pl. víz) minősége, a főzési hőmérséklet és természetesen az, hogy milyen módszerrel milyen típusú kávét főzünk. Az SSCA külön szabványokat állított fel például a csepegtetős kávé készítésénél használható víz mennyiségére, a főzés és a csepegtetés idejére és hőmérsékletére vonatkozóan.

Azt hiszem, már érthető, mi a specialty kávé: minőség, maximalizmus, együttműködés, aprólékosság és precizitás az első lépéstől az utolsóig. Az erre hivatott szervezetek előre meghatározott szabványok szerint vizsgálják a specialty-aspiráns kávékat, és csak az lehet a befutó, aki átmegy a komoly formai kiértékelésen és a kóstolón: a maximális 100 pontból legalább 80-at kell elérnie a kávénak ahhoz, hogy kiérdemelje a specialty elnevezést.

A zöld kávé, a pörkölt kávé és a lefőzött kávé minőségén kívül van azonban még egy kritérium: az élet minősége, amelyet a kávé jelent mindazok számára, akik a termelésében, feldolgozásában vagy fogyasztásában részt vesznek, így a fair trade is fontos szerephez jut.

A specialty nagyhatalmak között Kolumbia, Etiópia, Kenya és Panama találhatóak az élmezőnyben, Brazília nincs a top 3 között. A specialty kávé iránti kereslet leginkább az USÁban nőtt, gyakran a birtokról egyenesen házhoz szállítják a specialty kávét. A specialty a kávéipar leggyorsabban növekvő részét jelenti; csak az Egyesült Államokban az elmúlt 25 év során 1-ről 20%ra emelkedett a piaci részesedése. A különleges kávék promóciója céljából mind a kávétermesztő, mind a kávéfogyasztó országokban kereskedelmi szövetségek alakultak. Manapság a zöldkávé mintegy 12%-a felel meg a specialty követelményrendszernek, áruk pedig másfélszerese de akár duplája a normál kávéénak, tehát nem nevezhető irreálisnak. A specialty kávékultúra Európában is folyamatosan terjed, hazánkban is megtaláljuk már egyes kávézók (pl. A Kávé Háza Szekszárdon, amelyet a Speciális Kávék Európai Szövetsége által minősített szakmai stáb irányít, vagy a Mantra Specialty Coffee Minibar) és webshopok kínálatában.

Íme néhány különleges kávé:

A jamaikai kávé supermanje

Díjnyertes brazil kávékincs

Melyik az a kávé, ami kicsi, de erős?

250 év sokat számít, a kávé szempontjából is. Puerto Rico szigetére ennyi évvel ezelőtt érkeztek meg az első kávécserjék, hogy aztán néhány tényezőnek köszönhetően a szigeten termett kávé a Karib-szigetek, na meg a világ kedvenc kávéjává avanzsáljon.

A Karib-térség szigetére spanyol bevándorlók hozták magukkal a kávéjukat 1736-ban, de akkor még nem arattak átütő sikert a termések. A délnyugati hegyes területeken, főleg egy bizonyos Yauco város köré letelepedve aztán a kávéültetvények terjesztését is megkezdték az újonnan érkezettek, hogy az 1860-as évekre már ők uralják a sziget kávéiparát. Pár korzikai vezető pedig anyagilag is megtámogatta a sziget kávéprojektjét azáltal, hogy finanszírozták két képviselő hajóútját a fontosabb európai kávéfelvásárlói központokba. Ez az Európába tett látogatás kiemelkedő lépést jelentett a sziget kávéjának fejlődésében, mert az útnak köszönhetően kaptak képet a puerto ricóiak a kávéfogyasztók igényeiről.

A Nagy-Antillák szigetvilágának legkeletebbre fekvő tagja, azon belül főleg a Yauco régió kávéja hamar prémium minősítést kapott, és az 1890-es évekre olyan kiválóságot képviselt, amelynek a többi kávétermesztő vidék is csodájára járt. A sziget a világ hatodik legnagyobb kávétermelő területévé vált, és királyok, királynők rajongtak az itteni kávéért Európa-szerte. Sőt, még az akkori pápa is Puerto Ricóból hozatta a kedvenc italához való terméseket, ahogy bécsi, madridi, londoni és párizsi kávézók is büszkén hangoztatták, hogy hova valósi a kávéjuk.

Az 1898-as év aztán fordulót jelentett az egész államnak, nem is csak a kávéiparuknak. A Spanyolország és az Egyesült Államok között dúló háború azt eredményezte, hogy többek között Puerto Rico is Amerika fennhatósága alá került. A 400 éves spanyol uralom ezzel megszűnt, és az USA örökölte meg az egykor igen erős kávéipart. Ugyanabban az évben továbbá két pusztító hurrikán is lesújtott a szigetre, tönkretéve a kávéültetvényeket.

A termesztőknek két évet kellett várniuk, hogy újra megnőjenek a kávécserjék. Ezalatt világossá vált, hogy Amerika inkább cukortermelő területként tekint Puerto Ricóra, Európa pedig megtagadta a gyarmati termékek importálását. A hangsúly így tényleg átkerült szép lassan a cukortermesztésre. 1917-ben már teljes mértékben egyesült államokbeli állampolgároknak számítottak a puerto ricóiak, az amerikai integráció az exportjukra is hatással volt. Mindeközben a legjobb kávét továbbra is a hegyi kávéültetvények adták, a réginél jóval kisebb piac számára.

1965 és 1990 között a kávétermés 100%-át a puerto ricóiak fogyasztották. Mégis, a kávéiparnak sikerült fennmaradnia, köszönhetően a termékük minőségének, a kormány támogatásának, és az erős helyi piacnak. A kávékülönlegességek iránti igény aztán nemzetközi szinten is nagy növekedésnek indult, ez eredményezte, hogy Puerto Rico kávéját újra elkezdték exportálni. És azóta sincs megállás: a világon mindenhol a sziget izgalmas kávéjáról beszélnek.

De miért is olyan különleges az úgynevezett Puerto Rico Fino Yauco Selecto, a Yauco régió legendás kávéja? Mert teljes, testes ízű, közben krémes, szinte vajas akkordokkal és magával ragadó utóízzel, melyet a csokoládé ízjegyei tesznek teljessé. Meg azért is, mert Puerto Rico legmagasabb pontján terem, ahol a termőföld ideális és a hőmérséklet mérsékelt. A precizitás is fontos szempont: egyrészt kézzel szedik a kávébabokat, másrészt a feldolgozás minden egyes fázisa alatt is gondosan felügyelik őket. És a termesztők elégedettsége is hozzátesz a tökéletességéhez: a megfelelő egészségügyi és a munkakörülmények is biztosítottak a farmon dolgozók számára. Kell ennél több? Úgy tűnik, nem: az egész földkerekség oda és vissza van érte. Beleértve engem is.

Nyakunkon a tél, ilyenkor gondolom, nemcsak nekem nincs kedvem kimozdulni a kedvenc olvasnivaló, a kanapé, a paplan és a párnák szigetéből. Még jó, hogy vannak olyan „segédeszközök”, amelyek finom löketet adhatnak az energia- és motivációszintemnek, hogy mégiscsak hajlandó legyek átvészelni a telet és kitenni a lábamat otthonról. Ha másért nem, a friss kávé, illetve hozzávalóinak beszerzése érdekében.

A tél legkellemesebb velejárói a meleg italok. Természetesen elsősorban a kávéra gondolok, és már lelki szemeim, illetve orrom el is képzelnek egy csésze finom, gőzölgő innivalót. És hozzá izgalmas, téli fűszereket; fahéjat, gyömbért, narancshéjat, vaníliát, szerecsendiót, szegfűszeget, és a többit. Úgy döntöttem, összegyűjtök pár kávéreceptet, amellyel a zimankó végéig visszahúzódva átvészelhetjük a hideg, borongós napokat.

Kezdek is egy ütős kombinációval, a hatfűszeres kávéval! Kell hozzá őrölt fahéj, őrölt fekete bors, őrölt vagy reszelt gyömbér, frissen őrölt szerecsendió, frissen őrölt zöld kardamom magok és egy kis szegfűszeg – mindezekből egy-egy csipet, ízlés szerint a kedvencből icipicit több jöhet. A kávéalap valamilyen semleges, könnyed fajta legyen. Én mondjuk egy csésze kevésbé karakteres ízű, de jó minőségű kávéba keverem a hat fűszert és egy kis barna cukorral fokozom az ízeket, hogy kimaxoljam a hatást és az élményt is.

Tudok olyan változatot is, amelyben nem maga a fűszerkeverék dominál, hanem a kávé erősít rá a felpörgetésre. Egy sötét pörkölésű ristretto például biztosan ínycsiklandóan fogja kidomborítani a hozzáadott cukrozatlan kakaópor, a fahéj, a szerecsendió, a Cayenne bors és a plusz tejszín ízharmóniáját, én azért egy jó adag édesítőt is hozzáadnék. Még a téli álmot alvó érzékszervek is felébrednek tőle.

A csípős hideg ellen a csípős kávék több fajtája is tud segíteni. Napkezdésnek is ideális egy kis zúzott pirospaprikával megszórt, borssal bolondított és fahéjjal, illetve mézzel szelídített verzió. Mindez mondjuk egy fűszeresebb ízvilágú kávéba keverve, a lényeg azonban a hozzáöntött kókusztejen van! Jó kis bemelegítés ez a kemény téli napra!

Bár már jócskán elmúlt a Halloween időszaka, azért van, amit érdemes átemelni belőle a téli hónapokra. A sütőtökös kávét a legborongósabb decemberben is imádom, egy kis sütőtökpürét használok hozzá (a többi megy a levesbe), hozzákeverek egy csipetnyi sütőtök pite fűszert és az egészet Bourbon vaníliarúdból kikapart finomsággal dobom fel. A keveréket mondjuk egy hosszú kávéval öntöm fel, és már fogyaszthatjuk is ezt az izgalmas, melengetős innivalót.

A fázós torok is imádni fogja a csillagánizsos receptet. De ha már úgyis télről van szó, az évszak főszereplőit, a fahéjat és a vaníliát sem hagyom ki az italomból. Ami viszont a leglényegesebb, hogy csillagánizst használok, és a téli mixhez mandulatejet adok hozzá. Hogy kihozzam a fűszerekből a lehető legtöbbet, egy enyhén gyümölcsös kávét használok melléjük. Betegségűzőként is beválik!

Bármelyik receptet, vagy netalántán a fentieket továbbgondolva egy új megoldás mellett döntök is, a feladat adott: kimászni a takaró alól, és beszerezni a kávéínyencséghez valókat, majd elkészíteni a szürcsölnivalót. Utána lehet is visszakúszni a kuckóba és élvezni a finomságot. Vagy összeszedni magamat, és nekigyürkőzni az előttem álló napnak, napszaknak. A fenti kávékkal meglepően könnyedén fog menni.