Kávéklub

Ha a kávékultúráról és a minőségi kávéfogyasztásról van szó, nehezen tudjuk megkerülni Bécset: hiszen a híres bécsi melange-on túl a kávéházi kultúra kialakulásában is fontos szerepet játszott az osztrák főváros, és a legjobb, hogy a gyönyörű kávéházakat ma is felkereshetjük!

Wiener Melange, ich liebe dich! :)

Ennek megfelelően az eredeti bécsi melange (németül Wiener Melange) bécsi pörkölésű kávéból készül, a jó nevű bécsi kávéház, a Café Sperl meghatározása szerint kávé és gőzölt tej fele-fele arányú keveréke, a tetején tejhabbal. Magyarországon általában a melange egy latte macchiato-ra emlékeztető, mézzel készülő kávét takar, ami finom ugyan, de ez nem az eredeti, bécsi verzió.

Nem kell megijedni a melange-tól, otthon is könnyen elkészíthetjük, mindössze egy tejhabosítóra van szükség hozzá. Elkészítünk egy espresso-t és felhabosítunk kb. fél deciliter tejet, átlátszó, hőálló pohárba hideg tejet töltünk, rákanalazzuk a tejhabot, majd jöhet a forró kávé. Óvatosan öntsük bele, a pohár széléhez közel, így elkülönülnek a rétegek.

Persze ha épp Bécsben járunk, nyugodtan bízzuk rá magunkat a szakértőkre. Vannak kávéházak, amelyek olyan különleges légkörrel bírnak, hogy az ember beléjük tud szeretni – a hagyományos bécsi kávéházak épp ilyenek.

Bécs első kávéháza

A legenda úgy tartja, hogy a bécsiek először 1683-ban, a sikertelen török ostromot követően találkoztak a kávéval, néhány zsák ugyanis a hadizsákmány részét képezte. Az első kávéház két évvel később, 1685-ben nyitotta meg kapuit, egy Diodato nevű örmény férfi alapította, aki állítólag kémként érkezett a bécsi udvarba. Nem véletlen: a kávéházak évszázadokon át szolgáltattak helyszínt a politikai vitákhoz és a háttérben meghúzódó titkos megegyezések megkötéséhez.

A monarchia pompáját idéző kávézók

Ahogy a fenti képen is látszik, a Cafe Sperl hamisítatlan békebeli hangulatot idéz márványasztalaival, kristálycsillárjaival és a bécsi kávéházakban szinte kötelező Thonet székekkel. A kávéház több filmben is szerepet kapott, például a Michael Fassbender, Viggo Mortensen és Keira Knightley főszereplésével készült, Freud és Jung vitáját bemutató Veszélyes vágy című film egyik jelenetében is felbukkan.

Bécs egyik leghíresebb és legdrágább kávézója a Cafe Central a történelmi Ferstel-palotában található. Volt idő, mikor 250 újság járt a Centralba, így szinte folyóirat-olvasóként működött és volt olyan, akinek ide kézbesítették a postáját is – a költő Peter Altenberg olyan sok időt töltött itt, hogy szobra ma is a Centralban látható.

A Cafe Landtmann olyan hírességek kedvenc helye volt, mint Marlene Dietrich vagy a már említett Sigmund Freud, de megfordult itt Hillary Clinton és Paul McCartney is. A berendezés rézdíszítései, a bársonykárpitozás, a kristálycsillárok, a plüssdrapéria és az elegánsan ívelt ablakok igazi békebeli hangulatot árasztanak. A ház specialitása a trüffel-torta, de a barackos-túrós rétes is nagyon finom.

A Café Demel a tortakedvelők zarándokhelye. Állítólag Sisi császárné is innen vitette a palotába a kedvenc édességét, az ibolyafagyit, ami most is megtalálható az étlapon. A patinás üzlet őrzi hagyományait: fekete formaruhát viselő kisasszonyok kínálják kávéval, süteménnyel a vendégeket a tükrökkel, aranyozott elemekkel díszített falak között.

Bécs kávéházai történetiségük és különleges hangulatuk mellett a kávéfogyasztás és a kávékultúra iránt tanúsított tiszteletük miatt is megbecsülést érdemelnek. Amellett, hogy nagy gondot fordítanak a külsőségek megőrzésére, a kávé elkészítésében is követik a hagyományokat, a jó kávé készítésének generációról generációra szálló titkait. Éppen ez az, ami a kávé lelkét adja, a jó kávéhoz tudás és gondos odafigyelés szükséges, az előkészítés minden fázisa során a pörköléstől az elkészítésen át a tálalásig, és persze, ahhoz, hogy igazán élvezni tudjuk a jó kávé élményét, nem szabad azt sem elfelejteni, hogy a kávékóstolás is művészet!

Tovább olvasnál?

A kávékóstolás titkai

Kis kávéhatározó, avagy mi a különbség a café latte, a latte macchiato és a melange között?

Békebeli budapesti kávéházak

A melange-ot nem egyszerű behatárolni, hiszen ahány kávéház, annyi különböző elkészítésű és kinézetű italt kapunk ezen a néven. Általában már abban sincs egyetértés, hogy franciásan mélange-nak, vagy ékezet nélkül, egyszerűen csak melange-nak írjuk.  Magyarországon is megtaláljuk a legtöbb kávéház kínálatában, hol így, hol úgy. Ha ezt választjuk, többnyire a Latte Macchiatóhoz hasonló italt kapunk, amiben a cukrot mézzel helyettesítik. Eredetileg azonban nem ezt takarja a melange.

A melange főleg Ausztriában, Svájcban és Hollandiában népszerű. A Lattéhoz és a Cappuccinóhoz szokták hasonlítani, de a kettő keverékeként is szokás jellemezni. Az eredeti melange a bécsi kávéházakban terjedt el az 1700-as években, ahol bécsi pörkölésű kávéból készítették: kávé és tej fele-fele arányban elkeverve, a tetején tejhabbal. Bécsen kívül a mai napig gyakran használják rá a 'Wiener Melange' kifejezést, annak ellenére, hogy szülővárosában egyáltalán nem nevezik így.

A neve alapján sokan bonyolult italt képzelnek el, pedig a melange elkészítése egyszerű és gyors, a végeredmény pedig nagyon impozáns és finom. A melange elkészítéséhez szükség van egy tejhabosítóra, illetve figyelni kell a sorrendre és a hőmérsékletre, hogy szép réteges legyen az ital. Először habosítsunk fel 1 deciliter tejet, és főzzünk egy erős kávét. Következő lépésként egy átlátszó, hőálló pohárba töltsünk hideg tejet, majd kanalazzuk rá a tejhabot. Ezután a tűzforró kávét öntsük bele nagyon óvatosan, a pohár széléhez közel. Ha minden jól megy, akkor háromrétegű kávét kapunk.

A cappuccinóhoz hasonlóan a melange-nak is több változata van: többfelé tesznek rá csoki öntetet vagy szórnak bele csokoládédarabokat. Ami nélkül azonban nem is melange a melange, az a tejhab a tetején, amit semmiképp sem érdemes a fújós tejszínhabbal helyettesíteni. Azt viszont már mindenki döntse el maga, hogy a tejhab alól szürcsöli ki a kávét, vagy elkeveri a tejhabot, hogy lágyabb ízt kapjon. Tapasztalatból mondom, hogy mindkét változatban felülmúlhatatlan az élmény. Kellemes kávézást! :)

Ha olvastátok a sorozat első részét, már tisztában vagytok azzal, hogy mi a különbség az espresso-típusú kávék között. Most a többi kávéfajtával kapcsolatban is eloszlatom a tévhiteket, és kiderül, hogyan mixelik a kávét Európában.

A cappuccino alatt Magyarországon egyféle elkészítésű kávét értünk: azonos, 1/3 rész espresso, meleg tej és tejhab hármasát. Egy olasz kávézóban valószínűleg visszakérdeznének, hogy cappuccino chiaro vagy scuro legyen, ezért nem árt felkészülni. A chiaro az eredetihez képest több, ¼ rész tejjel és ¼ rész tejhabbal készül, a scuro pedig kevesebb tejjel. 

Egy laza café au lait mindig felfrissít

Érdemes tisztázni azt is, hogy a latte és a café au lait nem egymás szinonimái: az olasz eredetű latte sok gőzölt tej és espresso ötvözete, a francia au lait gőzölt (esetleg melegített) tej és lazábbra főzött, nem feltétlenül espresso-alapú kávé fele-fele arányú keveréke. A kávé és a gőzölt tej együttese sok európai országban café latte néven ismert, de van, ahol saját nyelvű elnevezéssel (café con leche, Kaffemilch) szervírozzák.

A melange-ról már esett szó korábban, de nem árt egy kis ismétlés. Lehet, hogy a melange kedvelőit is zavarba hozom, ha azt mondom, hogy eredetileg nincs köze a mézes kávéhoz, hiszen csak vízzel duplájára higított espresso, felgőzölt tej és tejhab teszi ki.  A Franziskaner ennek egy osztrák változata, tejhab helyett tejszínhabbal. Amit mi melange néven kérünk, talán az osztrák Kaisermelange-hoz van a legtöbb köze, amit mézzel és konyakkal szervíroznak Bécsben.

Az ízesített kávék változatossága gyakorlatilag végtelenné tehetné a különlegességek listáját, hiszen országonként változó módon keverik a kávét más italokkal, például csokival, likőrrel. Legtöbben az olasz mochát ismerik, melynek aljára csokiszirup kerül, majd rétegekben a kávé, a tej, a tejhab és a tejszínhab. A bicerin ehhez hasonló eljárással, csak csokiszirup helyett forró kakaóval és fahéjjal készül. Ha úgy vesszük, minden szirupos ízesítésű kávé őse a mocha, de az osztrákok is nagy mesterei az édes és alkoholos kávék készítésének, más-más fantázianevekkel (Maria Theresia, Mokka Gespitzt, Mazagran, Kosakenkaffee) illetve ezeket. 

Az affogato vanília fagylalttal csábít

Nyáron nagyon népszerűek a jeges kávéitalok, de persze itt is csak a kreativitás szab határt, milyen összetevőkkel és milyen technikával készül a frissítő. Az affogato nem is annyira kávé, mert az olaszok az espressoval leöntött vaníliafagyit nevezik így. Az espresso sorbettót fagyasztott kávéból, cukorból és tejből mixelik össze.  A frappucino espressoból, cukorból és folyékony tejszínből áll, ezeket az összetevőket hűtik le. A fredocchino blenderben vagy shakerben készül, dupla ristretto, cukorszirup, hideg tej és jég kell hozzá. A shakerato, bár hasonlít az előbbi italokhoz, inkább egy koktélhoz áll közelebb. A kávé szokásos szervírozásától eltérően öblös vagy koktélpohárban szolgálják fel, illetve domináns ízt ad neki a grappa vagy a citrom. 

Egy frissítő shakerato

Ha már jeges italok: jópofa magyar vonatkozás, hogy az osztrákok ungarischer Kaffeenak, vagyis „magyar kávénak hívják” azt, amikor az édes kávét fagyival, hűtve, tejszínhabbal készítik el.

Remélem, az összeállítást olvasva ti is kedvet kaptatok eddig ismeretlen kávéfajtákat rendelni, esetleg otthon is elkészíteni valamelyik különlegességet. 

Egyszer olvastam, hogy egy kutatás szerint az agyunk mindig tudja, hogy milyen napszak van, és hogy már a születéstől kezdve képes meghatározni, hogy mikor kel fel és mikor nyugszik le a nap. Nem tudom, ez tényleg igaz-e, de lehet benne valami, mert azt én is megfigyeltem, hogy más napszakban egyszerűen mást kívánok.

Nekem ugyanis nem csupán a teendőkben, de abban is megvan a mindennapi kis menetrendem, hogy melyik napszakban milyen kávét iszom. Mert egyszerűen más esik jól reggel, más egy kiadós ebéd után, és megint más egy délutáni lazulós beszélgetésen.

Mindenkinek más a szokása nyilván, és sokszor a helyzettől is függ, hogy milyen fajtát iszunk: mennyi időnk van meginni a kávét, mennyit ittunk már aznap (hiszen nem akarjuk, hogy kiugorjon a szívünk, ugye?), önmagában isszuk-e a kávét, vagy valami más étellel és itallal fogyasztjuk, és még sorolhatnám. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy sokan vagyunk azok, akik hasonló „séma” szerint fogyasztják a napi koffeinadagjukat.

A reggelt ébredés után általában egy laza cappuccinoval, vagy valami hosszú kávéval kezdem. Éhgyomorra az espresso nekem túl durva lenne, viszont a reggeli croissant, muffin vagy keksz mellé tökéletes választás, nekem egy pici tejjel nagyon jól tud esni, utána valahogy frissebb fejjel tudok gondolkodni, és energikusabban állok neki a munkának is.

Ebéd után jöhet valami jó erős fekete, ami sokáig megmarad a számban, például egy erős ristretto, valami izgalmas kávékeverékből. Az intenzív kávé ugyanis étkezés után segíti az emésztést, javítja a koncentrációt, és megszabadít az ebéd utáni kómától. Nekem egyszerűen kihagyhatatlan, ha nem szeretnék elaludni.

A délutáni kávészünetben valami kicsit könnyedebbre vágyom, szerintem ilyenkor jöhet akár a koffeinmentes (csak az íze kedvéért, na és ha már túladagolásban szenvedünk:), vagy valami sok tejjel készülő, például egy melange, vagy egy latte macchiato, amit hosszasan lehet kortyolgatni, kiélvezni az e-mailek vagy jobb esetben egy könyv olvasása közben. Persze, ha nincs munka, és valami barátos program van, akkor jöhet akár az ír kávé is, ami munkahelyen ugye szigorúan tilos :)

Természetesen ez a rend néha nálam is borul, de egy biztos, este már inkább kihagyom a kávét, és inkább teára váltok, hacsak nem az éjszakázás a célom.

Kávé vagy tea?

Kávé, ez egyértelmű! Pontosabban ez nem vagy-vagy. Télen, mikor hideg van, jól esik egy forró tea. De a "délutáni kávéprogramunk" akkor sem maradhat el.

Ez valamilyen szokás, hagyomány Önnél?

Méghozzá nem is akármilyen. Kötelező családi szokás, hogy ha esik, ha fúj, vagy éppen ha süt a nap, délutánonként leülünk a mamámmal kávézni. Leginkább egy jó kávéházban, mert az az igazi! Annakidején ő is ugyanígy beült valahová délutánonként az ő mamájával, Lili nagymamával, úgy folytatjuk most mi ketten ezt a családi hagyományt. Mama (Tordai Teri) tejszínhabbal issza a kávéját, én forró tejjel, s így lopunk magunknak egy meghitt órát, amikor tislizünk.

Mivel jár a tislizés?

Megbeszéljük, mi újság,  mi volt, mi lesz, magyarul kis traccs-parti. Ebben a hatalmas rohanásban kifejezetten jól esik leülni, beszélgetni, nézelődni, s ráadásul látom a mamámat.

Pedig sokaknak a kávéról nem a nyugalom jut eszébe, hanem az, hogy bedob egy jó erős kávét, hogy kibírja a még rá váró feladatokat.

Ilyen előfordult velem is még az egyetemen. A Színművészetin a portás bácsinál lehetett kapni valamilyen kávéra csak haloványan emlékeztető méreg erős főzetet. Abból bedobtunk négyet-ötöt is, hogy tudjunk éjszaka is próbálni, ha úgy alakult. De ez a régmúlt. Ma nyugodtan megihatok este is egy kávét, úgy alszom, mint a bunda. Lefárasztanak a fiaim vagy éppen egy esti fellépés.  Az a lényeg, hogy vizet kell mellé inni, erre megtanított a férjem (aki orvos),  ugyanis - nem pontosan tudom a biológiai folyamatot  - a kávéivás után vizet kell pótolni a szervezetben. Szerintem ez a magyarázata, hogy rendes helyeken egy pohár víz is jár a kávé mellé. Szóval, ha pótoljuk a vizet, akkor lehet kávézni nyugodtan.

Mi a kedvenc kávétípusa?

Nagyon ciki, ha bevallom, hogy reggelente nesz-kávét iszom a legszívesebben? De mit tegyek, az esik jól! Napközben aztán jöhet egy-két jó melange, egy kis mézzel. Az a kedvencem. Nyáron szívesen iszom jegeskávét is!

De az már nem is kávé, inkább édesség!

És az miért baj? Télen nyugodt szívvel eszem meg egy jó süteményt a délutáni kávé mellé. Ahogy kell! A kávézás mindig több, mint hogy 'bedobunk egy kávét', hogy ébren maradjunk, ahogy tettem ezt egyetemistaként. Az egy életérzés, egy program. Sőt, a kávézás, a kávéházazás nélkül a magyar irodalom is sokkal, de sokkal szegényebb lenne. Az irodalmunk legnagyobbjai ültek naphosszat egy kávéházban, s kávé mellett született a magyar versek, elbeszélések jelentős része!