Kávéklub

Szeretjük a cappuccinot, a frappét, a mélange-ot és társait, de azért bátran kijelenthetjük, hogy az espresso a kávék királya, mi, magyarok is ezt isszuk leggyakrabban. Ez a kis rövid fekete pillanatok alatt felráz, felfrissít, ugyanakkor ki is kapcsol. Nem véletlen, hogy világszerte ilyen nagy népszerűségnek örvend, hiszen a kávékultúra jelképe.

Az espresso egy 25-35 ml mennyiségű zamatos, krémes, vörösesbarna színű kávé, krémes habbal, úgynevezett cremaval a tetején.

Az espresso története több mint 100 éves múltra tekint vissza, amikor Luigi Bezzera Olaszországban elkészítette egy gőznyomásos technológiával működő kávégép terveit, ami a mai espresso gépek ősének mondható. Ez az új technológia hozta létre azt az espresso-nak hívott italt, amelynek neve is utal elkészítésére: nagy nyomású gőzzel préselik, azaz „presszionálják” át a kávét. Ezen a kezdeti módszeren természetesen sokat finomítottak azóta, hiszen ennél a gépnél ténylegesen megfőzték a kávét, amitől magas lett a csersav tartalma, és keserűvé vált.

1903-ban Disiderio Pavoni szabadalmaztatta a Bezzera-rendszer módosított változatát. Az új, Ideal néven futó espresso gép elődjénél sokkal gyorsabban készítette a kávét. Nagy teljesítménye miatt képes volt egymás után sok adag kávét lefőzni, ugyanakkor egy-két adag elkészítésekor se ingadozott a minőség. A kávézók ezzel a géppel mindig friss, állandó minőségű kávét szolgálhattak fel vendégeiknek.

A következő nagy lépés a mai technológia felé Giovanni Achille Gaggia nevéhez fűződik, aki 1946-ban a meglévő kazános kávégép rendszerébe beépített egy rugós csapszelepet. Ez a szelep lehetővé tette, hogy a vizet forráspont alatt, 90°C-os hőmérsékleten préseljék át a kávéőrleményen, így a kávé íze lágyabb és könnyedebb lett, az elkészített italon megjelent a sűrű habréteg, a crema.

A mai napig is használt, jól ismert Faema E61 típusú karos kávégépet 1961-ben alkották meg, ezt gyakorlatilag a mai napig gyártják. Ez a gép volt az első lépés az automatizálás felé, itt a kezelő tudása és ügyessége már nem nyomott sokat a latban, hiszen az átpréselési nyomás pontosan beállíthatóvá vált.

Az espresso készítés ma már igazi művészet, számos versenyt szerveznek, ahol a legjobb baristák mérik össze tudásukat. Két tényező biztos, hogy elengedhetetlen a jó espressohoz: forráspont alatti hőmérsékletű (90-96 °C ) víz, és 9 bar nyomás. A víz ideális esetben kb. 20-30 másodperc alatt folyik át a kávén. Ellentétben a filteres kávéval, az espresso kevesebb koffeint tartalmaz, ami éppen ennek a rövidebb főzési időnek, illetve a kevesebb vízmennyiségnek tudható be.

A legtöbb helyen kis pohár vizet is szervíroznak a kávé mellé. Érdekes, hogy itthon ezt általában a kávé után isszuk meg, viszont az olaszok kávézás előtt! Ez egyfajta kávézási etikett, szinte szabály náluk, hiszen a kávé ott szent és sérthetetlen. Az olaszok szerint a nemes espressokat nem szabad leöblíteni, hanem épp fordítva, az ízlelőbimbóinkat egy tisztító korttyal elő kell készíteni a csodás íz-élményre. Én kipróbálom, az biztos!

Azért szeretem a kávét, mert rengeteg lehetőséget rejt. Annyi változata létezik: lehet hosszú vagy rövid, ihatjuk hidegen vagy melegen, cukorral vagy édesítővel, feketén vagy tejjel, akár egy kis tejszínhabbal megbolondítva, és még sorolhatnám. A rövid, méregerős fekete és az édes, habos kávécsodák közt száz meg száz variáció elfér a kávékészítés nagy skáláján.

A legjobb a kávéban, hogy úgy iszom, ahogy éppen kedvem tartja. Persze ott vannak a nagy klasszikusok is, az eszpresszó, a latte, a kapucsínó és társaik, amikben sosem csalódunk. Na de mit is takarnak ezek az ismerősen csengő nevek, pontosan melyik hogyan készül, és mi a különbség az alapvető kávétípusok között?

Az eszpresszó készítésekor a majdnem forrásig melegített vizet nagy nyomással préselik át a kávéőrleményen, ezáltal az eredmény egy testes, gazdag aromájú kávé lesz. A crema, vagyis a tetején képződő krémes hab, amely a minőségi kávék jellemzője, az eszpresszó nagyon fontos része. Általában előmelegített porceláncsészéből fogyasztják, és sokan esküsznek rá, hogy ez az elkészítési mód szabadítja fel a legjobban a kávé ízét és illatát. Az eszpresszó az alapja számos további elkészítési módnak, például az americanónak, a latte macchiatónak vagy a kapucsínónak (szerintem is furcsán néz ki így, de megnéztem, és a helyesírási szótár szerint bizony így kell írni:)

Sokan gondolják, hogy az eszpresszó a legerősebb kávé, és hogy a hosszúkávé ugyanannyi koffeint tartalmaz és nem többet – ez azonban nem igaz. A hosszúkávé esetében a kávéőrleményen sokkal hosszabb idő alatt folyik át a forró víz, ezáltal több ízanyag és több koffein is oldódik ki belőle. Ehhez képest az americano forró vízzel felöntött eszpresszó, ami ugyanannyi koffeint tartalmaz és ugyanazt az ízélményt adja, mint az eszpresszó, de kevésbé koncentrált formában.

A kapucsínó egyharmad rész eszpresszóból készül ugyanennyi forró tejjel és gőzölt tejhabbal. Szerintem a legtöbben ezt kérjük, ha egy kávézóban hirtelen meg kell mondanunk, mit szeretnénk, mert egy kapucsínó mindig jó és szinte nem lehet elrontani.

A latte macchiatót viszont nagyon könnyű elrontani, persze ilyenkor sem az ízében, hanem a megjelenésében van a hiba. Az olasz kifejezés szó szerinti fordítása „koszos tejet” jelent, ami az elkészítésre utal: a forró, habos tejbe egy kanál segítségével csurgatják bele az eszpresszót, így a két réteg nem keveredik össze, a kávé réteges marad. Általában magas falú üvegpohárban tálalják, hogy jól mutasson.

A tejeskávé a latte macchiato egyszerűbb formája, ennek készítésekor egyszerűen belekeverik az eszpresszót a gőzölt tejbe. A latte viszont egy harmadik elkészítési mód, ez is bőséges mennyiségű tejjel készül, de dupla eszpresszóból, tehát kétszer annyi koffeint tartalmaz, mint a latte macchiato vagy a klasszikus tejeskávé. Létezik olyan variációja is, amikor egy másik alapitalt is kevernek bele, például teát, ezt nevezik chai latténak.

Én legtöbbször a tejeskávé mellett döntök, de mondjuk egy illatos eszpresszó, hm… Te melyiket választanád most?

Nagy kávérajongóként már tapasztaltuk-tapasztaljuk, hogy a kávé milyen sokféleképp tud hatni ránk. Általában felélénkít, de van, hogy csak azért isszuk, hogy rendezzük a gondolatainkat, kiszakadjunk pár percre a mókuskerékből. És persze sok-sok emléket, képet, illatot is felidéz…

Kiderült, hogy a kávé nem csak ránk van nagy hatással, de akár a divat világát is befolyásolhatja. Meghívót kaptunk az Elysian márka második kollekciójának bemutatójára, ugyanis a márka tervezőit, Bódis Boglárkát és Gajer Emesét nem csak Emese több hónapos indiai utazása, de a kis színes kapszulák, fűszeres kávék is megihlették.

A tervek elkészítése, a teljes kollekció megalkotása mögött rengeteg munka áll. Emese és Boglárka elmondták, hogy sokat kávéztak ebben az időszakban, és a Nespresso kávék több ötletet is adtak nekik. A ruhák gyönyörűek lettek: a korall, csontszín és fekete színben pompázó nappali és esti darabok elegánsak, letisztultak, kifinomultak. Több darabon mozaikmintában áttört bőrt is használtak, amivel nagyon különleges hatást értek el. Ezt a motívumot az indiai építészetre jellemző áttört falfelületek ihlették. A 2013-as tavaszi-nyári kollekcióhoz hernyóselymet, organzát, pamutselymet, tüllt és bőrt használtak.

A nappali és esti öltözékek minden nő ruhatárába tökéletesen passzolnának, bár Schiffer Miklós, az esemény házigazdája szerint az Elysian nem akar és nem is lehet bárki divatja, mert az Elysianhoz törékenység, könnyed frivolság és érzékiség szükséges.

Az eseményen Zséda is részt vett, aki nagy rajongója a márkának, és megtestesíti a tipikus Elysian nőt. Zséda elmesélte, hogy két éve találkozott először a lányokkal, azóta a legtöbb koncertjén az ő ruhájukban lép színpadra. Elvállalta, hogy 2013-ban ő lesz a márka arca, most is a kollekció egyik fő darabját viselte, egy különleges, korallszínű bőrruhát.

Boglárka és Emese hamarosan egy kapszulakollekcióval bővíti a kollekciót, amiben a smaragdzöld fog dominálni. Kíváncsian várjuk!

Múlt héten izgalmas eseményen jártunk, a Nespresso hívott meg minket két új Limited Edition kapszulájának leleplezésére. A kapszulák – Trieste és Napoli - egy északi és egy déli olasz város, Trieszt és Nápoly kávézási kultúráját idézik meg.

A rendezvénynek az Ybl Palota adott otthont, aminek belső udvarában úgy érezhettük magunkat, mintha egy valódi talján piacra csöppentünk volna. A kis standoknál isteni olasz sajtok, sonkák, tészták, zöldségekkel és egyéb finomságok kínálták magukat.

Az este első felében a házigazda, Schiffer Miklós élménybeszámolót tartott pár héttel korábbi olasz utazásáról, és az olaszok kávézási szokásairól, hagyományairól. Tudtátok például, hogy Triesztben szigorúan, mind a mai napig üvegpohárban kínálják az olaszok által csak ‘in b’-nek nevezett feketét, a kávé mellé kapott vizet pedig nem utólag kell inni - legalábbis a nápolyiak szerint-, hanem azért adják, hogy “kimossuk” a szánkat, és jobban essen a kávé?

Természetesen a finom falatok mellett a kávékat is megkóstolhattuk: első körben a Trieste, majd a Napoli került sorra, amiket kis üvegpoharakban szervíroztak.

A Trieste egy 9-es intenzitású kávéörlemény, ami arabica kávék finom egyvelegéből készült. Lágy textúrájában a csokoládé és a mogyorú íze is felbukkan, kifinomulttá a gyümölcsös ízhatások teszik. A Trieste ristretto, vagyis 25 ml-es formában a legélvezetesebb, és akár capuccino formájában, tejjel is fogyasztható.

Nápolyban a kávé rövid és fekete, ez nem kérdés számukra. Ezt az erős eszpresszót hozza el a Nespresso Napoli kapszulájában: magas intenzitású, testes kávét, finoman füstös ízjegyekkel és fás aromával. A 11-es erősségű kávé illatában a fekete teára emlékeztető jegyek bújnak elő. Kóstoláskor rögtön érezhetjük, mitől olyan vehemensek délen az olaszok. :)

A kávékóstolás után Mautner Zsófinak köszönhetően megkóstoltuk a mozzarellát és burratát kétféle olajjal, szárított paradicsommal, majd sonkákkal, sajtokkal, és kétféle csokoládéval is kínáltak minket, amit kávéval készítettek.

Nehezen hagytuk ott a Dolce Vita életérzést. Egyedül a hőmérséklet nem volt túl olaszos, na de ki bánta?

A Nespresso Trieste és Napoli kapszulák korlátozott ideig, április 8-tól kaphatók.